Nyaralás

Szóval az úgy volt, hogy:

... Ákos és Kata múlt hét szombaton elment anyumékhoz, hogy mi is is tudjunk szusszanni egyet a nyaralás előtt, legyen idő normálisan összepakolni, stb. Szombaton délután jöttek értük, elmentek strandolni, vasárnap még ott voltak, aztán hétfőn meló előtt anyu elvitte őket anyósomékhoz, ahol nekünk kellett összeszedni a kölköket. Ez volt a terv. Hétfőig minden simán ment, mi is élveztük a kettesben töltött időt, aztán dél után telefonált apósom, hogy csak szólni akar, hogy Ákos lázas... Királyság! No para, lehet hogy 3 napos láz, körtelefon anyuékhoz, ott nem volt baja a gyereknek. Nem volt semmi, evett, játszott, aludt rendesen, nem értik mi van. Hétfőn napközben a nyaralás előtti utolsó betervezett teendőket elintéztük, aztán hónunk alá csaptuk Ákost és séta az ügyeletre. Semmi nem volt, hasmenés, láz, biztos valami vírus. Elmúlik majd, diéta, lázcsillapítás és ha véres a széklet, akkor menjünk a háziorvoshoz székletleoltásra. Oké, vettünk egy nagy levegőt, 19-re lapot húztunk mi is, és mégiscsak nekivágtunk Sopronnak, majdcsak valami lesz alapon. Bár a hétfő este nagyon necces volt, Ákos lázas is volt, fájt is a hasa, éjjel peluscsere is volt, szóval sokat nem aludtunk.
Reggel nem volt lázas, jó kedvű volt és bár tovább aludtunk, mint terveztük, de azért 9 óra után el tudtunk indulni. Ákos az út nagy részét végigaludta, indulás után azért, mert akkor egyébként is szokott aludni, utána meg azért, mert megint belázasodott és a Nurofen kicsapta. 1 órányira Soprontól Rábapatynál láttunk egy jó kis játszóteret, ott megálltunk, sétálgattunk fél órát, Ákost szabadon eresztettük. Van ott egy jó kis cipő outlet, úgyhogy Norbi kapott egy régóta vágyott sportcipőt, Kata meg egy ilyen hosszú, de lehajtható szárú dorkót, amiért már hosszabb ideje be volt zsongva. Öröm. Mi Ákossal nem kaptunk semmit. :) A 37-es cipők szóba sem álltak az én 42-es lábammal, de egyébként sem volt egyetlen olyan sem amire azt mondtam volna, hogy kár hogy nincs belőle nagyobb. Kocsiba vissza, irány Sopron. Ákos ezt a részt már annyira nem viselte jól, de szerencsére a szórakoztató műsorom megfelelt neki és csak az utolsó 10 percben kezdett el igazán méltatlankodni. Szuper pacák, agyon lett dícsérve, az 5 órás utat két megállóval le tudtuk nyomni.
A kégli amiben laktunk (E.ONos ház) tulajdonképpen jó volt. Közepesen régi bútorzatú, de felújított fürdőszobájú kicsi szoba volt 4 ággyal, szekrénnyel, hűtővel és TVvel. Tartozott hozzá még egy hatalmas nappali konyha sarokkal, de ez a helyiség elvileg közös lett volna a szinten levő másik ugyanilyen szobával, mint a mienk. Első két nap nem volt ott senki, utána jött csak egy házaspár hosszú hétvégézni, de csak enni jöttek be a nappaliba, után a szobájukban voltak, vagy csavarogtak ők is. Nálunk saralatos kérdés mindig a fürdő, illetve a konyha, ezek rendben voltak, másban meg nincsenek nagy igényeink. Az ágy kényelmes volt, a huzat tiszta, a tévét be lehetett kapcsolni, a hűtő meg hűtött. :D
Az érkezésünk napján elég késő délután volt mire kicuccoltunk, úgyhogy akkor nem mentünk sehova. Másnap bejártuk Sopron belvárosát, geocacheltünk, ebédeltünk a városban, stb. Megnéztük a Nyugat Magyaroszági Egyetem botanikus kertjét (geocache), ami egyben az egyetem területe is. Nagy szerelembe esetem a hellyel, csodálatos dolog lehet tulajdonképpen az erdő közepén iskolába járni. Harmadnap átmentünk a tőlünk pár km-re levő Fertőrákosra, megnéztük a kőfejtőt (geoc.), aztán lementünk a Fertő tó partjára megnézni a tavon álló cölöp házakat. Az egyik ház itt is E.ONos és ugyanúgy ki lehetett volna bérelni, mint amiben mi laktunk, de beigazolódott a sejtésem, baromira nem ilyen pici gyereknek való a hely, mint amilyen Ákos. 4-5 évessel mernék először odamenni nyaralni, ugyanis némi korláton kívül semmi nem akadályozza meg a gyereket abban, hogy bármikor a tóba essen. A hajam égnek állna egy ilyen nyaralásnál.... Egyébként bulis hely nagyon, szívesen kipróbálnám egyszer mondjuk egy hétvégére, de nem nekünk való, azt hiszem. Oda olyannak jó menni, aki szereti a vizet nézni, szeret a saját kéglijéből horgászni, vagy van hajója és ki tud mindig a saját házánál kötni, és persze elviseli, hogy este zabálják a szúnyogok. :D A Fertő tó semmi maradandót nem adott nekem, nagy, sáros, nádas pocsoja. Nem szeretem az ilyen természetes vizeket. Illetve nem is nem szeretem, hanem megvagyok nélkülük, nem izgat ha nem találkozok velük rendszeresen. Strandolási lehetőség is lett volna a tóban, mert egy hatalmas kiépített strand van Fertőrákoson, de eszünkbe sem jutott épp a fentiek miatt. :) A tengerhez szoktatott fenéknek egy ilyen tó sosem lehet igazán szép. :D Visszamentünk a szállásra kajálni, aztán elmentünk a Páneurópai Piknik emlékhelyet (geoc.) megnézni szintén Fertőrákos mellett. Most volt nem rég a Piknik 20 éves évfordulója, amiről néztem a műsort a TVben, úgyhogy nagyjából volt sejtésem hova megyünk. Kata ebédet nem nagyon evett, meg oda felé is mondogatta, hogy nem érzi jól magát, úgyhogy végül sok időt nem töltöttünk ott. Kicsit sikerült eltanulni Katának az anyukájától ezt a "betegségtudatot", így nem lehet mindig hinni neki, ha azt mondja hogy fáj valamije. Ritkán van olyan, hogy nem fáj semmije. Lényeg a lényeg, hogy este is még hányingere volt, korán lefeküdt aludni. Mi meg örültünk, hogy a kis fostalicskánk mellé még lett egy hányósunk is, mert így jó a nyaralás. Éjjel felkelt hányni is, aztán Ákos fosizott be, úgyhogy a pihentető alvás az másnál volt. Negyedik nap Kata még mindig szarul volt és ilyenkor ő nem nagyon mozgatható, így egész nap a szálláson voltunk. Estére jobban lett, de sajna buktuk az az napra tervezett csúszdaparkos strandolást és a McDonaldsos 100.- forintos sajtburgezést... Gondolom sejthető, Kata bánta a legjobban. Délután elmentünk még az ügyeletre, mert Ákos kakijában kezdett vérnyák lenni, meg ugye Kata sem volt jól, de szerencsére Ákos szuper hapsi és a sok folyadék vesztést rendesen pótolta ivással, így nem kellett ott maradnunk. A napközbeni nagy meleg éjjelre meghozta az eredményét, akkora vihar lett, hogy csak na. Szakadt az eső, fújt a szél, dörgött-villámlott. Először az ablakot becsukni, redőnyt leendegni keltem fel, másodszor Ákos sírt fel, harmadszor pelust cseréltünk, negyedszer meg épp mire elaludtam az tetőtéri ablak mellett, ami az én ágy térfelem felett volt, elkezdett csöpögni be rám a víz. Néhány törölköző beaplikálásával, a párna láb felé való megfordításával és S alakú fekvő pozíció felvevésével elértem, hogy már csak az törcsikre folyt a víz, rám nem. Innen akár már nyugodtan is tudtam volna aludni, ha időnként nem Norbit akadályozom meg abban, hogy ráfekdüjön a mellette (eredetileg köztünk) alvó Ákosra, illetve ne rugjon engem fejbe, valamint, hogy én se rúgjam meg sehogyan sem Ákost. Mire belenyugodtam az éjjeli nem alvásba és elkönyveltem, hogy mintegy 2 óra múlva a fiam úgyis felébred reggel, addig meg csak kibírom már így, elállt az eső és fullasztó hőség lett bent, úgyhogy ha jól számolom ötödször, az ablakot kinyitni és a párnát irányba állítani keltem fel. Mindezek után Norbi reggel Ákos kelése után közölte, hogy alig aludt és mi lenne ha foglalkoznék a gyerekkel amég ő pihen... >( Viseltessünk szerető megértéssel hitvesünk iránt... >(((
Ötödik napon hol esett az eső, hol nem. Norbi ennek függvényében hol szentségelt a szar idő miatt, hol nem. Ettől függetlenül azért nekivágtunk Fertődnek (geoc.). Megnéztük a kastélyt, a mögötte levő parkot és sétáltunk egy jót, mire megtaláltuk a geoládát. Ákos bébé a babakocsiba volt beapplikálva, mégpedig úgy, hogy a vállpánt is be volt kapcsolva, aminek annyira nem örült. Erre került rá az esővédő, hogy legalább ő ne ázzon, amég az anyja fél kézzel az esernyőt tartva, fél kézzel a babakocsit tolva a tengelyig érő kavicsban erőlködött. A kukucskáló nyílást viszont ki kellett nyitni mindenképpen neki, úgyhogy ült a verdában mint egy kapucnis manó és úgy kapaszkodott ki két kézzel a lukon, mintha az élete múlt volna rajta, hogy kilásson. Ha nincs a vállpánt bekötve, akkor ki is bújik a lukon, mint ahogy azt már egy korábbi zivatar idején kipróbálhattuk. Fertőd után átmentünk Röjtökmuzsajra, megnéztük ott is a kastélyt (geoc.) és a vízimalmot. A kiccsávómnak nagyon tetszettek a vízimalomnál lakó libák, folyamatosan vigyorgott, meg mutogatott a libákra. Ezen a napon az utolsó állomásunk Nagycenk volt, ahol szintén geocache pont volt. Ezt igazából Norbi nyerte meg magának, mert egyedül sétálta végig a 5 km-t ami a ládához vezetett. Mi addig a kocsiban ültünk, én meg aggódtam, hogy mi lehet a zurammal, mert telefon nem volt nálunk a szálláson felejtettük Katával. Mire már kezdett a türelmem elfogyni és a férj mentő terv körvonalazódni, addigra Norbi is előkerült. :) Hosszú nap volt. Ákos éjjelre megint lázas lett, úgyhogy akkor eldöntöttük, hogy másnap jövünk haza és hétfőn (azaz ma) elmegyünk a háziorvoshoz. Az uccsó nap összepakoltunk reggel, napközben hogy Kata nagy vágyát is kielégítsük elmentünk a nyári bobpályához és csúsztunk egy párat. Nekem annyira nem tetszett, de Norbi és Kata nagyon élvezte. 14 körül indultunk haza, 20.30kor értünk ide, úgy hogy kétszer megálltunk, illetve Katát hazavittük. Ákos gyakorlatilag 1,5 órát volt fent, amég szórakoztatni kellett, egyébként aludt végig. Okos, ügyes babba.
Nagy vonalakban ez volt a nyaralás. Sopronba nem elég egy hét, oda minimum kettőre kell menni, ha nem akarja az ember gyorsan végigtrappolni az egészet. Nekünk is csak a fontosabb dolgokat sikerült megnézni, az apróbb eldugottabb helyekre nem jutottunk már el.

