Reklám és baleset

Kezdem a jóval.
Ismeritek azt a reklámot amiben a csajnak fáj a feje és mutogatja, hogy a gyógyszer hatásos, mert nem fáj itt, itt, itt és itt? Vagy valami ilyesmi.
Ülünk az ágyon, megy a tévé. Elkezdődik a reklám, még csak dumálnak, erre az Ákos nagy bőszen felkiállt, hogy "Itt!" és mutogat magára. Nem is vettem volna észre, hogy mit mond, ha nem mellettem ül. Basszus, szerintem az átlaghoz képest, mi keveset nézünk tévét, csak este a híradó után és megjegyezte. Az oké, hogy időjárás jelentés függő, de annak nem örülnék ha reklám függő lenne. :S

És a rossz.
Hazajöttünk, most az a menő, hogy játszik a kocsiban. Kipakol, kapcsolgat, tekerget, jön-megy. Nagy kár, hogy még a járókás korszakban nem ismertük ezt a késztetését, mert a kocsiban akár fél órát is elvan. Befelé jövet még egy kicsit megszerelte Gágá autóját is -Norbi az unokatesóm céges kocsijával jött haza, egy helyen dolgoznak- és ekkor történt a baj. Húzogatta a kilincset és valahogy úgy esett, hogy az egész középső ujja körömtől felfelé beszorult a kilincs feletti lukba, és az ijedtség miatt el is engedte, úgyhogy bazira belevágott az ujjába a kilincs. Nem is vettem észre semmit, csak hogy ordít, de akkor már rohantam. Szegénykém. :((( Bevágódott az ujjbegye, de nem vérzett, plusz bekékült a körme. Nagyon nagy baj nem lett belőle, szerencsére, csak sokáig nagyon sírt, szorongatta a bibis ujját és mondogatta, hogy Gágá. Kiesett a Gágá kocsija a pikszisből.

Bőgnék már egyet

Feszkó van. Nem itthon, hanem a sportbíróéknál.

Hétfőn ismét üvöltözés, veszekedés volt. Mi meg lettünk vádolva valamivel, amire azt hiszem nem szolgáltunk rá. A fejünkhöz lett vágva, hogy itt a Norbiból a Rendező csinált valakit, továbbá az, hogy aki nem áll be a sorba és nem fogja be az arcát, az mehet a fenébe. Az is ki lett mondva, hogy aki a Rendező véleményét nem fogadja el, vagy esetleg vitatkozni mer, függetlenül attól, hogy mennyire van meg a képessége, hogy jól csinálja a dolgokat, szintén mehet a fenébe.
Nem tagadom, voltak hibák amiket elkövettünk. A vezetőbíró társak tudtak a hibákról, de voltak annyira jó fejek, hogy nem szóltak, hogy másként kéne csinálni, hanem felhasználták ellenünk a saját igazuk igazolására. Eddig mondhatni jó viszonyban voltunk, mostmár legszívesebben köszönésre sem méltatnám őket.
Baromira csalódott vagyok, hogy ilyenek az emberek.
Egyrészt elkeserít, hogy a Rendezőnek az évek óta tartó jól végzett munka, becsületesség nem volt elég arra, hogy megkérdezze Norbit, hogy valóban úgy vannak-e a dolgok, ahogy azt a többi vezetőbíró mondta, hanem csont nélkül benyelte az elferdítéseket.
A társaink, a velünk egy szintén levők - illetve velem már nem - hazudtak folyamatosan. Illetve az ő véleményük szerint igazat mondtak, csak nem abban az értelemben, ahogy az kimondva lett. Példa: " G., Te lennél sportbírói összekötő?" Némi gondolkozás. "Nem." Ez nekem azt jelenti, hogy nem vállalná el a pozíciót. G. szerint ez azt jelenti, hogy ő nem szeretne összekötő lenni, de elvállalta az összekötősködést, mert megbízták rá. Másik példa: "K., legyél vezetőbíró." "Jó." Mit magyaráz most? Ő nem jelentkezett vb-nek, kijelölték. B.ssza meg, ha ő nem akarta volna, akkor nem vállalta volna el. Erre mit lehet mondani?! Megjegyzem, leszarom, hogy ki az összekötő, tőlem G. is lehet, de pont ő az, aki baromira veri a mellét arra, hogy mindig megmondja a korrekt dolgokat. Azt hiszem ideje lenne nekem is gyakorolni a "azt mondom, hogy... de mégsem teljesen azt jelenti" beszédet. Én mondom amit gondolok, hazudozás, ferdítés nélkül, ők meg felhasználják a mondandómat arra, hogy más kontextusban mást hozzanak ki belőle. Korrekt, nem?

