Mókuskerék

Bettica, köszi az érdeklődést!

Teljes érdektelenségbe vagyok esve. Megy nap nap után, hétvége hétvégét követ, én meg csak győzök pislogni. Totál le van merülve az akksi, semmi „feleslegeshez” nincs erőm.
A munkahelyemen néha beesik egy-egy jó feladat, amiben domboríthatok, de általában csak hülyének érzem magam a feladathoz, amit kaptunk. Mindenki mindent jobban tud nálunk, ha kérdezünk, csak töredék infókat csepegtetnek, esély sincs, hogy tisztán lássunk a pályán. Ezért aztán leginkább csak a vállamat tudom vonogatni, amikor beesik egy meredek kérdés, azt sem tudom ki az, aki esetleg tudná rá a választ. Kolléganőm/barátnőm/főnököm nem a munka hőse, a dolgoknak amiknek az ő szintjén kéne kiderülni, működni, nem jönnek össze. Még őt is noszogathatom, hogy na, csinálj már valamit.


Áki-Máki, az életem másik fele, bőszen rongálja az idegzetem. Kitüntetett figyelemmel gondoskodik róla, hogy naponta legalább kétszer agybajt kapjak. A család elmondása szerint mindenkinél egy angyal, nem pankrációzik, nem feszültködik, csak velem. Tudom, hogy direkt csinálja, látom a szemén. Nem véletlenül önti rá pohár teát az asztalra, hanem szándékosan. A falnak tudnék futni ettől. Sosem szoktam megszidni semmiért, ami véletlenül történik, de ez a szándékosság, bosszúállás nagyon nagyon kiakaszt. Ha nem ő van sztárolva a nap 24 órájában, akkor jön a bünti a szülőknek. El vagyok keseredve ez miatt, hogy ennyire nincs belátással a mások életére, érzéseire. Kicsiként sem volt benne ilyen hajlam és ez azóta sem fejlődött túl sokat. Basszus, nem a cirkuszi brigád vagyunk, akiknek egész nap fejen állva kell pörögni, hogy őúrfisága jól érezze magát, hanem a szülei. Pont, ebből nem vagyok hajlandó engedni. Mostanság sokszor eszembe jut, amit Csakegy írt anno a nagyobbik lányával kapcsolatban, hogy L. nem szeretett egyke lenni. Biztos vagyok benne, hogy Ákos sem szeret, és ezt valamiért rajtam vezeti le. Az elmúlt hetekben sokszor mondta, hogy „Hol van a Kata?”, „Megyek hozzá Bodára.” meg hasonlók, hiányzik neki a nővére nagyon. Úgy sajnálom ezért… :( Neki nagyon kellene egy kéznél levő tesó, mert a gyerektársaság élteti, abban érzi jól magát. Van egy olyan elképzelésem, hogy esetleg még az építős játékok is érdekelnék, ha lenne kivel építeni, kis autózni, stb. Anyu szerint simán csak elkényeztettem. Szerintem nem, az hogy szeretgetem, amikor engedi, egyáltalán nem elkényeztetés, hanem erősebb testi kontaktus, mint nekem vele volt anno. Egyébként, amikor ritkán olyanja van, akkor egy tündér. Hát per sacc legalább 40 verset tud egyedül elmondani, a rövidektől az egészen hosszúkig. Belesegítéssel még ennél is többet. Tök büszke vagyok rá ez miatt. :) Nem mellesleg egész nap megállás nélkül beszél, csak akkor van csendben, ha alszik. Élvezhető kor nagyon ez, szeretem, hogy már így megnőtt, pedig imádtam kicsinek is. :) A bilizés eléggé döcögősen megy. Fürdés előtt belepisil, egyszer apával sikerült már a kaka is oda, de kb. ennyi. Szól, miután már elvégezte a pelusba a dolgát. No de majd nyáron talán megtörik a jég. :)
Norbival vagyunk csak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem igyekszik az utolsó beszélgetésünk óta, de valahogy nem tud izgatni a dolog. Talán későn jött a változás, már nem tudok hinni benne, hogy ez így is fog maradni. Ideig-óráig jó lesz, aztán majd megint nem. Kellene valami nagy csoda, de az nem fog bekövetkezni. Kellene valami jó tanács inkább helyette, mert most totál be vagyok punnyadva. A fenti körülmények sem segítik, hogy friss és fitt legyek, vagy legalább egy téren kiegyensúlyozott, ez a rész meg aztán totál lehúz. Mona, ha olvasol, Téged extrán meghallgatnálak. Emlékszem egy régi mondatodra, ami Ákosod apukájáról szólt, meg a hasonlatos helyzetedről anno. Érdekelne a véleményed. Természetesen mindenki másé is!!! Alapvető gondok vannak, pl. nem beszélgetünk már semmiről, csak a gyerekről, meg az ő munkájáról. Este beesünk az ágyba (én általában este még főzök valamit), bekapcsolja a kiválasztott filmjét meg a laptopját és felváltva filmezik, meg laptopozik. Én olvasok, vagy chatelek a másik gépnél, aztán villany lekapcs, és reggel is van már, a következő este meg megint ilyen.
Mókuskerék a jelem, jelentem.

4000

Huh, elérte a 4000 rákattintást a blog.
Amikor tegnap beléptem, jó régóta utoljára, magam is elcsodálkoztam, hogy már ennyi. Ezek szerint a kiesett időben sokszor visszanéztetek ide, vagy vannak titkos olvasóim. :) Köszönöm mindenkinek!!!

A "versenyszférából" ;) az egyik kedves ismerősöm jelezte, hogy biza Ő volt a 4000. Örülök, hogy ez ilyen szerencsésen kiderült, szántam egyébként is ajándékot a fordulóra, de így személyes lesz. Van már egy gondolatom a meglepivel kapcsolatban, meglátjuk majd, hogy sikerül-e összehozni. :)

Kedves Mr. Toplista 1. helyezett, jelzem majd, ha meg lesz a meglepetés. :)

Versenyszféra

Nos, örömmel jelenthetem, hogy nem estem ki a versenyszférából (copyright: Kovács Ákos).
Az utóbbi időben több "kérőm" is akadt, akik saját temperamentumuk és az eddigi kapcsolatunk függvényében vagy a testemet szeretnék, vagy akár ezen kívül, még beszélgetni is akarnának.
Érdekes és szívet melengető dolog ez, hiszen Norbival most eléggé állóvízben vagyunk. Ha nem hívom, nem keres. Ha itthon alszom úgy is jó, ha anyunál úgyis. Ha itthon van Áki szintén, ha nincs akkor is. Momentán nem tudom eldönteni, hogy ez alapvető pasi tulajdonság, vagy a házasság hozza ezt így. "Megszereztem, elvettem, együtt élünk évek óta, most már az enyém, mint egy nyaklánc. Van, jó hogy van, de nem veszem gyakran elő, nem óvom kincsként, merthát már megvan." Akármelyik is, egyik sem túl pozitív.

Ezzel párhuzamosan, felmerült bennem a kérdés, hogy a teremtés koronái vajh miért nem olvasnak női magazinokat, vagy női regényeket? Nyilván nem arra gondolok, hogy zúgjanak bele Edward Cullenbe (Twilight), hanem, hogy lefigyeljék mi az amiért a nők bolondulnak. Ugyanígy a női magazinokban tucatjával lehet olvasni a párkapcsolati elemzéseket, hogy mégis milyen problémák nyomják a punások lelkét. Tök kézenfekvő megoldás lenne, ha már a feleség (ezredszer is elmondott és piti problémának tulajdonított) nyünyörgésének nem hisznek.

PM saga - második rész

Tegnap volt az 1 hónapos kontroll az endokrinológián. Előtte csináltak PM ultrahangot is, kicsit kellett várni, de nem volt vészes. Tök pozitívan mentem, mert jól vagyok. Ez egészen addig tartott amég be nem léptem Mezősi doktornő rendelőjébe és át nem adtam a leleteim. Összesen 5 percet voltam bent, eközben kiderült, hogy Basedow kór, hideg göbökkel, a végső diagnózis. Ez azt jelenti, hogy csütörtökön menjek biopsziára, amit a göbből vesznek, és jó esélyekkel pályázom műtétre. Paff 3 perc alatt. Még 1-1 percet számolok a bejövetelre, kimenetelre, aztán ennyi. Nem volt őszinte a mosolyom valahogy utána.

Nem akarok vészmadár lenni, mert még akár lehet az is, hogy nem kell a műtét, de meg van bőven az esély. Az imént végigolvastam néhány szakmai oldalt, úgyhogy ez annyira nem lesz kellemes dolog, főleg mert a hangszálak közelében matatnak, belepiszkálhatnak a hangomba és lesz a nyakamon egy ronda vágás.
Erről majd később, előbb a csütörtöki bökésen kell túl lenni.

PM saga – első rész

Történt ugyanis, hogy miután hasztalan kértem a háziorvosomat, hogy csináljunk már egy vérvételt amivel megnézzük a pajzsmirigy műkődésem, elballagtam a nőgyógyászomhoz és elregéltem neki a kérésem. Előkapartam az emlékeim a PCO-ról és az összefüggésekről az inzulinrezisztanciával és a pajzsmiriggyel, felkészülve, hogy ismét elő kell adnom a kis sztorit amit szinte minden orvosnak, de nem volt szükség rá, nagyjából képben volt. A PCO és a metformin vonatkozásában nem volt túl lelkes, de nem is volt ellene. Ami viszont jelenleg nagyobb gondnak tűnt, az a kivizsgálatlan pajzsmirigyem. Azonnal igent mondott, aztán a nyakamat is megtapogatta, az egyéb szokásos tapogatáson kívül. :) Szeptember 20-án, hétfőn, meg volt a 3. ciklusnapi vérvétel, csütörtökön hívtam a nőgyogyit (aki ezek után Tamásként fog szerepelni) az eredmény miatt. Nem lepett meg. T4 az egekben, a TSH meg mérhetetlenül alacsony, egyértelmű, súlyos pm túlműködés. Szeptermber 27-én, hétfőn, soron kívül elmentem a 400 ágyasban levő endokrinológiai szakrendelésre, ahol Tamás is ott volt. Ezt annyira nem értettem, ahogy anno a nyak tapizást sem, de aztán fény derült a dologra. Tamásnak most egy fél éves kiruccanása van, utána ő is endokrin szakorvos lesz. Ez Nekem szuper hír momentán, mert legalább később egy ember fog fusizni rajtam egyszerre és egyébként is kedvelem –amennyire eddig meg tudtam ismerni- ezt a fickót. Szóval tényleg most volt az idő hogy menjek és egyelőre úgy tűnik, hogy a háttérben is szerencsésen alakulnak a dolgok és jó kézben leszek. :) A pm túlműködésre Mezősi Emese doktornő a következő ítéletet mondta: 3×1 Metothyrin és a magas pulzus száma 2×0,5 Huma-Pronol. 2 hetente vérvétel, addig amég a napi adag a Metothyirinből 1 egész fölött van és havonta kontroll az endokrinológián. 1-1,5 évre előre be van programozva most az életem, és bár konkrétan nem volt tervbe, de ugyanennyi ideig várandós sem lehetek, mert a gyógyszereknek magzatkárosító hatása van. Most 70 kg vagyok, 95-ről… A versenysúlyom 65-68 kg, azt valószínű még elérem, bár tartani egy idő után nem fogom tudni majd. Sajnos ez a sok sok fogyás a pm miatt volt, nem azért, mert ilyen királylány vagyok. :S Pedig olyan jó ám ilyen vékonynak lenni! (sóhajt) A doktornő azt mondta +10 kg simán kinéz, sportoljak majd ha jól leszek. Na ezt megint nem értettem, mert már miért is ne lennék jól?! Betegen is jól voltam, akkor most gyógyulósan miért ne?! Erre is meg lett a válasz. A Metothyrintől leszek/lettem rosszul. Hányinger, hasmenés, szédülés, stb. Ma –pénteken- már jobban vagyok, már csak a szédülés van, szerencsére a többi elmúlott, de nem volt annyira nagy élmény. Szóval ha nem lesz semmi gáz, akkor legkésőbb hétfőtől a szobabringámra kell pattannom és indul a tekerés, idő már nincs tovább húzni a „majdot”.

