Önálló evés próbálkozásunk

Tegnap volt a napja, hogy történetünk során először oda mertem rakni az etetőszék tálcájára Ákos elé a tányérkáját amiben az ebéd volt. Pár napja stabilan próbál kanalazni, én meg hagyom, csak akkor szólok rá, ha a kanálon kívül az ujjacskáit is a tálba meríti. Mázolni nem lehet. :) Nos tegnap iskola nap és halas ebéd volt. Azt tudni kell, hogy én a hal szagát is utálom, de derék jó anyaként eldöntöttem, hogy a gyerekünk nem lesz olyan válogatós mint mi, ezért mindenfélét fogok adni neki a haltól a cupákos húsokig. Ákos nagy lelkesen nekiindult a kaja lapátolásának, ami annak rendje és módja szerint jutott mindenhova. Oké, ez még rendben - bár a szagtól néha elég jól felkeveredett a gyomrom -, viszont egy óvatlan pillanatban belenyúlt a tálba és azzal a lendülettel összekente az arcát teljesen, valamint jobb füle mögött tarkóig és még a hajába is bőven jutott. Boáááá... ettől féltem! =P A kajálást befejezvén jött az újabb feladvány, hogyan szedjem ezt le róla?! Gondoltam lezuhanyoztatom. Ahham, csak ahhoz elő kell készülni, de hová rakjam addig a nyakig halas gyereket, ahol nem ken össze semmit?! Jobb híján a zuhanykabinra esett a választás. :D Ákos meg nézett ferdén, hogy mi történt velem, hogy bemehetett ruhába, amikor eddig ez ellen körömszakadtáig tiltakoztam. :D Ezek után a zuhanyzás már gyerekjáték volt és szerencsémre semmi extra nem történt. Még jó, hogy időben kért Ákos ebédet, különben úgy elkéstem volna a suliból, hogy csak na!

Új szavaink: mama, papa, apa, pápá, déde (dédi), néne (néni), gong (gomb). Néha van anya is, de azt én még nem hallottam. :)

Lejárt az üzleti kommunikáció modul. A következő alkalommal házi dolgozatot írunk, amire jegyet is kapunk majd. Tanulnom kell. :D

Lehetőségeink

Az elmúlt hét ismét történésekben gazdag volt.

Egyrészt elkezdtem iskolába járni, kedden és csütörtökön is voltam és jól éreztem magam. Tömbösítve tanuljuk a tantárgyakat, ami azt jelenti, hogy egy blokkot addig tanulunk amég el nem fogy az anyag, aztán jön a következő blokk. Ez most azt jelenti, hogy még 2 alkalommal kedden üzleti adminisztráció lesz, csütörtökön még egy ideig marketing, aztán ha elfogy a 2 keddi alkalom, akkor ott lesz másik új tantárgy helyette és így tovább. Holnap tanulnom kell itthon is már, az üzleti adminisztrációra lesz "házi". :D

Másrészt csütörtökön kiderül az is, hogy anyuék vettek egy területet, ahová esetleg lehetne építkeznünk. Pár szóban úgy néz ki a dolog, hogy anyu háza, ahol sokáig ketten (majd Norbival bővülve hárman) laktunk négy felől körbeépített házikó volt, az egyik szomszéd udvarán keresztül jártunk fel hozzánk. Az alattunk levő terület, ahonnan mi jártunk, egy idős nénié volt, aki pár éve meghalt és a területtel senki nem foglalkozott. Anyu korábban is próbálta megvenni, de annyira irreális összeget kértek érte, hogy esély sem volt rá. Most viszont az örökös unokájának szüksége volt pénzre, így nagyon jó áron sikerült nekik megvenni. A területen egy nagy pajta és egy nagy kiégett vályog ház áll, de szuper jó, csendes helyen van. Anyu házában most az unokatestvérem lakik, mert mi nem férnénk el benne.
Tökre megörültem, tényleg! Kitaláltam hogy hogy és mint lehetne occsóból megoldani a dolgot, hogy anyu házához hozzáépítve egy új részt, mindenki jól járjon. Unokatesóm maradhat, mi költözhetünk. Öröm, boldogság, meg van az esély, hogy visszamehessünk Pécsre, még ha nem is lenne könnyű, de akkor is megoldható lenne. Ma voltunk a telken kicsit körülnézni, megnézni mi a teendő, de sajnos a lelkesedésem teljesen letörte anyu férje. Tök rosszul érzem ez miatt magam. :((( Az a legnagyobb baj, hogy mindenkinek van elképzelése arról, hogy mit kéne tenni a területtel és hogyan, de mindenkinek más. Józsi apu mint kifejtette, várna még minimum 1,5-2 évet, addig szépen lassan lebontaná az épületeket, intézné a hivatalos telekügyi kérdéseket, elprücsmörögne, ahogy mindig, aztán állna neki a telken az új házunk felépítésének. Ezt esetleg anyagilag is megtámogatná, de mindenképp várnunk kell. Anyu azt szeretné, ha már lehetőleg holnap ott laknánk, hogy mindennap tudjon találkozni Ákossal és már ma nekiállt volna a dzsungel irtásnak. Gábor unokatestvérem érzésem szerint azt szeretné, ha őt ott mindenki békén hagyná a kis házban és a saját elképzelései szerint állhatna be az udvarba a kocsijával és ilyenek. Én mennék, csinálnám, télre már a pajta le lenne bontva, árulnám a házunkat (ez a legnehezebb az egészben az én elképzeléseim szerint), tervezgetnék, alapot ásnék és minden, csak hogy minél hamarabb mehessünk innen. Norbi nagyjából velem van, de neki meg anyagi fenntartásai vannak, érthető módon. Közös lónak túrós a háta.... :((
El vagyok szomorodva, mert reálisan végiggondolva egy különálló házat nem tudnánk felépíteni, ami minden igényünket kiszolgálná és nagyjából csöbörből vödörbe esnénk. Úgy nem vagyok hajlandó nekiállni, hogy az új kégli az anyagi forrásainkból nem lesz teljesen kész, mert a mostani hibánkat nem fogom elkövetni mégegyszer. Nincs az a pénz, amit egy félkész családi ház ne tudna felemészteni és egy hitel fizetése mellett ez sok sok évig tartó nyűglődés. Nem, mégegyszer ilyet nem szeretnék. Egyszerűen hányok tőle, de már ott vagyok, hogy akkor költözzünk valami 2,5 szobás lakásba Pécsen, nem érdekel, de totál kikészít ez az örökös pénztelenség. Ha azt az időt amit itt munkával eltöltöttünk és azt a pénzt amit belenyomtunk ebbe a házba, egy lakásra költöttük volna, már valami kacsalábon forgó palotában élnénk. :S De ez sem megoldás, mert Norbi nem akar. Átmenetileg sem. :( 30 évig lakásban lakott, az én ötletemre néztünk családi házakat, de nem akar többé társasházban lakni. :((
Patt helyzet, ami engem visel meg a legjobban. Nem bírom, nagyon nem, ezeket a korlátokat és egyre rosszabb lesz, ha pölö elmegyek majd dolgozni, mert akkor mindennap két kocsival kell járnunk Pécsre (korábban Norbi céges autójával jártunk ketten haza - kétszemélyes, a cég fizeti a hazajárást) és nagyjából amennyivel többet fogok kapni a munkahelyen, az az üzemanyagra el is fog menni havonta. :(((