Ákos bébé már jól van, a kritikus időn már túljutottunk Sopronba. Az 1 hét alatt elhasználtunk egy fél hónapra való pelenkát, volt hogy napi 10-12 kakis pelusunk is volt. A legrosszabb 3-4 napban éjjel is kellett többször pelenkát cserélni, felsírt, nyugtalanul aludt, aztán nem evett, csak tápszert, de végülis elég jól megúsztuk. Csak neki köszönhetjük, hogy ilyen szerencsésen alakult a nyaralás, mert folyamatosan ivott és amikor nem volt lázas, kifejezetten jó kedve volt, úgyhogy komoly akadályt nem jelentett a betegsége. Az éjjeli alvások hiányoznak, még nagyon nem jöttünk helyre, de lekopoghatom, hogy már egyre jobb a helyzet. Ma csak az időnként felbukkanó láz miatt mentünk dokihoz, hasmenése nincs és "mámám"-ozik megállás nélkül, balhézik a kajáért. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a széklettenyésztés eredménye, szalmonella, vagy egy másik baktérium, aminek elfelejtettem már a nevét. Szerdán lesz eredmény.

KO, megyek aludni!

Itthon

Itthon vagyunk, épségben és egészben.
Egészségben nem, mert Ákos még mindig beteg, de erről majd holnap részletesen. Jó volt, de sokkal fáradtabban jöttünk haza, mint ahogy elmentünk.

Holnap jövök, most már csak a blogjaitok olvasásához van energiám.

Pussz mindenkinek!

