Karácsony

Köszönöm lányok!

Hát miután a 23-át átbőgtem, már nem maradt semmi sírnivalóm 24-ére. Kichateltem magam anyuval, jó volt elmondani a bánatom, aztán megnyugodtam. Hogy mi volt? Az, hogy gyakorlatilag egész héten, de előtte is, Norbi akárhányszor hazatért a napi munka után mindig beleköt valamibe. Hogy miért adtam oda Ákosnak a fotóalbumát (a saját baba képei vannak benne), vagy miért vette el a gyerek a távirányítót, vagy miért ez vagy az... Mert én mindent megengedek neki és azért ilyen rossz ez a gyerek, mindig az örökös lemez. És lányok, nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire tele van már ezzel a puttonyom! Minimális időt tölt itthon, akkor sem foglalkozik Ákossal, általában a saját kis dolgaival prücsmörög aztán este lesz és alszunk, az ég világon semmit sem csinál itthoni munkát, akkor ne jöjjön nekem azzal, hogy mi mindent csináljak másként... 23-án is ez volt. Hazajött jó kedvűen, mi is úgy vártuk, délután elpanaszoltam neki, hogy mennyi mindent kell még itthon csinálni, hogy rendben legyen a ház, úgyhogy nagy buzgóan nekiállt elővenni a porszívót. Itt aztán történt valami, észrevette hogy Ákos a fotóalbumot nézte napköznen és eldurrant az agya és jött a "Te mindent megengedsz neki" szöveg, meg hogy már megkért brre meg arra, hogy ne engedjem. Egész héten ezzel piszkált, úgyhogy én sem kíméltem meg a válaszommal, úgyhogy segítés helyett szépen leült a számítógépe elé és fel sem kelt onnan, csak lefeküdni. Én szépen felporszívóztam, letörölgettem sarkamban Ákossal, aztán végighallgattam, hogy ordít a gyerek a szobából kizárva amég feldíszítettem a karácsonyfát, úgyhogy pont tele volt a fejem mindennel. Norbi nem szólt, nem kérdezte meg miért sírok mint a záporeső, nem vette el tőlem Ákost, hogy legalább annyival könnyebb legyen. Ha másnap nem karácsony lett volna, most biztos összecuccolok pár napra és elhúzunk Ákossal, ahogy azt múlt héten vasárnap már elterveztem egy kemény ordítozás után (akkor a hó volt az akadálya a menésnek).
Amit eldöntöttem ezek után: 1. nem hagyom el, mert ez nem a megoldás, de valami megoldást kell találni, mert ez így szar, 2. elmondom az anyósoméknak is hogy mi a helyzet, nem esek abba a hibába, mint Norbi anno, hogy kívülről látszik a boldog máz, aztán egyszercsak azzal szembesül a család, hogy válás van.
Ami nagyon dühít és elkeserít az az, hogy idáig jutottunk. A világot a négy sarkaiból kiborító hatalmas nagy szerelem ide jutott, hogy ordítozunk egymással, ha nem kiabálunk, akkor valamelyikünk hallgat és nyel és nekem azon kell gondolkoznom, hogy hogy fogom ezt tovább csinálni. Haragszom és nem tudom megbocsátani, hogy az általam oly nagyon várt baba mégiscsak közénk áll, pedig most aztán tényleg igazán boldogok lehetnénk. Én, úgy érzem, megtettem mindent, hogy a tőlem kért részt (szex továbbra is rendesen a gyerek születése után) maradéktalanul teljesítettem és mégis ez van. Nem is tudom mit kéne tenni Norbinak, hogy ezt el tudjam felejteni. Nagy vonalakban ez van. Fáradtak vagyunk, feszültek, problémákkal tele és öljük egymást, hogy még nehezebb legyen.

Karácsony:
Nem ez volt az évszázad karácsonya, sok minden miatt. Igazán csak azok az ajándékok sikerültek jól, amiket mi és amiket anyuék vettek nekünk. Anyósomék, sógórnőmék és apukámék nem kérdezték meg mit szeretnénk -beleértve hogy Kata mire vágyik- (pedig lett volna olyan amit az elérhető katerógiában szerettünk volna), nem is találták el igazán a szívünk vágyát. Kaptunk egy csomó apróságot, bizbaszt.
Ákos viszont fantasztikusan viselkedett. Nem kapott rengeteg és hatalmas ajándékokat, viszont mindennek annyira, de annyira örült. Szenteste egész este fel-le mászott az új székeiről (két széket kapott anyuéktól asztallal), pakolászta össze-vissza a zsírkrétákat, rajzolt a kirakott papírra, hozzá sem kellett szólni, úgy eljátszott egyedül. Csak álltunk és néztük, hogy milyen aranyos. Másik két nap is ugyanez volt, a kapott játékkal játszott vég nélkül. Nem zavarta a nyüzsi, a hangzavar, hogy nem tudott rendesen pihenni, csak jött-ment, mosolygott, osztotta számolatlanul a puszikat és elbűvölt mindenkit. Az apósom ismét elmondta és nekem ez hatalmas elismerés, hogy Ákos milyen okos és különleges kisbaba és látszik nagyon rajta, hogy milyen sokat foglalkozok vele. (Görbe tükör a saját lányának, mert náluk ez nem így van a gyerekekkel.) Tegnapra ettől a folyamatos menéstől és nyüzsitől én totál kipurcantam, este 6-kor ülve el tudtam volna aludni. Ákuc ott maradt tegnap anyuéknál, akik most jól kibabázzák magukat, mi meg kétlábas láblógatunk és az ég világon semmit sem csinálunk az új évig.

Most minden rendben itthon, már amennyire ilyen dolgokkal a hátunk mögött rendben lehet. Beszélgetnünk kell. Valamikor.

Elegem van!

Mindenből!
Norbival fasírt ismét (mint a héten mindennap), lakás szalad, karácsonyi ajándékok csomagolatlanul. Fenyő feldíszítve, de ebben a hejdejókedvemben legszívesebben lemondanám az egész karácsonyozást a fenébe.
Elvileg ma este hozta volna Ákosnak itthon a Jézuska a karácsonyfát, de olyan rossz kedvem van, hogy képtelen lennék mosolyogni úgy rá, ahogy azt megérdemelné. Idén megint egy nagy szar lesz ez az egész karácsony, pedig úúúúúúgy vártam. A kisfiam első igazi karácsonya. :,,,(
Küldjetek hozzánk egy angyalt, aki jókedvet, vidámságot, szeretetet hoz a szívünkbe!

Alvás helyzet

Lelkifurkám van... Ákos azért nem aludt el az elmúlt két éjjel az ágyában, mert fázott, azt hiszem. És én ezt nem vettem észre, nem vettem figyelembe, arra akartam kényszeríteni, hogy így aludjon és ez most nekem nagyon rossz. Nem mindig jó az, ha az elhatározást helyezzük az anyai megérzések helyébe, erre időről időre rájövök. Nincs az az okos könyv ami meg tudna ennek az ellenkezőjéről győzni.
Ákos kap hálózsákot (betakarni esélytelen), inkább az miatt morcogjon, hogy abban nem lehet felállni, mint hogy fázzon. Remélem ez elég lesz ahhoz, hogy megint elégedett legyen az én kicsi babám.

Ha jön a baba, akkor jön...

http://tenyek.tv2.hu/Belfold/TenyekCikkek/2009-12-17-taxi_csecsemo

:D

És nem alszik....

...és nem és nem és nem!

És én meg megőrülök ettől.
Napközben nincs gond, de este... tegnap is velem aludt, mert amint le akartam rakni az ágyába üvöltött, mint akit nyúznak. Aludt az ágyunkban, aludt a karomban, aludt még átvittem és felébredt amikor leraktam. (hajamattépem)

Csak Mona kedvéért újra itt. :)
Írok egy kicsit hosszabbat, ha Ákos is úgy akarja.