Elééééééééééég volt már! Jótündér hol vagy????!!!!

Életjel!

Megvagyunk ám, csak valahogy most írni nincs időm/hangulatom.

A hétvégén jól elfáradtunk megint. Ákost péntek délután elvitték anyuék és csak vasárnap délelőtt hozták haza, úgyhogy két éjszakát nyugodtan tudtunk aludni. A szombat estére nagy szükség is volt, mert a játszótér kialakítása elég nagy energiát vesz igénybe a részemről. Az elvadult domboldalunkat kell megregulázni, egy csomó földet átmozgatni és így tovább. Fizikailag megerőltető. Szerintem most egy olyan 40%-os készültségben van a dolog, ha pár egésznapot rá tudnék szánni (és bírnám is erővel) akkor hamar kész lenne a terület. Utána jön még a gyomírtózás, folyami kaviccsal leterítés, aztán a játékok felszerelése. Szerény számításaim szerint mire elkészül a hinta, Ákos pont rá fog fagyni hintázás közben. :D
Vasárnap itt volt a fele család, Mária napozás ügyén, meg dolgozás ügyén. Mindenki csinált valami kültéri munkálatot, jó idő is volt hozzá, közben meg a bográcsban készült a pörkölt, a hűtőben meg a sütik várták a munkásokat. Jó volt, jól eltelt a nap. A bográcsos pöri nekem valahogy nem ízlett, de lehet hogy én vagyok elcseszve (biztos). Én nem ilyen pörköltet főzök (após volt az elkövető).

Tegnap és ma is átmentünk Görcsönybe csavarogni. Ez az Ócsárdnál azért jóval felszereltebb település 3 km-re van tőlünk és a múlt héten felfedezni véltem, hogy a főúti résznél, ahol rendszeresen áthaladunk autóval, jóval nagyobb és szebb. Tudatosult bennem, hogy itt van posta, van bolt, mint kiderült van zöldséges is, és van temetkezési vállalkozás is. :D A legjobb, hogy szinte az egész belső rész sorházakból áll, ami szerintem tök jó - lenne, ha fel lennének újítva. Harkányban is van egy ilyen rész és szuper jól néz ki, amikor ilyen mediterrán stílusúra fel vannak turbózva, nagyon hangulatos. Keskeny, két szintes, magas házak ezek, az utca felé épp csak egy belépőnyi kerttecskével, hátrafelé meg kis udvarral. Tök ideális egy dolgozó családnak, csak szomszédok ne lennének. :DD Jó volt csavarogni kicsit, időtlen idők óta nem sétáltam csak úgy Ákossal sehol. Most meg kétszer is. Szeretem ezt az időjárást, az a döglesztő meleg valahogy nem az én műfajom, a hűvös lakásból nézve elviselem, de menni nem szeretek akkor sehova. Sokkal jobb ilyen 20-25 okba sétálni, kellemesen melegen süt a nap, sokáig tarthatna még ez a gyönyörű késő nyár - kora ősz.

Mostanában megint nagyon foglalkoztat a költözés gondolata, nagyon mennék vissza Pécsre. Persze válogatós vagyok, úgyhogy akárhova nem mennék, de hülyeség is az egész, mert úgysem tudunk menni sehova. Ha nem jön a jótündér és nem nyerünk egy nagyobb összeget, akkor maradunk itt. Az is ötlet volt, hogy jó lenne a 2700 nm területünket megosztani és eladni a felső részét építési teleknek, de egyelőre még nem tört be az építési láz Ócsárdra, úgyhogy túl sokat nem tudnánk érte kapni és persze megint lennének szomszédaink is. :D Majd csak lesz valahogy.