Megbeszéltük - még mindig nem a szülinap

Köszönöm a hozzászólásokat! Azért jó ezt hallani, mert megerősít abban, hogy jól gondolom a dolgokat, amik miatt felháborodtam és jó úton keresem a megoldást is.
Pénteken találkoztunk Katával és elmentünk vásárolgatni az Árkádba. Gondolom sejtette ő is, hogy nem ez a vég cél, hiszen eddig talán egyszer voltunk együtt így kiruccanni, de nem volt ellene a dolognak. Én is erőltettem a dolgot, mert amég bennem van a lendület (indulat) addig hatásosabban tudok beszélni. Addigra már átgondoltam és megbeszéltem a kolléganőimmel, hogy ők mit tennének hasonló helyzetben és kaptam pár jó ötletet, amit igazán csak gondoltam, de nem voltam megerősítve, hogy ki is mondjam.
A lényeg: van a srác, még nem történt semmi komoly, de a barátoknál már több van köztük. Kata szerelmes. Csávó jó fej, ezért szeretnek körülötte lenni a csajok. Komolyabb kapcsolatáról korábbról Kata nem tud. Este, délután jár hozzájuk (továbbra is nevezzük így) Csabi, miután Kata végzett a leckéjével. Az új apukája (Kata anyukájának újdonsült férje) nagyon rég óta ismeri Csabit, szerinte is jó srác, részéről is be van ígérve egy láb törés. Bulizni nem járnak együtt, de a srác külön megy, ha úgy adódik.
Ezeket mind úgy kellett kihúzni belőle, nem azért mert nem akarta elmondani, hanem mert csak. Aztán jöttem én. :) Elmondtam, hogy nincs azzal nagy baj, hogy hapsizik, ami minket aggaszt az a szex téma. Merthogy egy 18 évesnek már bizony azon jár az esze, ezt bármelyik srác meg tudja mondani... és ami rendjén is van, ezért nehéz nekünk összeegyeztetni ezt a két dolgot. De nem szólunk bele, ha úgy gondolja ez a megfelelő idő, akkor hajrá, csak vigyázzon magára és hagyjon nekünk idő megemészteni. Elmondtam, hogy az agyam eldobom attól, hogy a srácok nem használnak óvszert mindenféle hülye indokra hivatkozva és hogy szerintem ez a minimum ami felelősséggel a ők is tartoznak. Az is szóba került, amit az előzőben leírtam, a hátsó gondolatok amik esetleg lehetnek Csabi részéről és totál szerelmesen, erre nincs felkészülve. Szintén közöltem, hogy tudom, hogy eljő az idő amikor teljesen hülyének fog nézni minket és mi ezt tudjuk, fel vagyunk készülve rá és megértjük majd. :)
Végezetül csak annyit kértem, hogyha szüksége van valamire, vagy valami hülyeség történik bármivel kapcsolatban, akkor szóljon, kérjen segítséget, mert lehet hogy nagyon morcosak leszünk pár napig, de segíteni fogunk akármi is történjen. (Erre speciel nem gondoltam, hogy így elmondjam, pedig így gondolom, az egyik kolléganőm mondta, hogy neki ez anno a szülei részéről nagyon jó érzés volt és bátran fordult hozzájuk).
Összegzés: Jól sült el a dolog, nem volt hegyibeszéd érzés, csak egy beszélgetés. Kata együttműködő volt, beleszólt, válaszolt, sokat könnyített a dolgomon. :) Egy kérése volt, hogy ne mondjunk semmit a Marcsi mamának, úgyhogy ezt fenyegetésként is felhasználtam, ha gáz lesz, elárulom a mamának. :D

Szal ez van, ezen is túlestem/túlestünk.

Dráma van

Drága lányom (15 éves) becsávózott. Illetve talán nem is így mondanám, hanem hogy behálózták. A fiú, nevezzük Csabinak az anyukája esküvőjén volt vőféj és ott találkoztak. A hapsi 18 éves, bulizik, voltak barátnői és szemet vetett a lányomra. Már látszott egy ideje, hogy valami van, de ügyesen titkolva lett és mivel ugye mi elég keveset találkozunk a csajszival, ezért csak most derült ki, hogy itten valami udvarlás-féle van.
Első dühömben és nyilván előítéletemben legszívesebben a világhálón keresztül beleléptem volna a fiatalember arcába. Másodikban a félköríves fejrúgás volt a soron. Aztán megbeszéltem a kolléganőimmel és most veletek is. Kettőből kettő azt mondta, hogy megérti az aggodalmat és mikor megyünk máris el lábat törni? Természetesen Csabiét. Aztán arra gondoltam, hogy hááát... ez a mai világ. Az én korosztályomban is 16 éves korára sokan túl voltak az első alkalmon, az én 17 évem kicsit későcske volt, aztán többen túlélték. Tegyük fel hogy a lelki fájdalmat nézzük csak amit a srác okozhat neki, merthát ez mégiscsak az első igazi nagy szerelem, az első hapsi, amikor mindenki azt hiszi, hogy ez így lesz örökké, aztán mégsem. Oké, szar, nagyon szar, amikor elmegy, de túl lehet élni. Hagyjuk is ezt.
De! Jól gondolom-é hogy egy 18 éves fickónak nem csak a kéz megfogáson és a csókolózáson jár az esze?! Áll a cerka is... és van is mire, hiszen Kata szép lány.
Aztán nálam itt jönnek az aggodalmak. Egy 15 éves lány (nagyobb sem) nem képes arra, hogy érzelmi nyomás alatt helyes döntést hozzon. Ez meg még kritikusabb helyzet, hiszen vakon szerelmes. Mondjuk mi van ha Kata még az eszével nem akarná az első légyottot, de Csabi azt mondja neki, hogy "bizonyítsd be, hogy szeretsz azzal, hogy lefekszel velem". Hiába okos lány, szerintem megingana. Vagy más eset (a történetek a Bravo Szerelem Sex Gyengédség rovatában feltett kérdések), mondjuk azt mondja neki, hogy nem kell óvszer, mert vigyáznak. És ha nem akarja úgy, akkor nem is igazán szereti. Ez megint egy patt helyzet.
Azt sem szeretném, ha bármilyen szex helyzetbe kerülne ennyi idősen, hiszen érzelmileg még ezt nem tudja felfogni rendesen, de a fentiekért ölni fogok. Van barátnőm aki 15 évesen szült. Lehet úgy is élni, de ki kívánná ezt a lányának?!

Most fog kialakulni az első szakadék köztünk, a szülők közt és a Kata közt. :( Remélem könnyebb lesz, mint amennyire félek tőle. Mi is madárnak néztük a szüleinket, nem? Hétfőn (de lehet hogy holnap felhívom, hogy jöjjön el velem sétálni) beszélni fogunk erről, tisztán, nyíltan, nehogy gond legyen.

Kedvenceim: Túl a barátságon (Brokeback Mountain)

2005-ös film, de én eddig csak hallottam róla, nem láttam még. Időnként előjött a címe, meg hogy a váratlanul elhunyt Heath Ledger szerepel benne, és hogy két férfi szerelméről szól, viszont ennél többet nem tudtam. Gondolataimban a Perzsia hercege (kalap kaki volt) és Jake Gyllenhaal kapcsán jött elő megint, de nem fektettem energiát rá, hogy megszerezzem a filmet. Vasárnap véletlenül éjjel az M1-ra kapcsoltam és a két főszereplőt felismerve jöttem rá, hogy ez AZ a film. A film végét láttam. Tegnap aztán megnéztem az elejét és nem csalódtam. Két részletben is megrázó volt. Nem az a film, amit egy laza szombat este után megnézel, készülni kell rá. Készülni, hogy napokig nem tudsz majd szabadulni a hatása alól, ahogy ez velem is történt. Leírom, hogy én hogy láttam a történetet:


Két cowboy, egymást nem ismerő fiatal férfiak, a véletlennek köszönhetően közös munkát kapnak. Ennis Del Mar (Heath Ledger) és Jack Twist (Jake Gyllenhaal) 1963 nyarán együtt terelik és őrzik a birkákat az elszigetelt, de festői szépségű Brokeback hegyen. A napok, hetek múlásával levetik a zárkózottságukat és összebarátkoznak. Aztán beüt a menykő egy görbe éjszaka után. A barátságból titok lesz. Titok, amit a prűd déli emberek nem tudnának kezelni és amit a két férfi igazán magának sem vall be. Ők nem "ferdék", mondják az eset után. Aztán a következő este a szerelem ismét fellángol, nem térhetnek ki előle. A saját kis elszigetelt világukban, fent a hegyen, boldogok. Ott vannak egymásnak. De az időt megállítani nem lehet, eltelik a nyár, a nyájat visszaterelik és útjaik elvállnak. Visszatérnek a hétköznapi életükhöz, a biztonságos képmutatáshoz. Ennis elveszi a menyasszonyát Almát (Michelle Williams), aki már az előző ősszel eljegyezett, két kislányuk születik. Jack elkerül a városból és egy rodeo versenyen találkozik Lureennal (Anne Hathaway), a helyi kihaénnem lányával és elveszi feleségül, hamarosan kisfiuk lesz. Minden jónak tűnik, az elvárásoknak megfelelően jó apák, példamutató férjek. De… ott van az az örök de. Hát hogy felejthetnék el ami akkor volt?! A fellángolás az idő múlásával szerelemmé válik bennük, kizárva őket a hétköznapi életből, ami a sajátjuknak kéne lennie. Ők nem erre vágynak. Egy nap képeslap érkezik Jacktől, a hátlapon a Brokeback. Jack átutazóban van a városon és találkozni szeretne Ennissel. A csendes, visszahúzódó Ennisen olyan izgatottság lesz úrrá, hogy mindent eldobva rohan válaszolni a postára és türelmetlenül várja a találkozót Jackkel. Egyikük sem tudhatja hányadán állnak egymással, hiszen négy év telt el. Abban a pillanatban, amikor az utcán megállnak egymással szemben, minden eldől. A szerelem és a szenvedély úrrá lesz rajtuk és nem törődve a lebukással, csókolózni kezdenek. Annis felesége természetesen meglátja ezt az ajtón keresztül, de úgy tesz, mintha misem történt volna, nem is tud mit mondani. Aznap este ismét együtt alszanak egy motelben. Ezt követően Jack és Ennis felmennek horgászni a Brokebackre, ugyanúgy lovakkal, nomád módon, mint régen. Ez az ő biztonságos helyük, ahol nem kell félni, titkolózni, szerethetik egymást. Múlandó biztonság ez. Bár Jack szeretné, ha felvállalnák kapcsolatuk és a szülei farmjára költöznének, az isten háta mögé, de Ennis tudja, hogy őket együtt sosem fogják elfogadni. Elmondja a történetet, ami még gyerekkorában esett meg vele: az apja elvitte megnézni egy megkínzott, megcsonkított férfi holttestéhez, például, hogy így járnak a melegek. Nincs választásuk, csak sodródnak az eseményekkel. A történet ettől a ponttól kezd lecsúszni a lejtőn. Három-négy havonta egyszer, néhány napra találkoznak a hegyen, a civil életüktől pedig egyre távolabb kerülnek. Ennis elválik, Jack külön életet él a felségétől. A munka, a hétköznapi dolgok, időnként megakadályozzák, hogy találkozzanak, és ezt alig tudják elviselni. Csak az a néhány nap az élet, amikor ott vannak, a többit épp csak végig szenvedik. Nem lehetnek együtt, de nem tudnak élni egymás nélkül. Az élet eléjük dob újabb kapcsolatokat, lehetőségeket, ami kiút lenne, de nem tudnak boldogak lenni. Aztán egy nap Ennis levele visszaérkezik Jacktől: a címzett elhunyt. Szakítva mindennel, felhívja Jack feleségét, aki elmond neki egy félig hihető sztorit, hogy miben halt meg Jack. Hétköznapi baleset… de Annis úgy érzi, hogy nem ez történt. Jackkel is ugyanaz esett meg, mint gyermekkorában az árokban látott férfival. A történet ezen része nyitott marad. Nem derül ki, hogy Lureen tudja-e, hogy Jacknek milyen kapcsolata volt Annissel, a horgászáson kívül, vagy hogy a férje homoszexuális volt. Lureen ajánlja, hogy menjen el Jack szüleihez, kérje el a hamvait és vigye fel a Brokebackre, az egyetlen helyre, amit Jack mindig is imádott. Ennis meglátogatja a szülőket egy fajta kábulatban. Szinte el sem ér hozzá, amit mondanak, hogy Jack mesélt nekik róla, a tervéről, hogy együtt építenek náluk házat és csinálnak saját farmot és hogy tavaly Jack egy másik férfival jött vissza építkezni. Tehát a szülők tudták, hogy mi volt a fiuk. Jack édesanyja megengedi Ennisnek, hogy felmenjen Jack szobájába. A szekrényben megtalálja Jack ingét, amit akkor viselt, amikor először voltak a Brokebacken, egy inget amit 20 éve féltve őrzött. Elkéri az anyától és távozik. Ennis életének vége, csak az emlék marad, hogy Jack valaha is létezett. Csak egy ing, abból az időből, amikor olyan boldogok voltak.

