Negyed évszázados lettem.
Régesrégen, vagy már 15 évvel ezelőtt a szűk családba a szülinapos lett a "lótuszfaktusz". Ezen a napon semmit sem volt kötelező csinálni (pl. rendet a szobában), hétvégén bármeddig alhattunk, a kedvenc kaja volt, kívánság lesés és ez alkalmanként jobb volt, mint bármilyen csilli ajándék.
A mai lótuszfaktuszság erősen kútba esett. Ma korán keltem, bebuszoztam Pécsre, elkísértem anyuékat vásárolni, aztán egész estig csak főztünk és takarítottunk. Hogy miért? Mert holnap gyereknap és szülinapom alkalmából lesz össznépi nagy party. Jön Norbi családja kompletten, meg az én családom anyum része kompletten. Ákossal együtt 15 fő. Fasza... ez a felnőtt élet. Te vagy a szülinapos, tehát főzöl magad, hogy meg tudd hívni a családot. Elég kiábrándító. Hagyjuk is. Az idei szülinapom elmúlt 15 órája nem telt fergetegesen, szal bátran gondolhatom, hogy a maradék néhány órában sem lesz ez másként.
ÁKOS:
Ákos egy hablaty tündérbogár. Mindennap mond valami újat. Pl. "Kata, kelj fel", "Bácsi nem figyel", "Bótba, széta, néni, kenyé, csokika"
Folytatja a verseket is, ez most a legújabb. A mostani kedvenc:
Este van már alkonyul,
Nyuszi füle lekonyul,
Dorombol a kiscica,
Aludj Te is Babuka, ("tentetentetente")
Tente baba tente,
A szemedet hunyd le, (bingoingo/gongongo/ingobing)
Ingó bingó ringó,
Kicsiny rózsabimbó.
De a Zengő ABC is imádva van. Tudjátok: "Aranyalma ághegyen, Bari bég a zöld gyepen, Cirmos cica egerész..." A cicás rész az abszolút király, bár én csak a G-betűig tudom. Anya fejlődik majd és megtanulja az egész versikét (majd). :)
Köszi a kérdést, meggyógyult. 1 hétig volt itthon, azaz a mamánál és a dédinél. Mindenkinek jó volt ez így, főleg a dédi zeng ódákat róla, hogy mennyire jól érezte magát Ákival. Ennek komolyan mondom, annyira örülök, mert bár a dédi (apa anyja) szellemileg hanyatlik, de még mindig az az imádható, nagy betűs nagymama. Ákos tényleg a szeme fénye, attól is elolvad, ha rámosolyog a gyerek.
Részemről túl vagyok az oktatáson és a vizsgán, bár az egyáltalán nem biztos, hogy a vizsga sikerül is.
Ha nem sikerült, akkor van lehetőség a pótvizsgázásra... lehet hogy akkor páran megint találkozunk.
Itthon most nem áll a bál. Talán azért, mert a közelgő nyaralás felvillanyoz mindkettőnket. Most nem csak egymással foglalkozunk. :) Remélem marad is így, legalább valameddig.
Nincs kedvem mostanság blogot írni. Voltunk az állatkertben is, de arról sem írtam. Majd. :)
2010. május 29.
2010. május 17.
Mandulagyuszi
Ismét beköszöntött a szokásos, havi 1 mandula gyulladás.
Láz, köhögés, nem evés, nyugtalanság, nem alvás, aztán ma doktor néni, antibogyó, lázcsillapító, orrcsepp.
Ha így folytatjuk, komoly fogadást köthetnék arra, hogy túl sokáig nem lesz a manduláinak tulajdonosa Ákos, ugyanúgy ahogy én sem, mikor kicsi voltam. Mondjuk nekem megváltás volt a mandula kivétele, mert 2 hetente 1 hetet azzal voltam beteg, aztán a kivétel után már nem volt semmilyen gond. Meglátjuk majd...
Most 1 hétig a kiscsávóm is itthon parkol majd, ma még én vagyok vele, de holnaptól megy a mamához, majd a dédihez megőrzésre.
