Továbbra sem otthon

...vagyunk. Immár második hete.
Úgy alakult a dolog, hogy a Mecsek Rallyeval kapcsolatos teendők miatt és amiatt, hogy az elmaradt ajtó tokokat és lapokat festi Norbi otthon, nem volt érdemes hazamennünk. Múlt héten ugye apáéknál voltunk, most szombaton és vasárnap meg egésznapos pályabejárást csináltunk Norbival. Szerdán és csütörtökön szintén pályabejárást csinálunk, hétvégén meg verseny. Elég keveset vagyunk most együtt Ákossal, ami rossz érzés, de ezt a pénz kereseti lehetőséget most nem volt szabad elszalasztanunk. Ketten elég vastagon fogunk kapni erre a versenyre. :) Lesz belőle új kazán télire. :D
Na de félre ezekkel az anyagi dolgokkal, igazából nem erről szerettem volna írni.
Gyönyörűséges, ügyes, okos babám elkezdett kapaszkodás nélkül egyedül lépegetni!!! Anyu szerint minden koncentrációját latba vetve 7-et lépett a legtöbbet megszerzendő a Capy Ice narancsleves üveget. :DDD Sokszor megpróbál lépegetni, de ha másra is figyel -és ez gyakran van így-, akkor két-három lépés után fenékre tottyan és négykézlábban folytatja útját. Annyira büszke vagyok rá! Hihetetlen öröm látni ahogy rakosgatja bizonytalanul a kis lábait és mégis halad a kisember. Nem csecsemő már, nagyon nem. Anya nagy fia. Az örömbe persze egy csepp keserűség is mindig kerül, azért, mert túl gyorsan eltelt az idő és talán sosem fog újra eljönni a kicsibabázás ideje.
Áttört az 5. foga is a napokban, úgyhogy már elég jól tud harapni. Harapja a falatokat és persze az ujjamat is, ha ki szeretnék szedni valamit a szájából.
Int pápát rendesen, két kézzel, nagyfiúsan. Csápol ezerrel és közben csillogó szemmel vigyorog. :D
Éééés eljött a nagy pillanat, anyukám is rájött, hogy Ákos érdekében nem szabad megengedni neki mindent! Úgyhogy most le van tiltva a fiók kihúzgálásról, mert mindig odacsípi az ujját és a szekrény ajtó nyitogatásról, kipakolásról szintén ez miatt. Egy fiók és egy szekrény ajtó van meghagyva kipakolásra, a többi tiltó listás. :)
Én is jól vagyok, bár el vagyok fáradva eléggé ebben a semmittevésben. :DD
Szép hetet mindenkinek! Nem biztos, hogy tudok majd jönni.

Életjel

Élek és fáradt vagyok a nagy semmit tevésben. Jól vagyunk, peregnek a napok.
Lejelentkeztem, ennél többre most nem futja. :)

Ismét nem otthon

... vagyunk, hanem apuéknál őrizzük a házat amég ők Horvátországban nyaralnak. Tök jó, szeretek itt lenni. A házőrzésen kívül a két kutya etetése még a feladat, egyébként megint láblógázás. Az is jó, hogy anyuék itthon vannak, bármikor le tudok ugrani hozzájuk, kocsival kb. 5 percre laknak innen. Nyomok egy nagy gázt, üresbe rakom a kocsit és a házukig tudok gurulni. :D
Az a jó, hogy van kábeltévé, ami azt eredményezte, hogy ma egész délután autóversenyt néztünk. A WTCC utolsó két futamát először anyuék, most meg apuék jóvoltából láttuk. :DD
Az is jó, hogy van tök jó szobabringa itt, nem olyan sz.r mint otthon, úgyhogy már nem sokáig irkálok, hanem megyek tekerni. ;)

A tekerést az utóbbi hetekben nem sikerült megvalósítani, úgyhogy most bőven van mit pótolni. Viszont öröm, hogy a tekerés nélkül is fogytam 5 kilót, ami jó, csak még mindig nagyon kevés. Jó lenne még 10-et ledobni, de inkább 15-öt, hogy újra a régi fényemben tündökölhessek. Találtam még egy motiváló képet, csak sajna otthon van, de fel fogom rakni ha már otthonról netezek. Már csak 54 napom van, ami persze tök kevés és ennyi idő alatt biztos nem fog lemenni 15, de azért észben tartom, hogy nem valamikor akarok lefogyni, hanem most. :D