Hihetetlenül felkavaró volt. A dráma a végén, bármelyik férfi-nő kapcsolat sajátja lehetne, teljesen el is felejtődik, hogy itt egy meleg párról van szó. A forgatókönyv, jó érzékkel, úgy van megírva, hogy a történet mentes minden „buzisságtól”. Nincs kisujj eltartás, affektálás, csípőringatós járás, nyávogós beszéd. Jack és Ennis talpig férfiak, férfi életet élnek, fizikai munkát végeznek, csak épp a szerelemben mások. Igen, van néhány jelenet, amit bevágnak az arcodba, de ez sem azt az üzenetet hordozza, hogy ez által a homoszexuális beállítottságúak szent filmje lesz (mint az I will survive dal), hanem csak úgy, nyersen, természetesen jeleníti meg az eseményeket, ahogy ez történhet. Nem egy pörgős történet, kicsit művészi, de teljesen érthető. Rám nem sok film van ilyen hatással, amik viszont igen, azok fellépnek az örök kedvencek listájára. Nyitott lelkűeknek szívesen ajánlom!

A film megnézése után elolvastam a kritikákat, azt hogy mások hogyan látják a történetet és voltak olyan részek, ahol én mást láttam ki a filmből. Érdekes volt, hogy egy őszinte, nem sejtelmes filmet, mégis másként láthattunk. Megnéztem az Oprah Showban készült interjút Heath Ledgerrel és Jake Gyllenhaalal. Mint megtudtam, a film forgatókönyve közel 4 évig járt kézről kézre (Jake 16 évesen már olvasta egyszer), de a híres színészek sorban elutasították, mert féltek, hogy a „meleg téma” rajtuk ragad és nem kapnak jó szerepeket a későbbiekben. A fő dolog, amire kíváncsi voltam, hogy két heteroszexuális színész férfi hogy érzete magát az intim jelenetekben. Kielégítő volt a válaszuk: egyrészt nekik ez is olyan filmes helyzet volt, mintha egy színésznővel csinálták volna (aki nyilván ebből a szempontból idegen nőnek számít). Megbeszélték, hogy most itt foglak meg, ott nyúlok hozzád, ennyi idő után döntelek neki a falnak és kész, megcsinálták. Másrészt meg átélték az adott helyzetet, nem álkodtak, nem gondoltak arra, hogy erre majd mit fognak mondani az emberek, nem akartak semmilyen politikai üzenetet közvetíteni, csak jelen voltak és a legjobb tudásukat nyújtották (ami mint látható, pont elég volt). Jake és Heath szoros barátságot kötött a film forgatásán, Heath feleségül vette a filmbéli feleségét játszó Michelle Williamset és nem sokkal később kislányuk született, akinek Jakeék a keresztszülei. A film 2005-ben nagy botrányt okozott. 2005-ben az Oscar díj átadáson, a legjobb rendezés díját kapta (rendező Ann Lee) és a férfi mellékszereplők kategóriájában Jake Gyllenhaal nyert. A férfi főszereplő díját a Transamerika film főszereplője happolta el Heath elől. Egyesek szerint, így mindenkinek jutott és maradt is az Oscarból, hiszen a Transamerika rasszizmusról szólt, ami szintén fontos téma a világban, ugyanúgy mint a melegek ügye.



Hát ennyi. Ajánlom!

 
Ps: Hamarosan írok a szülinapról is! ;)

Video blog

Ez most egy videós poszt lesz.

Az aktuális kedvenceim a teljesség igénye nélkül:

Ákos - Persze hajnal van megint


Ákos - Rúzsa Magdi - Minden most kezdődik el


Rúzsa Magdi - Kaszás Attila - Fényév távolság


Aura Dione - I will love you monday


Twilight - Bella's lullaby / Yiruma - The river flows in you


Szeretnék megtanulni zongorázni, hogy ezt el tudjam játszani! Komolyan. Rajta vagyok már az ügyön.
Ma vételeztem magam egy Cullen család címerével ellátott fém dobozt, ami egyébként tolltartóként kéne funkcionáljon, de nekem csak simán dísz lesz. Jó érzés lesz ránézni, KINCS. (Totally addicted.)

Variációk egy témára

Kozmetika =
Koztamika, koztamónika, koztmamika, koztamóni, kozkamika,  kozkmamika. Eddig. :)

Az a gáz, hogy ezeket a szavakat már mi is használjuk. :))

Ajánló

....Az általános iskola óta eltelt majd 20 év, Katinka néniből Katalin Garbutt, alias Tinkmara lett, feleség és blogger a Tengerentúlról...

A Tengerentúlról jelentem

A Tengerentúlról jelentem

- mesék a felhőkarcolók árnyékából -

Érdekes helyek, hírek, tények, képek és események a Tengerentúlról. Hírek a tudomány, technika, művészetek világából. Komoly és komolytalan, személyes és közérdekű írások. Amerikai szokások, ünnepek, mentalitás, hitek-tévhitek, mítoszok és hétköznapok magyar szemmel.

Szívből ajánlom!!!!

Fejben már napok óta csomagolok a költözéshez. A Tengerentúlra. :)

Strand

Tegnap voltunk családilag anyuékkal Szigetváron strandon. Némi szervezést követelt ez a manőver, mert rossz időt mondtak, de én nem engedtem lemondani a programot és végül is Harkány helyett azért mentünk Szigetvárra, mert ott vannak fedett -nem termál- medencék is. Harkányba kifejezetten a sajtos-tejfölös lángos miatt mentünk volna, természetesen a strandoláson kívül. :) Plusz ott van jó gyerekmedence is, bár a Szigetvárit Áki mértű gyerekeknek, sokkal jobbnak találtam. Mondhatni szuper.
Szép volt, jó volt, fürödtünk az összes medencében. Ákos a partról ugrált a kezünkbe a mély vízbe (nyilván oda), valamennyit játszott a gyerekben is, a kezén támaszkodva rákolt be a vízbe, aztán ki és így tovább. :) 2 körül már tök hulla volt, de persze a lefektetési kísérleteknek kitartóan ellenállt, és folyamatosan tejcsit követelt, amit persze nem vittünk neki. :S Tejcsi végül a büféből szereztünk és némi sétálgatás után, és miután mondtam neki, hogyha nem alszik, akkor hazamegyünk, elaludt a vállamon. Hoppá! Erre sem gondoltam volna. :D Aztán leparkoltam egy csendes padra és elszunnyantottam én is, a pad másik oldalán kuporogva. Norbi szerint úgy néztünk ki, mint egy csöves család. :DDD Én viszonylag hamar felébredtem, ilyenkor elég 20 perc relaxáció is, még időben ahhoz, hogy félig-meddig elkapjam a padról leguruló gyereket.  Úgyhogy Ákos alvásának meg a manőver vetett véget, hogy dobott egy oldalast, ami következtében a földön kötött ki. :D Na mindegy, egy órát azért aludt. :) Folyt. köv. strandolás. Késő délután hazafelé cuccoltunkban ettünk lángost az egyik büfében, Ákika meg némi "mamázást" követően kapott vattacukrot. Lájtosabb horror filmbe beillő jelenetek voltak. Nem osztottam Norbi aggodalmát, hogy atomra összekeni magát és a ruháját a gyerek, mert ez evidens volt. Én inkább azon izgultam, hogy a pálcával hadonászva, ne kenjen valaki hátára egy jó adag piros ragacsot és a földről se szedjen össze töménytelen mennyiségű földet/hangyát. Szerencsére elfogyott a vattacuki, túlságosan nem kent össze semmit, viszont szeretett volna enni még. A bonyodalom itt újabb fordulatot vett. Örökké visszament a vattacukis nénihez koldulni, még mi próbáltuk betömi a fejünkbe a forró sajtos tejfölös lángost. Aztán némi ráhatással rábírtuk, hogy ott maradjon velünk, de ez hanggal járt és elég sokan néztek már minket. A józan eszére ható meggyőzési kísérletek közben, Ákos egyszer csak gondolt egyet, vigyázba vágta magát, határozottan ránézett az apjára és ellenmondást nem tűrő hangon közölte vele, hogy "Neszabad kiabálni! Montam." LOL Itt megfeküdtünk, nem is próbálva visszafojtani a nevetésünk és ezzel az asztal társak is így voltak. Hihetetlen ez a hapsi. :D Norbi is csak annyit tudott kinyekegni, hogy "Nem is kiabáltam." :DDD Ezzel bearanyozta a napunk. :D Aztán hazajöttünk. :)

---

Tudtátok, hogy a chatelésben oly sokat használt rövidítés a LOL, az angol Laughing out Loud -hangosan felnevetni- kifejezésének a rövidítése? A wikipédia szerint, ennek vannak fokozatai, de nálam a földön fetrengős nevetést jelenti.

Mi legyen szülinapra?

Hamarosan eljövend a kislegényként születésnapja és nem nagyon tudom, hogy mit kap majd ajándékba.
Játékból van 3 gyerekre való mennyiség, ugyanennyi a különböző járgányokból, homokozó játékokból és könyvekből.

Amit szeretnék és nincs még neki, egy babakonyha, Bartos Erika könyvek és dia filmek.
A babakonyhát megörökli Katától hamarosan (persze ő már jó rég óta nem játszik vele :), tehát az kilőve. A könyv oké, a dia filmeken még hezitálok, nemtom érdekli-e majd őt. Aztán passz. Hogy a családnak mit tanácsolok majd, azt nem tudom... Van ötletetek?