Karácsonyi készülődés:
Tegnap döbbentem rá, hogy biza jövő héten karácsony van. Gondoltam, ha már nagy takarítást ismét nem csinálok, legalább rendbe vágom a lakást. Úgy két heti vasalni való vár rám, amit tegnap már szortíroztam és gondoltam nekiállok, de nem találom a vasalót. :DD Szép vagyok, mi, olyan régen nem vasaltam, hogy azt sem tudom, merre van a vasaló. :D Valószínű a gyerekszobában van, de ott meg Ákos alszik most, úgyhogy nagyobb felderítést akkor fogok tenni ha felébredt. A sajtos brokkoli krémleves alapja a tűzön fődögél, az is akkor fejeződik majd be, ha Ákos baba magához tért (ugyanis turmixolni kell, amire biztos felébred).
A karácsony úgy lesz nálunk, hogy egyik nap sem leszünk itthon. Ezt minden évben fájlalom kicsit, de aztán rájövök, hogy talán jobb is így. Úgy gondolom, hogy 23-án este lesz feldíszítve a karácsonyfa, de a jézuska, csak anyuéknál fog megjönni 24-én délután. Oda megyünk hozzájuk ebéd után és velük is leszünk Szenteste. Lesz valami finom vacsi, összegyűlik a család. 24-én aludni átmegyünk Norbi szüleihez, mert ott jobban elférünk és 25-én velük leszünk. Jönnek majd a sógórnőmék a gyerekekkel és biztosan valami finom ebéd is várható. 26-án apukámékhoz megyünk ebédre és a karácsony véget is ért. :)
Idén nem díszítettem fel a lakást, idő és energia hiányában, de most nem is hiányzik. Éppen elég az ablakokban a fény, úgy szeretem nézni, főleg most hogy tök havas kint minden. Még az adventi koszorú is fent van a padláson, de nem is lesz kirakva, mert nincs olyan hely, ahonnan Ákos ne rángatná le.

Könyvajánló:
A múlt hetet olvasással töltöttem, bár erre nem vagyok annyira büszke, mert gyakorlatilag semmi mást nem csináltam. Norbi, balszerencsénkre :) hazahozta Stepheni Meyer vámpíros sorozatának könyveit (Twilight, New Moon, Eclipse, Breaking Dawn - bocs, nem tudom pontosan a magyar címeket) és nem bírtam ellenállni, hogy ne olvassam el. Kíváncsi voltam, mert a film annyira nem tetszett, hogy milyen a könyv. Hát meg kell mondanom, ég és föld, a könyvek sokkal, de sokkal jobbak!!! Az Alkonyat már eldöntött mindent, úgyhogy hamarjában eljutottam a 4. kötetig. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a nem túl csöpögős, érdekes romantikus regényeket! Az internetről le lehet tölteni több helyen is. Az utolsó a Midnight Sun még nem került kiadásra, azt olvastam, mert valami zűr volt vele, de egy részét annak is meg lehet a neten találni.

Ákos:
Ákosom elkezdte a hiszti műfaját űzni, ami annyira nem tetszik nekem. Ha valamit nem lehet, amit ő nagyon akar, akkor megy a nyüszítés, ordítás. Ez van. :S
Ami szarabb, hogy nem eszik pár napja szinte semmit. Nem értem mi ez, csak a tejitalt inná nyakra-főre, bármilyen főtt kaját adok neki, kiköpi. Talán a foga, mert most törnek át bal oldalon az őrlő fogai, de inkább talán ez nekem szóló műsor. Biztos hogy éhes, nem hiszem el hogy nem. Eszik pár kanállal, aztán tátja a száját, de nem nyeli le a kaját, hanem kiforgatja a nyelvével. Anyósoméknál tegnap nem csinálta amikor már nem voltam ott...
A 15 hós oltás ebben a hónapban lett volna esedékes, de nem mentünk és nem is megyünk. Nem hiányzik ebben a karácsonyi jövés-menésben, hogy beteg legyen az oltástól. Ráér januárban is megkapni...
Új szava nem nagyon van neki, egyedül csak a "bébi". Ért egy csomó mindent, viszont csak a szokásosakat mondja.

Norbi + én:
Norbival elvagyunk, bár most kicsit büntiben vagyok az olvasás miatt. Ő teljesen más taktikával olvas, mint én, így nem érti, hogyha tetszik valami, akkor nem tudom letenni. Túléljük. :)

Munka:
A napokban szóba került megint, hogy tán vissza kéne mennem dolgozni, de ahogy kiszámoltuk, semmivel sem érné meg jobban, mint itthon lenni. Azt hiszem hosszabb távon kell valami más munkát keresnem, leginkább olyat, amihez adnak céges autót. Tudom, beleér a kezem a bilibe, de havi szinten állat sokat elvisz az autókázás, kb. annyit, amennyivel többet kapnék ha dolgoznék.

Suli:
Van, csinálom és tetszik a logisztika rész.

Ház:
Volt egy érdeklődő, de nem volt komoly. Majd tavasz felé jobban belendülünk ezzel kapcsolatban is.

Ákos felébredt, vár a brokkoli krémlevesem. :)
Pusszancs mindenkinek!

Események

Pörögnek az események, mint az állat. 4 napja reggel elmegyek itthonról és este jövök, jövünk. Ákos meg apázik, mamázik, papázik, dédizik, néha én is találkozom vele.

Az van, hogy a család átvette azt a kutyakozmetikát, ahol anya tanult nem rég kozmetikusnak. A srác nem akarta csinálni, nem foglalkozott vele, úgyhogy az égieknek hála mi át tudtunk venni, az egyik legjobban menő ilyen helyet Pécsen, viszonylag occsóért. Most ilyen átmeneti állapot van minden szinten, csak egy biztos pont van, hogy rengeteg a vendég. :D Szombaton festünk, egész héten árut beszerzünk, tárgyalunk, találkozunk, rohangászunk és estére lazításként én még kutakodok is, azzal kapcsolatban ami adott nap eszembe jutott. Ez így tök jó, meg tök élvezem csinálni, de a sok pörgés miatt estére sem tudok leállni, úgyhogy már második éjjel nem alszom. :S Remélem ma már leszek annyira fáradt, hogy időben kidőlök.

Képzeljétek! Az következő hetekben az egyik nap jön a kozmetikába egy 3 hónapos medve bocs fürdésre, fésülésre!!!!!!! Pécsen neveli egy bácsi, de ha majd megnő, megy vissza a Budapesti Állatkertbe, mert az ő tulajdonuk. Tök fel vagyok villanyozva. A medvéktől nagyon félek egyébként, de erre a kis macira annyira kíváncsi vagyok. Rossz lesz mint a hétördög az biztos. :D Hegyezem a fényképezőgépem is majd, ezt a maci kalandot mindenképpen fel kell venni a referenciáink közé. :D

Szintén a kozmetikával kapcsolatos apró, de szívet melengető kaland:
Szombaton volt nálunk egy szálkás szőrű vizsla, akit a gazdija örökbefogadott menhelyről. Nagyon kedves és értelmes kutyus, akit sanyarú körülmények közt tarthattak, a nyakán egy hurokszerűség teljesen kikoptatta a szőrt, ami talán sosem nő neki majd ki. Sovány volt, elhanyagolt, de úgy tűnik megtalálta őt a legmegfelelőbb gazdi. A hölgy rengeteg időt és figyelmet fordít a kutyára, szeretettel próbálja meggyógyítani a lelkén esett sebeket, sétáltatja naponta, kutyaiskolába járnak és persze eljöttek hozzánk is, hogy hozzuk valamennyire rendbe kívülről a kutyust. A kozmetika 50% kedvezményt ad a menhelyről örökbefogadott kutyák kozmetikai kezelésére, de ez most mellékes az ügyben. Jöttek, szépen megfürdettük-megszárítottuk Lócit, anya lenyírta a bundáján az elhalt részeket, közben beszélgettünk a gazdival, akibe láthatóan rajongásig szerelmes a kutya. :) Jó kis délelőtt volt, Lóci szuperül viselkedett, pedig akár leharaphatta volna a fejünket az ő múltjával. Távozás előtt megbeszéltük a gazdival, hogy küld képet a kutya régi és új állapotáról.
Ma jött egy e-mail, amiben a gazdi továbbította azt a kis üzenetkét amit a Dunántúli Napló (helyi legnagyobb napilap) szerkesztőségének írt és köszönetet mondd azért, hogy ennyit és így foglalkozunk a kutyával, holott tőlük aztán tényleg nem várhatjuk, hogy egyáltalán valaha is visszajönnek, ugyanis a drótszőrű vizslát nem kell nyírni.
Örömteli dolgok ezek, ha elégedett a gazdi. Remélem az ő írása segít majd még több menhelyi kutyusnak eljutni hozzánk. :)