Ákos

Ákos bébé ügyeskedett megint.
Ma a kezemet alig fogva végigtrappolt a nagyszobán oda és vissza. Nem vezetgetem majd, mint mondottam volt, de ennek akkor is örültem. :)) Ügyes babba!
Aztáááán Kata épp nem rég szólt, hogy nem lehet hogy Ákosnak 4 foga van?! Lett is egy nagy kérdőjel az arcom helyén, de Katának igaza volt, alul kettő, bal metsző és a bal metsző melletti fog tulajdonosok lettünk. Juhhhéééééééééééj! :D Ez utóbbi fogacska olyan csendben osont, hogy nem is gyanakodtam rá. A többi is így jöjjön! :P :D

Kata lánykám ma megcsináltatta élete első személyi igazolványát. Meglepően jó lett a képe, bár tegnap vagy egy órát túráztunk(tam) a hajvasalóval a fején a megnyerőbb kinézet érdekében. Erről ismét eszembe jutott a saját 14 évesen készült, már-már horror számba menő személyi képem. Nos, tudni kell, hogy mint a legtöbben, én sem vagyok megelégedve a hajam milyenségével. Hullámos az istenadta, de pont abból a fajtából amivel az ég világon semmit nem lehet önmagában kezdeni. A torzonborz/nagyon bongyorhoz nem eléggé hullámos, de egyenest meg kb. lehetetlen hajszárítóval csinálni belőle. Ha csak olyan egyenes hajam lenne mint Katának, boldog ember lennék. :) Nos, ilyen előzményekkel indultam neki az igazolvány készítésnek. Otthon amennyire tudtam, kiszárítottam hajszárítóval a hosszút, fodrászt ritkán látott hajamat és mentem a fényképezésre. Nem emlékszem már pontosan hogy volt, de az a lényeg, hogy esett az eső mielőtt bementem volna a hivatalba. Asszem volt nálam esernyő, de fújt a szél és az én hajamnak bőven elég volt némi víz permet, hogy hullámossá göndörödjön. Súlyosbította a helyzetet, hogy pattanásos volt a fejem, a kép meg akkor még színes volt, ráadásul valami oknál fogva az egyik szemem kisebb volt a képen, mint a másik. Ez a sok minden azt eredményezte, hogy egy bongyor sátor hajú, pattanásos fejű, semmitmondó egyén képe került az igazolványomba, amit őszintén nagyon szégyelltem. Akkor kezdett ezen szégyen elmúlni, mikor a középsuli végén már elég jól látszott, hogy belőlem is lesz azért nő, jó nő, de aztán talán a következő évben lecserélték a förmedvényt kártyásra. Azon meg kicsit cigányasszony fejem van, de még bőven mutogatható. :)
Na ezért vasaltam Kata haját tegnap túlórában, hogy ne legyen neki ilyen béna emléke mint nekem. :)
És ezúton szeretném őszinte hálámat kifejezni annak a csodálatos embernek, aki feltalálta a hajvasalót! Respect! Egészen másként néz rám a tükör mióta egyenes a hajazatom. :)))

Szerettem volna még valamit írni, de már elfelejtettem mit. Egész délután vasaltam és takarítottam, úgyhogy most szabadságolom magam holnapig.

Jaaaaaaaaaaa.... igen.
Narancssárga riasztás holnapra. Szél, zivatar, jégeső. Brrr...
A szarabb ennél, hogy apuék holnap hajnalban indultak Horvátországba nyaralni két kocsival. Holnapra Horvátország egész területére vörös riasztás van. Ennél már nincs feljebb fokozat, gyakorlatilag katasztrófa helyzet, akár ember életet veszélyeztető, bármilyen időjárás lehet amit a természet produkálni képes. Aggódom eléggé. :S

Aranyköpés

Mindennap felváltva fürdetjük Ákost. Egyszer Norbi, egyszer én. Tegnap ő volt a soros.
Egyszercsak hallom ám a fürdőszobából: "Ákos, ha nem fekszel nyugodtan, Rád térdelek!" Így e, mondotta Apuka. :DDD
Annyira kell még mindig nevetnem amikor felidézem, totálisan jól összefoglalja egy mondatban Ákos fürdetésének a nehézségeit. :) A fürdés nem gond, vízicsibe a gyerek, no de amikor az öltözésre kerül a sor... mindjárt nyolc karú polipbébivé változik, aki egyszerre három felé akar menni... Erre egy preventív megoldás van, a rátérdelés. :DDDDD
Mehet a fiam a gyámhivatalba sorszámot tépni. :D