A torta, az Övé, katicás lesz, ezt már eldöntöttem. A katica nagy sztár mindig is. :) Sütök valami fél gömb alakú tortát és piros-fekete marcipánnal díszítem majd. Maradt még Kata tortájából annyi marcipán, hogy elég legyen erre. :) A család majd külön kap valami tortát, azt nem turkálhatja össze a baba. :)

---

Éjjel nem aludtunk. Nem tudom, hogy az üstökös miatt volt-e ennyira nyugtalan a Babukám, de vagy 5× felkelt és hajnalban 5-kor már kipattant a szeme. Waff. A hétvégénk viszont gyerekmentes lesz!!! :) Házasélet rulez! :D

Történések

Hol is tartottam?
Szóval ott, hogy Norbival balhés a viszonyunk. Utána beszélgettünk nagyot, át és vissza, megegyeztünk dolgokban és bár nem akarom elkiabálni, de működni látszik a dolog. Jó volt a távol töltött idő és az is nagyon jó, hogy Norbi erősen igyekszik azokat a dolgokat rendbe tenni, amiket kifogásoltam. A probléma megoldása egyelőre sinen van, remélem ennél már csak jobb lesz.

A munka miatt semmire nem jut időm. Reggel amennyit lehet itthon töltök, olyan későn indulok el, amennyire csak lehetséges. Napközben munka, ami ha nem is nehéz, de ott kell lenni. Délután rohanás Ákosért a bölcsibe, aztán mama, bolt, stb. és késő délután van mire hazaérünk. Itthon aztán szó szerint semmi mást nem tudunk csinálni, mint Ákossal foglalkozni, mert egyszerűen nem tud betelni azzal, hogy végre együtt lehetünk. Ülünk kint a teraszon és rajzolunk az aszfalt krétával, rakosgatjuk a kirakókat, lóugrásban táncoljuk végig Shakira Wakawaka számát. :D Tényleg annyira jó vele, hogy nem is akarok mást csinálni, de mindig frusztrál, hogy ezer minden van amit meg kéne. A mókuskerék az én címeremre is felkerülhetne. :)
A héten a folyosói pletyka valósággá vált, a legnagyobb főnököm (nekem 3 is van) megbízott egy új, teljesen más feladattal. Szerencsére a közvetlen főnököm és kolléganőm Ági lesz, akivel szeretek együtt dolgozni. Korábban is jóban voltunk és ez a 2 év kihagyás után sem változott meg. Jobb lesz, mert más lesz a munka, helyi szinten is magasabb értéket képvisel, mint a mostani, viszont egy kicsit tartok tőle, mert valószínű nagyon sok meló lesz vele.
Blogolni onnan azért nem tudok, mert a világon mindenki rálát az asztalomra. Sajnos. :(

Ház ügyben az a fejlemény, hogy hétfőn megint jön hozzánk egy család megnézni. Ők a harmadikak. Az ingatlanos kapcsolatunk nagyon lelkes volt, mint még eddig soha. Ez a család cserélni akar, pécsi lakásra a mienket, ami nekünk szintén jó lenne, de még erősen kétségesek a részletek. Meglássuk majd.

Ákosz verseket mond. Komolyan, lehidalunk tőle. Nem azért amit mond, hanem amilyen hangsúllyal mondja. Pl. a kemencés kisbencés sztorit. Eccervolegykemence, belebútakiszbence, kómoszvoltakemence, maszatoslettkisbence, meláttaamamája, nemiszmertfiára, becuktaakemencé, JÓEVVERTEKISZBENCÉT. A végét gyakorlatilag úgy, mintha ő lenne az aki menten agyon csapja kis Bencét. :)))) A másik kedvencem, a Mókuska felmászott a fára. Ezt nagyjából emberi nyelven mondja el, nem hadarós babakarattyon, a poén: Leeszett, leeszett, eltö'ött a lááába. AJAJAJ! :DD Meg tudnám zabálni, milyen sajnálkozón mondja ezt. :D Tudja a Megy a gőzöst is, meg még egy rakás másikat. Tréningeznem is kell, hogy tudjam tartani vele a tempót. A másik "cukiság", hogy már jó ideje nem csak NEM! van, hanem mondja, hogy IGEN. Kérdzek tőle valamit, látszik a fején a gondolkodás, aztán rám néz tiszta tekintettel és közli, hogy Igen! :D Ma közölte, miközben a kakis fenekét mostam és Apa kérdezte, hogy bekakilt-e. hogy "besza'tam". Győztünk elbújni, hogy ne lássa a nevetésünk. Esküszöm, kb. ez van amit hallhatott tőlem ritkán, hogy "beszartál büdös kölke", meg ha pipa vagyok akkor "picsázok". A picsát nem mondja még, de ezentúl már nagyon meg kell gondolni, hogy mit mondunk előtte. :DDD
Imádom az okocs babámat! :D

Jah és szintén egy nagyon fontos dolog. A legnehezebb súlyomhoz képest, tavaly télen, /TÁRÁÁÁM/ 20 kg-val vagyok kevesebb. Visszanyertem a szülés előtti súlyomat és ha még egy kis engergiát fektetek bele, akkor még az álom súlyomat is elérhetem. MAJD: :)

Csók mindenkinek!

Üröm

Most jön az üröm.
Norbival megint nem rózsás a helyzet.
A nyaraláson olyan volt, mintha ott sem lenne. Elvonult és olvasott napokig, Ákos felé sem nézett, mi ketten peszráltuk anyával. Tudjátok én nagy olvasó vagyok, ha jó könyv kerül a kezembe, éjjel-nappal képes vagyok olvasni, nem látok, hallok, mert annyira érdekel a történet. DE! Mióta Ákos megszületett nem az a fő profil, illetve éjjel olvasok (aminek nyilván megvan az eredménye nappal), de napközben vele vagyok. Nekem MOST nem fért bele a családi nyaralásba az, hogy nem volt velünk, hanem bent hűsölt a szobában a könyveivel. Asszem négyet vagy ötöt kiolvasott a kb. 5 rendelkezésre álló nap alatt, úgy hogy nem olvasott éjjel. Volt olyan nyarlásunk is, az első és utolsó kettesben, amikor belefért, de egy majd 2 éves mellett ezt nem lehet megtenni. Szerintem talán 3 nagyobb beszélgetésünk volt a hét alatt.

A nyaralás után becuccoltunk Pécsre, mert apuék minket váltottak a nyaraló helyen és én vagyok az egyetlen a családba, akire számítani lehet, hogy nem hagyom éhezni a kutyáikat. Persze ez fordítva sosem igaz, de mindegy. Szóval itt vagyunk, egy nap aludtam otthon, különben kb. két naponta találkozunk 2 órát, én jövök ide, ő megy haza. Jövő héten sem megyünk haza, nem lenne értelme, mert az apámék vigyáznak a héten Ákosra és nem esne útba, ha hazamennénk. Innen anyuéktól 5 percre vannak kocsival, tehát maradunk.
Azt nem merném állítani, hogy teljesen jó most ez így, mert ésszel tudom, hogy ez nem normális, de minden esetre nagyon kényelmes. Nem hiányzik.  Gáz. Tudom.

Nyaralás

Nehézkesen megy az írás mostanság. Nincs különösebb oka, csak és kész. Erős a késztetés benne, hogy varrjak, de idő az 0 van rá, tehát a fejemben élő táskák anyag formájában pihennek tovább a szekrényben.

Nyaralás: Horvátországban a Pasman szigeten voltunk, ami Zadarral van szemben és egy sziget rendszer része és igazából nagy, régi városok nincsenek rajta, csak kisebb települések. Nyaraló tömegek által még nem ellepett környék. Apáék tavaly találtak rá erre a magánházra, főként az ár-értéke miatt volt vonzó. Anyuékkal mentünk, ők voltak egy kicsi apartmanban, mi egy nagyban, Andris (unokaöcsi) és Kata is jött velünk, meg persze Ákika. A mi apartmanunk berendezése régies volt inkább, de tiszta. A legfőbb erénye a 4 lépcsővel lentebbi hátsó kert rész, ami délelőtt és délután is árnyékos volt és Ákos szabadon tudott garázdálkodni. Motorozott, fürdött a medencében ami vittünk, hangya-bandát kémlelt, szomszéd macskát próbált megfogni, szóra a kavicsokat, szóval minden volt. Neki annyira nem tetszett ez a tenger dolog az elején, az utolsó napokra békélt meg vele, hogy ez nagy is, sós is, hullámzik is, köves is az alja és így tovább. Megkockáztatom, hogy ő érezte a legjobban magát az egész társaságból.

Nekünk is jó volt, de inkább azon a relax, nyugodt, nyugdíjas nyaralás módon, semmi pörgés vagy buli (nem mintha járnánk). Persze minden Ákika körül forgott, szóval a vele töltött időnkön kívül relaxálhattunk is. :) A háztól a tenger két lépésre volt, zsákutcában, ahova tényleg az jön, aki oda akar jönni, így legalább abban nyugtunk volt, hogy nem kellett minden percben fél szemmel figyelni, hogy mikor megy ki az útra a csávóm.

Rólam készültek jó fényképek, és ez nagy szó. Norbi valami hihetetlen módon mindig a legrosszabb spontán pillanataimat kapja el, amikor úgy nézek ki, mintha anyuka bepiált volna erőst.

Most jön a képes beszámoló:

(Anya, Anya-Áki, Áki búvárkodik, Gyönyörű csillagszemű Szerelmem, A ház, Tenger fíling)

Kb. ennyi. :) Később persze sok apró részlet jön majd fel élményként, de most összegzésnek jó lesz így.

Megjöttünk!

Megjöttünk. Egybe, egészségesen és barnán. Beszámoló, képek később, momentán betemet a mosandó ruhakupac. =S

Házon kívül

Holnap elhúzunk nagy családostól Horvátországba 1 hétre nyaralászni, tehát ismét házon kívül leszek. Nagyon várom már. :)

Az elmúlt hetekben is csak jó dolgok történtek:
- beadtuk ingatlanközvetítőhöz a házat és már jöttek is érdeklődők
- kaptam fizetést
- családilag rendben vagyunk teljesen
- voltunk szombaton Balatonfüreden Ákos koncerten és szuper volt
- múlt szerdán Katával megnéztük a Twilight Eclipse premierét és az is tetszett (+ a filmet is sikerült megtorrentezni)

Most zizzenek tovább pakolni!
Csók mindenkinek!
A depis gondolatoknak hess, jó anyák vagytok, a gyermekeitek szemében a legtökéletesebbek!

a TORTA

Ma volt Kata általános iskolai ballagása.

Ő tudja, hogy tőlem, a lehetőségekhez képest, lehet mindig valami extraságot várni. Eredeti terveim szerint kapott volna 5 mozijegyet vagy egy kisebb összeget, hogy elmenjen a barátnőivel koktélozni, de Norbi leszavazta. Aztán találtam egy tortát, mondhatni, a TORTÁT és erre már nem lehetett nemet mondani. Több nehézség állt előttem, például hogy nem tudok sütni, de bíztam benne, hogyha a piskóta kész, akkor nem lehet baj. Megszereztük az alapanyagokat, két színű fondant egyenesen a Kovács cukrászdából, aztán a piros zselés ételfestéket a cukrászkellék boltból, receptet az internettről és neki álltam. Nem mondom, hogy nem volt baj vele, mert volt. Nem akart sikerülni a krém, anyu segített. Csináltuk volna a figurákat, a melegtől és a kezünk melegétől megolvadt a fondant. DE sikerült!!! Iszonyú büszke vagyok rá, a legkiemelkedőbb alkotásom!

Íme:

Nem tökéletes, én bőven látom a hibákat, de tarolt. Kata szinte szóhoz sem jutott és ami a legnagyobb büszkeséggel töltött el, hogy mindenki azt hitte, cukrászdából van. Az első ámulat a torta, a második ámulat az hogy én csináltam.

Tudjátok mit jelent a torta? A twilight könyvek borítóin a szimbólumok összességét ábrázolja.