A korábbiakat folytatva, nem, nem beszéltünk, én nem akartam - nem tudtam-, de nem is költöztünk el. Ez az utána beszéljük meg nekem nem megy, akkor kéne ezt megtenni amikor pipa vagyok, aznap, másnap, nem napokkal utána. Talán ennyi elég volt Norbinak, hogy elmondtam, el akarok költözni. Szintén meglássuk hogy majd mi lesz... (1-2 hétig béke, aztán kezdődik elölről minden).
Édes kicsi fiam, annyira aranyos egy hapek. :D
Nem tudok betelni vele. A legjobb hapsi a világon. :*
Láz, köhögés, nem evés, nyugtalanság, nem alvás, aztán ma doktor néni, antibogyó, lázcsillapító, orrcsepp.
Ha így folytatjuk, komoly fogadást köthetnék arra, hogy túl sokáig nem lesz a manduláinak tulajdonosa Ákos, ugyanúgy ahogy én sem, mikor kicsi voltam. Mondjuk nekem megváltás volt a mandula kivétele, mert 2 hetente 1 hetet azzal voltam beteg, aztán a kivétel után már nem volt semmilyen gond. Meglátjuk majd...
Most 1 hétig a kiscsávóm is itthon parkol majd, ma még én vagyok vele, de holnaptól megy a mamához, majd a dédihez megőrzésre.
A korábbiakat folytatva, nem, nem beszéltünk, én nem akartam - nem tudtam-, de nem is költöztünk el. Ez az utána beszéljük meg nekem nem megy, akkor kéne ezt megtenni amikor pipa vagyok, aznap, másnap, nem napokkal utána. Talán ennyi elég volt Norbinak, hogy elmondtam, el akarok költözni. Szintén meglássuk hogy majd mi lesz... (1-2 hétig béke, aztán kezdődik elölről minden).
Édes kicsi fiam, annyira aranyos egy hapek. :D
Nem tudok betelni vele. A legjobb hapsi a világon. :*
2010. május 13.
Költözni vagy nem költözni?
Nem is tudom hogy kezdjem.
2010.05.13. csütörtök, 21.12., otthon, nappali, laptop, könyv, Ákos a mamánál.
Kb. ez a helyzet. A férj a hálóban, ma a hazaérést követően mindösszesen annyit beszéltünk, amennyi idő alatt közölni bírta, hogy én egy hülye vagyok (pontosan: többször gondolkodott azon, hogy én tényleg hülye vagyok) amiért bedugva felejtettem a hajvasalót, ami által az egész lakás leéghetett volna. Ez tény, ma tényleg nem jöttem vissza kétszer megnézni, hogy mindent rendben hagyok-e itthon és biztos hogy mostanában nem fog ez előfordulni megint (soha nem volt ilyen még, pedig már vagy 5 éve megvan a hajvasaló). Az is tény, hogy leéghetett volna a lakás, ezzel én nem vitatkozom, de szerencsére nem égett le. Az hogy ma miért nem jöttem vissza az regényes, de lehet hogy ezek tényleg csak mondvacsinált indokok a trehányságomra. Azért leírom: tegnap dolgoztam, éjjel Ákos 3szor kelt fel, amiben az is benne volt, hogy egyszer leesett mellőlem a francia ágyról, mert apa, aki azon az oldalon fekszik eredetileg, már az első felébredéses alkalommal átcuccolt a nappaliba, mondván, hogy ebben a házban nem lehet aludni. Ma én vittem Ákost bölcsibe és magamat dolgozni, mert Kata is itt volt reggel, ezzel a terheléssel kellett készülnöm munkába, ami az első alkalom volt, mióta dolgozom. Ennyi. Nincs más mentségem.
Mindenki aki olvassa: Szeretném ordítva világgá kiálltani, hogy milyen baromira csalódott és hülye vagyok!
Nem tudok elmenni, egyszerűen nem tudom azt mondani Norbinak, hogy ennyi volt. Pedig mindig erősnek hittem magam... Olyan könnyű a partvonalról dumálni, akkor is, ha valóban át tudom érezni a "sorstársam" küzdelmét és hogy valóban nagyon nehéz valamit csak úgy felrúgni. Ugyanazok az érvek csengnek a fejemben, a maradás mellett, amit annyiszor hallottam már mástól és ami mindig is annyira dühített. "De mi lesz a gyerekkel?" "Mi lesz a családdal?" "Mi lesz azzal, amit együtt létrehoztunk, megküzdöttünk érte?"