Itthon a család

Gondolom ezzel el is mondtam mindent. :)
Norbi szabin a héten, Kata is itt van velünk, plusz ugye örökmozgó Ákosunk is itthon garázdálkodik. Én meg mint első számú anya, takarítónő és cseléd tevékenykedek. :) Na jó, élvezem is emellett hogy itthon vannak, annyira más, mint amikor csak Ákossal vagyunk kettesben. Jó, nagyon jó, hogy van kivel napközben beszélgetni.

Ákos bébé megörvendeztetett minket néhány újabb tudománnyal a napokban.
Például több alkalommal felállt már kapaszkodás nélkül. :) Igaz még nagyon labilis ezen tudása, így tényleg csak akkor csinálja ha nagyon akar valamit vagy ha nem figyel magára.
Aztán kapaszkodva lépeget a bútorok mellett. :)) Vezetgetni nem fogjuk, így a járás majd akkor lesz igazán járás, ha önállóan elindul.
A héten előbújt a harmadik fogacskája. Megküzdöttünk vele, volt pár sírós nap, de mostmár kint van. A nem evős széria is a végét járja, igaz pépeset mostmár nem kap, csak darabosat. Amit össze tud rágni az ínyével azt megeszi, a többit tápival egészítem ki. Már nem izgatom magam ezen a dolgon, ezzel egy huszárvágással ismét a fiam oldotta meg magának az ugrást és szerencsére nem kell küzdeni vele, hogy ugyanmár egyen darabosat is. Ennek örömére saját főztöt kap már. Próbálok az arany középúton maradni, olyanokat főzök amit ő is ehet, de mindenből kap amit mi is eszünk. Kihagyom a veszélyes ételeket, mint pl. a méz vagy a tojás, nem kap cukrozott italokat és az evések közt nasit, viszont rendesen fűszerezem a kajákat. Reménykedem benne, hogy ez elég lesz és nem lesz később sem semmi allergiája. :S
A kanállal-saját kézzel evés a finommotoros mozgásfejlődést is elősegítette. Simán felszedi és a szájába rakja a leesett rizs szemet. Sajna ugyanígy jár el a döglött bogárral, fű és kosz darabokkal, de valami kereszt nekem is kell, nem lehet az enyém a tökéletes gyerek. :))
A fog kinövése egy újabb akaratátviteli lehetőséget adott Ákos kezébe. Ha nagyon nem figyelek rá és ő nagyon akar valamit, akkor odajön hozzám és belemélyeszti a két fogát a combomba. Nem mondanám, hogy szándékosan harap, inkább csak csócsálja a bőrömet. Remélem ez a szokás nem rögzül a kis fejében... :S
Aztán megtanult felmászni a lépcsőn, és persze mindenre amire egy baba fel tud jutni. Ma épp a játékos láda tetejéről szedtem le, ahonnan átkapaszkodva a hokedli teteje volt a cél. Na ezt már azért nem engedtem, onnan nagyot lehet esni.
A többi baba dologban egészen rendes, nem nagyon pakol, alszik rendesen. Nem nagyon szereti ha itthon punnyadunk, és ezt hangos óbégatással fejezi ki, dehát nem lehet mindennap világgá menni.

Rengeteg betervezett dolgom van, úgyhogy most megyek is.
Cupp minden olvasónak!

Elmaradásom

Elmaradásom van blog írásban, hiszen ma már vasárnap van és valamikor a hét elején írtam utoljára.

A barátnőzős projectet kipipáltam, többé-kevésbé jól sikerült. Jó volt, mert jó volt találkozni a lányokkal, volt akivel már lassan egy éve nem találkoztunk. Timiéket utoljára alig terhesen láttam... Tamara lánykájuk is már igazi kis hölgy. :) Hiába, nem csak az én gyerekem nő, másé is. :) Annyiban viszont rossz volt, hogy azért az egy év, akárhonnan is nézzük, mégiscsak egy év. :( Nem a szó szerint értve barátnak éreztem magam mindenkinél, hanem inkább egy régi ismerősnek és jobbára arról beszéltünk, hogy mi történt abban az időben amég nem találkoztunk. Nem előre néztünk, hanem hátrafelé. Remélem ha jövő héten ismét Pécsen leszünk, legalább Bogival sikerül ismét összehozni egy randit, illetve Ramónáék is kikerülnek a betegségből és akkor őket is meg tudjuk látogatni.