Ákosom rájött a hiszti igazi módjára. Eddig kétszer mutatta be nekem. Egyszer nem tudta megszerezni a labdát és nem engedte, hogy segítsek neki abban, hogyha átmegy az asztal másik oldalára, akkor csak le kell hajolni érte, ugyanis a 10 centis résen az asztal alatt ő nem fér át.
Másodszor Norbi vett tőle el valami, amit nem akart adni. Ezidáig lenyugtatta, ha átöleltem és a fülébe sutyorogtam valamit és megoldottuk utána a problémáját, de e két alkalommal még jobban elkezdett visítani, amikor hozzáértem. Nehhhem szeretném én ezt a továbbiakban. :)

Új szavaink:

sza, szi = szia
tái = távirányító
mmmm = maci
hápá = hoppá
nnna = na!
katata = katica (gyakorlás alatt)
a Tata ma először volt Kata :) remélem marad :)
vartyog, mint a béka - még véletlenül sem brekeke (apa tanítása)
sápog, mint a kacsa - ez sem hápháp (apa tanítása)

Ezen kívül rengeteg mindent ért, mondhatnám, hogy mindent. Felszólításra hozza az adott dolgot, beledobja a játékait a ládába, belebújik a kabát ujjába, kihúzza a kezét a pulcsiból, stb.
Próbálja felhúzni a tutyiját, ha leesik, felemeli a kezét a feje fölé, ha vetjük le a pólót. Mindent el tud mondani, hogy mit szeretne csinálni. Firkálgat papírra, nagy nagy boldogság van ha sikerül megkaparintani egy tollat.
Eszti közreműködésével (kölcsönadta a könyvet - köööszi!) elolvastam a Suttogó második részét és a tanácsait nagyon jól tudjuk alkalmazni. Ákos különösen hajlamos a feldühödésre, ha valami nem sikerül, mindent erőből akar megoldani és ha nem megy, akkor már durran is el az agya. Neki mindent azonnal meg kell kapni, minden az övé és semmit sem lehet elvenni tőle. Eddig. Elég jól haladok, főleg saját magamat kontrollálni nehéz, hogy az adott esetben nekem hogy kell viselkednem, mit kell mondanom, de azt hiszem tökéletesen fog működni a dolog.
Ha minden igaz, ezzel nem fegyelmezni fogom őt, hanem megtanítani arra, hogy kezelje az indulatait, nem elnyomni, hanem megérteni és megértetni vele, hogy igenis lehet mérges, mert valamit nem lehet megkapni, de azt akkor is tilos. Meg azt is, hogy nem rángatunk ki mindent mindenki kezéből, hanem elkérjük és ha megkapjuk, akkor megköszönjük.

Rengetegszer kapunk puszit, magától is ad, de ha kérem akkor is. Jön, megölelgetjük egymást, szerelmeskedünk, smárolózunk és megyünk tovább, de ez nagyon fontos mindkettőnknek. Tud nyálazós-smárolós puszit, cuppanósat és apa tegnap megtanította, hogy hogyan kell puszit dobni. :D És csinálja. :D
Olyan mint egy szivacs, felszív minden információt magába. :) Szuper kiccsávó! :D

Mi vagyunk, vagyogatunk.
Egy nagyobb kapcsolati válság után most próbáljuk visszaépíteni a dolgainkat.
Norbi igyekszik, tényleg, nagyon. Játszik Ákossal, fürdeti, eteti, tanítgatja. Remélem így maradnak a dolgaink, mert akkor nagyon jó lesz nekünk.
Én fáradt vagyok és a jövő hét sem lesz semmi, de túléljük, megcsináljuk. :)

Szép estét mindenkinek!

Szavak

Mai új szavak:
"gábó" = Gábor unokatestvérem, tiszteletbeli nagybácsi,
"ato" = autó,
illetve a pámám átalakult egyérelműen "páma"-vá, ami párnát jelent. A párna nagyon fontos kelléke az életnek, rá lehet hajtani a fejecskét, az ágyra feljutva bele lehet fúrni magunkat, a földre leesve rá lehet ülni/feküdni, szóval élvezeti termék. :))))

Az én gépem is megadta magát. 7 éves volt, 7 éve hozzá sem lett nyúlva (nem volt újratelepítés sem!), és évek óta úgy működött, hogy az előlapi USB - ez szép szaknyelv lett, de nem tom hogy híják - kiégett rajta. Ergo ki van égve az alaplap egy része és így működött, eddig. Úgy tűnik immár béke poraira. :S Marha drága gép volt akkor, de asszem megérte, így annyira nem sajnálom szerencsétlent. Ideje volt már.

Cím nélkül

Mona! Köszi. :) Nekem asszem egyszerűbb, mert nem az én gyerekem, így nem meri a végtelenségig húzni az agyam. Szerencsére még mindig tetszik neki a csuka, anyukájának is tetszett, kényelmes, gondolom a suliban is tetszett a lányoknak, így béke van. Bocsánatot is kértem tőle, hogy nem akartam annyira erőszakos lenni...
Ákosnak új h.lyesége, hogy fel akarja dönteni az asztalom mellett álló hangfalakat, még nem jöttem rá miért. Löködi-löködi, hogy épp felbillenjen, aztán visszaengedi és így tovább.
Viszont megtanult felmászni az ágyunkra. A hétvégén kellett neki valami fentről, mi nem segítettünk, így addig kepesztett, amég fel nem jutott. Most már csak gyakorolni kell. :)
Mostanában rengeteget karattyol, babanyelven mondja a magáét. Eddig sem volt egy hallgatag fajta, de most extrán sokat dumál. Gyakran eljut odáig, hogy annyira mondja, hogy már-már kiabál, mintha vitatkozna valakivel. :D Kedvence a "ládo-ládo" kifejezés. Honnan szedhette? És vajon mit jelent? :D Tegnap éjjel amikor felébredt elmondta a teljes családi névsort: mama, papa, déde (dédi), tata (Kata). Minket egyértelműen nem mondott, mert ott voltunk mellette. :D Amikor sorolom neki ezeket én is, akkor sosem azt mondja amit én, hanem azt, aki lemaradt a listáról. :)
Új szavunk a páma (párna), a cici - a cicire és a cicitartóra is értve - illetve mondja, hogy pámám (pám-pám-paripám versike első szava). Rájött hogy kell puszit adni, így anya már nem csak simán szeretve van nagyon, hanem kapok puszit is, ha kérek. Ez egy tátott szájú nyál mázolás inkább mint puszi, de akkor is szuper! Naponta meglep azzal, hogy mennyi mindent ért, ha még nem is mondja. Elképesztő tényleg, hogy milyen gyorsan fejlődik.
Annak is nagyon örülök, hogy ennyire igényli a testi közelségemet még mindig. Sokszor jön, csak hogy megölelgessem, a vállamra hajtja a fejét és már szelel is tovább el, de ez nekem nagyon jó érzés. :) Tudjátok, nagyon kislányt akartam, de ezért az anyásságért egyáltalán nem bánom hogy fiam lett. :)
Viszont mostanság megint sokszor eszembe jut, hogy milyen jó lenne egy kislányka tesóbaba. Nem feltétlenül boldogító gondolat ez. :( Talán-talán ha elköltöztünk innen, ha felépült a házunk, akkor... Akkor asszem a sarkamra állok és nem hagyom magam lebeszélni.