Ready to go to holiday

Napok óta az NCIS 6. évadának a részeit nézzük angolul és totál visszaállt az agyam az angol beszédre. Kicsit béna így a cím, de nekem nagyon jól esik, hogy megint bebizonyosodott, hogy amit egyszer megtanultál rendesen, azt nem felejted el. Nem múlt el nyom nélkül a kéttannyelvű gimnázium. :D

Szóval holnap indulunk nyaralni Sopron-Tómalomra. Minden oké lenne, minden nagyjából indulásra készen, viszont Ákos bébé napközben belázasodott. Hasmenés, nyákos kaki, láz. Ha nem lázas jó kedve van, ha lázas, akkor rajtam csüng. Voltunk dokinál vele este, de semmi mást nem tudott azon kívül mondani amit sejtettem, vírus, majd elmúlik. Figyeljünk erre arra, de konkrét kezelés nincs. Menjünk Sopronba ha úgy érezzük, viszont ha véres lenne a kaki, akkor a háziorvosnál kell jelentkezni leoltásra. Szuper! Örülnék neki, ha két nap múlva haza kéne jönni a házidokihoz az ország másik feléről. :( Bízom a legjobbakban és abban, hogy Ákos megint szuper bébi lesz és nem fog kiszúrni velünk.
Holnap útközben beszerzünk Hipp ORS-t, emlékszem még rá, hogy Bencénél bevált, remélem nekünk is segíteni fog megfogni a pocakot. Normaflore megy majd, itatjuk amikor csak lehet, lázcsillapító, stb. Kétszer volt eddig beteg. Az első még anyatejes korában volt, megfázás, ami 1,5 napig tarott. A második is megfázás volt, azt is 3-4 nap alatt túléltük, és hát persze hogy mikor máskor betegedne meg mint amikor el szeretnénk utazni... Nem vagyok mérges, reménykedem a legjobbakban!

Szóval holnaptól 1 hét Sopron. Aktív mászkálós, kevésbé strandolós programot tervezünk. Városnézés, geocachelés, lófrálás van képben. Egy hétre kivonjuk magunkat a virtuális világból, nem lesz internet ott ahova megyünk. Ha találunk Sopronba hotspot lehetőséget, akkor az e-maileket valószínű megnézzük, de semmi más. :)

Kellemes hetet mindenkinek!
Monee család

...

A tegnap jó volt, tényleg egyetlen zörrenésre okot adó dolog sem történt. Itt voltak Norbi szülei, felállítottuk a medencét (még tegnap előtt), volt fürcsi, nekem pihi, anyósom elég sokat segített. Nyugodott a lelkem.
Ma viszont... ugyanaz pepitában amit tegnap előtt leírtam. Varrom Kata tolltartóját, Ákos meg mindenáron oda akarja tuszkolni magát mellém. Nem fértünk el, ő kiabált, hogy nem fér oda, nem tud a lábamnál állva nyüszögni, hogy foglalkozzunk már vele. Éhes is volt... Megint családilag hallgattuk a műsort. Apuka a gép előtt, tesó tévét néz (mind egy helyiségben vagyunk) és persze ki állt már megint fel? Még jó hogy én.
Azért megkérdeztem Norbitól, hogy az anyáknak mégis mikor jár szabadság? Azt mondta sosem... Diplomácia kapcsolatok felfüggesztve. És még csak fél 9 van. :(

Köszi a kommenteket!

Update (11.36):

Lenyugodtam. Én is hülye vagyok.

Panasz áradat

Panaszkodni fogok. Tele a törpöm a családunkkal.

- Miért van az, hogy az Ákos utónevű közös gyermekünkre csak és kizárólag nekem kell felügyelnem?
- Miért nem kaphatnak az anyák szabadnapot?
- Az anyáknak miért nincs hétvége, szabadság, nyári szünet? Nem munka amit csinálunk?
- Miért én vagyok az egyetlen aki ugrik a gyermek nyafogására?
- Miért csak én érzem azt, hogy ő fontosabb az adott kitalált szabadidős programomnál, házimunkámnál?
- Miért csak én tervezem úgy a napomat, hogy minden fontos dolog alvás időben, vagy az esti lefekvés után intéződjék?
- Miért csak nekem fontos, hogy meghatározó része legyek a fiam életének, hogy úgy nőjön fel, hogy a gyermekkorától szorosan kötődik hozzám, emlékei vannak a közösen csinált dolgokról?
- Miért csak nekem nem nyűg ha nehezen alszik el, nem eszik rendesen, vagy bekakilt?
- Én miért nem kapok hülyét attól ha szétpakol, játszik, egyszerűen csak úgy viselkedik mint egy gyerek?
Miért, miért és miért?