Hová lett az a hatalmas nagy szerelem, ami felborította mindkettőnk életét és ami annyi fájdalmat és keserűséget okozott, amég be nem teljesülhetett? Az ahogy mi összekerültünk, titkolóztunk, bujkáltunk a világ elől, küzdöttünk egymásért és egymás ellen, tényleg nagyon kemény volt. Nem kétszer volt olyan nap, amikor azt mondta elmegy, vége és én nem engedtem, de abból is jó pár volt, amikor én küldtem el, aztán ő nem ment. Szerettem és elküldtem, szeretett és elküldött, magunkkal harcoltunk nap mint nap, hosszú ideig. Magamank akartam és ő is nyíltan magáénak akart tudni, de mindig volt valami de! Ha annyi pénzem lenne, amennyi könnycseppet elsírtam érte, akkor nagyon gazdagok lennénk most. Aztán mikor vége lett és kicsit megnyugodtak a kedélyek és először vége nyilvánosan is nálam alhatott, akkor azt kívántam, bárcsak ez a békesség, nyugalom, szerelem és hogy mi egymásnak vagyunk örökké tartson. Tényleg, pontosan emlékszem rá, hogy ezt kívántam! Hogy soha ne felejtsük el, hogy milyen nehéz volt idáig eljutni. Arra is emlékszem a régmúltból, hogy egy vasárnap, amikor valahogy együtt tudtunk lenni délelőtt, a Forma-1-et nézve elaludtam a vállán. Azok a percek tökéletesek voltak abban a nagy kuszaságban ami körülöttünk volt. A béke szigete, egy más világ. (Egy szoba a világ, most néhány órán át, de a sarkon túl egy új nap gyúl, egy másik élet vár... Zséda: Motel) És most itt vagyunk, pedig csak 5 év telt el, nem egy élet. Ezért vagyok nagyon csalódott. Mit tettünk magunkkal?!
Múlt vasárnap két napra való cuccal az Ákinak és nekem, elindultam anyuékhoz a Babóval. Akkor Norbi megállított, kérte, hogy ne menjek el, beszéljük meg. Persze akkor is én voltam a hibás, hogy mindenen megsértődök, de ez lényegesen kisebb sértés, mint a lehülyézés*. Megbeszéltük, erről már írtam, úgyhogy maradtunk. Komolyan fogalalkoztat a gondolat, hogy mi lenne, ha egy időre külön laknánk? Meg kéne próbálni, hátha kisül valami jó belőle, mert ennek most így ahogy vagyunk, semmi értelme. Én elmegyek Ákival anyuékhoz, ő marad, aztán meglátjuk, hogy az idő és a távolság mennyire változtatja meg a dolgokat. Találkozunk, randizunk, mittomén, lehet hogy jó lenne egy kis változatosság.
Mit gondoltok?
Csak a tényszerűség kedvéért, nincs pasim, nem valaki miatt van ez így, hanem kizárólag magunk miatt. Bízom benne, hogy a másik oldalon sem egy szerető miatt van a kavarc. Nem akarok így élni, de egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy az egyetlen megoldás az, hogy elválunk. Az hatalmas kudarc lenne. Szeretem őt, el sem tudnék képzelni mást helyette, egy halvány reménysugár még pislákol bennem, hogy lehetünk mi még boldogok együtt. Az viszont tény, hogy jobban szeretném kiengedni a kezemből a gyeplőt és nem erőltetni a dolgokat. Szóval túl sokat tenni már nem szeretnék, mert úgy látom, hogy az nem működött. Norbi szerint nekem is akarni kéne. Haha, mintha nem akartam volna elég erősen idáig... ha én nem akartam volna, már rég nem lennénk együtt.
