Ismét beköszöntött a szokásos, havi 1 mandula gyulladás.
Láz, köhögés, nem evés, nyugtalanság, nem alvás, aztán ma doktor néni, antibogyó, lázcsillapító, orrcsepp.
Ha így folytatjuk, komoly fogadást köthetnék arra, hogy túl sokáig nem lesz a manduláinak tulajdonosa Ákos, ugyanúgy ahogy én sem, mikor kicsi voltam. Mondjuk nekem megváltás volt a mandula kivétele, mert 2 hetente 1 hetet azzal voltam beteg, aztán a kivétel után már nem volt semmilyen gond. Meglátjuk majd...
Most 1 hétig a kiscsávóm is itthon parkol majd, ma még én vagyok vele, de holnaptól megy a mamához, majd a dédihez megőrzésre.
A korábbiakat folytatva, nem, nem beszéltünk, én nem akartam - nem tudtam-, de nem is költöztünk el. Ez az utána beszéljük meg nekem nem megy, akkor kéne ezt megtenni amikor pipa vagyok, aznap, másnap, nem napokkal utána. Talán ennyi elég volt Norbinak, hogy elmondtam, el akarok költözni. Szintén meglássuk hogy majd mi lesz... (1-2 hétig béke, aztán kezdődik elölről minden).
Édes kicsi fiam, annyira aranyos egy hapek. :D
Nem tudok betelni vele. A legjobb hapsi a világon. :*
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
Jobbulást neki!
Neked meg kitartás, drukkolok, hogy azért a változás ne csak ideig-óráig tartson!
Megjegyzés küldése