Sírni tudnék, zokogni.
Itthon van a család, Norbi és Kata is. Két hétig Norbi itthon lesz és naivul azt hittem, hogy ez azt fogja jelenteni hogy a rég tervezett dolgaimra, amik valami miatt halasztódtak, lesz időm. Hát nem. Kata segít, Kata játszik a tesóval, de Kata nem szórakoztató központ, nem szülő, hogy egész nap foglalkozzék a sarjadékkal. Ez nem az ő dolga, nem bébiszitterként van itt. Nyilván ő is néha csinál olyat ami miatt feszült vagyok, de neki könnyen megbocsátok, hiszen honnan kéne neki tudni, hogy amég Ákos alszik, addig nem sétálunk be a szobába matatni, mert felébred, vagy az esti altatás alatt ne akarjon már elővakarni valamit a táska aljából, hanem ezt előtte kellett volna. Mindegy.
Napok (hetek) óta gyűlik a feszültség. Sok minden miatt. Azok miatt amik fentebb olvashatók és a kistesó ügy miatt. Iszonyú pipa és elkeseredett vagyok. Elkeseredett mert minden a nyakamba szakadt, Norbi nem segít, eszébe sem jut hogy segítsen, és ha megkérem, akkor is a kényszer miatt csinálja amit kell. Elkeseredett, mert a társam, a szerelmem nem veszi észre a keserűségemet, pedig csak a fejem nem világít már tőle. Vagy nem is, észrevette, de elkönyvelte hogy hülye vagyok -hisztis picsa tán- aztán ennyi. Nem beszélünk. Én sem, meguntam már, hogy mindig én kezdeményezek, elmondom a panasz áradatomat, aztán nem jön rá válasz. Megbántódik, rosszul érinti, de nem beszéljük meg. Bennem meg őröl a malom, hol hangosabban, hol csendesebben, de rágom magam.
Ez így zűrzagyva, kezdem elölről.
Szóval van az, hogy én szeretnék még kistesót, Norbi nem. Aztán van az is, hogy Norbi napi szinten türelmetlen Ákossal, kiabál vele, feszültködik, olyan dolgokon is amik szerintem említésre sem érdemesek. Ákos a majd 1 éve során soha semmit nem tört el, nem rontott el (a konyhai csörgő óra kivételében a napokban, de az sem gond, mert van belőle másik), mégis mindig megy az "ezt ne csináld, azt ne csináld". Gyakorlatilag eljutunk néha oda, hogy Apuka szerint leginkább semmit sem kéne csinálni, a sarokban csendben játszáson kívül, ami ugye egy ekkora gyereknek - illetve az enyémnek - nem jellemző tulajdonsága. Nemes egyszerűséggel gyerek, aki mindent ki szeretne próbálni és szerintem sok mindent meg is kell neki engedni próbálni, mert abból tanul. Én csak az olyan dolgokat tiltom szigorúan amik rá nézve veszélyesek, illetve komoly anyagi kárt okoz. Van belőlük jó pár, pedig a lakásunk elég bababarát, de azért annyi nem, hogy állandóan azt kelljen hangoztatnom, hogy "nem". Vannak nekünk is összetűzéseink a csemetével, van hogy én is kiabálok vele, de heti szinten meg tudnám számolni egy kezemen, hogy ez mennyi. Nem, nem vagyok tökéletes, szó sincs róla. Vannak nálam sokkal jobb anyák. Ezt a feszültködést Norbi részéről viszont őrült nehezen viselem, pláne hogy totál hülyeség az egész. Az egyik akit szeretek bántja azt, akit kategóriákkal jobban, összehasonlíthatatlanul másként szeretek, én meg állok középen és világgá menekülnék. Tényleg, néha fognám a gyereket és elvinném, mert erre nekem nincs szükségem. Nem értem a feszültség okát. Ákos tényleg néha sok, de annyiszor nem, hogy kalodába kelljen zárni érte. Vagy tényleg az van, amit Norbi hangoztat amikor a kistesó szóba kerül, hogy leginkább azért nem akarja, mert öregszik és nincs türelme már a gyerekekhez, vagy nekem akarja extrán demonstrálni mindezt, hogy még véletlenül se jusson eszembe a kistesó gondolata. Akármi a szándék, az eredmény meg van, a kistesót a szívem egyik hátsó kamrájába zártam, a majdani dolgok mellé, de immár egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ettől a férfitől szeretnék még gyereket.
Az én gyerekemnek, Ákosnak sem, ne legyen ilyen apja. Nekem nem volt, nem volt velünk, sosem volt rendezett apa képem, nem tudhatom hogy milyen a jó apa, de nem ilyen, ez biztos. A mai dolgok csak tetézték ezt az egészet. Ákos délutánra megunta, hogy mindketten egymástól függetlenül a saját dolgunkat intézzük, Kata is tévét nézett, ezért a Babucka nekiállt nyüszíteni. Jött, átkarolta a lábam, néha gyengéden beleharapott egyet (imádom!), hogy jó lenne ha már vele is foglalkoznánk. Kis naivul azt hittem, hogy a nyüszítést majd Norbi is észreveszi, átviszi Ákost a szobájába játszani, mertmivel az apáknak is dolga ez, nem csak az anyáknak, de tévedtem. Elég sokáig hallgattuk közösen mindezt, aztán ahogy szokott lenni, én nem bírtam már tovább, hogy kínozzuk a gyermeket, így felvettem. Demonstrálásként, hogy neki is kéne tenni valamit, odaültettem az ölébe Ákost. Még meg sem fordultam, hogy eljövök a gépétől, már jött is a kérdés, hogy "nem tudnád megvárni amég végzek a dolgommal?" vagy valami ilyesmi. Itt durrant el az agyam végleg. Hogy én nem tudom megvárni, aki a kis Törpe életének kb. 350 napjából 340-et 24 órában vele töltöttem?! Hát igen, én nem tudom megvárni és a gyerek sem tudja megvárni, ugyanis ha neki igénye van a foglalkozásra - és egész nap nem foglalkoztunk vele - akkor biza játszani kell vele, semmi sem lehet fontosabb. Mellesleg a nagyon fontos dolog is inkább csak neki volt fontos, se tér, se időbeli korlátja nem lett volna ha mondjuk 1 óra múlva fejezi be. Nem szóltam egy szót sem, kivettem a kezéből Ákost és kijöttünk a szobájából. Addig-addig húzta a fontos dolgát, még végül én fürdettem is, illetve etetni is neki álltam, de addigra odaért és belapátolta Ákos fejébe a pohár kefírt. Bejöttek a szobába, visszaült a géphez. Gyereket lerak, aztán ennyi, azóta is ott ül. Iszonyúan dühös vagyok, de inkább leharapom a nyelvem és nem szólok. Én, akinek alapelve, hogy mindent meg kell beszélni......
Csalódott vagyok, mert hajdanán, a szerelmünk elején én egy olyan férfit ismertem meg, aki imádja a gyerekeket. Komolyan, a teherbeesési nehézséges időszakunkban néha komolyan bántott Norbi nyilvánvaló nyitottsága a kicsi gyerekek felé. Nézte őket az áruházakban, integetett nekik, mindig mindenhol felfedezett valami aranyos babát. Igyekeztem ez miatt akkor nem neheztelni, hiszen nem tudhatta, hogy éppen mi van a lelkemben amiatt, hogy nekünk nem sikerül a baba. Soha! nem gondoltam volna, hogy a közössel majd így fog viselkedni. Nem árultunk sosem egymásnak zsákbamacskát, nem is lehetett, nem jutottunk volna el idáig, ha így teszünk. Lenyeltem elfogadtam a múltját, hogy ez befolyásolni fogja a jelenünket, de ezt nem tudom bevenni. Ott volt a születésénél, mellettem volt. Oké, elfogadtam, bár akkor nem tudtam ezt hova tenni, hogy amég csöpp volt, nem tudott vele foglalkozni. De mostmár nem kicsi, okosodik, tanul, érdekli a világ. Bármi program neki, hiszen minden új, mindent ki kell próbálni. Nem nehéz az érdeklődését felkelteni, az is játék, ha csak ott ül mellette és kommentálja a játékos doboz kipakolását......
Lányok, valaki adjon tanácsot! Mit csináljak? Kiabáljak, dilizzek, vagy hagyjam a fenébe az egészet?
A végletek embere vagyok, a hirtelen cselekvős fajtából, szeretek elmenni a falig minden élethelyzetben. Most már nincs messze a fal... Dühít, elszomorít, hogy ide jutottunk, hogy a rossz felé tartunk, hogy erről kell írnom, hogy ürességet kell éreznem azzal kapcsolatban akit imádtam. Tényleg elmúlik a szerelem? Mérgezzük a kapcsolatunkat, de csak én egyedül nem tudom megmenteni. Várnám az őszinte véleményeteket!
Nem akarok így elmenni nyaralni, meg kéne ezt beszélnünk........

Mai napi öröm:
Ákos bébé többször szándékosan kimondta, hogy "szisza" (cica). Gyakorolta a sziszegést rendesen, de mostmár nem csak "ci" van, hanem gyakran mellé kerül a "ca" is. :D
Anyooo diavetítős ötlete nagyon foglalkoztat. Kéne nekünk is beszerezni hozzá mindenfélét!