Ez nem az első eset, ami a nem túl hosszú életem alatt megesett velem. Úgy látszik, nekem megvan a képességem arra, hogy mindig belenyúljak a szarba. Azt csodálom, hogy az E.ON még működik és nem kellett bíróságra járnom miatta. Eddig egy egyesület, ami később a munkahelyem lett, plusz az egyik munkahelyem miatt kellett mennem tanúskodni, de az egyik másik is annyira felbosszantott, hogy a helyi tévében is nyilatkoztam róla. Egy másik munkahelyemnek az ügyvédünk írt, hogy jó lenne már ha kifizetnék a pénzem. Régebben megfogadtam már, hogy én semmilyen egyesülésnek a közelébe nem megyek, állást nem foglalok semmi mellett. Eddig a sportbírói munka is veszélytelennek ígérkezett ilyen szempontból, erre tessék. Vagy vonzom a baj, én okozom a bajt, vagy valóban a körülöttem levő emberek ezt bírják produkálni...

Norbi azt mondta, hogy nekem azért nehéz ezt benyelni, mert iszonyú nagy az egom. Igaza van. Én ezt nem vagyok képes csak úgy lenyeli és bár a többiek azt nyilatkozták, hogy mindezek ellenére képesek új lappal kezdeni, én nem tudok. Nekem fontos az igazság. Ez által ismét szar helyzetbe kerültem, amit kikerülendő én már nem akarok közéjük leülni, nem adom a nevem a döntéseikhez. (Az egy másik kérdés, hogy őket sem érdekli a véleményem.)
Ilyen is volt már. Egy barátnak gondolt barátnő viselkedett gusztustalanul velem/velünk, az ő érdekében lenyeltem a békát. Talán egyszer megírom majd, hátha könnyebb lesz utána, mert még mindig ott a kő belül.

Rég nevettem ilyen jót

Tegnap Mona olvasott blogjai közt csemegézve bukkantam Lustaanyu blogjára.
Az első íráson könnyesre röhögtem magam, ezért továbbítottam a blog linkjét Norbinak. Ez úgy este 7 tájban volt. Mindennek eredménye, hogy 11 órakór fájó hassal a szívből jövő nevetéstől, nekiálltunk egymással alkudozni, hogy na... csak még egyet.
Hogy mit lehet tudni róla? Két gyermekes anyuka, aki a mély depresszió helyett némi öniróniával éli és írja meg a mindennapjaik megpróbáltatásait, mint például, hogy milyen, amikor a gyerek a bevásárló központban sorban állva harsogva közli, hogy "Pukiztál!".
A mi életünk is ilyen, ebben megállapotunk a Kedvessel.
Olvassátok, mi rászoktunk. :D

Uff!