Kellemes napot mindenkinek!

Sound of music

Pár napja láttam valamelyik kreatív blogon ezt a klippet és mosolyt csalt az arcomra. Nézzétek meg Ti is! Szeretnék részese lenni egyszer valami ilyen nagyszabású dolognak!

http://www.youtube.com/watch?v=5g1wDQKqpPQ

A DVD tároló esete

Az úgy volt, hogy...

a bútordarabjaink közül az örök problémát okozó a DVD tartó. Nem tudjuk hova tenni, mert igazából mindenhol útban van. A meglevő filmek 1/3-a sem fér igazán el rajta, ezért egy ideje már a tetejére is pakolunk. A 3 stóc egyenként majd 1 méter magasan van felrakva, de ezzel még nem lenne gond, mert nem mozgatjuk és magában szépen elácsorog.
Működött is a dolog addig amég a gyermekünk nem jött rá, hogy a DVD-ket nem csak kivenni jó móka a tartóból (ezt még engedtük neki), hanem a tokból is jó és tök jó csiszitölni a padlón a lemezeket. Norbi itt mondta, hogy állj és ne tovább, mert tönkre mennek a filmek. Az alsó 3 sor tartóra kötött akadályt, hogy ne lehessen a tokokat kihúzni, a negyedik felsőre nem rakott, mert azt nem éri fel még érdemben Ákos.

Ma reggel megint sorra került a tartó, az alsó polcokról nem jött ki a DVD, ezért a felsővel próbálkozott a gyermek. Sikerült elterelni valamivel a figyelmét, így hamar ejtődött a dolog. ... Egészen délutánig. Apa asztala alól nem lehetett kipakolni, ezért egy pillanatra amikor elfordultam nekiesett a polcnak, megrántott fent egy DVD tokot és mire visszanéztem már dőlt az egész kóceráj a gyerekre. Úgy ahogy az a filmekben szokott lenni, minden röpült mindenfelé a gyerek meg a polc és a DVD rakás alatt kötött ki. :( Mint egy lassított felvétel még most is látom magam előtt, de tenni nem tudtam semmit. Nagyon mákunk volt, mert Ákos első ijedtében elhasalt, így a 3 stóc elrepült a feje felett, csak a műanyag DVD tároló dőlt rá, meg egy pár lemez. Nagyon megijedt (én jobban), de talán egy percig sem sírt, aztán csak méltatlankodott.

Íme az eredmény:

A tartó előtti üres területen feküdt ő. A DVD-kből meg még az ajtóba is jutott.

3 pici púp lett a fején, más baja nem lett, még jó hogy műanyagból van a tartó.

--Más--

Szellemi fejlődés:

Mutat a tárgyra amit szeretne megkapni és határozottan mondja, hogy "ezt". Suttogja amikor hazajön Norbi, hogy "apa". A plafonon a lámpa, a kocsik lámpája és a villanykapcsoló is "gangang". Tudja mi az összefüggés a kapcsoló felbillentése és a lámpa felkapcsolódása közt. Az "ámám" után az "emmm" amikor inni kér. Ha lefekszem a földre húzza fel a pólómat és jót viháncol a hasamon/hasammal. Alkalmanként a cicit is megnézi és jót nevet, amikor mondom, hogy cici. :D Ma már mondta ő is nagy boldogan, hogy "cici". :D Számomra érhetetlen módon kezdik érdekelni a genitáliák. Amikor öltözöm vagy pisilni megyek, jön mindig és mutogatja a puncit, de tegnap apájával együtt fürödve egy nagy "hööö"-vel nyugtázta, hogy apának mása van. :DD Katának ugyanígy próbált a rövidnadrág szára alá bekukucskálni. Nyilván még nem szexuálisan érdekli a dolog, azért a "fiúknak kukijuk, a lányoknak puncijuk" témához még kicsit korán van. Vagy nem?

Az alvás még mindig gáz. Most úgy érzem, hogy én szúrtam el a sírni hagyással. :((( Nem kellett volna. Azóta jön utánam mint egy kiskutya, ha berakom a kiságyba és elfordulok, már ordít és folyamatosan keresi a testi kontaktust napközben is. Az az érzésem, hogy attól fél, hogy egyedül marad, hogy elhagyom és biztos vagyok benne, hogy ez a sírni hagyás miatt van. Lelkifurkám is van becsülettel ez miatt. :(

Sikerült már egy kicsit hárítani, de messze vagyunk a régi állapottól. Most úgy altatom, hogy berakom a kiságyba már amikor nagyon álmos és 1. ott ülök vele amég el nem alszik, 2. rakok játékokat, kijövök, kicsit sír, de pár perc után játszani kezd és elalszik. A 2-es verzió nem mindig működik, de napközben azért elég sikeres. Az 1-esnél a lefeketetés nem működik, mert ezerrel ellenáll és nem marad fekve, így az ágy mellett ülve elmondom neki kedves hangon vagy százszor, hogy feküdjön le, aludjon szépen, nem megyek el, akkor is itt leszek ha felébred és így tovább. Aztán egyszercsak győznek az álommanók és ki tudok jönni a szobából. Ez max. 10 perc volt eddig, szóval nem vészes, de a régi berakom az ágyba, simi-puszi és kijövök után egy teljesen más irány. Pont olyan, mint amikor 4 hósan elkezdett egyedül elaludni a kiságyba, akkor is ott ültem mellette az üveget tartva vagy csittegve amég el nem aludt. Ha már egyszer én szúrtam el, akkor nekem kell helyrehozni, így csendesen viselem, hogyha ilyen áron is, de legalább sírás nélkül alszik.