A hét folyamán valamikor voltunk még lent anyuéknál Harkányban, de már nem emlékszem melyik nap. :D Enyém gyerek egy szupercsávó. Lehet nyújtani, húzni, vittük a pezsifürdőbe, fagyit enni, a mamának fürdő ruckót vásárolni és meg sem nyikkant. A pezsgőfürdőben kifejezetten nagyot hancúrozott, ugrált a kezemből át a mama kezébe, aztán vissza az én kezembe és így tovább. :))



Pénteken este haza jöttünk.

Jó itthon lenni, de persze az itthon szokásos problémákat ismét megtaláltuk. :S
Folyt. köv.

Szöveges összefoglalás :)

A héten belekezdtem a lazítós projectbe, amint korábban már leírtam. :D

Hétfőn találkoztam Bogival délelőtt és jól eldumáltunk, szokás szerint elkésett volna melóból, ha nem viszem el. Mindig így járunk. :) Délután anyuék hívására lementünk Harkányba fürcsizni a bébével. Korábban is volt már egy ilyen alkalom és nagyon nagy sikere volt. Most sem volt ez másként. Ákos totál eksztázisba kerül a vízben, pancsol, rohangászik térden fel és alá, gyűjti a medence (jobbára a taposó) aljáról az ezt + azt, meg nem állna egy pillanatra sem. Nem zavarja, hogy alkalmanként elmerül a feje a víz alá a nagy igyekezetben, nem sír, az sem gond ha a többi gyerek totál lefröcskölni, vagy szaladgálnak körülötte, ha víz van, minden oké van. 3 órát ugrált megint mire kidőlt, aludt hirtelenjében egy 1,5 órát és este sem kellett altatni. Engem sem. :D

Képek - sok- nem tudtam válogatni, mindegyik annyira Ákosos. :)

Pancsizó kisfiú. A medence széléről figyeljük a többieket. A verda már készenlétben. :)

Locsi.

Szuszmákolás, elég volt a lebegésből.

És ezen terv foganatosítása. Négykézláb kifelé a verdával a seggünkön. :D

Anyával. :)

Szökésben.

Legújabb tudományunk, ami a strandon lett tökéletesítve: háttal lemászás a lépcsőkön. :))))

Medence festék evés. :S

Ma délelőtt itthon voltunk és aludtunk. :) 10-kor másztunk ki az ágyból, nem sokkal ez után anyuék is megérkeztek, mert Józsi papának dolga volt Pécsen. Anyuék olyan 2 felé mentek el, Ákos ezután azonnal elaludt és mivel én rendes anya vagyok, én is lefeküdtem vele. :D 4-kor keltünk, mert jött Apa. Kis dumcsi, beszámoló, aztán Norbi el, mi meg mentünk Árpi papáékhoz kicsit. Ákost jól otthagytam, mert lementem a Tecsóba vásárolni ezt-azt. Persze most is sikerült valamit vennem amit nem terveztem, egy zöld átmeneti kabát képében, de nem tudtam ellenállni neki és tényleg nagyon olcsó is volt. Olyan szép, szerelmetesen szerelmes vagyok bele és ha jóóól lefogytam, akkor még jobban fog állni. Pont a csini és a hétköznapi határán van, ahogy én szeretem. Tehát olyan cuccokkal hordva tök hétköznapi viselet, egy kicsit másokkal pedig nőcis. :D

Holnap délután is barátnőzés van tervben. ;)

Képes beszámoló

Képes beszámoló a hétvégéről. Túl fáradt vagyok írni.

Láblógatás

Depi huss.
Az alap problémák megmaradtak, nem azért huss, mert bármi is változott volna. Kibőgtem, felszívtam magam, csinálom tovább a dolgokat, aztán majd lesz valahogy.