Csak röviden: a könyvek Edward - emberi vért nem ivó, fiatal korában átváltozott vámpír, és Bella - az élet egyik területén sem kiemelkedő, bénácska ember lány lehetetlen szerelméről szólnak. Bella hosszas vívódás és veszélyek után Edwardé lehet és a gyermekük, Renesmee születése után maga is vámpírrá változik. Vámpírként különleges hatalommal bír, kiemelkedik a vámpírok közül és szintén nagy küzdelem után, a világ végeztéig együtt élhet majd Edwarddal és Renesmeevel. A saját véleményem szerint Edward, a könyv béli, a tökéletes pasi. No de a szimbólumok. Első könyv - Twilight: alma. Bellát és/vagy Edwardot jelképez(heti) amiért Isten és az élet törvényeit félredobva, elfogadják a tiltott gyümölcsöt. Második könyv - New Moon: hervadó tulipán. Edward tudja milyen veszélyben van mellette, ezért hogy védje a szerelmét, elhagyja Bellát, aki élő holtként tengődik hónapokig. Harmadik könyv - Eclipse: elszakadó szalag. Bella tudja mit vállal, ha véglegesen elkötelezi magát Edward mellett, de néhány vékony fonal erejéig kötődik még az emberi életéhez és Jacobhoz. Negyedik könyv - Breaking Dawn: sakktábla. A sakktáblán a háttérben egy piros paraszt figura és fehér királynő áll. Mindkettő Bellára utal, aki elhagyva emberi életét, vámpírként királynővé válik.

Hát ezért lett így.

Kicsit én is kaptam ezt a tortát magamtól, mert én is olvastam az összes könyvet és imádtam. Nem mindenki szereti, de nekem jó mese egy különleges világról. A Breaking Dawn volt a kedvencem, ami magyarul talán Összetört Hajnal címen fut.

* Ákos is kivette a részét, az Ő egyik építőkockájával szúrtam ki a kockákat.

Háztáji kupolda

Ez az első "dolgozós" hetem. Nagy túró az egész, csak asztalom van (ma már csibáztam széket is). A gép amit lefoglaltam a kollégám gépe, sajátom még nincs, egész nap netezek. A leendő asztalom tök szar helyen van. Utálom előre már. A vizsga sikerült. Ennyit a munkáról.

A hétvégén nem voltam otthon (írtam már?!) tehát oltári kupi lett keddre. Ez így nem fog menni, hogy hétvégén egy nap a családé és a másik is, minket meg megesz a kosz. Nem tudom még a megoldást, mindenki jogot akar formálni ránk a szabad napjainkon és ez a helyzet csak rosszabb lesz ennél. Régi frusztrációnk.

Írnom kéne még valamiről, születésről, halálról, egy kisbabájukat pár éve elvesztett családról, de még nem ért meg bennem a sztori.

Szolgálati közlemény

Sziasztok!

Ez most biznisz bejegyzés lesz, ugyanis anyu kutyakozmetikájának új domain nevet kellett váltanunk és a google-ben kb. az ezredik találat lett így az első helyről.
A rámutató link kicsit feljebb hozza a találati listában, ezért tehát: http://www.dorkakutyakozmetika.com/

Bocsi!

Lótuszfaktusz

Negyed évszázados lettem.
Régesrégen, vagy már 15 évvel ezelőtt a szűk családba a szülinapos lett a "lótuszfaktusz". Ezen a napon semmit sem volt kötelező csinálni (pl. rendet a szobában), hétvégén bármeddig alhattunk, a kedvenc kaja volt, kívánság lesés és ez alkalmanként jobb volt, mint bármilyen csilli ajándék.
A mai lótuszfaktuszság erősen kútba esett. Ma korán keltem, bebuszoztam Pécsre, elkísértem anyuékat vásárolni, aztán egész estig csak főztünk és takarítottunk. Hogy miért? Mert holnap gyereknap és szülinapom alkalmából lesz össznépi nagy party. Jön Norbi családja kompletten, meg az én családom anyum része kompletten. Ákossal együtt 15 fő. Fasza... ez a felnőtt élet. Te vagy a szülinapos, tehát főzöl magad, hogy meg tudd hívni a családot. Elég kiábrándító. Hagyjuk is. Az idei szülinapom elmúlt 15 órája nem telt fergetegesen, szal bátran gondolhatom, hogy a maradék néhány órában sem lesz ez másként.

ÁKOS:
Ákos egy hablaty tündérbogár. Mindennap mond valami újat. Pl. "Kata, kelj fel", "Bácsi nem figyel", "Bótba, széta, néni, kenyé, csokika"
Folytatja a verseket is, ez most a legújabb. A mostani kedvenc:
Este van már alkonyul,
Nyuszi füle lekonyul,
Dorombol a kiscica,
Aludj Te is Babuka, ("tentetentetente")
Tente baba tente,
A szemedet hunyd le, (bingoingo/gongongo/ingobing)
Ingó bingó ringó,
Kicsiny rózsabimbó.

De a Zengő ABC is imádva van. Tudjátok: "Aranyalma ághegyen, Bari bég a zöld gyepen, Cirmos cica egerész..." A cicás rész az abszolút király, bár én csak a G-betűig tudom. Anya fejlődik majd és megtanulja az egész versikét (majd). :)

Köszi a kérdést, meggyógyult. 1 hétig volt itthon, azaz a mamánál és a dédinél. Mindenkinek jó volt ez így, főleg a dédi zeng ódákat róla, hogy mennyire jól érezte magát Ákival. Ennek komolyan mondom, annyira örülök, mert bár a dédi (apa anyja) szellemileg hanyatlik, de még mindig az az imádható, nagy betűs nagymama. Ákos tényleg a szeme fénye, attól is elolvad, ha rámosolyog a gyerek.

Részemről túl vagyok az oktatáson és a vizsgán, bár az egyáltalán nem biztos, hogy a vizsga sikerül is.
Ha nem sikerült, akkor van lehetőség a pótvizsgázásra... lehet hogy akkor páran megint találkozunk.
Itthon most nem áll a bál. Talán azért, mert a közelgő nyaralás felvillanyoz mindkettőnket. Most nem csak egymással foglalkozunk. :) Remélem marad is így, legalább valameddig. 

Nincs kedvem mostanság blogot írni. Voltunk az állatkertben is, de arról sem írtam. Majd. :)

Mandulagyuszi

Ismét beköszöntött a szokásos, havi 1 mandula gyulladás.
Láz, köhögés, nem evés, nyugtalanság, nem alvás, aztán ma doktor néni, antibogyó, lázcsillapító, orrcsepp.
Ha így folytatjuk, komoly fogadást köthetnék arra, hogy túl sokáig nem lesz a manduláinak tulajdonosa Ákos, ugyanúgy ahogy én sem, mikor kicsi voltam. Mondjuk nekem megváltás volt a mandula kivétele, mert 2 hetente 1 hetet azzal voltam beteg, aztán a kivétel után már nem volt semmilyen gond. Meglátjuk majd...
Most 1 hétig a kiscsávóm is itthon parkol majd, ma még én vagyok vele, de holnaptól megy a mamához, majd a dédihez megőrzésre.

A korábbiakat folytatva, nem, nem beszéltünk, én nem akartam - nem tudtam-, de nem is költöztünk el. Ez az utána beszéljük meg nekem nem megy, akkor kéne ezt megtenni amikor pipa vagyok, aznap, másnap, nem napokkal utána. Talán ennyi elég volt Norbinak, hogy elmondtam, el akarok költözni. Szintén meglássuk hogy majd mi lesz... (1-2 hétig béke, aztán kezdődik elölről minden).

Édes kicsi fiam, annyira aranyos egy hapek. :D
Nem tudok betelni vele. A legjobb hapsi a világon. :*

Költözni vagy nem költözni?

Nem is tudom hogy kezdjem.
2010.05.13. csütörtök, 21.12., otthon, nappali, laptop, könyv, Ákos a mamánál.
Kb. ez a helyzet. A férj a hálóban, ma a hazaérést követően mindösszesen annyit beszéltünk, amennyi idő alatt közölni bírta, hogy én egy hülye vagyok (pontosan: többször gondolkodott azon, hogy én tényleg hülye vagyok) amiért bedugva felejtettem a hajvasalót, ami által az egész lakás leéghetett volna. Ez tény, ma tényleg nem jöttem vissza kétszer megnézni, hogy mindent rendben hagyok-e itthon és biztos hogy mostanában nem fog ez előfordulni megint (soha nem volt ilyen még, pedig már vagy 5 éve megvan a hajvasaló). Az is tény, hogy leéghetett volna a lakás, ezzel én nem vitatkozom, de szerencsére nem égett le. Az hogy ma miért nem jöttem vissza az regényes, de lehet hogy ezek tényleg csak mondvacsinált indokok a trehányságomra. Azért leírom: tegnap dolgoztam, éjjel Ákos 3szor kelt fel, amiben az is benne volt, hogy egyszer leesett mellőlem a francia ágyról, mert apa, aki azon az oldalon fekszik eredetileg, már az első felébredéses alkalommal átcuccolt a nappaliba, mondván, hogy ebben a házban nem lehet aludni. Ma én vittem Ákost bölcsibe és magamat dolgozni, mert Kata is itt volt reggel, ezzel a terheléssel kellett készülnöm munkába, ami az első alkalom volt, mióta dolgozom. Ennyi. Nincs más mentségem.

Mindenki aki olvassa: Szeretném ordítva világgá kiálltani, hogy milyen baromira csalódott és hülye vagyok!
Nem tudok elmenni, egyszerűen nem tudom azt mondani Norbinak, hogy ennyi volt. Pedig mindig erősnek hittem magam... Olyan könnyű a partvonalról dumálni, akkor is, ha valóban át tudom érezni a "sorstársam" küzdelmét és hogy valóban nagyon nehéz valamit csak úgy felrúgni. Ugyanazok az érvek csengnek a fejemben, a maradás mellett, amit annyiszor hallottam már mástól és ami mindig is annyira dühített. "De mi lesz a gyerekkel?" "Mi lesz a családdal?" "Mi lesz azzal, amit együtt létrehoztunk, megküzdöttünk érte?"
Hová lett az a hatalmas nagy szerelem, ami felborította mindkettőnk életét és ami annyi fájdalmat és keserűséget okozott, amég be nem teljesülhetett? Az ahogy mi összekerültünk, titkolóztunk, bujkáltunk a világ elől, küzdöttünk egymásért és egymás ellen, tényleg nagyon kemény volt. Nem kétszer volt olyan nap, amikor azt mondta elmegy, vége és én nem engedtem, de abból is jó pár volt, amikor én küldtem el, aztán ő nem ment. Szerettem és elküldtem, szeretett és elküldött, magunkkal harcoltunk nap mint nap, hosszú ideig. Magamank akartam és ő is nyíltan magáénak akart tudni, de mindig volt valami de! Ha annyi pénzem lenne, amennyi könnycseppet elsírtam érte, akkor nagyon gazdagok lennénk most. Aztán mikor vége lett és kicsit megnyugodtak a kedélyek és először vége nyilvánosan is nálam alhatott, akkor azt kívántam, bárcsak ez a békesség, nyugalom, szerelem és hogy mi egymásnak vagyunk örökké tartson. Tényleg, pontosan emlékszem rá, hogy ezt kívántam! Hogy soha ne felejtsük el, hogy milyen nehéz volt idáig eljutni. Arra is emlékszem a régmúltból, hogy egy vasárnap, amikor valahogy együtt tudtunk lenni délelőtt, a Forma-1-et nézve elaludtam a vállán. Azok a percek tökéletesek voltak abban a nagy kuszaságban ami körülöttünk volt. A béke szigete, egy más világ. (Egy szoba a világ, most néhány órán át, de a sarkon túl egy új nap gyúl, egy másik élet vár... Zséda: Motel) És most itt vagyunk, pedig csak 5 év telt el, nem egy élet. Ezért vagyok nagyon csalódott. Mit tettünk magunkkal?!