Keddtől indul a suli. Nem egészen olyan formában, mint azt én gondoltam, de mindegy, jó lesz. Egyik dolog hozza a másikat, így a nem ideális körülményekkel is belevágok. Felsőfokú szakképzésre szerettem volna menni, ehelyett ez csak emelet szintű középfokú lesz, de jövőre lehet hogy indítanak olyan osztályt amire szerettem volna menni és akkor át tudok iratkozni. Meglássuk.

Az van, hogy a Szinergia Szakiskola képzési csomagokat indít. Egy iskolarendszerben tanult dolog mellé ad még 2 másik OKJ-s képzést, minimális alapítványi támogatásért. Az iskolarendszerben tanult dolog itt a logisztikai ügyintéző szak, aminek a vizsgája 2011-ben lesz. A másik kettő mellé a marketing és reklámügyintéző OKJ-s és a logisztikára épülő nemzetközi szállítmányozási ügyintéző OKJ-s szak. Most a marketing és reklámügyintéző képzést fogják lenyomni, amiből jövő tavasszal lesz a vizsga. Jövőre indul a logisztika, de ha szerencsém lesz és indítanak felsőfokút is (nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintéző), akkor arra át tudok iratkozni. Elvileg azzal a Tomori Pál főiskolára egyenes az út, ahol szintén ezt lehet tanulni, csak felsőfokon. Nekem az lenne a legjobb, akkor lehetne szakirányú diplomám, de ez persze még soktényezős dolog, mert a főiskolát anyagilag is bírni kéne, nem csak családilag és tanulásügyileg. A tanulás ártani nem fog, ez teljesen biztos. :D (Viszont most nagyon jó lenne, ha Pécsen laknánk, mert így azért nagyobb a szívás, de mindegy, nekünk ez jutott, ezt választottuk.)

Nem alszik...

Nem és nem és nem. Illetve elaludni nem akar/tud/kitudja. A délutáni alvás immár 1,5 órája csúszik, úgyhogy hamarosan elérünk ahhoz a szinthez, hogy ez már az éjszakai korai lefekvős alvás lesz. Kétszer nekifutottunk. Az első sikertelenség után kivittem az udvarra játszani, aztán amikor már esett-kelt, ásítozott behoztam, megcsináltuk a szokásos alvós ceremóniát. Még ki sem értem a gyerekszoba ajtaján (3 lépés) elkezdett sírni, immár több mint 30 perce.
Korábban is azon a véleményen voltam, hogy egy gyereket csak akkor kell lerakni aludni ha álmos, de ha már akkor sem alszik mikor álmos, akkor megáll a tudomány. És ma nem vagyok elég türelmes...

Történések

Hümm... immár több mint 1 hete nem írtam. Mindig volt valami ami miatt elmaradt, vagy egyszerűen annyira elfáradtam, hogy csak néztem kifelé a fejemből.

Nem alszom valami jól, ezen a héten két éjszaka is volt, amikor annyira pörgött az agyam, hogy fél éjszakán keresztül forgolódtam, az alvással töltött idő is felszínes volt. Aznap ez nem is probléma, tök jól elvagyok ezzel a felszínes pihenéssel, de másnap... ha nem sikerült sokat aludni, totál rossz a napom.

A teljesség igénye nélkül: beiratkoztam a suliba (bár nem tudom, hogy ez múlt héten volt-e), voltunk tanácsadáson, majd az orvosnál az 1 éves státusz vizsgálaton, Ákossal megint dokinál voltunk mert visszajött a camphylo bacter, szerdától összecsomagoltam a vasárnapi bababörzére minden cuccunkat ami az 1 év alatt felgyülemlett és nem lesz rá szükségünk, szombaton autót szereltünk és elkezdtem kialakítani a játszóterünk helyét. Vasárnap hajnalban keltem -előtte éjjel nem aludtam-, irány a börze, délig árultunk, ebéd, család különböző tagjainak a begyűjtése, majd haza és az unokatesóm segítségével kivágtuk két cseresznyefánkat. A fák leágazása, felvágása, amég sötét nem lett. Hosszú napom volt.
A börze jól sikerült, egy csomó pénzt kerestünk. A lelki tényezőn már nem gondolkozom, hogy ezeket a cuccokat tulajdonképpen alapos gondossággal Ákosnak válogattam ki anno, főleg az újszülött ruhákat, babakocsit, mellszívót, stb. Nincs, elvitték, más babáé lett. Három rugit elraktam, a három legkedvesebbet. A pénzt ami bejött anyuéknál hagytam, ahogy azt terveztem is, mert mi csak felélnénk. A legtöbb dolgot úgyis tőlük kapta Ákos, őrizzék meg a lóvét, biztos jól fog az jönni 1-1 alkalommal később is. Kijött anyu és az "új apukám" is segíteni, így egy-egy kört azért én is tudtam tenni a vásár területén. Kapott jó pár rucit Ákos, bár nekem már csak a kiválogatottak maradtak, biztos sokkal több mindent tudtam volna venni, ha az elején megyek. De az elején meg nálam volt forgalom, úgyhogy nem mehettem. :D Jól éreztem magam, tényleg! Ha más cuccait kellett volna eladni még jobb lett volna, de tetszett a légkör. Most azt tervezem, hogy mivel Pécsen van rendes vásártér is, összeszedem az 1 millió száz éve őrzött, "majd jó lesz még valamire ruhámat" és kiviszem őket a vásárba pár száz forintért. Ömlesztett turka, vagy hasonló, de ezt még megálmodom. A szekrénybe már rég nem férnek be, a padláson meg minket álljon.