Igazából ami feldob az az, hogy a mától péntekig anyuéknál őrizzük a pecót Ákossal. Norbi jön-megy Pécs és Ócsárd között, ahogy érzi, mi meg partyzunk. Azt tervezem, hogy a héten felkeresek minden rég nem látott ismerőst, barátot, legalább egy délután erejéig és feltöltöm a tartalékaimat ez ügyben. Sokan vannak, minden délutánra jut egy barát és nagyon remélem, hogy mindenki rá fog érni valamikor. Utána héten Norbi otthon lesz szabin, akkor ugyan jobbára melózni fogunk, de legalább együtt leszünk. Az azt követő héten meg apuék mennek el nyaralni, így az ő házukat fogjuk megőrizni. Semmi extra nem lesz, de komolyan mondom annyira feldob, hogy két hetet nem leszünk otthon, mintha elmennénk valami puccos helyre nyaralni. :DD
Eltolom babakocsin Ákost a boltba, buszozni is fogunk, kiülünk az udvarra semmit tenni. Másnak ez biztos tök uncsi megszokott programnak tűnik, de a falun lakás miatt erre nekünk semmi lehetőségünk. Élvezem előre, hogy rend van körülöttem, nem kell semmihez sem nyúlni, csak a saját cuccainkat kell kordában tartani. Otthon ez nem megy nekem... mindig kupi van. :( Anyu rendes volt, a hét felére van elegendő kaja a fagyasztóban, így a főzéssel sem kell nagyon bíbelődnöm. Isteni helyzet! Két lábas láblógatás indul! :D :P

Mona!

Köszönöm, hogy helyre ráztál kicsit és sok mindenben igazad van.
Ákost kell néznem. Ő számít.
Viszont tennék egy kis kiegészítést.
Az, hogy a barátaink lemorzsolódtak nagyobb részben a mi hibánk. Ahogy írtam is, sok ideig nem volt lehetőségünk arra, hogy nálunk szervezzünk bármiféle összejövetelt és az az igazság, hogy én nem is vagyok túl jó ebben, mert a mi családunkban sosem volt divat az ilyen "bulizás". Általában mi mentünk valamelyik baráthoz, aztán mire lett volna lehetőség viszont hívni őket, addigra valahogy kifulladt a dolog. Egyszer a Hajós Andrástól hallottam egy tök jót és úgy érzem, hogy maximálisan áll rám is, hogy nekem nem megy a "kapcsolat menedzselés". Nem vagyok képes azért hetente végigtelefonálni mindenkit, hogy érezzék, hogy gondolok rájuk, mert nem szeretek ilyen üresen fecsegni. Nálam a barátság akkor is barátság, ha 3 hónapig nem találkozunk, én képes vagyok ugyanonnan felvenni a szálat, ahol legutóbb letettük. De el kell ismerni, hogy ez sokaknak nem megy, vagy visszatetsző, hogy mi nem gondolunk rájuk, pedig ez nem így van. Jobb lenne ha a fejemből menne valami érzékelő a számítógépbe, hogy írjon egy e-mail mindig annak akire gondolok, de sajnos ez sem működik. Ezen a héten megpróbálom felvenni az elejtett szálat és remélem sikerülni fog mindenkit újra felkeresni, aztán tartani tovább is a kapcsolatokat. Ezen kívül Ócsárd nincs a világ végén, de épp annyira messze van Pécstől, hogy aki jönne az kétszer is meggondolja, hogy jöjjön-e. Ez egy ideig jó volt nekünk, de a kapcsolatainkat eléggé negatívan alakítja manapság. Sok barátunknak nincs autója, nem vezet, stb. és valljuk be, elbuszozni hozzánk egy vagy több gyerekkel annyira nem motiváló. Engem sem motiválna... Sebaj, egyszercsak készen leszünk, a házra költött lét költhetjük majd üzemanyagra és akkor bátran furikázhatok akár mindennap Pécsre, ezzel-azzal találkozni.
Tanulás: Megértelek Téged is, de én a 24 évemmel túlságosan fiatal vagyok ahhoz, hogy ilyen könnyen feladjam. Nem. Tanulni fogok, mert jól akarok keresni, azt akarom, hogy a fiam minden évben el tudjam vinni nyaralni és ne kelljen nemet mondani mindenre amit megkíván. Nem akarok összeszorított seggel élni, elég volt belőle. Logisztikát fogok tanulni, igaz csak egy éves felsőfokú képzésen, de nagyon lelkes vagyok. Diákhitelből fog valószínű menni, de nem érdekel, a cél érdekében szükség van befektetésre is. Unom a mostani munkám, gyakorlailag egy iroda kukac meló. Semmi motiválól, semmi fejlődési lehetőség. Oké, korrekt cég, de nem is lehet más, mert ahhoz már túl nagy, hogy trükközzenek. Elveszik ebben a munkakörben az angol tudásom és nem tudok pörögni, szervezkedni, önállóan dönteni, amire nekem szükségem lenne. A jelenlegi munkám során max abban tudok dönteni, hogy melyik excel táblát kezdjem el buzerálni először az A-t vagy B-t. Ákos miatt nem fogok lavírozni, az egy évet 3 éves koráig, kihúzom itt, mert innen simán betegácsiba mehetek a gyerekkel akár két hetente is, de ha sínre kerül ez a dolog, megpróbálok váltani. Bízom benne, hogy sikerülni fog. Sikerülnie kell. ;)