Múlt vasárnap két napra való cuccal az Ákinak és nekem, elindultam anyuékhoz a Babóval. Akkor Norbi megállított, kérte, hogy ne menjek el, beszéljük meg. Persze akkor is én voltam a hibás, hogy mindenen megsértődök, de ez lényegesen kisebb sértés, mint a lehülyézés*. Megbeszéltük, erről már írtam, úgyhogy maradtunk. Komolyan fogalalkoztat a gondolat, hogy mi lenne, ha egy időre külön laknánk? Meg kéne próbálni, hátha kisül valami jó belőle, mert ennek most így ahogy vagyunk, semmi értelme. Én elmegyek Ákival anyuékhoz, ő marad, aztán meglátjuk, hogy az idő és a távolság mennyire változtatja meg a dolgokat. Találkozunk, randizunk, mittomén, lehet hogy jó lenne egy kis változatosság.
Mit gondoltok?

Csak a tényszerűség kedvéért, nincs pasim, nem valaki miatt van ez így, hanem kizárólag magunk miatt. Bízom benne, hogy a másik oldalon sem egy szerető miatt van a kavarc. Nem akarok így élni, de egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy az egyetlen megoldás az, hogy elválunk. Az hatalmas kudarc lenne. Szeretem őt, el sem tudnék képzelni mást helyette, egy halvány reménysugár még pislákol bennem, hogy lehetünk mi még boldogok együtt. Az viszont tény, hogy jobban szeretném kiengedni a kezemből a gyeplőt és nem erőltetni a dolgokat. Szóval túl sokat tenni már nem szeretnék, mert úgy látom, hogy az nem működött. Norbi szerint nekem is akarni kéne. Haha, mintha nem akartam volna elég erősen idáig... ha én nem akartam volna, már rég nem lennénk együtt.

*Lehülyézés: sok mindent lehet, de ezt nem. Elmondtam már nem kétszer, kértem, fenyegettem, hogy ezt nem mondja, mert én nem a haverja vagyok, hanem a felesége. Van ennél nagyobb sértés is, tény, de nekem ez is nagyon cseszi a fülemet. Azt, hogy hülye vagyok, még az anyukám sem mondta, SOHA, pedig voltak összetűzéseink. Én sem mertem sosem kiejteni a számon, hogy "anya, hülye vagy". Ezt tilos, tabu.
Szerintetek?! Hát persze, hogy mondja, ha veszekszünk. (Állítólag azért, mert ilyenkor elveszti az önkontrollját és nem gondolkozik azon amit mond. Idővel annyira nem stabil érv ez már, pláne mondjuk velem szemben, aki tudja tartani magát mindig.)

Digi

Gazdagabbak lettünk egy Digi tévé "előfizetéssel". Volt már többször szó róla, de én mindig inkább nem akartam, mint igen. Annak ellenére is, hogy nekem lett volna több lehetőségem nézni, amég otthon voltam. Jó lett volna az a sok tudományos csatorna (Discoveryk, Animal Planet, időnként Eurosport), de nagyon tartottam tőle, hogy a tévé elé szegez majd minket és amitől féltem, ma be is igazolódott. Tegnap lazítottunk, tévéztünk, családoztunk, ez oké. Viszont ma illett volna valamit csinálni otthon. Én fel is keltem Ákossal (aki éjjel 4-szer kelt :S), Norbi ágyban maradt. Oké, ezzel sincs még gond. De amikor még délben is az ágyban hesszelt (közben felporszívózott), miközben én főz-mos-mosogat-tereget-részben gyereket pesztrál, akkor eldurrant az agyam.
Mi a f.sz vagyok én? Háztartási alkalmazott???
Régebben -értsd Ákos előtt- eléggé segítős volt, mosogatott, porszívózott, füvet nyírt, boltba ment, de aztán egyre jobban vágta a képeket, amikor valamit feladatul adtam ki. Magától nem vette észre a csinálandót, de megcsinálta, amikor szóltam ez tény, csak mindig kelletlenül. Tudom, az én hibám, hogy ezt hagytam. Ez eddig időnkénti lázadással ment is, de most egészen más a helyzet, mert nem vagyok otthon már. Neki is segíteni kell és pont. Nem szeretném ha a hétvégém egy álló ház puceráról szólna, mert szívesebben lennék ehelyett a gyerekemmel.
Ezen összevesztünk. Aztán megbeszéltük. Kíváncsi leszek mi lesz belőle.

Pénteken is hazajöttem 10-kor, pedig 9-re mentem. Befogtak egy kis pecsételős "rabszolga munkára", plusz rendelnem kellett a PBS katalógusból iroda cuccokat magamnak (Jeeeeeessssz!, Írtam már az irodai cuccok mániámról?!), aztán hazajöttem.
Holnaptól oktatás és 10-re kell mennem, mert ez egy jó munkahely. :)

Áki meg van indulva. Nehezen alszik el, rosszul alszik, napközben meg pörög ezerrel. A foga is jön... Eljöttünk ma anyuékhoz, hogyha már holnap későn kell mennem, ne kelljen vigyázba állnom Ákos mellett, hajnali fél 6-kor + ugye az előző éjszaka is f.s volt. Remélem összejön.

Egy sorsfordító nap

Ma már dolgozom, tehát itthon vagyok.
Nem értitek? Azért nem, mert nem ott dolgoztok ahol én. :DDDD

Szóval immár több hónapja tudva levő a főnökeim számára, hogy megyek vissza dolgozni. Múlt csütörtökön kifejezetten felhívtam a leendő közvetlen felettesemet ez miatt, hogy nehogy elfelejtse.
Mire megyek  mára? Van 1 db asztalom székkel és kampec. Főnököm nincs bent... most mi legyen? Felhívtuk... szabin van... menjek haza, úgysem lesz semmi. Hurrá!!!!!!! :D

Csak a tisztán látás kedvéért, nem számítottam másra, viszont reménykedtem némi csodában. Hiszem több mint 1 hónapja tudták már, naaaaagyon vártak vissza, naaagyon kellene dolgoznom már. Aha! Ugyanez volt akkor is, amikor felvettek ide dolgozni, két hónapig semmit sem csináltunk, csak próbáltuk összeszedni a munkához szükséges eszközöket.
Hétfőtől 1 hónapos oktatás, tehát a holnap is punciszőrszámlálással fog telni. Viszont már képben vagyok, tehát viszek olvasni valót magammal és nem sietek az odaéréssel sem. 9-re megyek, 2-kor jövök. Ma nem akartam, elég szarul nézett volna ki egy Vavyan Fable könyv a kezemben első nap, elvégre dolgozni jöttem, vagy mi. Holnaptól rutinosan nyomom, mint régen. :)

Munka

Csütörtöktől dolgozom.
FÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ!

Hajvágás

Névnapom alkalmából elmentem levágatni a hajam. Rövidre, nagyon rövidre. Nem hirtelen felindulásból, hanem azért, mert ez látszott az egyetlen normális útnak ahhoz, hogy meg tudjak szabadulni a fekete hajamtól, komoly vegyszerezés nélkül (és utána is valszeg le kellett volna vágni). Norbi is mondta, hogyhát a rövid haj így meg úgy és nem tetsz neki a bocorkány frizura (mármint a bongyi lobonc).


Ilyen volt és ilyen lett. (A pattanásokat az államon nem nézni!)
Mondjam az őszintét?! Nekem nem tetszik. Azért nem, mert megint anyus semmilyen, és semmi modern és dögös nincs benne. Ilyenkor van az, hogy megfogadom, hogy másik fodrászt keresek, aztán persze nem, pedig kéne. Nincs baj a mostanival sem, jól csinálja amit csinál, csak valahogy sosem lesz az az eredmény, amit én szeretnék. :S
El vagyok kenődve, kérem a régi hajam vissza!

Reklám és baleset

Kezdem a jóval.
Ismeritek azt a reklámot amiben a csajnak fáj a feje és mutogatja, hogy a gyógyszer hatásos, mert nem fáj itt, itt, itt és itt? Vagy valami ilyesmi.
Ülünk az ágyon, megy a tévé. Elkezdődik a reklám, még csak dumálnak, erre az Ákos nagy bőszen felkiállt, hogy "Itt!" és mutogat magára. Nem is vettem volna észre, hogy mit mond, ha nem mellettem ül. Basszus, szerintem az átlaghoz képest, mi keveset nézünk tévét, csak este a híradó után és megjegyezte. Az oké, hogy időjárás jelentés függő, de annak nem örülnék ha reklám függő lenne. :S

És a rossz.
Hazajöttünk, most az a menő, hogy játszik a kocsiban. Kipakol, kapcsolgat, tekerget, jön-megy. Nagy kár, hogy még a járókás korszakban nem ismertük ezt a késztetését, mert a kocsiban akár fél órát is elvan. Befelé jövet még egy kicsit megszerelte Gágá autóját is -Norbi az unokatesóm céges kocsijával jött haza, egy helyen dolgoznak- és ekkor történt a baj. Húzogatta a kilincset és valahogy úgy esett, hogy az egész középső ujja körömtől felfelé beszorult a kilincs feletti lukba, és az ijedtség miatt el is engedte, úgyhogy bazira belevágott az ujjába a kilincs. Nem is vettem észre semmit, csak hogy ordít, de akkor már rohantam. Szegénykém. :((( Bevágódott az ujjbegye, de nem vérzett, plusz bekékült a körme. Nagyon nagy baj nem lett belőle, szerencsére, csak sokáig nagyon sírt, szorongatta a bibis ujját és mondogatta, hogy Gágá. Kiesett a Gágá kocsija a pikszisből.

Bőgnék már egyet

Feszkó van. Nem itthon, hanem a sportbíróéknál.

Hétfőn ismét üvöltözés, veszekedés volt. Mi meg lettünk vádolva valamivel, amire azt hiszem nem szolgáltunk rá. A fejünkhöz lett vágva, hogy itt a Norbiból a Rendező csinált valakit, továbbá az, hogy aki nem áll be a sorba és nem fogja be az arcát, az mehet a fenébe. Az is ki lett mondva, hogy aki a Rendező véleményét nem fogadja el, vagy esetleg vitatkozni mer, függetlenül attól, hogy mennyire van meg a képessége, hogy jól csinálja a dolgokat, szintén mehet a fenébe.
Nem tagadom, voltak hibák amiket elkövettünk. A vezetőbíró társak tudtak a hibákról, de voltak annyira jó fejek, hogy nem szóltak, hogy másként kéne csinálni, hanem felhasználták ellenünk a saját igazuk igazolására. Eddig mondhatni jó viszonyban voltunk, mostmár legszívesebben köszönésre sem méltatnám őket.
Baromira csalódott vagyok, hogy ilyenek az emberek.
Egyrészt elkeserít, hogy a Rendezőnek az évek óta tartó jól végzett munka, becsületesség nem volt elég arra, hogy megkérdezze Norbit, hogy valóban úgy vannak-e a dolgok, ahogy azt a többi vezetőbíró mondta, hanem csont nélkül benyelte az elferdítéseket.
A társaink, a velünk egy szintén levők - illetve velem már nem - hazudtak folyamatosan. Illetve az ő véleményük szerint igazat mondtak, csak nem abban az értelemben, ahogy az kimondva lett. Példa: " G., Te lennél sportbírói összekötő?" Némi gondolkozás. "Nem." Ez nekem azt jelenti, hogy nem vállalná el a pozíciót. G. szerint ez azt jelenti, hogy ő nem szeretne összekötő lenni, de elvállalta az összekötősködést, mert megbízták rá. Másik példa: "K., legyél vezetőbíró." "Jó." Mit magyaráz most? Ő nem jelentkezett vb-nek, kijelölték. B.ssza meg, ha ő nem akarta volna, akkor nem vállalta volna el. Erre mit lehet mondani?! Megjegyzem, leszarom, hogy ki az összekötő, tőlem G. is lehet, de pont ő az, aki baromira veri a mellét arra, hogy mindig megmondja a korrekt dolgokat. Azt hiszem ideje lenne nekem is gyakorolni a "azt mondom, hogy... de mégsem teljesen azt jelenti" beszédet. Én mondom amit gondolok, hazudozás, ferdítés nélkül, ők meg felhasználják a mondandómat arra, hogy más kontextusban mást hozzanak ki belőle. Korrekt, nem?