Ma extra gyogyós napunk van. Ákos is lökött és én is. A saját bajomat még értem, egyszerűen ma hülye vagyok és kész, de hogy őt mi lelte, azt nem tudom. Egész nap rajtam lógna, jön utánam, áll a lábam mellett, nyújtja fel a kezét és ordít. Ha felveszem, azonnal elhallgat. És nem alszik. Nagyon álmos, de nem és nem. Ma már 30 percet sikerült neki, kb. 10 perc sírás után és a zárt szobaajtó mögött most ismét nekifutottunk ennek a próbálkozásnak. Ordít. Kicsit később bemegyek, lefektetem, aztán kezdjük az egészet előlről. Előbb-utóbb elfárad, csak az én lelkemnek nem tesz jót egyáltalán ez a macera. Nem szeretem sírni hagyni, nem szeretem, ha nem tudom mi a baja, de most nincs más az eszköztáramban, mint ez. Aludnia kéne, utána nem lenne ilyen kis gyogyóber és az én hülye napom is kicsit elviselhetőbb lenne.

Amiről régebben írtam, a mamás napok most egy ideje nincsenek már. Anyu dolgozik egész héten 9-17 óráig, illetve minden második szombaton 13-ig. Így nem tudják elvinni Ákost, én nem tudok szusszanni és ma felötlött bennem, hogy ha még suliba is kell járnom, tanulni kell, akkor vajon mi lesz?!
Ma jó lenne, ha Áki nem lenne itthon. Nem mennénk egymás agyára, én eldilinyóznák egyedül, őt meg foglalkoztatnák anyuék hárman szíves örömest. Tudnám csinálni amit elterveztem, és ha nem csinálnék semmit, akkor sem lenne semmi gond. Csak lennék és néznék ki a fejemből.

Ilyen egy nap, amikor tetemes alvás elmaradásom van. Agymenés.
Kellemes napot mindenkinek!

Születésnapi buli

Szombaton tartottuk anyuéknál Ákos buliját.

Anyuékhoz eljöttek Norbi szülei és a testvéréék is, úgyhogy majdnem teljes volt a család. Ugyan nem ebédre voltak hivatalosak, de már pénteken elkezdtük elkészíteni a hidegtálas finomságokat, hogy biztosan minden időben készen legyen. Volt francia saláta, kapros-joghurtos zöld saláta, káposzta saláta, tormakrémes sonka tekercs, sajt tekercs, töltött pauflek és a maradék töltelékből fasírt golyócskák. A sonka tekercs nem volt egy nagy durranás - recept alapján csináltam - de a többi étel nagyon finom lett és fogyott is becsületesen. :D

Íme egy kép a terített, még meg nem támadott asztalról. :D

Süteményt hozott az anyósom és a sógórnőm is, én pedig a tortát készítettem. Kaptam egy egyszerűen elkészíthető, nem sütős, joghurtos-barackos-túrós torta receptet, ami szülinapi tortaként is szupernek bizonyult. Ákos kapott külön egy pici kupac tortát, egy gyertyával a tetején, amit szabadon széttrutymolhatott.

Hát, sok nem kellett ahhoz hogy elsírjam magam, amikor Ákos felé nyújtottam az egy szál gyertyával feldíszített tortácskát. Édes kicsim, már ilyen nagy fiú.

Először nem nagyon értette, hogy most mi ez, hogy mindenki őt figyeli és ott van egy valami előtte amit szabadon lehet trutymolni - eddig ugye nem lehetett turkálni az ételben - de aztán belejött a dologba. A torta egészen jól állta a rohamokat, vagy Áki volt visszafogott. :D

A felnőtteknek szóló tortára is jutott azért boldog szülinapot felirat - tök bulis ez a gyertya! -.

A torta úgy érzem már erősen mindenki befogadó képességének a csúcsát súrolta, úgyhogy csak a fele fogyott el hirtelenjében. :D Utána kis beszélgetés volt még, aztán olyan hirtelen 8 óra lett, hogy csak na. A szülinapos is játszott egy nagyot az ajándékokkal és az unokatesókkal.

Vasárnap apáéknál folytattuk a partyzást. Anyósék oda is hivatalosak voltak, de a mama ebéddel készült itt már. Faszénen sütött hússzeletek és rablóhús volt a főmenü, némi salátával és körettel. Készült 3 torta is, egy feketeerdő, egy hamis dobostorta és egy almás torta. Ott voltak az unokatestvéreim is - majdnem nagybácsik - és később befutottak a keresztszüleim is, Anna babával, akiről már korábban írtam. A két kis kertitörpe eléggé lekötötte a népes felnőtt sereget, úgyhogy mindig volt miről beszélgetni. :D

És egy ráadás - tesók :))

Boldog születésnapot Ákos baba!

Ákos születése képekben:
Kórházba érkezés, átöltözés. Pár óra telt el a víz elfolyása óta.