A nyolcadik

Áttört a 8. fogacska!!! Jessssssssz! Reménykedek benne, hogy már csak néhány nap és Ákos ismét visszatalál önmagához, eszik rendesen, nem kel fel éjjel kétszer és a napközbeni alvásnál sem kell lekaratézni ahhoz, hogy aludjon.
Ma az ebédnél rájött, hogy ő mégis csak tud ciccegni (sziii), így most a lakásban fel le mászkálva hívja a cicát. :D Délelőtt gyogyóber volt, bár lehet hogy én mentem az agyára azzal, hogy minden áron el akartam altatni. Felülvizsgáltam az álláspontom, nincs altatás, azóta jókedvűen játszik és nekem sem megy ki a hajam tőle. Majd alszik ha álmos lesz eléggé.
A napokban új jó játékot is sikerült kitalálni, csukdossa az ajtókat és az ablakszárnyakat. Kinyit-becsuk-kinyit-becsuk, aztán óbégat, ha az ajtó valóban becsukódik és ő bent ragad a nappaliban. :D

Tegnap megtörtént a lila festés. Sajnos a festék amit vettem úgy tűnik nem volt a legjobb minőségű, így nem lett olyan intenzív a hatás, mint vártam. Jó így is, csak ha nem süt rá a nap, vagy valaki nem keresi a fejemen a lilát, annak nem tűnik fel, hogy az is van benne. Ráadásul nem is olyan lila lett, amilyet szerettem volna, hanem inkább ilyen élénkebb padlizsán színű, de így sem rossz. Kezdésnek, megszokásnak jó ez is és a festék tulajdonsága, hogy folyamatosan kopik-szívja a nap, így egyre világosabb lesz majd. Lehet ha nagyon lila lett volna, akkor meg zavarna. :D A fodrászomnak végre sikerült eltalálni a megfelelő frizurát ezúttal, ugyanis az előző verzióval valahogy nem voltam kibékülve. Jól állt meg minden, de valahogy nem én voltam.
Miután baromira hullik ismét a hajam - valószínűsíthetően most állt vissza az alap szintre a hormon működésem (nincs tejcsi csöpögés már egyáltalán) - most egy dúsabb fazonú, nem ritkított frizurát kaptam és nagyon tecc.

Voltunk Atinál is látogatáson, péntekhez képest két hét múlva hazajöhet, nagyon várom már. Együtt lesz a bulija Ákoséval. :D A (unoka)nagybácsi végre láthatja az unoka öcsit.

Szülinapozás

A tegnapom a végleges lakás összepakolás jegyében telt. Néhány ablak megpucolásán kívül mindent teljesíteni tudtam. :D Öröm.

Ma apáéknál voltunk tömeges születés és névnapokat ünnepelni. Apunak volt még júliusban szülinapja, Kati apukájának valamikor, és Kati egyik unokaöcsijének névnapja. Gondoltam, rendes leszek és ahogy a Szabó családban is szokás, sütök én is valamit az eseményre. A választás Zsebi (Norbi huga) lúdláb tortájára esett, mert nekem nagyon ízlik. :D Aki süt, az dönti el mit lesz a sütemény. :D

Íme a recept:

6 dl habtejszín
75 g cukor
125 gramm étcsokoládé/tejcsoki
1 kanál kakaópor
3 cs habfixáló
1 ü meggybefőtt
rum/rumaroma

6 tojásból kakaós piskóta

A habtejszínt, a cukort, a csokit és a kakaóport a sütés előtti este összeforralom, kihűtöm és hűtőszekrénybe teszem. Másnap 6 tojásból kakaós piskótát sütök, amit kihűtök és 3 részbe elvágok (annak akinek ez sikerül, ha nem 2 részben is jó. :D).
Az előző este összeforralt tejszínt elkezdem felverni és amint elkezd sűrűsödni egyenként hozzáadom a habfixálót. Végeredményként egy olyan állagú krém lesz belőle, mintha főzött krém lenne.
Minden piskótalapot megszórok rumba áztatott meggyel és megöntözöm rumos meggylével. Megkenem a krémmel, következő lap, meggy, locsolás, krém, lap, locsolás és a tetejét is bekencézem krémmel. Díszítésként lehet csokiöntetet ráönteni, vagy meggyel díszíteni.

A piskótát én a nagyobb fajta tortaformában sütöttem és 2-be vágtam, miután lapos lett a piskóta, mint Ausztrália. >( Így a krém belülre vastagon kenve - mert mi úgy szeretjük - kényelmesen elég lett a külső vakolásra, glettelésre is. A sógornőmnek 3 részre osztva is elég szokott lenni, nekem rejtély hogy, de ez nem tartozik ide. :D A glettelés hibáit csokiöntet rácsöpögtetésével tettem nem feltűnővé, aztán örültem, hogy végre kész.
Aztán mosogathattam, visszapakolhattam.......

Mint a receptből is kivehető, nem vagyok egy nagy sütő mester. Egyszerűen nem bír elkapni a sütés szépsége. Ideges leszek tőle, hogy közbeavatkozás nélkül kell várnom az eredményre, pölö ha sül a piskóta és nem tudok javítani, ha valami elcsesződik, mint a főzésnél. Nem tudok belerakni még egy pici ezt meg azt, ha látom, hogy nem olyan amilyennek kéne lenni, hanem kénytelen vagyok beletörődni, hogy ez a piskóta sem lesz 15 centi magas... :D Nem nekem való dolgok ezek. A húsleves főzés is néha problémás, ugyanis én az örök kevergető vagyok, a húslevest is mindig meg akarom keverni. :D

És akkor egy homályos kép a végeredményről:


Az utolsó szemig elfogyott, úgyhogy nagyon rossz nem lehetett. Jó kis süti ez, mert a keserű csoki miatt nem olyan gejl édes, mint általában a csokis sütik szoktak lenni.

Ákos bébé ismét nem eszik. Úton van a 8. fogacska kifelé, biztosan ez zavarja. Illetve nem vagyok benne biztos, lehet hogy sok neki a napi 5 szilárd kaja, de változtatni nem most fogok, hanem utána majd, ha kibújt a foga. Kíváncsi vagyok akkor mit fog produkálni evés terén. Most a tápi megy felváltve joghurttal, kefírrel, némi friss gyümölccsel szinte minden étkezésre, más emberi kaját nem eszik meg, kiköpi. Ma vacsira megevett egy kefírt némi zsemlével, úgyhogy megnyugodtam, nem fog éhen halni a gyerekem... ugyanis mást ma a tápin kívül nem evett...