Anyai sikerem

Ma az történt, hogy az Árkádban sétálván, suli előtt, felfedeztem, hogy igen occsóért (2995.- pénz) vannak vastagabb talpú, vízhatlan sportcipők. Mivel Kata lányom a hétvégén már nyünyörgött, hogy nincs neki őszi cipője, rácsörögtem és randiztunk.
A randi úgy esett, hogy a haza busza indulása előtt 20 perccel tértünk be a cipőboltba. Vert helyzet volt, amit Kata fokozott azzal, hogy a cipőket meglátván közölte, hogy igazán egyik sem tetszik neki és ennyi idő alatt tuti nem fog tudni választani (a következő busz meg 2,5 óra múlva megy). Nem szép, de ekkor elővettem a könyörtelenebbik hangomat és közöltem, hogy márpedig itt cipő lesz véve, vagy kimegyünk innen és jár a dorkójában. Olyan jól sikerült az előadásom, hogy még el is pityeregte magát (az eladó meg lehajtott fejjel röhögött mögöttem), hogy most miért jó az, ha olyan cipőt vesz ami nem tetszik... (szegény elnyomott gyerek, majd fél évig kénytelen lesz hordani ezt, az amúgy tök jól kinéző cipőt) Aztán végülis a próbálás után az első cipő mellett döntöttünk kerestünk méretet és 6 perc!!!! múlva már az üzlet előtt álltunk!!! A buszt is elérte és amikor a kezébe nyomtam a szatyrot, hogy irány a busz, még mosolygott is.

Tudom, kamasz, tudom azt is, hogy nehezen dönt, de totál fel tud bosszantani az ilyen dolgokkal. Ad 1. csak a 3000-res cipők közül lehet választani, mert csórók vagyunk -az anyuéktól kapott kaja pénzből kapta a cipőt- és az anyukája egyáltalán nem tud neki venni semmit, ad 2. nem valammi szart akartam rátuszkolni, hanem egy tök vagány, de urambocsá, nem az utolsó divat szerinti kockás-csillagos-izészínű-tré cipőt, ad 3. nem életreszóló döntésről van szó, hanem egy pár rohadt cipőről, amit hord ameddig hord, mert úgyis kinövi.
Kata kapott cipőt, 6 perc alatt, nekem meg lelkiismeret furkám van kicsit.

Történések II.

Beszéltünk ma napközben a Kedvessel. Chaten, mert nekünk ott jobban megy a probléma megoldás. Megegyeztünk megint egy csomó mindenben, ami majd vagy úgy lesz, vagy nem.
Nekem rendet kell tartanom itthon (jaj!), Norbi meg megpróbálja a munkahelyi dilibaját nem hazahozni. Viszonylag korrekt egyesség.
Az a jó, hogy amikor kell valamelyikünk mindig tud visszakozni és nagyjából így a helyére zökken az életünk.

Ákos meg az álompasi. Pont. :)

Játékoskedvűeknek: www.taaz.com ingyenes átváltoztatós, majdnem realisztikus módon weblap. Frizura, smink, minden ami kell. :) Engem mondjuk iszonyú csúnyán sminkel ki, de a hajakkal elvacakoltam egy ideig. Ha a charlie angyalai frizura tetszene, lehetne olyanom, mert egészen jól áll. Ezt eddig nem tudtam. :)

Történések

Nem vagyok mostanság a blogírás bajnoka. Valahogy nincs kedvem egyáltalán itt ülni a gép előtt. Meg úgy egyáltalán nincs sok mindenhez kedvem. :)
Suliba járok szorgosan, élvezem, pedig még nem is azt tanuljuk amiért igazából oda mentem. Nekünk nem lesz őszi szünetünk, így egészen karácsonyig végig járni fogunk, nem mintha ez bárkit is meghatna, elvégre nem óvodások vagyunk. :) Ákom továbbra is utazgat ezeken a napokon a nagyszülők közt, illetve fix pont, hogy csütörtökön mindig anyuéknál alszunk, általában pénteken jövünk haza csak, vagy akkor sem. Múlt héten is csak szombat este jöttünk vissza Ócsárdra, és előreláthatólag ezen a héten is valami ilyesmi lesz. Szombaton padlást pakoltunk a régi kis házunknál (anyuval laktunk ott), most szombaton pedig dzsungelt írtunk azon a területen, ahol elvileg a házikónk lesz majd egyszer. Nagyon el van hanyagolva a terület, de ha nekiugrunk, 4-en egy nap alatt talán végzünk vele.
Péntek este a nagyszülői felügyeleten felbuzdulva elmentünk kettesben óriás palacsintázni. Nem is a palacsinta miatt, hanem hogy legyünk már egy kicsit együtt valahol. Érdekes volt, amit Norbi evett az kifejezetten finom volt, de én nem választottam valami jól. Ő túrós-ribizliset evett, én meg csokis (pudingos)-meggyeset. Meg mást is vártam, azt hittem palacsinta különlegességek is lesznek, nem ilyen átlagos palacsinták. Maga a hangulat jó volt, jó volt kicsit asztalnál ülve beszélgetni, nagyon keveset vagyunk mostanában "hasznosan" együtt. Étteremben utoljára kettesben nem tudom megmondani mikor voltunk. Arra emlékszem csak, hogy még bőven terhes voltam Ákossal, akkor voltunk egyszer, Katával hármasban, az egyik kedvenc helyünkön -annak immár bő 1,5 éve :( -.
Itthon kicsit feszkó van megint, most épp Norbi a gyogyós. Tegnap amikor neki kellett Ákossal valamit csinálni, folyamatosan mondta a magáét, kiabált a gyerekkel, csúnyán beszélt és ilyenek. Ha kicsit tovább feszíti a húrt, összecuccolok egy táskába némi ruhát és elhúztunk volna itthonról. Nagyon türtőztetnem kell ilyenkor magam. Nem bírom ha igazságtalanul bántja Ákost, ha meg beszólok, akkor az a lemez következik, hogy ez az én hibám, mert mindent megengedek neki. Kénytelen vagyok belátni, hogy az általán várva várt baba és életem szerelme, megrontja a kapcsolatunkat a másik hatalmasnak hitt szerelmemmel. Nem tudok egyszerűen megbocsátani Norbinak, hogy ennyire nem tudja kontrollálni magát, hogy ne mondjon folyton csúnyákat, amég Ákossal foglalkozik. Nem tudom mi lesz így velünk, komoly kétségek gyötörnek. Örök lemez az is, hogy Kata olyan jó volt, Ákos meg rossz. Jah, tényleg néha rossz, kiviszi a sérómat nekem is, de azért urambocsá, nem kell mindenért a "sarokba állítani". Örüljünk neki, hogy ilyen érdeklődő és könnyen tanuló gyerek, kedves, barátságos, vidám. Bezzeg ezek akkor sosem jutnak apuka eszébe, hogyha én rontom el, hogy ezeket a dolgokat is nekem köszönhetjük (meg nyilván Ákos személyiségének).
Nemtom, lehet hogy féltékeny a gyerekre??? Hogy Ákos miatt kevesebbet kap belőlem? Hümm... ez érdekes kérdés.

Először is köszi a megjegyzéseket, érdeklődést, ma már jobb kedvem van. Szerencse hogy itt van nekünk Ákos, aki miatt muszáj felállni és szerencse hogy anyuék mögöttünk állnak, így nem lep minket el a kaki. Mióta külön élünk azt hiszem sosem kértünk anyagi segítséget a megélhetéshez, hát most ez is eljött. Nem erre, vagy arra kell a pénz kölcsönbe, hanem hogy tudjunk kaját venni és vissza sem tudjuk adni. Ez nekem nagyon rossz, de most muszáj. Lelkileg nehezen viselem, mert amég anyuval ketten laktunk évekig hasonlóak voltak az anyagi viszonyaink mint most. Elmaradt számlák, fizetési, kikapcsolási felszólítások, mert vagy számlát fizettünk, vagy ettünk, egyszerre nem mindig jutott mindkettőre. Aztán amikor elkezdtem dolgozni, meg pláne amikor Norbival már ketten kerestük meg a közösbe a manit, jobb lett a helyzet. Nem mondom, hogy hűűű de mennyi lóvénk volt, de el voltunk belőle. Most már ez sincs, nem elég. Visszalépés, vissza oda, amit gyűlöltem.
Nem baj, van segítségünk, és most el kell fogadni. Majd lesz jobb. Eladjuk a házat, megszabadulunk a kölcsönünktől és akkor kicsit könnyebb lesz.
Norbival szerencsére béke és szerelem van, azt már tényleg nem bírnám, ha vele is harcolni kéne.