CTG-vel a pocakon pihi a szobában. Hajnalodik, az ágyat a nap fénye már megvilágítja. Jól vagyunk, ezután kezdődött csak az igazi buli. :)

Apuka is átérzi a helyzet súlyát. :D

És itt van Ő, a várva várt! Még mindig emlékszem az érzésre, hogy milyen volt, amikor megszületése után a hasamra rakták. Meleg volt, nedves, puha, de nem sírt, csak nyöszörgött, a hasamon viszont már teljesen elnyugodott. Fáradt voltam nagyon, akkor nem is tudtam nagyon mit kezdeni ezzel a helyzettel, de kitörölhetetlen emlék maradt.

Fürcsi.

Cicizés. Vagy valami olyasmi. :)

Anya édes pici gyönyörűséges babája. Elfogultság nélkül is gyönyörű újszülött volt, a szülésznők is mondták fent. Nem volt ráncos, magzatmázas, lila. Olyan volt, mintha készült volna a nagy találkozásra és a legszebb arcát mutatta nekünk.

Több mint egy órát volt velünk születése után, utána levitték a csecsemősök. Ma már nem így csinálnám, de akkor annyira fáradt voltam, hogy semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy pihennem kell. A "szerelembe esés" is később jött, mai napig lelkifurkám van emiatt, mert lehet ha velem van végig, hamarabb jön az érzés. A szülés után 4 órával a saját lábamon sétáltam le az gyermekosztályra, és amikor leültem az ágyra hasított belém az érzés, hogy "hol a gyerekem?" Azonnal mentem érte a csecsemősökhöz és utána jó sok ideig nem váltunk el.

A kórházban az első pár nap aggódtam, hogy nem fogom megismerni a fiam. Miután a napi vizsgálat megvolt és hozták vissza a babákat, tök stresszben voltam, hogy megismerem-e a gyerekem a csecsemős kezében. Féltem, hogy másik babát hoznak, nem az enyémet és én nem tudom megmondani, hogy milyen volt az én kicsim, nem tudok leírást adni róla, csak egyszerűen tudom, hogy az a bébi nem az enyém.

Néhány órásan Józsi papa kezében. Ugye milyen szép?! Teljesen más arcra, mint most, rengeteget változott, de mégis annyira hasonlít.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KICSINYEM! SZERETNÉK ÖRÖKRE ENNYI MOSOLYT ÉS ÖRÖMET KAPNI TŐLED, MINT IDÉN. MARADJ SOKÁIG ANYA KICSI BABÁJA...

Ma 10 óra 10 perckor a fodrásznál ültem, de felidéztem magamban azokat a perceket amiket akkor átéltünk. Szeretnék minden évben emlékezni rá, ameddig csak világ a világ.

A szülinapos ma apás napot tartott. Én egész nap a városban lófráltam, ügyet intéztem, csak késő délután értem haza. Ákos szüli ajándékát is ma szereztem be, nem volt pontos elképzelésem, csak ötleteim, de végül azt hiszem jókat sikerült vennem. Kapott egy 4 keréken járó babataxit, ami igazából kis vonat, de aranyos. Nagy sikere volt. Még semmit nem csináltunk, csak letettük elé és már "brrrr"-ögött. Tologatta, húzogatta, próbálta nyomni a dudát és vigyorgott, mint a vadalma. Ráülve nem volt akkora a siker, de később jó lesz az is. :D Ezen kívül kapott még két kis könyvet, mert nagyon szereti nézegetni a könyveket. Találtam egy sorozatot, aminek nagyon szép a grafikája. Nem szeretem a csúnya mesekönyveket és úgy tűnik Ákos sem. Amiben rondák a rajzok azokat nem veszi elő, csak félredobja. Jó ízlése van (mint anyukájának). :D Kapott még egy kockányi almás sütit is, amire egy szál gyertyát terveztem rakni, de addig vártam az odaadással (megéhezéssel), amég inkább Ákos elaludt. 7-kor megint beájult ugyanúgy, mint tegnap. Nem nagyon tudom mire vélni a dolgot... talán a betegséget piheni ki még mindig.