*Lehülyézés: sok mindent lehet, de ezt nem. Elmondtam már nem kétszer, kértem, fenyegettem, hogy ezt nem mondja, mert én nem a haverja vagyok, hanem a felesége. Van ennél nagyobb sértés is, tény, de nekem ez is nagyon cseszi a fülemet. Azt, hogy hülye vagyok, még az anyukám sem mondta, SOHA, pedig voltak összetűzéseink. Én sem mertem sosem kiejteni a számon, hogy "anya, hülye vagy". Ezt tilos, tabu.
Szerintetek?! Hát persze, hogy mondja, ha veszekszünk. (Állítólag azért, mert ilyenkor elveszti az önkontrollját és nem gondolkozik azon amit mond. Idővel annyira nem stabil érv ez már, pláne mondjuk velem szemben, aki tudja tartani magát mindig.)
2010.05.13. csütörtök, 21.12., otthon, nappali, laptop, könyv, Ákos a mamánál.
Kb. ez a helyzet. A férj a hálóban, ma a hazaérést követően mindösszesen annyit beszéltünk, amennyi idő alatt közölni bírta, hogy én egy hülye vagyok (pontosan: többször gondolkodott azon, hogy én tényleg hülye vagyok) amiért bedugva felejtettem a hajvasalót, ami által az egész lakás leéghetett volna. Ez tény, ma tényleg nem jöttem vissza kétszer megnézni, hogy mindent rendben hagyok-e itthon és biztos hogy mostanában nem fog ez előfordulni megint (soha nem volt ilyen még, pedig már vagy 5 éve megvan a hajvasaló). Az is tény, hogy leéghetett volna a lakás, ezzel én nem vitatkozom, de szerencsére nem égett le. Az hogy ma miért nem jöttem vissza az regényes, de lehet hogy ezek tényleg csak mondvacsinált indokok a trehányságomra. Azért leírom: tegnap dolgoztam, éjjel Ákos 3szor kelt fel, amiben az is benne volt, hogy egyszer leesett mellőlem a francia ágyról, mert apa, aki azon az oldalon fekszik eredetileg, már az első felébredéses alkalommal átcuccolt a nappaliba, mondván, hogy ebben a házban nem lehet aludni. Ma én vittem Ákost bölcsibe és magamat dolgozni, mert Kata is itt volt reggel, ezzel a terheléssel kellett készülnöm munkába, ami az első alkalom volt, mióta dolgozom. Ennyi. Nincs más mentségem.
Mindenki aki olvassa: Szeretném ordítva világgá kiálltani, hogy milyen baromira csalódott és hülye vagyok!
Nem tudok elmenni, egyszerűen nem tudom azt mondani Norbinak, hogy ennyi volt. Pedig mindig erősnek hittem magam... Olyan könnyű a partvonalról dumálni, akkor is, ha valóban át tudom érezni a "sorstársam" küzdelmét és hogy valóban nagyon nehéz valamit csak úgy felrúgni. Ugyanazok az érvek csengnek a fejemben, a maradás mellett, amit annyiszor hallottam már mástól és ami mindig is annyira dühített. "De mi lesz a gyerekkel?" "Mi lesz a családdal?" "Mi lesz azzal, amit együtt létrehoztunk, megküzdöttünk érte?"
Hová lett az a hatalmas nagy szerelem, ami felborította mindkettőnk életét és ami annyi fájdalmat és keserűséget okozott, amég be nem teljesülhetett? Az ahogy mi összekerültünk, titkolóztunk, bujkáltunk a világ elől, küzdöttünk egymásért és egymás ellen, tényleg nagyon kemény volt. Nem kétszer volt olyan nap, amikor azt mondta elmegy, vége és én nem engedtem, de abból is jó pár volt, amikor én küldtem el, aztán ő nem ment. Szerettem és elküldtem, szeretett és elküldött, magunkkal harcoltunk nap mint nap, hosszú ideig. Magamank akartam és ő is nyíltan magáénak akart tudni, de mindig volt valami de! Ha annyi pénzem lenne, amennyi könnycseppet elsírtam érte, akkor nagyon gazdagok lennénk most. Aztán mikor vége lett és kicsit megnyugodtak a kedélyek és először vége nyilvánosan is nálam alhatott, akkor azt kívántam, bárcsak ez a békesség, nyugalom, szerelem és hogy mi egymásnak vagyunk örökké tartson. Tényleg, pontosan emlékszem rá, hogy ezt kívántam! Hogy soha ne felejtsük el, hogy milyen nehéz volt idáig eljutni. Arra is emlékszem a régmúltból, hogy egy vasárnap, amikor valahogy együtt tudtunk lenni délelőtt, a Forma-1-et nézve elaludtam a vállán. Azok a percek tökéletesek voltak abban a nagy kuszaságban ami körülöttünk volt. A béke szigete, egy más világ. (Egy szoba a világ, most néhány órán át, de a sarkon túl egy új nap gyúl, egy másik élet vár... Zséda: Motel) És most itt vagyunk, pedig csak 5 év telt el, nem egy élet. Ezért vagyok nagyon csalódott. Mit tettünk magunkkal?!