Ákos bébé tegnap 10 hónapos lett. Ennek örömére nem bújt ki még a két felső fogacska, de nagyon szépen látszik már a fehér. Nem sok kell hozzá, hogy négy fogú legyen. :D Ezen felbuzdulva ma mostunk fogat. Meglepőden ügyes volt, érdekelte a dolog és tök nagyra nyitotta a száját, amikor mondtam nekik, hogy áááááá. :D Biztos sokat lendített a dolgon a pöttynyi eperízű fogkrém is, de akkor is teljes a siker. :))) Ügyes babba. :)
Ma a "Birtokon" voltunk családi partyzni. Ez Norbi szüleinek egy hétvégi háza a Mecsek keleti oldalán Gyükésben. A keleti fekvés és a magasság miatt a legnagyobb melegben is emberi ott kint a hőmérséklet, úgyhogy nyáron a családi ünnepeket legtöbbször ott tartjuk. Gondolom mondanom sem kell, hogy Ákos, a tesó és a két unokatesó társaságában egész napra le volt foglalva. Egy hangját sem hallottam. Imádja ezt a zsezsegést, álló nap el tudná nézni a többi gyereket. Persze néha megkaparint ezt vagy azt, kicsit megcsócsálja, aztán továbbáll, de pölö az eszébe sem jut egész nap, hogy rajtam lógjon kismajomként. >) Marcsi mama kívánsága is teljesült, toligálhatta Ákost amég aludt, úgyhogy asszem mindenki boldogan távozott az eseményről. Jó volt nekünk is kikapcsolódni, jó bevezetője volt ez az elkövetkező lazítós hétnek. :P

Depi

Rossz kedvű vagyok. Kevés dolog tud igazi mosolyt csalni az arcomra. Rossz érzés ez, de mint mindent, ezt is át kell most élnem a legmélyebb pontig, hogy utána újra pozitívan tudjak nézni a világra egy darabig.

Tele van a hócipőm azzal, hogy:

- csórók vagyunk

- nincs lehetőségünk, pénzünk ezen változtatni

- a házunk baromi lassan készül és most úgy látom, hogy talán sosem lesz kész

- lapos, unalmas, szürke az életünk

- messze vagyunk mindentől és mindenkitől ami kicsit feldobhatná a napjainkat

- el kell adnom Ákos cuccait, mivel nem lesz kistesónk talán soha :,,,,,,(

Az utolsó most a legfelkavaróbb a számomra. A racionalitás felől közelítve el kell adnom mindent, hiszen minek bármit is megőrizni, ha belátható időn belül nem lesz kistesónk. Logikus dolog. Sajnos én már rég óta nagyon ragaszkodom a tárgyakhoz, nagyon nehezen válok meg valamitől, ami valaha fontos volt. Hiába ütött-kopott, kinyúlott-szakadt, akkor is jó időnek el kell telni még képes vagyok arra, hogy kidobjam az adott dolgot. Kamaszkorom kedvenc pamut melegítője még mindig megvan egy zsákban a padláson, bár most asszem, ennyi év távlatából, már meg tudnék szabadulni tőle.