Élünk ám. :)

Lehet hogy már kezd elég lenni a fiamról való ömlengésből, de én egyszerűen nem tudok betelni vele! :) A legjobb hapsi a világon!
Aaanyira okos, de tényleg, szinte mindent megért és mindennap meglep valami okossággal, hogy ezt ő egyedül is tudja már. A beszéd egy másik tészta, mond utánam mindent, ma például nagy szégyelőssen megsúgta nekem, hogy "tesó", aztán körbevigyorogta a fejét, mert mindketten tudtuk, hogy a (z imádott) Katáról beszél.
Kiválóan megy a motorozás, ami külön öröm azért, mert vééégre, lehet menni vele bevásárló központozni. A motorral halad, nem áll meg minden kirakatnál, nem kanyarodik be minden boltba, nem szalad vissza, ha sikerült elrángatnom már és ez olyan jóóó. :)

Sportbírói témában komoly feszültség van, ami rányomja a bélyegét a mindennapi életünkre is. Tömören összefoglalva, a közvetlen kollégáinkról kiderült, hogy egy nagy szarkeverő bagázs, mindenki a saját pozícióját védi (ami kb. egy 3 forintos portási állással egyenrangú), mindenki hajt valamire és bár verik a mellüket, hogy igazat beszélnek, gyakorlatilag mindenki hazudik. Nem bízhatunk senkiben, az igaz szavakat a saját szájuk íze szerint kiforgatják és felhasználják. Hátulról mellbe. Kis közösség, de a világ ide is elért, és ez nagyon szomorú dolog. Most egyet tehetünk mi, hogy vagy abbahagyjuk az egészet, vagy a lehető legkevesebb részvétellel maradunk és mindent rábízunk másra, hogy mutassa meg, hogy hogy kell ezt jobban csinálni.
Tegnap még nagyon elkeserített ez, két éjjel nem aludtam miatta, ma már nem érdekel. Tudunk mi hétvégenként 8-kor kelni és kirándulni menni a gyerekekkel, nem kötelező hajnalok hajnalán versenyre járni.

Ákos okosságok

Tegnap segített macskát etetni. Látszólag ártalmatlan elfoglaltságnak nézett ki, amég a macsakkajás zacskóval rohangászott fel-alá. Anyuka tévedett. Rájött a gyermek, hogy a macska kaját biza ki is lehet önteni a zacsiból, mert van luk rajta... Az eredmény egy kb. 20 centi magas kaja gúla, amiből természtesen a macska örömmel csemegézett.

Aztán a nagy cica imádatban, begurult azon, hogy a cica mindig el akar menni, amikor ő szeretgetni akar, ezért tehát elkapta az egyetlen lehetséges kapaszkodót a macskán... a farkát... és nagy örömmel vonszolta maga után a behúzott kézifékkel ellenkező áldozatot. Mesefilmbe illő jelenet volt. :) (A jelenet közben senkinek sem esett bántódása.)

Az inzultus után a cica természetesen olajra lépett, ami Ákosnak nem tetszett, tehát nekiállt óbégatni, hogy "Cica, cica!" Nem kis hangja van a gyereknek, így ezt kb. az egész falu hallotta, csak a macska nem rezonált a problémára. Annyira bírom, ha végleg bepöccen, akkor odaáll a kerítéshez (fém vadrács van) és kidugja a száját a nagy lukon és úgy kiabál, hátha jobban hallja a macska. :D

Ma reggel Norbiék leléptek itthonról, Ákos a szokásos reggeli kavircolásában volt, én meg az ágyon próbáltam összeszedni magam, hogy végre felkeljek. Egyszercsak Ákos bevágtat nagy kiabálva, hogy: "Ana, Ana! Guba, guba, gubá, bugá, guba!" és mutogat a nappali felé. Guba = eddig nem azonosított dolog, tehát megyek, mert valami van. Szépen elvezetett a kis Manó a nappaliba, aztán megláttam az izgatottság tárgyát, egy jó nagy páncélos bogár fetreng a hátán a szoba közepén. Tegnap már fogtunk egy ilyen bogarat, megvizsgáltuk, hogy mit csinál a pohár alatt és tetszett Ákinak. :) Úgy örültem, hogy ma is szólt, hogy ott a bogár, vigyük ki, és nem állt neki megszerelni, amég matrica nem lesz a bogárból. A bogárnak is elég egészségtelen lett volna, meg aztán ki tudja, elég nagy dög volt ahhoz, hogy Ákost is megcsíphesse. Szóval a mai jó cselekedet is megvolt, a bogár szabadon távozhatott. :)