Ez nem az első eset, ami a nem túl hosszú életem alatt megesett velem. Úgy látszik, nekem megvan a képességem arra, hogy mindig belenyúljak a szarba. Azt csodálom, hogy az E.ON még működik és nem kellett bíróságra járnom miatta. Eddig egy egyesület, ami később a munkahelyem lett, plusz az egyik munkahelyem miatt kellett mennem tanúskodni, de az egyik másik is annyira felbosszantott, hogy a helyi tévében is nyilatkoztam róla. Egy másik munkahelyemnek az ügyvédünk írt, hogy jó lenne már ha kifizetnék a pénzem. Régebben megfogadtam már, hogy én semmilyen egyesülésnek a közelébe nem megyek, állást nem foglalok semmi mellett. Eddig a sportbírói munka is veszélytelennek ígérkezett ilyen szempontból, erre tessék. Vagy vonzom a baj, én okozom a bajt, vagy valóban a körülöttem levő emberek ezt bírják produkálni...

Norbi azt mondta, hogy nekem azért nehéz ezt benyelni, mert iszonyú nagy az egom. Igaza van. Én ezt nem vagyok képes csak úgy lenyeli és bár a többiek azt nyilatkozták, hogy mindezek ellenére képesek új lappal kezdeni, én nem tudok. Nekem fontos az igazság. Ez által ismét szar helyzetbe kerültem, amit kikerülendő én már nem akarok közéjük leülni, nem adom a nevem a döntéseikhez. (Az egy másik kérdés, hogy őket sem érdekli a véleményem.)
Ilyen is volt már. Egy barátnak gondolt barátnő viselkedett gusztustalanul velem/velünk, az ő érdekében lenyeltem a békát. Talán egyszer megírom majd, hátha könnyebb lesz utána, mert még mindig ott a kő belül.

Rég nevettem ilyen jót

Tegnap Mona olvasott blogjai közt csemegézve bukkantam Lustaanyu blogjára.
Az első íráson könnyesre röhögtem magam, ezért továbbítottam a blog linkjét Norbinak. Ez úgy este 7 tájban volt. Mindennek eredménye, hogy 11 órakór fájó hassal a szívből jövő nevetéstől, nekiálltunk egymással alkudozni, hogy na... csak még egyet.
Hogy mit lehet tudni róla? Két gyermekes anyuka, aki a mély depresszió helyett némi öniróniával éli és írja meg a mindennapjaik megpróbáltatásait, mint például, hogy milyen, amikor a gyerek a bevásárló központban sorban állva harsogva közli, hogy "Pukiztál!".
A mi életünk is ilyen, ebben megállapotunk a Kedvessel.
Olvassátok, mi rászoktunk. :D

Uff!

Élünk ám. :)

Lehet hogy már kezd elég lenni a fiamról való ömlengésből, de én egyszerűen nem tudok betelni vele! :) A legjobb hapsi a világon!
Aaanyira okos, de tényleg, szinte mindent megért és mindennap meglep valami okossággal, hogy ezt ő egyedül is tudja már. A beszéd egy másik tészta, mond utánam mindent, ma például nagy szégyelőssen megsúgta nekem, hogy "tesó", aztán körbevigyorogta a fejét, mert mindketten tudtuk, hogy a (z imádott) Katáról beszél.
Kiválóan megy a motorozás, ami külön öröm azért, mert vééégre, lehet menni vele bevásárló központozni. A motorral halad, nem áll meg minden kirakatnál, nem kanyarodik be minden boltba, nem szalad vissza, ha sikerült elrángatnom már és ez olyan jóóó. :)

Sportbírói témában komoly feszültség van, ami rányomja a bélyegét a mindennapi életünkre is. Tömören összefoglalva, a közvetlen kollégáinkról kiderült, hogy egy nagy szarkeverő bagázs, mindenki a saját pozícióját védi (ami kb. egy 3 forintos portási állással egyenrangú), mindenki hajt valamire és bár verik a mellüket, hogy igazat beszélnek, gyakorlatilag mindenki hazudik. Nem bízhatunk senkiben, az igaz szavakat a saját szájuk íze szerint kiforgatják és felhasználják. Hátulról mellbe. Kis közösség, de a világ ide is elért, és ez nagyon szomorú dolog. Most egyet tehetünk mi, hogy vagy abbahagyjuk az egészet, vagy a lehető legkevesebb részvétellel maradunk és mindent rábízunk másra, hogy mutassa meg, hogy hogy kell ezt jobban csinálni.
Tegnap még nagyon elkeserített ez, két éjjel nem aludtam miatta, ma már nem érdekel. Tudunk mi hétvégenként 8-kor kelni és kirándulni menni a gyerekekkel, nem kötelező hajnalok hajnalán versenyre járni.

Ákos okosságok

Tegnap segített macskát etetni. Látszólag ártalmatlan elfoglaltságnak nézett ki, amég a macsakkajás zacskóval rohangászott fel-alá. Anyuka tévedett. Rájött a gyermek, hogy a macska kaját biza ki is lehet önteni a zacsiból, mert van luk rajta... Az eredmény egy kb. 20 centi magas kaja gúla, amiből természtesen a macska örömmel csemegézett.

Aztán a nagy cica imádatban, begurult azon, hogy a cica mindig el akar menni, amikor ő szeretgetni akar, ezért tehát elkapta az egyetlen lehetséges kapaszkodót a macskán... a farkát... és nagy örömmel vonszolta maga után a behúzott kézifékkel ellenkező áldozatot. Mesefilmbe illő jelenet volt. :) (A jelenet közben senkinek sem esett bántódása.)

Az inzultus után a cica természetesen olajra lépett, ami Ákosnak nem tetszett, tehát nekiállt óbégatni, hogy "Cica, cica!" Nem kis hangja van a gyereknek, így ezt kb. az egész falu hallotta, csak a macska nem rezonált a problémára. Annyira bírom, ha végleg bepöccen, akkor odaáll a kerítéshez (fém vadrács van) és kidugja a száját a nagy lukon és úgy kiabál, hátha jobban hallja a macska. :D

Ma reggel Norbiék leléptek itthonról, Ákos a szokásos reggeli kavircolásában volt, én meg az ágyon próbáltam összeszedni magam, hogy végre felkeljek. Egyszercsak Ákos bevágtat nagy kiabálva, hogy: "Ana, Ana! Guba, guba, gubá, bugá, guba!" és mutogat a nappali felé. Guba = eddig nem azonosított dolog, tehát megyek, mert valami van. Szépen elvezetett a kis Manó a nappaliba, aztán megláttam az izgatottság tárgyát, egy jó nagy páncélos bogár fetreng a hátán a szoba közepén. Tegnap már fogtunk egy ilyen bogarat, megvizsgáltuk, hogy mit csinál a pohár alatt és tetszett Ákinak. :) Úgy örültem, hogy ma is szólt, hogy ott a bogár, vigyük ki, és nem állt neki megszerelni, amég matrica nem lesz a bogárból. A bogárnak is elég egészségtelen lett volna, meg aztán ki tudja, elég nagy dög volt ahhoz, hogy Ákost is megcsíphesse. Szóval a mai jó cselekedet is megvolt, a bogár szabadon távozhatott. :)

Örülök neki, hogy Ákos is ennyire szereti az állatokat, bár ezen a cica rajongáson fenn vagyok akadva. Amióta emlékezhet a körülötte levő dolgokra, nincs macskánk. Anyuéknál van, de a Tuci egy undok perzsa, tehát macska babusgatást a részéről nem láthatott. Kutyák is vannak, velük több kapcsolata volt és mégis a macskákért van oda. Nem mintha baj lenne, csak érdekes. Kata is jobban csípi a macskákat, bár ő nem egy kifejezett állatbarát, mint ahogy Norbi sem.
Lehet hogy az döntött a dolgokban, hogy csecsemő korában volt két gyönyörű cicás rugdalózója? :DD

Bababörze

Ákos ismét beteg. Pontosan 1 hete voltunk dokinál a piros mandulával, most meg úgy tűnik megfázott. Tök gáz, de ha anyuéknál van, mindig megbetegszik... nem értem. Délután kirándulás az orvoshoz.

Ma jönnek haza (már elindultak) az unokabátyámék Walesből. Hozzák az unokaöcsit, akit még nem láttunk, csak képeken. Kíváncsi leszek, hogy a két kis töki mit fog szólni egymáshoz. :) Leginkább az érdekel, hogy Ákos mennyire lesz elragadtatva az igazi babától - aki tud védekezni és saját akarata van - mert a játék csecsemő babáért teljesen oda van. :)
Jó lenne gyakrabban találkozni velük! Mi sajna nem engedhetjük meg magunknak, hogy évente többször -egyszer sem- Angliába repüljünk, ők meg dolgoznak, nem kapnak szabadságot, azért nem tudnak jönni. Baromi régen voltak itthon utoljára, Zsuzska még épp csak terhes volt Márkkal... most meg Bogyóka kb. 8 hónapos. Nagyon várták már ők is, hogy jöhessenek, remélem minden rendben lesz az úton.

Vasárnap voltam bababörzézni. Nagyon korán kimentünk, nem kellett volna ennyire sietni, de egyébként jól sikerült. Annyi ruhát sikerült eladni, hogy az Ákosnak vásárolt ruhák + a helypénz ára is visszajött és még maradt is pár ezer forint. Anyuék babakocsijára viszont abszolút nem volt érdeklődő, amit nem is értek, mert tök jól néz ki és nem is árultuk drágán. A mi kocsinkat csak egy kicsit kevesebbért adtuk el ősszel és nem nézett ki ilyen jól. Na mindegy, talán a májusira kiviszem megint a kocsit.
Az volt az érdekes, hogy szinte mindenki a 86-os méretű fiú ruhákat kereste, és senki sem árult ilyet, pont azt ami nekem is kellett volna, mert Ákos most kezdi el hordani. Ezért aztán szinte csak pólókat tudtam venni, meg két rövid gatyót. Pulcsit szerettem volna még, meg bölcsis nadrágot, rövid nacikat, de semmi nem volt. A lány ruhákból viszont Dunát lehett volna rekeszteni...
A börzézés örömére, most hordhatom fel ismét a padlásra a megmaradt 2 zsák ruhát... :)

Dumagép

Ma reggel babanyelven ezt a versikét mondta nekem tökéletes ritmussal:
Dí papci aipa, dí papci aipa (Gyí paci paripa...)
Azt hittem megzabálom. :D Ez volt az első vers amit próbált utánozni.
Hát ez is elkövetkezett. :)

Annyi ismerősömnek születik most gyereke... Nem jó érzés ez nekem. Szeretnék én is kistesót.