Ákos bébé jól van szerencsére. Annyira kedves kisbaba, állandóan jön bújni hozzám. Beül az ölembe, paciztatja a popsiját, de az ágyon hancúrozást is napjában többször meg kell ejteni, mert akkor kerek a világ. Összebújás, puszilózás, csikamika, harapdálás és nagy nagy baba kacagás. :D
Tegnap fogmosáskor vettem észre, hogy valami új van a gyerek szájába, ami nem más mint egy új fogacska hegye. Sasoltam én eddig is az ínyét a 4+4 első mellett, de semmi nem volt. Ez a mostani, vagyis a 9. foga egy lépéssel hátrébb jött ki, tehát középről számolva sorban nem a 3. foga, hanem valószínűleg a 4. =) Nem vagyok meglepődve, Ákos mindig is rapszodikus volt fogzás téren, össze-vissza jöttek egymás után a fogai, még véletlenül sem úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

Új szavaink: ANA = anya (jesssszzzz! :D, nagyon boldog vagyok!), TE = telefon, TI = tikk-takk, alias óra, amihez mutogatja is, hogy tikk-takk, hogy jár az óra. A nyuszi felismerésénél felhúzza az orrát és szuszog, mert hogy azt mondja a nyuszi. Illetve ugyanez van a virágnál, mert azt meg meg kell szagolni (és nem megenni). :DD Tegnap mutatta a könyvben hol a labda, ezt eddig még nem csinálta.

Állig ér a sz.r

Kb. ennyit tudok elmondani.
Totál kész vagyok megint.
Anyagilag 0-án vagyunk és mintegy 20 nap múlva jutunk megint pénzhez. Eöröm, ebódottág.
Ma asszem keményen bőgős napom lesz.

Önálló evés próbálkozásunk

Tegnap volt a napja, hogy történetünk során először oda mertem rakni az etetőszék tálcájára Ákos elé a tányérkáját amiben az ebéd volt. Pár napja stabilan próbál kanalazni, én meg hagyom, csak akkor szólok rá, ha a kanálon kívül az ujjacskáit is a tálba meríti. Mázolni nem lehet. :) Nos tegnap iskola nap és halas ebéd volt. Azt tudni kell, hogy én a hal szagát is utálom, de derék jó anyaként eldöntöttem, hogy a gyerekünk nem lesz olyan válogatós mint mi, ezért mindenfélét fogok adni neki a haltól a cupákos húsokig. Ákos nagy lelkesen nekiindult a kaja lapátolásának, ami annak rendje és módja szerint jutott mindenhova. Oké, ez még rendben - bár a szagtól néha elég jól felkeveredett a gyomrom -, viszont egy óvatlan pillanatban belenyúlt a tálba és azzal a lendülettel összekente az arcát teljesen, valamint jobb füle mögött tarkóig és még a hajába is bőven jutott. Boáááá... ettől féltem! =P A kajálást befejezvén jött az újabb feladvány, hogyan szedjem ezt le róla?! Gondoltam lezuhanyoztatom. Ahham, csak ahhoz elő kell készülni, de hová rakjam addig a nyakig halas gyereket, ahol nem ken össze semmit?! Jobb híján a zuhanykabinra esett a választás. :D Ákos meg nézett ferdén, hogy mi történt velem, hogy bemehetett ruhába, amikor eddig ez ellen körömszakadtáig tiltakoztam. :D Ezek után a zuhanyzás már gyerekjáték volt és szerencsémre semmi extra nem történt. Még jó, hogy időben kért Ákos ebédet, különben úgy elkéstem volna a suliból, hogy csak na!

Új szavaink: mama, papa, apa, pápá, déde (dédi), néne (néni), gong (gomb). Néha van anya is, de azt én még nem hallottam. :)

Lejárt az üzleti kommunikáció modul. A következő alkalommal házi dolgozatot írunk, amire jegyet is kapunk majd. Tanulnom kell. :D

Lehetőségeink

Az elmúlt hét ismét történésekben gazdag volt.

Egyrészt elkezdtem iskolába járni, kedden és csütörtökön is voltam és jól éreztem magam. Tömbösítve tanuljuk a tantárgyakat, ami azt jelenti, hogy egy blokkot addig tanulunk amég el nem fogy az anyag, aztán jön a következő blokk. Ez most azt jelenti, hogy még 2 alkalommal kedden üzleti adminisztráció lesz, csütörtökön még egy ideig marketing, aztán ha elfogy a 2 keddi alkalom, akkor ott lesz másik új tantárgy helyette és így tovább. Holnap tanulnom kell itthon is már, az üzleti adminisztrációra lesz "házi". :D

Másrészt csütörtökön kiderül az is, hogy anyuék vettek egy területet, ahová esetleg lehetne építkeznünk. Pár szóban úgy néz ki a dolog, hogy anyu háza, ahol sokáig ketten (majd Norbival bővülve hárman) laktunk négy felől körbeépített házikó volt, az egyik szomszéd udvarán keresztül jártunk fel hozzánk. Az alattunk levő terület, ahonnan mi jártunk, egy idős nénié volt, aki pár éve meghalt és a területtel senki nem foglalkozott. Anyu korábban is próbálta megvenni, de annyira irreális összeget kértek érte, hogy esély sem volt rá. Most viszont az örökös unokájának szüksége volt pénzre, így nagyon jó áron sikerült nekik megvenni. A területen egy nagy pajta és egy nagy kiégett vályog ház áll, de szuper jó, csendes helyen van. Anyu házában most az unokatestvérem lakik, mert mi nem férnénk el benne.
Tökre megörültem, tényleg! Kitaláltam hogy hogy és mint lehetne occsóból megoldani a dolgot, hogy anyu házához hozzáépítve egy új részt, mindenki jól járjon. Unokatesóm maradhat, mi költözhetünk. Öröm, boldogság, meg van az esély, hogy visszamehessünk Pécsre, még ha nem is lenne könnyű, de akkor is megoldható lenne. Ma voltunk a telken kicsit körülnézni, megnézni mi a teendő, de sajnos a lelkesedésem teljesen letörte anyu férje. Tök rosszul érzem ez miatt magam. :((( Az a legnagyobb baj, hogy mindenkinek van elképzelése arról, hogy mit kéne tenni a területtel és hogyan, de mindenkinek más. Józsi apu mint kifejtette, várna még minimum 1,5-2 évet, addig szépen lassan lebontaná az épületeket, intézné a hivatalos telekügyi kérdéseket, elprücsmörögne, ahogy mindig, aztán állna neki a telken az új házunk felépítésének. Ezt esetleg anyagilag is megtámogatná, de mindenképp várnunk kell. Anyu azt szeretné, ha már lehetőleg holnap ott laknánk, hogy mindennap tudjon találkozni Ákossal és már ma nekiállt volna a dzsungel irtásnak. Gábor unokatestvérem érzésem szerint azt szeretné, ha őt ott mindenki békén hagyná a kis házban és a saját elképzelései szerint állhatna be az udvarba a kocsijával és ilyenek. Én mennék, csinálnám, télre már a pajta le lenne bontva, árulnám a házunkat (ez a legnehezebb az egészben az én elképzeléseim szerint), tervezgetnék, alapot ásnék és minden, csak hogy minél hamarabb mehessünk innen. Norbi nagyjából velem van, de neki meg anyagi fenntartásai vannak, érthető módon. Közös lónak túrós a háta.... :((
El vagyok szomorodva, mert reálisan végiggondolva egy különálló házat nem tudnánk felépíteni, ami minden igényünket kiszolgálná és nagyjából csöbörből vödörbe esnénk. Úgy nem vagyok hajlandó nekiállni, hogy az új kégli az anyagi forrásainkból nem lesz teljesen kész, mert a mostani hibánkat nem fogom elkövetni mégegyszer. Nincs az a pénz, amit egy félkész családi ház ne tudna felemészteni és egy hitel fizetése mellett ez sok sok évig tartó nyűglődés. Nem, mégegyszer ilyet nem szeretnék. Egyszerűen hányok tőle, de már ott vagyok, hogy akkor költözzünk valami 2,5 szobás lakásba Pécsen, nem érdekel, de totál kikészít ez az örökös pénztelenség. Ha azt az időt amit itt munkával eltöltöttünk és azt a pénzt amit belenyomtunk ebbe a házba, egy lakásra költöttük volna, már valami kacsalábon forgó palotában élnénk. :S De ez sem megoldás, mert Norbi nem akar. Átmenetileg sem. :( 30 évig lakásban lakott, az én ötletemre néztünk családi házakat, de nem akar többé társasházban lakni. :((
Patt helyzet, ami engem visel meg a legjobban. Nem bírom, nagyon nem, ezeket a korlátokat és egyre rosszabb lesz, ha pölö elmegyek majd dolgozni, mert akkor mindennap két kocsival kell járnunk Pécsre (korábban Norbi céges autójával jártunk ketten haza - kétszemélyes, a cég fizeti a hazajárást) és nagyjából amennyivel többet fogok kapni a munkahelyen, az az üzemanyagra el is fog menni havonta. :(((