Fáj a szívem előre, hogy valaki másé lesz a babakocsi, a hordozó, a ruhák és minden amit Ákos kapott. Nem újan vettük a nagy részét, valaki már használta előtte, de akkor is, ezeket Ákos kapta. Neki válogattuk össze nagy gondossággal, minden részletre ügyelve és ezek a cuccok nem lesznek a mienk többé. Egyelőre nem tudtam ezen túljutni... Majd ha sikerül, akkor talán el tudok normálisan gondolkozni azon is, hogy mihez kezdjünk ezzel a pénzzel, ami azért nem lesz kevés összeg. Talán lekötöm, nem nyúlunk hozzá, talán egyszer a kistesónak is szüksége lesz erre az induló tőkére, vagy majd idővel Ákosnak biztosan. Talán majd a hordozó árából vesszük meg az első iskolatáskát.

De tudjátok mit? Leírom azt is hogy mit szeretnék. Hátha kimondva jobban teljesül.

- Szeretnék egy jól meglátható lehetőséget, ami pozitív irányba lendítené az anyagi helyzetünket. Egy lehetőséget, amiért akár kelljen sokat is dolgozni, de jól jövedelmezne.

- Szeretnék anyagilag biztonságban, jól élni. Nem gazdagon, hanem csak jól, amikor valamennyivel több mindig a bevétel, mint a kiadás és nem fordítva.

- Szeretnék egy kész lakhelyet, máshol, nem itt. Olyat amibe max függönyt és képeket kelljen választanom a falra. Elfáradtam ebben a vég nélküli örökös csinálódásban, amikor soha semmi nem készül el teljesen. De azt is lehet, hogy én szívesen kitalálok mindent, stílust, bútort, stb. de valaki más hozza oda, csinálja készre, én meg had örüljek annak, hogy de szép készen.

- Szeretnék alkalmanként étterembe, moziba, akárhova eljárni. Soha nem megyünk sehova, mindig ugyanazon a monoton síkon zajlik az életünk.

- Szeretnék újra barátokat. Összejönni, találkozni a rég nem látott ismerősökkel, csócsázni valami jó kis grill kaját, beszélgetni. Nincsenek barátaink, egy sem. Én találkozgatok anyukákkal, babákkal, de társasági életet semmilyen szinten nem élünk. Még nem költöztünk össze Norbival anyuhoz, addig el-el járogattunk ide-oda találkozgatni haverokkal, de aztán lehetőségek híján az a vonal teljesen befuccsolt. Évekig nem lett volna fizikailag hely, hogy meghívjuk a barátainkat magunkhoz, az meg hogy mindig csak mi megyünk, egy idő után tök kényelmetlen volt.

- Szeretnék tanulni. Tanulni, hogy jobb munkám legyen és jobban élhessünk. Szeretném ha erre meglenne a megfelelő anyagi lehetőségünk.

- Szeretnék kistesót. Akár majd is, de szeretnék.

Tudom, sokan sokkal rosszabbul élnek mint mi. Azt is tudom, hogy sokan ugyanígy élnek mint mi. Én nagyot álmodtam, tudom, viszont szeretném elérni az álmaim. Norbi régen ezt úgy hívta, HelyesMónikaVilágmegváltóÖtletei (HMVÖ). :D Régi gondtalan szép idők.

Vissza a földre:

Tegnap tekertem megint, ismét 20 km-t. A gatyám lóg rajtam mint a tehénen, és ezt csak azért vagyok hajlandó elviselni, mert azt jelenti, hogy fogytam. Ha fogyok még, veszek majd másik nadrágot, de addig nem. Nem akarom 2 havonta lecserélni a teljes ruhatáram.

Vettem egy Nania gyerekülést Ákosnak. Talán holnap megérkezik. Remélem nagyon, hogy jó lesz. A Römert amit korábban vettünk eladjuk, ha elviszi valaki. Ha nem, akkor marad és ha a Naniát kinőttük, akkor azt adjuk el.

Tegnap találkoztunk Anna uncsitesóval. Igazából nem is uncsitesó ő már, mert sokadik rokon, de azért hívjuk csak uncsitesónak, mert az sokkal szebb. Íme két kép a két gengszeterről:

Drágán "megfizettünk" ezekért a képekért, mert Erzsi dédihez a visszavezető úton akkora zápor kapott el minket, hogy bőrig áztunk. Ákos nem, őt védte a szuperszónikus esővédő, csak mi a dédivel.

Holnap itthon, jövő héttől indul a menés. Írok róla később.