Múlt vasárnap két napra való cuccal az Ákinak és nekem, elindultam anyuékhoz a Babóval. Akkor Norbi megállított, kérte, hogy ne menjek el, beszéljük meg. Persze akkor is én voltam a hibás, hogy mindenen megsértődök, de ez lényegesen kisebb sértés, mint a lehülyézés*. Megbeszéltük, erről már írtam, úgyhogy maradtunk. Komolyan fogalalkoztat a gondolat, hogy mi lenne, ha egy időre külön laknánk? Meg kéne próbálni, hátha kisül valami jó belőle, mert ennek most így ahogy vagyunk, semmi értelme. Én elmegyek Ákival anyuékhoz, ő marad, aztán meglátjuk, hogy az idő és a távolság mennyire változtatja meg a dolgokat. Találkozunk, randizunk, mittomén, lehet hogy jó lenne egy kis változatosság.
Mit gondoltok?
Csak a tényszerűség kedvéért, nincs pasim, nem valaki miatt van ez így, hanem kizárólag magunk miatt. Bízom benne, hogy a másik oldalon sem egy szerető miatt van a kavarc. Nem akarok így élni, de egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy az egyetlen megoldás az, hogy elválunk. Az hatalmas kudarc lenne. Szeretem őt, el sem tudnék képzelni mást helyette, egy halvány reménysugár még pislákol bennem, hogy lehetünk mi még boldogok együtt. Az viszont tény, hogy jobban szeretném kiengedni a kezemből a gyeplőt és nem erőltetni a dolgokat. Szóval túl sokat tenni már nem szeretnék, mert úgy látom, hogy az nem működött. Norbi szerint nekem is akarni kéne. Haha, mintha nem akartam volna elég erősen idáig... ha én nem akartam volna, már rég nem lennénk együtt.
*Lehülyézés: sok mindent lehet, de ezt nem. Elmondtam már nem kétszer, kértem, fenyegettem, hogy ezt nem mondja, mert én nem a haverja vagyok, hanem a felesége. Van ennél nagyobb sértés is, tény, de nekem ez is nagyon cseszi a fülemet. Azt, hogy hülye vagyok, még az anyukám sem mondta, SOHA, pedig voltak összetűzéseink. Én sem mertem sosem kiejteni a számon, hogy "anya, hülye vagy". Ezt tilos, tabu.
Szerintetek?! Hát persze, hogy mondja, ha veszekszünk. (Állítólag azért, mert ilyenkor elveszti az önkontrollját és nem gondolkozik azon amit mond. Idővel annyira nem stabil érv ez már, pláne mondjuk velem szemben, aki tudja tartani magát mindig.)
2010. május 9.
Digi
Gazdagabbak lettünk egy Digi tévé "előfizetéssel". Volt már többször szó róla, de én mindig inkább nem akartam, mint igen. Annak ellenére is, hogy nekem lett volna több lehetőségem nézni, amég otthon voltam. Jó lett volna az a sok tudományos csatorna (Discoveryk, Animal Planet, időnként Eurosport), de nagyon tartottam tőle, hogy a tévé elé szegez majd minket és amitől féltem, ma be is igazolódott. Tegnap lazítottunk, tévéztünk, családoztunk, ez oké. Viszont ma illett volna valamit csinálni otthon. Én fel is keltem Ákossal (aki éjjel 4-szer kelt :S), Norbi ágyban maradt. Oké, ezzel sincs még gond. De amikor még délben is az ágyban hesszelt (közben felporszívózott), miközben én főz-mos-mosogat-tereget-részben gyereket pesztrál, akkor eldurrant az agyam.