Elééééééééééég volt már! Jótündér hol vagy????!!!!

Életjel!

Megvagyunk ám, csak valahogy most írni nincs időm/hangulatom.

A hétvégén jól elfáradtunk megint. Ákost péntek délután elvitték anyuék és csak vasárnap délelőtt hozták haza, úgyhogy két éjszakát nyugodtan tudtunk aludni. A szombat estére nagy szükség is volt, mert a játszótér kialakítása elég nagy energiát vesz igénybe a részemről. Az elvadult domboldalunkat kell megregulázni, egy csomó földet átmozgatni és így tovább. Fizikailag megerőltető. Szerintem most egy olyan 40%-os készültségben van a dolog, ha pár egésznapot rá tudnék szánni (és bírnám is erővel) akkor hamar kész lenne a terület. Utána jön még a gyomírtózás, folyami kaviccsal leterítés, aztán a játékok felszerelése. Szerény számításaim szerint mire elkészül a hinta, Ákos pont rá fog fagyni hintázás közben. :D
Vasárnap itt volt a fele család, Mária napozás ügyén, meg dolgozás ügyén. Mindenki csinált valami kültéri munkálatot, jó idő is volt hozzá, közben meg a bográcsban készült a pörkölt, a hűtőben meg a sütik várták a munkásokat. Jó volt, jól eltelt a nap. A bográcsos pöri nekem valahogy nem ízlett, de lehet hogy én vagyok elcseszve (biztos). Én nem ilyen pörköltet főzök (após volt az elkövető).

Tegnap és ma is átmentünk Görcsönybe csavarogni. Ez az Ócsárdnál azért jóval felszereltebb település 3 km-re van tőlünk és a múlt héten felfedezni véltem, hogy a főúti résznél, ahol rendszeresen áthaladunk autóval, jóval nagyobb és szebb. Tudatosult bennem, hogy itt van posta, van bolt, mint kiderült van zöldséges is, és van temetkezési vállalkozás is. :D A legjobb, hogy szinte az egész belső rész sorházakból áll, ami szerintem tök jó - lenne, ha fel lennének újítva. Harkányban is van egy ilyen rész és szuper jól néz ki, amikor ilyen mediterrán stílusúra fel vannak turbózva, nagyon hangulatos. Keskeny, két szintes, magas házak ezek, az utca felé épp csak egy belépőnyi kerttecskével, hátrafelé meg kis udvarral. Tök ideális egy dolgozó családnak, csak szomszédok ne lennének. :DD Jó volt csavarogni kicsit, időtlen idők óta nem sétáltam csak úgy Ákossal sehol. Most meg kétszer is. Szeretem ezt az időjárást, az a döglesztő meleg valahogy nem az én műfajom, a hűvös lakásból nézve elviselem, de menni nem szeretek akkor sehova. Sokkal jobb ilyen 20-25 okba sétálni, kellemesen melegen süt a nap, sokáig tarthatna még ez a gyönyörű késő nyár - kora ősz.

Mostanában megint nagyon foglalkoztat a költözés gondolata, nagyon mennék vissza Pécsre. Persze válogatós vagyok, úgyhogy akárhova nem mennék, de hülyeség is az egész, mert úgysem tudunk menni sehova. Ha nem jön a jótündér és nem nyerünk egy nagyobb összeget, akkor maradunk itt. Az is ötlet volt, hogy jó lenne a 2700 nm területünket megosztani és eladni a felső részét építési teleknek, de egyelőre még nem tört be az építési láz Ócsárdra, úgyhogy túl sokat nem tudnánk érte kapni és persze megint lennének szomszédaink is. :D Majd csak lesz valahogy.

Kellemes napot mindenkinek!

Sound of music

Pár napja láttam valamelyik kreatív blogon ezt a klippet és mosolyt csalt az arcomra. Nézzétek meg Ti is! Szeretnék részese lenni egyszer valami ilyen nagyszabású dolognak!

http://www.youtube.com/watch?v=5g1wDQKqpPQ

A DVD tároló esete

Az úgy volt, hogy...

a bútordarabjaink közül az örök problémát okozó a DVD tartó. Nem tudjuk hova tenni, mert igazából mindenhol útban van. A meglevő filmek 1/3-a sem fér igazán el rajta, ezért egy ideje már a tetejére is pakolunk. A 3 stóc egyenként majd 1 méter magasan van felrakva, de ezzel még nem lenne gond, mert nem mozgatjuk és magában szépen elácsorog.
Működött is a dolog addig amég a gyermekünk nem jött rá, hogy a DVD-ket nem csak kivenni jó móka a tartóból (ezt még engedtük neki), hanem a tokból is jó és tök jó csiszitölni a padlón a lemezeket. Norbi itt mondta, hogy állj és ne tovább, mert tönkre mennek a filmek. Az alsó 3 sor tartóra kötött akadályt, hogy ne lehessen a tokokat kihúzni, a negyedik felsőre nem rakott, mert azt nem éri fel még érdemben Ákos.

Ma reggel megint sorra került a tartó, az alsó polcokról nem jött ki a DVD, ezért a felsővel próbálkozott a gyermek. Sikerült elterelni valamivel a figyelmét, így hamar ejtődött a dolog. ... Egészen délutánig. Apa asztala alól nem lehetett kipakolni, ezért egy pillanatra amikor elfordultam nekiesett a polcnak, megrántott fent egy DVD tokot és mire visszanéztem már dőlt az egész kóceráj a gyerekre. Úgy ahogy az a filmekben szokott lenni, minden röpült mindenfelé a gyerek meg a polc és a DVD rakás alatt kötött ki. :( Mint egy lassított felvétel még most is látom magam előtt, de tenni nem tudtam semmit. Nagyon mákunk volt, mert Ákos első ijedtében elhasalt, így a 3 stóc elrepült a feje felett, csak a műanyag DVD tároló dőlt rá, meg egy pár lemez. Nagyon megijedt (én jobban), de talán egy percig sem sírt, aztán csak méltatlankodott.

Íme az eredmény:

A tartó előtti üres területen feküdt ő. A DVD-kből meg még az ajtóba is jutott.

3 pici púp lett a fején, más baja nem lett, még jó hogy műanyagból van a tartó.