Első pőcikék

A tegnapi csavargást sikeresen zártuk. Lett cipő Norbinak, lett cipő nekem és kapott két kis pőcikét Ákos baba is. Első utunk az egyik jobb kínai üzletbe vezetett, ahol aztán dobtam egy hátast az áraktól. 5000.- alatt nem is volt semmilyen gyerek cipő. Egy erős bal kanyarral kifordultunk innen, átmentünk az Árkádba a Deichmannba. Hááát... lehet, hogy nekem vannak teljesen más elképzeléseim a szép gyerek cipőkről, de még a 8000-res Elefanten cipők közül sem volt olyan, amire azt mondtam volna, hogy na kisfiam, ezt megvesszük. Persze ha lányom lenne, 5 féléből tudtam volna választani, de enyém gyereknek kuki lóg a lába közt. Végülis némi tipródás után vettünk egy benti vászoncipőt, aminek jó gumis orra van, remélem fogjuk is használni, bár nagy anyagi érvágás nem fog érni ha mégsem, mert 1800.- forint volt akciósan. Ákos hatalmasat játszott a cipőboltban, leszedte az általa elérhető cipőket, húzgálta a dobozokat, rohangászott az ülőkék között, örült a babának a tükörben (magának) és az összes arra járó gyerekre mosolygott. Jó koszos is lett a kis keze, meg a térde, hiába volt szőnyeg a boltban, de muszáj volt szabadon engednem. Aztán lementünk a Sparba, vettünk ebédnek valót (jöhet a kő a fejemre, hogy milyen anya vagyok), Ákos egy nagy pohár gyümölcsös tejberizst kapott. Felmozgólépcsőztünk az ételudvarba, letelepedtünk egy asztalhoz és jól beebédeltünk. :D Anyuka egy párizsi csúcsot fogyasztott ebédre kólával, Ákos babuc pedig megette az egész tejberizst, pedig kicsit aggódtam, hogy nem fog ízleni neki és szétköpködi, ahogy itthon szokta a nem finom kajákat. Pocak tele, csattogás tovább. Átmentünk a Konzumban levő kínaiba, hátha ott találunk valami olcsóbb, elfogadható kinézetű csatos szandit, amilyet eredetileg is szerettem volna venni. Sok jót nem vártam, a korábbi előzmények után. Hát öcsém, ott annyi, de annyi szuperebbnél szuperebb cipő volt, hogy alig tudtam választani! Legalább volt 8 féle bőr szandál, mind a 3000-res árkategóriából, de zárt cipőből is rengeteg volt. Amég ilyen gyorsan nő a lába, tuti nem is fogok más helyre menni cipőt nézni, mert az itteni kínálattal maximálisan elégedett vagyok! Ha kínai, elvileg rossz minőségű, akkor is.
Íme a választott:

Tegnap már tettünk egy próbát arra, hogy ebben közlekedjen a lakásban, de elég furcsán nézett. Tapogatta, dörzsölte a lábát a padlóhoz és még véletlenül sem volt hajlandó egyetlen lépést sem tenni benne, viszont nem sírt, hogy mi a fenét akarunk tőle. Ma már többet állt fel benne, ment is több lépést, most alszik, úgyhogy levettem róla. :)

Na de vissza a tegnapra. A megpróbáltatások ezzel nem értek még véget. Addig keringőztünk a kínaiban, amég Norbi is befutott, merthogy neki is kellett cipőt vennünk. Az ottani cipők nem nyerték el a tetszését, viszont Kata kapott egy tök dizájnos kártya tartót (személyinek, bérletnek, stb.), meg egy K betűs fülbevalót, mert mindig azért nyunyorog, hogy K betűt soha nem lehet sehol kapni. Most kapott. :D Rossmann útba ejt, sérült csomagolású hajfesték baromi olcsón megvesz, örül, Deichmannba vissza. Apa cipőt választ, mi addig kóboroltunk a polcok közt és integettünk a néniknek, néztük a gyerekeket. Nézegettem a cipőket is, bár nekem ez mindig egy tragédia, 42-es lábam van. A kínaiban szebbnél szebb cipők voltak 38-39-esben, ilyenkor mindig elképzelem, hogy jön a jótüdér, suhint egyet a pálcájával és visszafejlődik a lábam mondjuk max. 40-essé. Eddig még nem történt meg ez a csoda. :/ Tök gáz, hogy a polcon kirakott 38-as cipő állati jól néz ki, de amikor - ha van egyáltalán méret - leveszem a 42-est a polcról, az olyan mint egy óriási csónak. Brrr... Viszont a Deichmannban az egyik polc eldugott sarkában volt, egy leárazott sportcipő, pont az én méretemben. Tavalyi modell azt hiszem, felhúzva jól is állt és mindösszesen 1900.-! forint volt. Jeeeeeeeesssz! Öröm a négyzeten. Norbi is talált magának cipőt, úgyhogy volt öröm és boldogság mindenkinek. Szép egy család vagyunk. Nekem óriási a lábam, ezért nem találok cipőt, Norbinak meg a férfi mérethez képest éppen hogy kicsi (40-es), ő meg azért talál alig cipőt. :S :D

Vettem még napközben lila hajszínező krémet, ugyanis az lett az új agymenésem, hogy lesznek élénk lila tincsek a hajamban. Hétfőn megyek a fodrászdába, ahol megalkotják az új hajazatomat, kíváncsian várom. A nap egyetlen sikertelensége, hogy Noncsi bébinek nem tudtam foltot venni a nadrágjára, mert be volt zárva a rövidáru bolt, de ezt hétfőn mindenképp pótolom. Ezen kívül egy apró meglepetés is várja a csajunkat, aminek nem tudtam ellenállni, remélem hamarosan használni is tudják majd. :D

Ákos egy szupercsávó, fél 1 körül értünk be Pécsre és este 6 körül értünk haza, közben meg folyamatosan csavarogtunk. A végén már kicsit óbégatott, mert álmos volt, de ettől függetlenül türelmesen tűrte hogy cipelem magammal ide-oda. Megkockáztatom, hogy ő inkább ezt a nyüzsit szereti jobban, mint itthon ülni naphosszat... :D Cupp az okos fejére! :*

Egy jól induló nap :)

Ma a napközbeni (ami nálunk még bőven reggel van, 8-9 körül) együtt alvásnál Ákos azzal ébresztett, hogy többször odadugta az arcát széles vigyorral az enyémhez. Ő már bőven gengszterkedett az ágyon - kinyitja a szemét és már ébren is van típus - én meg még nem mutattam felkelésre utaló jeleket, így gondoltam ad egy kis ösztönzést. :D Drága kis Babukám, ennél szebben nem is kezdődhetett volna a napom! :D

Tegnap voltunk kontrollon a dévényes tornász csajnál, akihez kicsi korában jártunk. Az utolsó alkalommal amikor voltunk, megkért, hogy menjünk el mégegyszer, ha már jár egyedül a gyerkőc. Hát már jár... még mászik is, de sokat sétál. Megnézte, minden rendben van vele. Ugyan még kicsit huszárosan megy, de ez attól van, hogy nem rég indult el. Jó felépítésű, masszív, jó mozgású gyerek, ezt mondta ő is. Vehetünk neki sima cipőt, nem kell valami csilliós drága hipercsodát vennünk, bőven jó lesz valami puhatalpú pőcike.

Ugyan az én Férjuram azt mondta, hogy ne menjünk be ma Pécsre, merthogy szombaton is menni kell, lehet hogy mégis beugrunk, olyan csavaroghatnékom van. Nézni kéne Ákinak cipőt, szülinapi ajándékot, Noncsi száz éve nálunk hagyott gatyójára - ami remélem jó még neki - foltot, apa szülinapi tortájához alapanyagokat, meg egyébként is, rajtam van a mehetnék.