Örülök neki, hogy Ákos is ennyire szereti az állatokat, bár ezen a cica rajongáson fenn vagyok akadva. Amióta emlékezhet a körülötte levő dolgokra, nincs macskánk. Anyuéknál van, de a Tuci egy undok perzsa, tehát macska babusgatást a részéről nem láthatott. Kutyák is vannak, velük több kapcsolata volt és mégis a macskákért van oda. Nem mintha baj lenne, csak érdekes. Kata is jobban csípi a macskákat, bár ő nem egy kifejezett állatbarát, mint ahogy Norbi sem.
Lehet hogy az döntött a dolgokban, hogy csecsemő korában volt két gyönyörű cicás rugdalózója? :DD

Bababörze

Ákos ismét beteg. Pontosan 1 hete voltunk dokinál a piros mandulával, most meg úgy tűnik megfázott. Tök gáz, de ha anyuéknál van, mindig megbetegszik... nem értem. Délután kirándulás az orvoshoz.

Ma jönnek haza (már elindultak) az unokabátyámék Walesből. Hozzák az unokaöcsit, akit még nem láttunk, csak képeken. Kíváncsi leszek, hogy a két kis töki mit fog szólni egymáshoz. :) Leginkább az érdekel, hogy Ákos mennyire lesz elragadtatva az igazi babától - aki tud védekezni és saját akarata van - mert a játék csecsemő babáért teljesen oda van. :)
Jó lenne gyakrabban találkozni velük! Mi sajna nem engedhetjük meg magunknak, hogy évente többször -egyszer sem- Angliába repüljünk, ők meg dolgoznak, nem kapnak szabadságot, azért nem tudnak jönni. Baromi régen voltak itthon utoljára, Zsuzska még épp csak terhes volt Márkkal... most meg Bogyóka kb. 8 hónapos. Nagyon várták már ők is, hogy jöhessenek, remélem minden rendben lesz az úton.

Vasárnap voltam bababörzézni. Nagyon korán kimentünk, nem kellett volna ennyire sietni, de egyébként jól sikerült. Annyi ruhát sikerült eladni, hogy az Ákosnak vásárolt ruhák + a helypénz ára is visszajött és még maradt is pár ezer forint. Anyuék babakocsijára viszont abszolút nem volt érdeklődő, amit nem is értek, mert tök jól néz ki és nem is árultuk drágán. A mi kocsinkat csak egy kicsit kevesebbért adtuk el ősszel és nem nézett ki ilyen jól. Na mindegy, talán a májusira kiviszem megint a kocsit.
Az volt az érdekes, hogy szinte mindenki a 86-os méretű fiú ruhákat kereste, és senki sem árult ilyet, pont azt ami nekem is kellett volna, mert Ákos most kezdi el hordani. Ezért aztán szinte csak pólókat tudtam venni, meg két rövid gatyót. Pulcsit szerettem volna még, meg bölcsis nadrágot, rövid nacikat, de semmi nem volt. A lány ruhákból viszont Dunát lehett volna rekeszteni...
A börzézés örömére, most hordhatom fel ismét a padlásra a megmaradt 2 zsák ruhát... :)

Dumagép

Ma reggel babanyelven ezt a versikét mondta nekem tökéletes ritmussal:
Dí papci aipa, dí papci aipa (Gyí paci paripa...)
Azt hittem megzabálom. :D Ez volt az első vers amit próbált utánozni.
Hát ez is elkövetkezett. :)

Annyi ismerősömnek születik most gyereke... Nem jó érzés ez nekem. Szeretnék én is kistesót.