Mi a f.sz vagyok én? Háztartási alkalmazott???
Régebben -értsd Ákos előtt- eléggé segítős volt, mosogatott, porszívózott, füvet nyírt, boltba ment, de aztán egyre jobban vágta a képeket, amikor valamit feladatul adtam ki. Magától nem vette észre a csinálandót, de megcsinálta, amikor szóltam ez tény, csak mindig kelletlenül. Tudom, az én hibám, hogy ezt hagytam. Ez eddig időnkénti lázadással ment is, de most egészen más a helyzet, mert nem vagyok otthon már. Neki is segíteni kell és pont. Nem szeretném ha a hétvégém egy álló ház puceráról szólna, mert szívesebben lennék ehelyett a gyerekemmel.
Ezen összevesztünk. Aztán megbeszéltük. Kíváncsi leszek mi lesz belőle.
Pénteken is hazajöttem 10-kor, pedig 9-re mentem. Befogtak egy kis pecsételős "rabszolga munkára", plusz rendelnem kellett a PBS katalógusból iroda cuccokat magamnak (Jeeeeeessssz!, Írtam már az irodai cuccok mániámról?!), aztán hazajöttem.
Holnaptól oktatás és 10-re kell mennem, mert ez egy jó munkahely. :)
Áki meg van indulva. Nehezen alszik el, rosszul alszik, napközben meg pörög ezerrel. A foga is jön... Eljöttünk ma anyuékhoz, hogyha már holnap későn kell mennem, ne kelljen vigyázba állnom Ákos mellett, hajnali fél 6-kor + ugye az előző éjszaka is f.s volt. Remélem összejön.
Mi a f.sz vagyok én? Háztartási alkalmazott???
Régebben -értsd Ákos előtt- eléggé segítős volt, mosogatott, porszívózott, füvet nyírt, boltba ment, de aztán egyre jobban vágta a képeket, amikor valamit feladatul adtam ki. Magától nem vette észre a csinálandót, de megcsinálta, amikor szóltam ez tény, csak mindig kelletlenül. Tudom, az én hibám, hogy ezt hagytam. Ez eddig időnkénti lázadással ment is, de most egészen más a helyzet, mert nem vagyok otthon már. Neki is segíteni kell és pont. Nem szeretném ha a hétvégém egy álló ház puceráról szólna, mert szívesebben lennék ehelyett a gyerekemmel.
Ezen összevesztünk. Aztán megbeszéltük. Kíváncsi leszek mi lesz belőle.
Pénteken is hazajöttem 10-kor, pedig 9-re mentem. Befogtak egy kis pecsételős "rabszolga munkára", plusz rendelnem kellett a PBS katalógusból iroda cuccokat magamnak (Jeeeeeessssz!, Írtam már az irodai cuccok mániámról?!), aztán hazajöttem.
Holnaptól oktatás és 10-re kell mennem, mert ez egy jó munkahely. :)
Áki meg van indulva. Nehezen alszik el, rosszul alszik, napközben meg pörög ezerrel. A foga is jön... Eljöttünk ma anyuékhoz, hogyha már holnap későn kell mennem, ne kelljen vigyázba állnom Ákos mellett, hajnali fél 6-kor + ugye az előző éjszaka is f.s volt. Remélem összejön.
2010. május 6.
Egy sorsfordító nap
Ma már dolgozom, tehát itthon vagyok.
Nem értitek? Azért nem, mert nem ott dolgoztok ahol én. :DDDD
Szóval immár több hónapja tudva levő a főnökeim számára, hogy megyek vissza dolgozni. Múlt csütörtökön kifejezetten felhívtam a leendő közvetlen felettesemet ez miatt, hogy nehogy elfelejtse.
