Norbival megint nem rózsás a helyzet.
A nyaraláson olyan volt, mintha ott sem lenne. Elvonult és olvasott napokig, Ákos felé sem nézett, mi ketten peszráltuk anyával. Tudjátok én nagy olvasó vagyok, ha jó könyv kerül a kezembe, éjjel-nappal képes vagyok olvasni, nem látok, hallok, mert annyira érdekel a történet. DE! Mióta Ákos megszületett nem az a fő profil, illetve éjjel olvasok (aminek nyilván megvan az eredménye nappal), de napközben vele vagyok. Nekem MOST nem fért bele a családi nyaralásba az, hogy nem volt velünk, hanem bent hűsölt a szobában a könyveivel. Asszem négyet vagy ötöt kiolvasott a kb. 5 rendelkezésre álló nap alatt, úgy hogy nem olvasott éjjel. Volt olyan nyarlásunk is, az első és utolsó kettesben, amikor belefért, de egy majd 2 éves mellett ezt nem lehet megtenni. Szerintem talán 3 nagyobb beszélgetésünk volt a hét alatt.
A nyaralás után becuccoltunk Pécsre, mert apuék minket váltottak a nyaraló helyen és én vagyok az egyetlen a családba, akire számítani lehet, hogy nem hagyom éhezni a kutyáikat. Persze ez fordítva sosem igaz, de mindegy. Szóval itt vagyunk, egy nap aludtam otthon, különben kb. két naponta találkozunk 2 órát, én jövök ide, ő megy haza. Jövő héten sem megyünk haza, nem lenne értelme, mert az apámék vigyáznak a héten Ákosra és nem esne útba, ha hazamennénk. Innen anyuéktól 5 percre vannak kocsival, tehát maradunk.
Azt nem merném állítani, hogy teljesen jó most ez így, mert ésszel tudom, hogy ez nem normális, de minden esetre nagyon kényelmes.