Visszaemlékezés

Tavaly ilyenkor 39 hetes és 2 napos terhes voltam. 4 napom volt vissza a kiírt időig, az együttlétünk és a peteérés alapján napra pontosan 6-án járt volna le a 40 hét.
Bár voltunk 4D-s UH-n és minden alkalommal amikor lehetett rákérdeztem a nemére, a mi kicsikénk már akkor sem volt egyszerű eset, így a 36. heti ultrahangon tudtam meg - én is láttam -, hogy kicsi fiú baba növekszik a pocakomban. A neve régesrég meg volt, Ákos lesz. Bár nagyon lányt szerettem volna, valahol mélyen mindig is tudtam, hogy fiam lesz, így egészen korán leszoktunk a "kispocok"-ozásról (mert a pocok nálunk a női nemhez tartozik ;P) és elkezdtem Ákosnak hívni a jövevényt. Némi virgonckodás után a 30. hét körül fordult be fejjel lefelé, de utána is hihetetlen, alien számba menő bulizásokat tartott odabenn. A végén is, nem lassult le, nem zavarta, hogy kevés a hely, ha kényelmetlen volt neki, akkor biza jó nagyokat rúgott belém. :) Nagyon szép hegyes, igazi fiús babalak nőtt rám előre, hátulról nemigen lehetett megmondani, hogy terhes vagyok. Szerettem kismama lenni, szerettem ezt a különleges állapotot és a szülés előtt siettettem és sajnáltam, hogy véget érjen ez az állapot és elkezdődjön valami más.
Ez a nap akkor úgy indult mint a többi. Reggeli kelés, autózás be Pécsre egyedül, 10 óra körül séta be a kórházba NST-re. Ákos egészen aktív volt az NST ideje alatt, még örültem is neki, hogy hamar szabadulunk. Az orvosom szabadságon volt, így az ügyeletes nézte meg a görbét és húzta a száját, hogy ez nem teljesen jó. A mozgások alatt esett a szívhang, határeset a dolog, de mivel vidéki vagyok, így nem mehetek haza, séta fel POSE-ra a szülészetre, nézzük meg az mit mutat. Felmentem, bekötötték, küldtem egy sms-t Norbinak, hogy nézzen rá a kocsira, mert lejár a parkoló idő és kezdjen izgulni. :) Ha jól emlékszem 2 órát feküdtem ott fenn, miközben gyenge kis fájásokat csinált az oxitocin, a hasamon meg végig rajta volt a CTG. Lett vagy egy kilóméternyi slájfni, amit a helyettes orvosom megnézett és azt mondta, hogy ez még mindig jó is meg nem is, menjek haza, de másnapra reggel megint POSE és hozzam a cuccom is, mert lehet hogy indítják. Huhh. Kicsit sok info volt így együtt. :) Kiballagtam a kocsihoz, ücsörögtem benne egy keveset, aztán miután kiderült, hogy Norbi nem tud hazavinni és az oxitocin keltette fájások is elmúltak, hazajöttem. Egész úton az járt a fejemben, hogy mi legyen... Indítást nem akartam, nem akartam végig a kórházban vajúdni, de féltem is a bábakoktéltól, mert mi van, ha mégsincs itt az idő én meg kikergetem az első szülöttemet a jó kis meleg otthonából. Legyőzve a lelkiismeret furdalásomat, úgy döntöttem, hogyha jönnie kell, akkor jöjjön a mi segítségünkkel, így az összecsomagolás után este 7-kor megittam a bábakoktélt, aztán tíz óra tájban szeretiztünk egy nagyot, ami után persze nem tudtam elaludni, így 11 körül lepett meg az álom manó. Mivel most 21 óra van, előrementem az eseményekben... Fél 1-1 körül ébredtem, hogy leért a koktél és sűrgősen WCre kell mennem... és akkor már jött is a magzatvíz, úgyhogy nyilvánvalóvá vált, hogy Ákos elindult hozzánk a nagy útra. Tiszta volt a víz, úgyhogy nem aggódtam, viszont az izgatottság és a 3 perces fájások miatt nem tudtam elaludni, így még írtam a lányoknak egy-egy üzenetet a Babanetre, illetve Monával smseztem még kicsit mielőtt szóltam Norbinak, hogy esemény van. Anno mikor Nóri bébi született, egy hirtelen, nem is tudom, ősanyai/ősnői sugallattól vezérelve egymásra akadtunk és én voltam "mellette" a kezdésnél. Most ő volt mellettem és olyan jó volt, hogy van valaki aki tudja, hogy minek a kapujában állunk és ugyanolyan csodaként élte meg az egészet, mint amilyen csodaként vártam én is. Mély, megmagyarázhatatlan dolog ez, amit talán kevés ember, kevés nő ért, mert nem kézzel fogható. Ez egy érzés, egy közös lelki rezgés ami néhányunkban megvan, Monával azt hiszem a szüléseink alkalmával szabadult fel egymás felé. Mona, bár sosem köszöntem meg, de nagyon sokat jelentett az a pár szó Tőled akkor! ;)
Nekem a szülés is ilyen lelki kinyílás volt. Egy mélyről jövő és minden fájdalmával együtt is az egekig repítő, az életemet örökre meghatározó esemény, ami olyan spirituális élményt nyújtott, amilyet addig sosem tapasztaltam. Néhány kiadós szeretkezés tud valami hasonló testen kívüli élményt nyújtani, amikor külön válik a tudatos én és az ősi ösztönlény, de közel sem ilyen mélyen és kitörölhetetlenül. Hetekig nem tértem magamhoz utána a hatástól és bármikor újra csinálnám.

Holnap egy csodálatos szülés vár még rám, úgyhogy ideje aludni egyet. :) Folyt. köv. képekkel.

Mindenféléről

Fáradt vagyok, nagyon.
Ákos betegsége engem jobban leszívott mint őt, hiányoznak nagyon az át nem aludt éjszakák. Egyébként is nagyon alvós vagyok/lennék, de mióta gyerekem van ez nem nagyon jön össze. Terhesen képes voltam 10-ig aludni, most meg örülök, ha már 7-ig sikerül. :) Olyan szintre fejlődött a dolog, hogy már naponta kávézom, pedig régebben szökőévben egyszer ittam, hobbiból, de az ebéd utáni kávéval is úgy elalszom amikor lehet, hogy csak na. Hazafelé jövet Sopronból Norbi megivott egy energia italt és még itt huhugott éjfélkor is, én meg úgy aludtam az energia ital után, mint akit lecsaptak. :)
Az a gond, hogy a kialvatlanság miatt egész nap csak ténfergek, semmivel nem haladok, mert mindig csak rész dolgokat tudok megcsinálni. Egy ebéd elkészítése után totál kész vagyok és órákba telik mire megint neki tudom durálni valaminek magam. Régebben 1 nap alatt kiforgattam a sarkából a házat, most meg örülök, hogy valamennyire rend van és elkészül 1 dolog naponta. Jó sok elmaradásom van ez miatt, amiket meg kell vagy meg szeretnék csinálni, illetve folyamatosan gyűlnek a fejemben a még megcsinálandó, de erősen várólistás dolgok.