Ez + az

Túl vagyunk a húsvéton. Sajnálom, hogy így kell írnom, de így van.
Nekünk minden ünnep egy feszt rohanás, mert 3 felé kell mennünk és mindenhol sok időt kell tölteni. Anyósék legszívesebben azt szeretnék, ha 3 napig ott ülnénk náluk, mint Norbi tesójáék, de ez nem megy. Ez által minden alkalmat valamilyen formában egy laza sértődés előz meg, mert nem tudunk mindeni elvárásainak megfelelni. Hozzánk senki sem jön, mindig mi megyünk, rángatjuk a gyerekeket ide-oda. Persze kaja szempontból ez nagy könnyebbség nekem, mert nem kell főznöm, juhéj! Idén Józsi apu locsolt meg egyedül, elhervadni legalább nem fogok. Így mennek az ünnepek nálunk. Ákos kapott egy rakat csokit (hihihi, szülők portyázhatnak!), két kismotort - még jó, hogy egy kisebbet és egy nagyobbat-, homokozót, és egy esernyő babakocsit. A babakocsit ma kiprószáltuk és meglepően jó. Eléggé idegenkedtem tőle, mert nagyon szerettem a Neonatonkat és "tudásban" ez az esernyőke sehol sincs hozzá képest, viszont baromi könnyű közlekedni vele. Megtartjuk. :)

További nagyon jó, bár még képlékeny hír, hogy anyuék nem építkezésben akarnak minket megtámogatni, hanem álleszcuzámen megkapjuk az ő házukat úgy 1,5 év múlva, mire az új felépül nekik. Legszívesebben nekiállnék csomagolni már holnap. Tök szuper, fel van újítva, alacsony a rezsi költsége, és a legfőbb erénye, hogy az udvaron kívül semmihez nem kell hozzányúlni, mert minden kész van benne! Jó-jó, nekem nagyok az igényeim, sokkal jobb lett volna egy új, saját magunk által megálmodott kéglibe betenni a fenekünket, de azért így is cigánykerekezni fogok, ha a költöztetős autók majd itt állnak az udvaron! :)
Ez a tündérmese akkor kezdődött amikor Józsi apu belépett anyum életébe.

Ákom-bákom rájött a dumálás ízére. Megállás nélkül jár a szája. Mond érthető dolgokat is, de ami új, hogy nálunk most kezdődött a babanyelven dumálás. Zsöbözsö, työttyörö és egyéb kötő szavak hangzanak el, illetve a saját nyelvén mindent kommentál. :D Ezen kívül bejött a képbe a kicsinyítő képzős duma is, így az agyon becézett mama és papa (anyu és Józsi), a mami, papi, mamami, papapi, mimi, pipi után most a mamikám és papikám szintre lépett, Ákoskánál. :D Meg tudnám zabálni ezt a kis szarost! :)

Kicsit piros a mandulája a gyermeknek, lázas is volt, ezért ma ellátogattunk a dottornénihez. Egyrészt már azon szétnevettem magam, amit levágott a váróban az ott ülő kamaszoknak. Csajozott, kulcsozott, köszönt, dumált, mindenki őt figyelte. Az biztos, hogy belőle már nem lesz egy sarokban ülő, csendes, visszahúzódó gyerek. :) Na de nem is ez a lényeg. Szólt a doktornéni, hogy menjünk be. Nyekergett amikor mondtam neki, hogy indulás, de azért vadul integetett a néniknek a rendelőben. Legörbedt ismét a szája amikor meg akarta hallgatni a doktornéni, viszont halleluja! meg tudtam győzni, hogy ne sírjon, mert csak meghallózzák a cicijét. Aaanyira büszke voltam rá, hogy nem ordított mint akit nyúznak, csak kuncogott az orra alatt a hallózás miatt. :D Az "Áááá-t monduk a doktornéninek" még nem ment, de nem sírt egy cseppet sem! Cigánykerekezés ismét! :D

Tudtátok hogy a nagyon egészséges Boleró italporral lehet tojást is festeni?
Vacskamati megpróbálta és sikerült. Ezen azért érdemes elgondolkozni...

Szép napot mindenkinek! Monának meg írok mélt, amint tudok!