--Más--

Szellemi fejlődés:

Mutat a tárgyra amit szeretne megkapni és határozottan mondja, hogy "ezt". Suttogja amikor hazajön Norbi, hogy "apa". A plafonon a lámpa, a kocsik lámpája és a villanykapcsoló is "gangang". Tudja mi az összefüggés a kapcsoló felbillentése és a lámpa felkapcsolódása közt. Az "ámám" után az "emmm" amikor inni kér. Ha lefekszem a földre húzza fel a pólómat és jót viháncol a hasamon/hasammal. Alkalmanként a cicit is megnézi és jót nevet, amikor mondom, hogy cici. :D Ma már mondta ő is nagy boldogan, hogy "cici". :D Számomra érhetetlen módon kezdik érdekelni a genitáliák. Amikor öltözöm vagy pisilni megyek, jön mindig és mutogatja a puncit, de tegnap apájával együtt fürödve egy nagy "hööö"-vel nyugtázta, hogy apának mása van. :DD Katának ugyanígy próbált a rövidnadrág szára alá bekukucskálni. Nyilván még nem szexuálisan érdekli a dolog, azért a "fiúknak kukijuk, a lányoknak puncijuk" témához még kicsit korán van. Vagy nem?

Az alvás még mindig gáz. Most úgy érzem, hogy én szúrtam el a sírni hagyással. :((( Nem kellett volna. Azóta jön utánam mint egy kiskutya, ha berakom a kiságyba és elfordulok, már ordít és folyamatosan keresi a testi kontaktust napközben is. Az az érzésem, hogy attól fél, hogy egyedül marad, hogy elhagyom és biztos vagyok benne, hogy ez a sírni hagyás miatt van. Lelkifurkám is van becsülettel ez miatt. :(

Sikerült már egy kicsit hárítani, de messze vagyunk a régi állapottól. Most úgy altatom, hogy berakom a kiságyba már amikor nagyon álmos és 1. ott ülök vele amég el nem alszik, 2. rakok játékokat, kijövök, kicsit sír, de pár perc után játszani kezd és elalszik. A 2-es verzió nem mindig működik, de napközben azért elég sikeres. Az 1-esnél a lefeketetés nem működik, mert ezerrel ellenáll és nem marad fekve, így az ágy mellett ülve elmondom neki kedves hangon vagy százszor, hogy feküdjön le, aludjon szépen, nem megyek el, akkor is itt leszek ha felébred és így tovább. Aztán egyszercsak győznek az álommanók és ki tudok jönni a szobából. Ez max. 10 perc volt eddig, szóval nem vészes, de a régi berakom az ágyba, simi-puszi és kijövök után egy teljesen más irány. Pont olyan, mint amikor 4 hósan elkezdett egyedül elaludni a kiságyba, akkor is ott ültem mellette az üveget tartva vagy csittegve amég el nem aludt. Ha már egyszer én szúrtam el, akkor nekem kell helyrehozni, így csendesen viselem, hogyha ilyen áron is, de legalább sírás nélkül alszik.

Keddtől indul a suli. Nem egészen olyan formában, mint azt én gondoltam, de mindegy, jó lesz. Egyik dolog hozza a másikat, így a nem ideális körülményekkel is belevágok. Felsőfokú szakképzésre szerettem volna menni, ehelyett ez csak emelet szintű középfokú lesz, de jövőre lehet hogy indítanak olyan osztályt amire szerettem volna menni és akkor át tudok iratkozni. Meglássuk.

Az van, hogy a Szinergia Szakiskola képzési csomagokat indít. Egy iskolarendszerben tanult dolog mellé ad még 2 másik OKJ-s képzést, minimális alapítványi támogatásért. Az iskolarendszerben tanult dolog itt a logisztikai ügyintéző szak, aminek a vizsgája 2011-ben lesz. A másik kettő mellé a marketing és reklámügyintéző OKJ-s és a logisztikára épülő nemzetközi szállítmányozási ügyintéző OKJ-s szak. Most a marketing és reklámügyintéző képzést fogják lenyomni, amiből jövő tavasszal lesz a vizsga. Jövőre indul a logisztika, de ha szerencsém lesz és indítanak felsőfokút is (nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintéző), akkor arra át tudok iratkozni. Elvileg azzal a Tomori Pál főiskolára egyenes az út, ahol szintén ezt lehet tanulni, csak felsőfokon. Nekem az lenne a legjobb, akkor lehetne szakirányú diplomám, de ez persze még soktényezős dolog, mert a főiskolát anyagilag is bírni kéne, nem csak családilag és tanulásügyileg. A tanulás ártani nem fog, ez teljesen biztos. :D (Viszont most nagyon jó lenne, ha Pécsen laknánk, mert így azért nagyobb a szívás, de mindegy, nekünk ez jutott, ezt választottuk.)

Nem alszik...

Nem és nem és nem. Illetve elaludni nem akar/tud/kitudja. A délutáni alvás immár 1,5 órája csúszik, úgyhogy hamarosan elérünk ahhoz a szinthez, hogy ez már az éjszakai korai lefekvős alvás lesz. Kétszer nekifutottunk. Az első sikertelenség után kivittem az udvarra játszani, aztán amikor már esett-kelt, ásítozott behoztam, megcsináltuk a szokásos alvós ceremóniát. Még ki sem értem a gyerekszoba ajtaján (3 lépés) elkezdett sírni, immár több mint 30 perce.
Korábban is azon a véleményen voltam, hogy egy gyereket csak akkor kell lerakni aludni ha álmos, de ha már akkor sem alszik mikor álmos, akkor megáll a tudomány. És ma nem vagyok elég türelmes...

Történések

Hümm... immár több mint 1 hete nem írtam. Mindig volt valami ami miatt elmaradt, vagy egyszerűen annyira elfáradtam, hogy csak néztem kifelé a fejemből.

Nem alszom valami jól, ezen a héten két éjszaka is volt, amikor annyira pörgött az agyam, hogy fél éjszakán keresztül forgolódtam, az alvással töltött idő is felszínes volt. Aznap ez nem is probléma, tök jól elvagyok ezzel a felszínes pihenéssel, de másnap... ha nem sikerült sokat aludni, totál rossz a napom.

A teljesség igénye nélkül: beiratkoztam a suliba (bár nem tudom, hogy ez múlt héten volt-e), voltunk tanácsadáson, majd az orvosnál az 1 éves státusz vizsgálaton, Ákossal megint dokinál voltunk mert visszajött a camphylo bacter, szerdától összecsomagoltam a vasárnapi bababörzére minden cuccunkat ami az 1 év alatt felgyülemlett és nem lesz rá szükségünk, szombaton autót szereltünk és elkezdtem kialakítani a játszóterünk helyét. Vasárnap hajnalban keltem -előtte éjjel nem aludtam-, irány a börze, délig árultunk, ebéd, család különböző tagjainak a begyűjtése, majd haza és az unokatesóm segítségével kivágtuk két cseresznyefánkat. A fák leágazása, felvágása, amég sötét nem lett. Hosszú napom volt.
A börze jól sikerült, egy csomó pénzt kerestünk. A lelki tényezőn már nem gondolkozom, hogy ezeket a cuccokat tulajdonképpen alapos gondossággal Ákosnak válogattam ki anno, főleg az újszülött ruhákat, babakocsit, mellszívót, stb. Nincs, elvitték, más babáé lett. Három rugit elraktam, a három legkedvesebbet. A pénzt ami bejött anyuéknál hagytam, ahogy azt terveztem is, mert mi csak felélnénk. A legtöbb dolgot úgyis tőlük kapta Ákos, őrizzék meg a lóvét, biztos jól fog az jönni 1-1 alkalommal később is. Kijött anyu és az "új apukám" is segíteni, így egy-egy kört azért én is tudtam tenni a vásár területén. Kapott jó pár rucit Ákos, bár nekem már csak a kiválogatottak maradtak, biztos sokkal több mindent tudtam volna venni, ha az elején megyek. De az elején meg nálam volt forgalom, úgyhogy nem mehettem. :D Jól éreztem magam, tényleg! Ha más cuccait kellett volna eladni még jobb lett volna, de tetszett a légkör. Most azt tervezem, hogy mivel Pécsen van rendes vásártér is, összeszedem az 1 millió száz éve őrzött, "majd jó lesz még valamire ruhámat" és kiviszem őket a vásárba pár száz forintért. Ömlesztett turka, vagy hasonló, de ezt még megálmodom. A szekrénybe már rég nem férnek be, a padláson meg minket álljon.