Ez + az

Túl vagyunk a húsvéton. Sajnálom, hogy így kell írnom, de így van.
Nekünk minden ünnep egy feszt rohanás, mert 3 felé kell mennünk és mindenhol sok időt kell tölteni. Anyósék legszívesebben azt szeretnék, ha 3 napig ott ülnénk náluk, mint Norbi tesójáék, de ez nem megy. Ez által minden alkalmat valamilyen formában egy laza sértődés előz meg, mert nem tudunk mindeni elvárásainak megfelelni. Hozzánk senki sem jön, mindig mi megyünk, rángatjuk a gyerekeket ide-oda. Persze kaja szempontból ez nagy könnyebbség nekem, mert nem kell főznöm, juhéj! Idén Józsi apu locsolt meg egyedül, elhervadni legalább nem fogok. Így mennek az ünnepek nálunk. Ákos kapott egy rakat csokit (hihihi, szülők portyázhatnak!), két kismotort - még jó, hogy egy kisebbet és egy nagyobbat-, homokozót, és egy esernyő babakocsit. A babakocsit ma kiprószáltuk és meglepően jó. Eléggé idegenkedtem tőle, mert nagyon szerettem a Neonatonkat és "tudásban" ez az esernyőke sehol sincs hozzá képest, viszont baromi könnyű közlekedni vele. Megtartjuk. :)

További nagyon jó, bár még képlékeny hír, hogy anyuék nem építkezésben akarnak minket megtámogatni, hanem álleszcuzámen megkapjuk az ő házukat úgy 1,5 év múlva, mire az új felépül nekik. Legszívesebben nekiállnék csomagolni már holnap. Tök szuper, fel van újítva, alacsony a rezsi költsége, és a legfőbb erénye, hogy az udvaron kívül semmihez nem kell hozzányúlni, mert minden kész van benne! Jó-jó, nekem nagyok az igényeim, sokkal jobb lett volna egy új, saját magunk által megálmodott kéglibe betenni a fenekünket, de azért így is cigánykerekezni fogok, ha a költöztetős autók majd itt állnak az udvaron! :)
Ez a tündérmese akkor kezdődött amikor Józsi apu belépett anyum életébe.

Ákom-bákom rájött a dumálás ízére. Megállás nélkül jár a szája. Mond érthető dolgokat is, de ami új, hogy nálunk most kezdődött a babanyelven dumálás. Zsöbözsö, työttyörö és egyéb kötő szavak hangzanak el, illetve a saját nyelvén mindent kommentál. :D Ezen kívül bejött a képbe a kicsinyítő képzős duma is, így az agyon becézett mama és papa (anyu és Józsi), a mami, papi, mamami, papapi, mimi, pipi után most a mamikám és papikám szintre lépett, Ákoskánál. :D Meg tudnám zabálni ezt a kis szarost! :)

Kicsit piros a mandulája a gyermeknek, lázas is volt, ezért ma ellátogattunk a dottornénihez. Egyrészt már azon szétnevettem magam, amit levágott a váróban az ott ülő kamaszoknak. Csajozott, kulcsozott, köszönt, dumált, mindenki őt figyelte. Az biztos, hogy belőle már nem lesz egy sarokban ülő, csendes, visszahúzódó gyerek. :) Na de nem is ez a lényeg. Szólt a doktornéni, hogy menjünk be. Nyekergett amikor mondtam neki, hogy indulás, de azért vadul integetett a néniknek a rendelőben. Legörbedt ismét a szája amikor meg akarta hallgatni a doktornéni, viszont halleluja! meg tudtam győzni, hogy ne sírjon, mert csak meghallózzák a cicijét. Aaanyira büszke voltam rá, hogy nem ordított mint akit nyúznak, csak kuncogott az orra alatt a hallózás miatt. :D Az "Áááá-t monduk a doktornéninek" még nem ment, de nem sírt egy cseppet sem! Cigánykerekezés ismét! :D

Tudtátok hogy a nagyon egészséges Boleró italporral lehet tojást is festeni?
Vacskamati megpróbálta és sikerült. Ezen azért érdemes elgondolkozni...

Szép napot mindenkinek! Monának meg írok mélt, amint tudok!

Egy bába naplójából

Ezen megint pityeregtem egy sort:
Szülni_jó

Annyira nagyon szeretném ezt még legalább egyszer, de inkább többször átélni!


Már ennyi lesz a blogolás, egy hétre valót pótoltam. :)

3 éve

3 éve volt a mi napunk.

A fényképezés gyöngyörű volt, a délután felejthető.
Íme néhány werk kép a fotózásról - unokatesóm által elkövetve:

Leendő feleség -
Leendő férj -

Szétröhögött csókolózás -

"Idill", az év képe -

Héj! -

Mosolyogni kéne a vőlegánynek -

Csak komolyan -

Új fétis -

Lili, a koszorúslány mopsz -

Játék

Egy kis játék Bejcitől. Köszönöm!

1. Ha nyernék a lottón, mit vennék?

Én lennék az az ember, aki boldogan el tudná viselni a pénzt. Csúnya dolog tudom, de az én életemben annyi minden van, ami által boldogabbak lennénk, ha lenne pénzünk rá. Nem vennék csilliós drága dolgokat, meg nem kezdenénk festményt gyűjteni, csak normálisan, nagyobb lábon élnék. Kifizetném a hiteleinket, építtetnék egy kényelmes házat, vennék egy normális autót, csinálnék valami vállalkozást, ahol dolgozhatok, jótékonykodnék, utazgatnék és megengednék olyan jelenleg luxus dolgokat magunknak, hogy mittomén mi is induljunk egy tereprally versenyen, valami terepjáróval. Jah és elmennék egy zsírtalanító kezelésre, amit után megvékonyodva vennék egy rakat ruhát és cipőt magamnak. :)

2. Rossz szokás

Rendetlen vagyok, pedig nagy az igényem (ahogy idősödök egyre jobban) a rendre. A lottó nyereményből takarítónőt is tartanék. :)

3. Koffein

A legnagyobb mennyiséget tea által viszem be. Télen nagy teázó vagyok, nyáron kevésbé, de egy bögrével mindennap lecsúszik. Kávézni csak hobbiból szoktam, de azt sem lehet kávézásnak nevezni. :) Nagy bögre, 1 ujjnyi kávé, 3 cukor, tele tejjel, szívószállal mostanában.

4. Színem

A hagyományos, egyszerűbb, egymással harmonizáló színeket kedvelem. Fekete, fehér, szürke, ritkán piros, rózsaszín és mióta fekete a hajam, zöld. Nincsenek extra mintás ruháim, nem hordok mostanában divatos, de egymástól hótt elütő színeket. Kék farmerhez és fekete felsőhöz nem hordok citromsárga táskát, hupikék cipőt és pink ékszereket. Most a szürkére vagyok rákattanva, de nyáron majd biztosan a színes ruhák lesznek képben.

5. Mi van most rajtam?

Itthoni jáccós ruha. :)

6. Háziállat

Hozzánk szegődött most egy cica és nem bírom, hogy itt nyervog kajáért, úgyhogy befogadásra került és etetem rendesen. Nem tudom elviselni, ha egy állat szenved. Más állattal nem rendelkezünk, belátásból, iszonyú kevés időt tudnánk vele tölteni és így nincs értelme. Nálunk családtagok az állatok.

7. Hogy látom magam 10 év múlva?

Egy kész házikóban, legalább még egy kislány gyerekkel, plusz a teljes családdal. Saját vállalkozással, ahova járhatok 9-10re dolgozni, a saját magam főnöke vagyok és jól meg tudnunk élni belőle.

8. A legutóbbi nagyon jó élmény volt, amikor:

Ma reggel Ákos simizte az arcom, miközben a reggeli tejcsijét cucózta be a fejébe.

Szívesen tovább adom bárkinek, aki kéri! Szívesen olvasnék én is rólatok! ;)

Érdekesség

Norbi tegnap olyat mesélt, hogy dobtam egy hátast tőle.
V. a volt feleség beállított hozzá a munkahelyére, hogy szeretne egy szívességet kérni, ha meg tudja csinálni... A szívesség tárgya pedig két régi terhességi ultrahang, amire rá kéne kopírozni az ő nevét és egy mostani dátumot. Uhhh...
Történt ugyanis (gondoljuk mi), hogy a hapsi lelépett és most ezzel akar kezdeni valamit. Hogy mit, abba inkább nem akarok belegondolni, de vannak sejtéseim.
Most mondjátok meg, csak nekem nagyon gáz a dolog, mert elfogult vagyok, vagy tényleg gáz?
1. Gáz, mert nemá, hogy az ex férjemet kérjem meg arra, hogy hamisítson nekem egy terhességi UH képet. Milyen szép is lenne, ha fordított esetben Norbi tőle érdeklődne, hogy mondjuk hogy kell fanszőrzetet szőkíteni, mert én arra bukok (neeeem! :)...
2. Gáz, mert valaki ellen ezt felhasználni készül és szerintem ez nagyon nagyon csúnya dolog. Egy szent dolog önös célra való felhasználása.
3. Gáz, mert szerintem ez valami bődületesen tyúkeszű dolog. Így 2010-ben az csak egy álom lehet, hogy valaki azért nem hagy el, vagy azért jön vissza, mert terhesnek hazudod magad. És mi lesz azután? Mert ugye a gyereket 9 hónap múlva prezentálni kell.
Csak reménykedni tudok benne, hogy nem erről van szó, hanem valami másról. Norbi azt mondta megcsinálja, mert meg tudja csinálni. Mi meg örülhetünk, hogy anno ez nem jutott eszébe (vagy nem tudta megvalósítani) és nem Norbi előtt lebegtette meg a váláskor az ultrahang képet.

Hétvége

Péntek-szombat-vasárnap ismét versenyen töltöttünk el az időnket. Újdonság volt nekünk, ugyanis tereprallye versenyt nem csináltunk még sosem. Jó volt, nem volt olyan feszített az időterv, mint a rallyeban, a mezőny is kis létszámú volt, hamar végeztünk. Az időnk nagy része várakozással telt, ami azért jó, mert azt is kifizeti nekünk a rendező. :) Későn kellett menni, hamar hazaértünk, szóval szuper volt.
Aki nézte a Tv2-t az előző héten, vagy olvas bulvár sajtót (gondolom ott is volt cikk bőven) az láthatta, hogy a Várkonyi Andrea - Azurák Csaba hiradós páros is részt vett a versenyen. Andrea vezetett, Csaba navigált és ahhoz képest, hogy még sosem voltak ilyen helyzetben, szép eredményt értek el, az abszolút 9. helyen végeztek. Aki nem tudja mi ez, annak nagyjából úgy tudnám leírni, mint egy tájékozódási versenyt a pusztában, ahol egy szál hevenyészett térképpel és adott km-ekkel kell eltalálni adott GSP pontokhoz, ráadásul gyorsan. Péntek reggel a kezükbe kapták a térképet és azzal kellett egész hétvégén menni. Nagyon könnyű eltévedni. De nem is erről akartam írni. :)
A képernyőn is szimpatikusak voltak a számomra és az élő találkozásban sem kellett csalódnunk. Nagyon kedvesek voltak, köszöntek, kérdeztek, ha valamit nem értettek. A szerviz parkban fényképezkedtek mindenkivel, autogrammot osztottak, mindenkihez volt egy kedves szavuk, pedig tuti megkérdezték vagy kétszázan őket, hogy milyen versenyezni. Nekünk az állomásokon mindennap volt valami külön sztorink velük, amikor lehettek volna elszállt sztárok, de egyáltalán semmi ilyen nem volt. Nem úgy, mint istenkirály, nagyarcú, bunkóvári P. László ex Forma-1 kommentátor, aki még arra sem méltatta az állomások személyzetét, hogy egy "sziasztok"-ot odavakkantson. Nem mintha ettől nem tudnék jól aludni, csak mivel ez egy társasjáték, ami nélkülünk, sportbírók nélkül nem működik, ennyit talán ő is megtehetne. A vasárnapi egyik állomásunk mesélte, hogy amikor nagypapa az unokájával ment volna autogramot kérni, elfordította a fejét. Pedig istenbizony a nézők nagy része azért ment ki, hogy őt megnézze.
Nőileg megjegyezném, hogy Norbival megegyeztünk abban, hogy Andrea élőben sokkal szebb, mint a képernyőn, pedig ott sem csúnya. Hihetetlen, hogy milyen szép, szabályos baba arca van. Bukósisakban, amikor csak az arca látszott, olyan volt, mintha egy festő által rajzolt durcis kislány lenne.
Ők azok a sztárok akikkel szívesen megismerkednék, a hétköznapokban teljesen normális és kedvelhető emberek.