Emellé szeptembertől iskolába fogok járni. Régóta tervezem, de eddig mindig volt valami ami miatt elhalasztottam a dolgot. 2003-ban érettségiztem kéttannyelvű angol gimnáziumban, az érettségivel középfokú angol nyelvvizsgát kaptam. Ha 4-es lett volna az érettségim, akkor felsőfokút kaptam volna, de csak 3-ast kaptam, így lett középfokú. Itt megálltam, elfáradtam, nem volt kedvem tanulni, a kéttannyelvű nehéz volt, pláne hogy itthonról nem tudtam segítséget kapni az angolozáshoz. Meg az az igazság, hogy csak itt Pécsen lett volna lehetőségem tovább tanulni és az angol lehetett volna csak a fő irány, a bölcsész kar meg annyira nem vonzott. Úgyhogy elkezdtem dolgozni és azóta halasztódott a tanulás kérdése. Így 24 évesen már van sejtésem, hogy mihez szeretnék kezdeni, így úgy döntöttem, hogy elmegyek egy nemzetközi szállítmányozási és logisztikai ügyintéző OKJ-s felsőfokú képzésre. Az egyik előző munkahelyemen egy rövid ideig csináltam ezt és nagyon tetszett. Lehet önállóan dolgozni, pörögni, szervezkedni, angolul beszélni, mindent amit most nem csinálok a munkahelyemen. Persze a GYED lejártával, jövő szeptemberben az E.ONhoz megyek majd vissza és nem is tervezem még bő 1 évig a váltást, amég Áki átvészeli a bölcsis összes fárnya megbetegedést. Csütörtökön megyek be a suliba, akkor fogok beiratkozni és derülnek ki a részletek. Annyi már biztos, hogy estin is ingyenes a suli (ÉLJEN!), és hogy heti két napot kell menni 14-20 óráig 2 éven keresztül. Félek tőle nagyon, hogy hogy fogok tudni Ákos és a háztartás mellett tanulni, meg hogy tudjuk megszervezni a Babuc életét, de nincs mire várni, most pont aktuális a kezdés.

Norbival nem vagyunk jobban, igaz rosszabbul sem. Nem beszéltünk a problémáról, nem vagyok motivált nekiállni megbeszélni, ő meg nem kérdezi mi van. Elvagyunk, beszélünk, élünk, de nem szeretgetjük egymást. Szürke kaki az egész, de most ez sem érdekel. Fáradt vagyok ehhez is.
Úgy döntöttem nem foglalkozom a dologgal, várom inkább a sulit, hátha az majd hoz egy kis változást az életünkbe. Otthon bekattannak egy idő után az anyukák, lehet hogy én is bekattantam, csak nem veszem magamon észre. Remélem, hogy az új impluzusok, az új perspektíva majd segít és jobb lesz a helyzet. Addig túlélünk.
Meg azért is döntöttem úgy, hogy nem ölöm Norbit, nem szaladok fejjel a falnak, mert nem ez a jó irány. A gyerekemnek apa kell (még ha nem is ideális apa), nekem társ, meg kell őriznünk az életünket, mindent amit együtt átéltünk és elértünk. Nekem rossz a családképem, ezt egy megfelelően türelmes pszihomókus biztos ki tudná analizálni belőlem. Olyan családban nőttem fel, ahol az anya, a nő volt az irányító. A nagyanyám fiatalon egyedül maradt két gyerekkel, amikor a bányász nagyapám meghalt. Anyumék elváltak 6 éves koromban, anya nevelt engem egyedül, többnyire nehéz körülmények közt és hiába mellette majd tíz évig egy férfi, ő még véletlenül sem volt apának tekintve. Anya sem engedte hogy apaként viselkedjen és én sem tekintettem rá apaként, amit ma már felnőtt fejjel kicsit bánok, de nem lehet visszacsinálni. Szóval előttem két, a jég hátán is megélő nő képe van, akik férfi segítség nélkül is boldogulnak. Én is ilyen lettem, a kapcsolatunk elején sok súrlódásunk volt emiatt Norbival, de asszem elég jól átalakultam. Mostanság ezen járt az eszem, hogy egy ilyen pasi/férj/apa minek nekünk, amikor mindezt egyedül is meg tudom csinálni és legalább nem idegesít, hogy ott van valaki aki segíthetne, de nem segít. Fáj a lelkem, mert a gyerekünket nem magamnak szültem, hanem kettőnknek, de mégis az enyém lett. Imádom, de sírni tudnék, amikor csak hozzám jön oda ha baja van, ha éhes, ha fáradt vagy ha szeretgetésre vágyik. Én vagyok a királylány, az istennő, pedig ennek nem így kéne lenni mióta már nem cicizik. Fontossági sorrendben vagyok én, van anyum, aztán jön csak apa, ha jelen van és ez gáz. Jól van Ákos miatt, mert megvan neki a biztos pont, de mégsem van ez jól így. Mindegy, túléljük, majd lesz valami, nem megyek neki a falnak. Remélem később sem lesz rá szükség.