Egy sorsfordító nap

Ma már dolgozom, tehát itthon vagyok.
Nem értitek? Azért nem, mert nem ott dolgoztok ahol én. :DDDD

Szóval immár több hónapja tudva levő a főnökeim számára, hogy megyek vissza dolgozni. Múlt csütörtökön kifejezetten felhívtam a leendő közvetlen felettesemet ez miatt, hogy nehogy elfelejtse.
Mire megyek  mára? Van 1 db asztalom székkel és kampec. Főnököm nincs bent... most mi legyen? Felhívtuk... szabin van... menjek haza, úgysem lesz semmi. Hurrá!!!!!!! :D

Csak a tisztán látás kedvéért, nem számítottam másra, viszont reménykedtem némi csodában. Hiszem több mint 1 hónapja tudták már, naaaaagyon vártak vissza, naaagyon kellene dolgoznom már. Aha! Ugyanez volt akkor is, amikor felvettek ide dolgozni, két hónapig semmit sem csináltunk, csak próbáltuk összeszedni a munkához szükséges eszközöket.
Hétfőtől 1 hónapos oktatás, tehát a holnap is punciszőrszámlálással fog telni. Viszont már képben vagyok, tehát viszek olvasni valót magammal és nem sietek az odaéréssel sem. 9-re megyek, 2-kor jövök. Ma nem akartam, elég szarul nézett volna ki egy Vavyan Fable könyv a kezemben első nap, elvégre dolgozni jöttem, vagy mi. Holnaptól rutinosan nyomom, mint régen. :)