És akkor Ákos képek:

Megszereztem a tesóm papucsát, bár tudom, hogy nem szabad rágni. :D

Vigyorka.

Az utolsó jó rossz kép lett, beégett meg minden, de akkor is annyira aranyos Ákos rajta. :D Nagyítani sokat nem lehet, de az alsó 3 foga nagyjából látszik rajta. Egyébként úton van a 8. is kifelé, nem nagyon eszik ez miatt a Csöppöm, semmit sem akar elfogadni. A kedvenc hamikból is max. csak 3-4 kanál csúszik le, a többit kiköpi. Tegnap este a fogát sem engedte megmosni, gondolom fáj az ínye. :( Éjjel kétszer kelt, kétszer kapott tápit, a nappali nem evést valamikor pótolni kell. Örülök, hogy csak ennyivel megússzuk a fogacskákat, lehetne rosszabb is. Ha meg lesz a 8. szusszanunk egy nagyot és jóóó nagy kajálásokat lehet csapni, amég 16 hósan nem kezd el újra jönni a többi. :) Anya tervez... aztán majd meglátjuk. :D

7. fogacska

Tegnap előtt (azaz szombaton) amég anyuéknál volt Ákos, előtört a 7. foga. :D Már csak bal felül hiányzik a 8. és akkor egy időre letudtuk a fogacskákat.

Így állunk most:

Bővült a szótár is, mondja a Csöppöm, hogy cica. Illetve ez inkább valami sziszegés, de lehet érteni. :D

Tegnap már kész volt a szoba átfestése amikor anyuék megjöttek segíteni a további pakolni. Ákos aludt a kocsiban és ilyenkor nem is szoktuk felébreszteni, aludjon az ülésben amég jólesik. Lényeg a lényeg, hogy mire Ákos felkelt, félig be volt pakolva már a szoba. Kicsi fiam azonnal észrevette, hogy itt valami nem olyan mint volt és tágra nyitott szemekkel bámulta, hogy mi történt a bordó szobánkkal, hol van a nagy ágy, meg most mi van. Aztán ahogy folyamatosan kerültek be az ő holmijai, kialakult a játszósarok, végre felültek a polcra az általa soha nem látott, a szekrény mélyén őrzött plüss játékok, úgy oldódott fel ő is. A végén már folyamatosan vigyorgott és azonnal birtokba is vette a birodalmat, kipakolta a játékos ládát és belemászott. Végig trappolta a lakást (sétálva), de mindig visszatért a szobába és ennek nagyon örülök! Jól érzi magát ott.

Éjjel is aludt, mint akit agyoncsaptak, egyszer kelt fel tápiért, ahogy mindig. Érdekes, mert anyu arra panaszkodott, hogy náluk egész éjjel forgolódott, felült, beszélt, elmászott, ergo szinte semmit sem aludtak...

Mi is aludtunk, hullaként. Bár én még mindig felriadok éjjel, amikor Norbi nekiáll kommandósan forgolódni az ágyon. Komolyan, hihetetlen az egész, a legmélyebb álmomból is felébredek, ha elkezd fetrengeni és reakció szinten nyúlok utána, hogy "úristen, elesik a gyerek". Aztán győzöm tisztázni magamban hogy Ákos nincs is mellettünk, mostanában nagyon ritkán alszik velünk és alszom tovább. Aztán a következő forgolódásnál megint felébredek és kapok oda... :D Lökött/áldott anyai szervezet. :D

K.O.

Elkészültünk a teendők 80%-ával. Hulla vagyok. Két nap alatt kitapétáztuk a kis gyerekszobánkat, kétszer átfestettem fehérre a falakat, berendeztük ezt, és a háló/számítógép szobát és nagyjából eltüntettük a kupoldát a nappaliban. Azt sem tudom merre van előre, vagy hogy milyen neműnek jöttem a világra. :S Mindegy, én akartam, ha végleg elkészül szép lesz nagyon. Könnyen rendben tartható mindenesetre. :D
Éljen mi! Irány az ágy.

Indul a banzáj!

Ma nekikezdtünk a lakás szétpakolásának. Meló után lejönnek anyuék, pakolunk, bútort rakodunk, hogy holnap már csak a tapétázással foglalkozhassunk. Még sosem tapétáztam (én), ez lesz az első alkalom, kíváncsian várom, hogy ellessem a fogásokat. Nálunk eddig mindig festett fal volt, csak most az a gond, hogy a háló fala, amiből a gyerekszoba lesz, bordóra van festve, és tuti amilyen mákunk van, megint 100szor átkenhetnénk, hogy megfogja a fehér. Egy laza csuklómozdulattal megoldjuk inkább a dolgot és tapétát rakunk fel, az alatt tuti nem fog látszani a bordó. :D

A gyerekszoba mintát keresgélvén a nappaliba is találtam tök jó fal tetoválásokat, amiket alkalom adtán azt hiszem meg is fogok valósítani.
Sok szabad falfelület ugyan nem lesz Ákos birodalmában, de ahol lesz oda valami ilyesmit fogok csinálni:
Babás mini farm. :) Az égen ehhez hasonló helikopter fog szállni:


Na meg ez a repülőgép és az az irányjelző tábla is szerepelni fog. Találtam még valahol egy olyan repcsit ami egy szalagot húz maga után, olyanunk is lesz és a szalagon Ákos felirat lesz. Kata ágyához is találtam mintát, az még a jövő zenéje, hogy megvalósul-e. Illetve úgy kompletten az egész képlékeny még. Meglátjuk hogy a bútorokat berakva mennyi helyünk marad. Összezsúfolni nem fogom, akkor inkább kevesebb minta lesz fent.
Az ötleteket a http://www.findamuralist.com/ -ról merítettem.

Változtatások

Márk baba már otthon van a szüleivel, szerencsére minden rendben volt a kórházban, úgyhogy hazamehettek. Nagy legényke: 3300 grammal és 54 cm-rel jött a világra. Első óráit anya cickójára cuppanva töltötte és azóta is lelkesen szopizik, úgyhogy minden rendben lesz velük. Zsuzska anyu is jól van, bár ki van merülve, ami nem csoda 17 órás vajúdás után.

