Üröm

Most jön az üröm.
Norbival megint nem rózsás a helyzet.
A nyaraláson olyan volt, mintha ott sem lenne. Elvonult és olvasott napokig, Ákos felé sem nézett, mi ketten peszráltuk anyával. Tudjátok én nagy olvasó vagyok, ha jó könyv kerül a kezembe, éjjel-nappal képes vagyok olvasni, nem látok, hallok, mert annyira érdekel a történet. DE! Mióta Ákos megszületett nem az a fő profil, illetve éjjel olvasok (aminek nyilván megvan az eredménye nappal), de napközben vele vagyok. Nekem MOST nem fért bele a családi nyaralásba az, hogy nem volt velünk, hanem bent hűsölt a szobában a könyveivel. Asszem négyet vagy ötöt kiolvasott a kb. 5 rendelkezésre álló nap alatt, úgy hogy nem olvasott éjjel. Volt olyan nyarlásunk is, az első és utolsó kettesben, amikor belefért, de egy majd 2 éves mellett ezt nem lehet megtenni. Szerintem talán 3 nagyobb beszélgetésünk volt a hét alatt.

A nyaralás után becuccoltunk Pécsre, mert apuék minket váltottak a nyaraló helyen és én vagyok az egyetlen a családba, akire számítani lehet, hogy nem hagyom éhezni a kutyáikat. Persze ez fordítva sosem igaz, de mindegy. Szóval itt vagyunk, egy nap aludtam otthon, különben kb. két naponta találkozunk 2 órát, én jövök ide, ő megy haza. Jövő héten sem megyünk haza, nem lenne értelme, mert az apámék vigyáznak a héten Ákosra és nem esne útba, ha hazamennénk. Innen anyuéktól 5 percre vannak kocsival, tehát maradunk.
Azt nem merném állítani, hogy teljesen jó most ez így, mert ésszel tudom, hogy ez nem normális, de minden esetre nagyon kényelmes. Nem hiányzik.  Gáz. Tudom.