Mire megyek mára? Van 1 db asztalom székkel és kampec. Főnököm nincs bent... most mi legyen? Felhívtuk... szabin van... menjek haza, úgysem lesz semmi. Hurrá!!!!!!! :D
Csak a tisztán látás kedvéért, nem számítottam másra, viszont reménykedtem némi csodában. Hiszem több mint 1 hónapja tudták már, naaaaagyon vártak vissza, naaagyon kellene dolgoznom már. Aha! Ugyanez volt akkor is, amikor felvettek ide dolgozni, két hónapig semmit sem csináltunk, csak próbáltuk összeszedni a munkához szükséges eszközöket.
Hétfőtől 1 hónapos oktatás, tehát a holnap is punciszőrszámlálással fog telni. Viszont már képben vagyok, tehát viszek olvasni valót magammal és nem sietek az odaéréssel sem. 9-re megyek, 2-kor jövök. Ma nem akartam, elég szarul nézett volna ki egy Vavyan Fable könyv a kezemben első nap, elvégre dolgozni jöttem, vagy mi. Holnaptól rutinosan nyomom, mint régen. :)
Nem értitek? Azért nem, mert nem ott dolgoztok ahol én. :DDDD
Szóval immár több hónapja tudva levő a főnökeim számára, hogy megyek vissza dolgozni. Múlt csütörtökön kifejezetten felhívtam a leendő közvetlen felettesemet ez miatt, hogy nehogy elfelejtse.
Mire megyek mára? Van 1 db asztalom székkel és kampec. Főnököm nincs bent... most mi legyen? Felhívtuk... szabin van... menjek haza, úgysem lesz semmi. Hurrá!!!!!!! :D
Csak a tisztán látás kedvéért, nem számítottam másra, viszont reménykedtem némi csodában. Hiszem több mint 1 hónapja tudták már, naaaaagyon vártak vissza, naaagyon kellene dolgoznom már. Aha! Ugyanez volt akkor is, amikor felvettek ide dolgozni, két hónapig semmit sem csináltunk, csak próbáltuk összeszedni a munkához szükséges eszközöket.
Hétfőtől 1 hónapos oktatás, tehát a holnap is punciszőrszámlálással fog telni. Viszont már képben vagyok, tehát viszek olvasni valót magammal és nem sietek az odaéréssel sem. 9-re megyek, 2-kor jövök. Ma nem akartam, elég szarul nézett volna ki egy Vavyan Fable könyv a kezemben első nap, elvégre dolgozni jöttem, vagy mi. Holnaptól rutinosan nyomom, mint régen. :)
2010. május 4.
Hajvágás
Névnapom alkalmából elmentem levágatni a hajam. Rövidre, nagyon rövidre. Nem hirtelen felindulásból, hanem azért, mert ez látszott az egyetlen normális útnak ahhoz, hogy meg tudjak szabadulni a fekete hajamtól, komoly vegyszerezés nélkül (és utána is valszeg le kellett volna vágni). Norbi is mondta, hogyhát a rövid haj így meg úgy és nem tetsz neki a bocorkány frizura (mármint a bongyi lobonc).
Ilyen volt és ilyen lett. (A pattanásokat az államon nem nézni!)
Mondjam az őszintét?! Nekem nem tetszik. Azért nem, mert megint anyus semmilyen, és semmi modern és dögös nincs benne. Ilyenkor van az, hogy megfogadom, hogy másik fodrászt keresek, aztán persze nem, pedig kéne. Nincs baj a mostanival sem, jól csinálja amit csinál, csak valahogy sosem lesz az az eredmény, amit én szeretnék. :S
El vagyok kenődve, kérem a régi hajam vissza!
Ilyen volt és ilyen lett. (A pattanásokat az államon nem nézni!)
Mondjam az őszintét?! Nekem nem tetszik. Azért nem, mert megint anyus semmilyen, és semmi modern és dögös nincs benne. Ilyenkor van az, hogy megfogadom, hogy másik fodrászt keresek, aztán persze nem, pedig kéne. Nincs baj a mostanival sem, jól csinálja amit csinál, csak valahogy sosem lesz az az eredmény, amit én szeretnék. :S
El vagyok kenődve, kérem a régi hajam vissza!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
