Július elseje

"Ne azért legyen itt, mert nem mehetett el, hanem mert kedve volt visszajönni." VF


Eljött hát a félév. Eljött annak is az ideje, hogy magamba forduljak és tartván az elhatározásomat év elejéről, számot vessek az életünkkel.
Hogy mire jutottam? Arra, hogy a világon semmi nem változott év elejéhez képest. Norbival ugyan beszéltünk néhány alkalommal, hogy nem jó ez így, meg változtatni kéne, de ezek a szavak elrepültek az éterben. Én sem tettem semmit és Ő sem. Úgyhogy felvérteztem magam amennyire csak lehetett (egy üveg rozé bor volt a vért) és komoly beszélgetést kezdeményeztem a férjemmel. Elmondtam neki minden nyomorom, sérelmem az elmúlt évekből. Hogy nem volt jó Apa, nem volt szerető Férj, be van fordulva magába és én nem vagyok képes így a támasza lenni, mert a felesége kell, hogy legyek, nem az édesanyja. Szerencsére hosszan tudtunk beszélgetni, kaptam választ is a kérdéseimre, nem csak a falhoz kellett beszélnem, mint általában. Igazából azt a következtetést sikerült levonni első nekifutásra, hogy úgyis az van amit én akarok, így hát úgy döntöttem, hogy az lesz amit én akarok, másnap összecuccoltam és elhúztam Ákossal anyuékhoz. Talán két hét is kellett hozzá, hogy Norbi rájöjjön, most tényleg nem viccelek. Utána már Ő jött azzal, hogy beszéljünk. Kérte, hogy tegyük rendbe a dolgainkat, mert Ő szeretne velem és velünk lenni, hiányzunk neki, szeret minket, és újra elölről, de a hetekben nekem is volt időm gondolkozni, úgyhogy mondtam neki, hogy oké, elhiszem, de nem.
Tényleg elhiszem, hogy komolyan gondolja, hogy megváltozik minden, tudom, hogy megtenné értünk, hogy ez nem csak egy időszakos fellángolás legyen és nagyon fél és szenved tőle, hogy végleg vége lesz mindennek. Nagyon kedvesen próbál kapálózni (kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához), hogy csináljunk programot, hozott virágot, kedveskedik, nagyon jó fej apuként viselkedik Ákossal, de... Az is tény és ezt Ő is bevallotta, hogy nála csak most fordult komolyra a dolog. A korábbi jelzéseimet semmibe vette valamiért, viszont ebből következően nálam sokkal súlyosabb a helyzet, az eltelt évek miatt, mint nála. Ő még nagyon megmentené, én már nem minden áron. Ezt el is mondtam neki, mint ahogy azt is, hogy egyedüli megoldásként azt látom, hogy én most egy rövidebb időre elköltözök Ákossal. Nagyon megható, hogy így töri magát, de nekem most akkora lufi a fejem, a felgyülemlett dolgok miatt, hogy szükségem van lazításra. Nem vagyok képes jelenleg arra, hogy tárt szívvel, mindent félrerakva fogadjam a törekvéseit, hogy nyomjak egy DEL-t és eltűnjön az elmúlt két év, enélkül viszont semmi értelme a próbálkozásnak. Most kell a szünet. Szeretném, ha hiányozna, hogy nincs velem, hogy szívesen menjek haza, ne csak azért, mert muszáj. Nem mondom, hogy nincs remény, mert kötődök hozzá. Nem tudom azt mondani, hogy "szia, ennyi volt", mert az sem lenne igaz. Annyira nagyon szerettem régen, valahol egy kis szikrája tán még meg van bennem, megadom neki a lehetőséget, hogy felgyújtsa azt a szikrát, ha képes rá és én is képes vagyok rá.
Remélem az idő segíteni fog rajtam...
Nem biztos, hogy ez a megoldás, de az sem volt megoldás, ahogy eddig voltunk. Ő természetesen nem örül a döntésemnek, rossz látni nekem, hogy szenved, de úgy érzem, megértette az érvelésem és nem gördít akadályt az útjába, hogy elmenjek. Nem zártam ki teljesen az életünkből. Jöhet, láthatja, elviheti Ákost, amikor csak akarja. Kértem, hogy szervezzen vele programokat, szervezzünk programokat együtt. Hátha...
A lakás kérdést is sikerült a napokban végig verekedni. Anyukáméknál az emeleti lakásban fogunk lakni. Ez egy kb. garzon lakás méretű lakórész, csak annyi különbséggel, hogy külön konyha nincs kiépítve. Kettőnknek tökéletesen elég lesz. Anyuékkal együtt élni sem lesz nehéz, anyagilag megterhelő sem, ha mindenki betartja az előre meghozott szabályokat, akkor rendben leszünk, legalább ezen a téren. Jövő hét közepén oda tudunk teljesen költözni, addig csak ilyen átmeneti időszak van, festés, takarítás, stb.
Túl szeretnék már lenni ezen is és egy hetet becsukott ajtó mögött tölteni kettesben Ákossal. AnyaMónika világgá megy BabaÁkoskával. :)

Szurkoljon mindenki, hogy fény gyúljon az elmémben, hogy mi a helyes irány!