Íme egy kép a legénykéről:

Ákosnak tegnap kibújt a 6. foga. Elég cirkusz kerítés a mosolya. :) Meg van neki alul és felül is az első kettő. Felül a bal 1 és most alul a jobb 1. :D

Változtatások kezdődnek itthon a hétvégén. Először is átrendezzük a lakás felét. A mostani hálószobánkból egy kicsi gyerekszoba lesz és a mostani gyerekszobába költözünk mi be a gardrób szekrénnyel, az ágyunkkal és a számítógépekkel. A gyerekszoba a mostani állapotában használaton kívüli terület, annyi funkciója van csak, hogy Ákos ott alszik, illetve ott vannak a ruhái. 1,5 szobában próbálunk tehát elférni a millió motyónkkal és ez így nem megy tovább. Megpróbáljuk úgy. :) Kéretik nagyon drukkolni, a szoba csere egyetlen akadályozója a gardrób szekrény, ugyanis az magasabb, mint az ajtóink és szélesebb mint az előszoba ahol el kéne fordulni vele. Várok egy kicsike kis csodát, hogy sikerüljön! Szétszedni nem szeretnénk... Aztán ha a hálónk át és kipakolása megtörtént, akkor letapétázzuk festhető tapétával a falat. Jövő hétvégén a tapéta fehérre festődik és utána kiélhetem a régen dédelgetett álmom, mesefestést csinálhatok Ákosnak. A kedvenc képek megvannak már, farmos lesz. Lesz néhány égen szálló repülőgép, egy markoló, amerika stílusú istálló, cocák, tehenek, birkák. Madarak, pillangók, napocska, néhány fa és virágok. Szeretnék egy helyre igazi kerítés lécet is felrakni a falra, ezt egy újságban láttam és nagyon ötletes volt. A kerítés lécre gyerek magasságban később akasztók kerülnek és a gyerkőc saját maga is tud oda cuccokat akasztani. Semmi harsányság, semmi Disney nem lesz, remélem meg tudom olyanra csinálni, mint amilyenre szeretném.

Megszületett

Tegnap brit idő szerint este 7 órakor megszületett családunk legkisebb tagja, Zsarkó Márk Patrik.! :D
Hüpp-hüpp. :,,)

Ákos és Márk közt egészen pontosan 11 hónap és 1 nap különbség van. :)

Itthon

Hazaértünk. Nem is tudom hány nap után, de már nem is érdekel, a lényeg, hogy itthon vagyunk. Nagyon szerettem volna már hazajönni, nagyon vártam, de sajnos csoda nem történt, semmi nem változott itthon. Nem lett egy pucc palota az otthonunkból ahol rend és rendezettség van és nem kell semmihez nyúlni, mert minden kész van. Az elmúlt napokban Norbi többször is járt itthon, nekiállt ajtókereteket festeni. Az ajtólapok is tervben voltak, amiből aztán nem lett semmi, viszont szép nagy kuploda kerekedett belőle. A nemzetközi helyzetet fokozta, hogy a kupiba még behoztuk a 87 csomagunkat, amit a két hétre vittem, úgyhogy a tegnap estét romeltakarítással kezdtem. A romok eltakarítva, de rend baromira nincs és egyszerűen sikítani tudnék ettől. Hihetetlenül idegesít. :(( Nem tudom egyszerűen bevenni a leszarom tablettát, pedig nagyon azt kéne.

Más. Meg volt a Mecsek Rallye, túl vagyunk rajta. 4 nap pályabejárás, 2 nap verseny. Tegnap, azaz vasárnap iszonyú meleg volt, a kocsi külső hőmérője 45 fokot mutatott az aszfalton a tűző napon. Erre rádob egy lapáttal, hogy a versenyautókból is dől a hőség, tehát amikor mellettünk álltak az autók is, biztos volt egy laza 50 fok. Összesen 7 órát voltunk kint, de jobban megviselt, mint a szombati 13 óra. Szerencsére komoly baleset nélkül a mi gyorsaságiaink lezajlottak (a többi gyors nem mondhatta magát ilyen szerencsésnek), nem volt etapunk, az erdő sem égett le - kigyulladt verseny közben - és rólunk is le lehetett súrolni a retket körömkefével. :D Legyen elég ebből ennyi is, szeretném látni a szenvedéseinkért járó pénzösszeget és akkor talán már örülni is fogok neki, hogy volt néhány hete Mecsek Rallye. :) Szerencsére most nem lesz versenyünk, a legközelebbi tortúra szeptember közepén várható az Ofrűi Hegyiverseny képében.

Kicsit aggódtam mielőtt haza indultunk, hogy mi lesz velem, ha a gyerekem itthon is olyan gyogyóber hisztérika lesz mint anyuéknál. És NEM!!! El sem hiszem. Anyuéknál folyton vinnyog valamiért, örökké akar valamit, matat, pakol, csimpaszkodik ránk, már-már komolyan idegesítő módon. Hazajöttünk, ma egyet sem nyekkent, nem áll mellettem felemelt kézzel, hogy vegyem fel, eljátszik egyedül, mászkál a lakásban. Igaz, már kétszer leszórta a vasalásra váró ruhákat a kosárból, de ennél nagyobb bajom sosem legyen. :D Remélem nem kiabálom el! :P

Úgy látom tapasztalva, hogy a hasonló korú gyerekek mit tudnak már, hogy enyém gyerek eddig a mozgásfejlődésre hajtott. Igaz a megfelelő tér is meg volt hozzá, gyakorlatilag bárhova mehet a lakásban, sosincs járókában, vagy kiságyban. Mivel eddig gyakran eljátszott órákat egyedül, én nem ültem oda vele, nem akarva hogy a játszópajtásának tekintsen, viszont az agyi fejlesztésre (nem tudok erre most más jobb szót) nem fordítottam sok sok időt. Jó, bevallom kényelmes is volt ez így, hogy a gyerek egyedül játszik, engem meg hagy élni. A mamánál töltött napok ebben is változást hoztak. Anyu nem bírván az örökös nyávogást, inkább leült vele könyvet nézegetni, naponta sokszor megnézték a bácsit a markolóban, meg a nénit és a gyerekeket a piros autóban, megkeresték a hintát a másik könyvében és Ákoson abszolút látszik a fejlődés. Mond új szó töredékeket: bá (bácsi), né (néni). A intát (hinta) eddig is mondta, de mostmár keresgéli a képét is a könyben. Úgyhogy eljött az én időm is. Ma mi is néztünk könyvet, megkerestük benne a cicát, megbeszéltük, hogy hogy kell magunkhoz hívni a cicát és azt is hogy mit mond erre a cic. Folyamatosan vigyorgott közben a kiccsávó. :D Aztán próbáltam dalos versikéket keresni az egyszervolt.hu-n, ami viszonylag kevés eredménnyel zárult, de többször meghallgattuk, elénekeltük, tapsoltunk a "Házasodik a lapát" című dalra, amit gyerek koromban én is imádtam. Baromira élvezte Ákos, táncizott közben és fülig ért a szája. :DD Ilyenkor (meg máskor is) úgy el tudnék képzelni még egy Ákost magamnak, bár még mindig nem tudom, hogy lehet a második gyereket ugyanennyire szeretni. Egykeként felnőve elég nehéz erre választ találni.

Egyébként internet leszoktató kúrán vagyok, úgyhogy ritkábban fogok jönni. Remélem itthon is sikerül betartani ezt a fogadalmat is. :D

Jah, már tök régen akartam, de akkor most felrakom, egy újabb fogyásra motiváló kép 2005-ből. (A közelebb álló leányzó vagyok én.)