Ma extra gyogyós napunk van. Ákos is lökött és én is. A saját bajomat még értem, egyszerűen ma hülye vagyok és kész, de hogy őt mi lelte, azt nem tudom. Egész nap rajtam lógna, jön utánam, áll a lábam mellett, nyújtja fel a kezét és ordít. Ha felveszem, azonnal elhallgat. És nem alszik. Nagyon álmos, de nem és nem. Ma már 30 percet sikerült neki, kb. 10 perc sírás után és a zárt szobaajtó mögött most ismét nekifutottunk ennek a próbálkozásnak. Ordít. Kicsit később bemegyek, lefektetem, aztán kezdjük az egészet előlről. Előbb-utóbb elfárad, csak az én lelkemnek nem tesz jót egyáltalán ez a macera. Nem szeretem sírni hagyni, nem szeretem, ha nem tudom mi a baja, de most nincs más az eszköztáramban, mint ez. Aludnia kéne, utána nem lenne ilyen kis gyogyóber és az én hülye napom is kicsit elviselhetőbb lenne.

Amiről régebben írtam, a mamás napok most egy ideje nincsenek már. Anyu dolgozik egész héten 9-17 óráig, illetve minden második szombaton 13-ig. Így nem tudják elvinni Ákost, én nem tudok szusszanni és ma felötlött bennem, hogy ha még suliba is kell járnom, tanulni kell, akkor vajon mi lesz?!
Ma jó lenne, ha Áki nem lenne itthon. Nem mennénk egymás agyára, én eldilinyóznák egyedül, őt meg foglalkoztatnák anyuék hárman szíves örömest. Tudnám csinálni amit elterveztem, és ha nem csinálnék semmit, akkor sem lenne semmi gond. Csak lennék és néznék ki a fejemből.

Ilyen egy nap, amikor tetemes alvás elmaradásom van. Agymenés.
Kellemes napot mindenkinek!

Születésnapi buli

Szombaton tartottuk anyuéknál Ákos buliját.

Anyuékhoz eljöttek Norbi szülei és a testvéréék is, úgyhogy majdnem teljes volt a család. Ugyan nem ebédre voltak hivatalosak, de már pénteken elkezdtük elkészíteni a hidegtálas finomságokat, hogy biztosan minden időben készen legyen. Volt francia saláta, kapros-joghurtos zöld saláta, káposzta saláta, tormakrémes sonka tekercs, sajt tekercs, töltött pauflek és a maradék töltelékből fasírt golyócskák. A sonka tekercs nem volt egy nagy durranás - recept alapján csináltam - de a többi étel nagyon finom lett és fogyott is becsületesen. :D

Íme egy kép a terített, még meg nem támadott asztalról. :D

Süteményt hozott az anyósom és a sógórnőm is, én pedig a tortát készítettem. Kaptam egy egyszerűen elkészíthető, nem sütős, joghurtos-barackos-túrós torta receptet, ami szülinapi tortaként is szupernek bizonyult. Ákos kapott külön egy pici kupac tortát, egy gyertyával a tetején, amit szabadon széttrutymolhatott.

Hát, sok nem kellett ahhoz hogy elsírjam magam, amikor Ákos felé nyújtottam az egy szál gyertyával feldíszített tortácskát. Édes kicsim, már ilyen nagy fiú.

Először nem nagyon értette, hogy most mi ez, hogy mindenki őt figyeli és ott van egy valami előtte amit szabadon lehet trutymolni - eddig ugye nem lehetett turkálni az ételben - de aztán belejött a dologba. A torta egészen jól állta a rohamokat, vagy Áki volt visszafogott. :D

A felnőtteknek szóló tortára is jutott azért boldog szülinapot felirat - tök bulis ez a gyertya! -.

A torta úgy érzem már erősen mindenki befogadó képességének a csúcsát súrolta, úgyhogy csak a fele fogyott el hirtelenjében. :D Utána kis beszélgetés volt még, aztán olyan hirtelen 8 óra lett, hogy csak na. A szülinapos is játszott egy nagyot az ajándékokkal és az unokatesókkal.

Vasárnap apáéknál folytattuk a partyzást. Anyósék oda is hivatalosak voltak, de a mama ebéddel készült itt már. Faszénen sütött hússzeletek és rablóhús volt a főmenü, némi salátával és körettel. Készült 3 torta is, egy feketeerdő, egy hamis dobostorta és egy almás torta. Ott voltak az unokatestvéreim is - majdnem nagybácsik - és később befutottak a keresztszüleim is, Anna babával, akiről már korábban írtam. A két kis kertitörpe eléggé lekötötte a népes felnőtt sereget, úgyhogy mindig volt miről beszélgetni. :D

És egy ráadás - tesók :))

Boldog születésnapot Ákos baba!

Ákos születése képekben:
Kórházba érkezés, átöltözés. Pár óra telt el a víz elfolyása óta.

CTG-vel a pocakon pihi a szobában. Hajnalodik, az ágyat a nap fénye már megvilágítja. Jól vagyunk, ezután kezdődött csak az igazi buli. :)

Apuka is átérzi a helyzet súlyát. :D

És itt van Ő, a várva várt! Még mindig emlékszem az érzésre, hogy milyen volt, amikor megszületése után a hasamra rakták. Meleg volt, nedves, puha, de nem sírt, csak nyöszörgött, a hasamon viszont már teljesen elnyugodott. Fáradt voltam nagyon, akkor nem is tudtam nagyon mit kezdeni ezzel a helyzettel, de kitörölhetetlen emlék maradt.

Fürcsi.

Cicizés. Vagy valami olyasmi. :)

Anya édes pici gyönyörűséges babája. Elfogultság nélkül is gyönyörű újszülött volt, a szülésznők is mondták fent. Nem volt ráncos, magzatmázas, lila. Olyan volt, mintha készült volna a nagy találkozásra és a legszebb arcát mutatta nekünk.

Több mint egy órát volt velünk születése után, utána levitték a csecsemősök. Ma már nem így csinálnám, de akkor annyira fáradt voltam, hogy semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy pihennem kell. A "szerelembe esés" is később jött, mai napig lelkifurkám van emiatt, mert lehet ha velem van végig, hamarabb jön az érzés. A szülés után 4 órával a saját lábamon sétáltam le az gyermekosztályra, és amikor leültem az ágyra hasított belém az érzés, hogy "hol a gyerekem?" Azonnal mentem érte a csecsemősökhöz és utána jó sok ideig nem váltunk el.

A kórházban az első pár nap aggódtam, hogy nem fogom megismerni a fiam. Miután a napi vizsgálat megvolt és hozták vissza a babákat, tök stresszben voltam, hogy megismerem-e a gyerekem a csecsemős kezében. Féltem, hogy másik babát hoznak, nem az enyémet és én nem tudom megmondani, hogy milyen volt az én kicsim, nem tudok leírást adni róla, csak egyszerűen tudom, hogy az a bébi nem az enyém.

Néhány órásan Józsi papa kezében. Ugye milyen szép?! Teljesen más arcra, mint most, rengeteget változott, de mégis annyira hasonlít.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KICSINYEM! SZERETNÉK ÖRÖKRE ENNYI MOSOLYT ÉS ÖRÖMET KAPNI TŐLED, MINT IDÉN. MARADJ SOKÁIG ANYA KICSI BABÁJA...

Ma 10 óra 10 perckor a fodrásznál ültem, de felidéztem magamban azokat a perceket amiket akkor átéltünk. Szeretnék minden évben emlékezni rá, ameddig csak világ a világ.

A szülinapos ma apás napot tartott. Én egész nap a városban lófráltam, ügyet intéztem, csak késő délután értem haza. Ákos szüli ajándékát is ma szereztem be, nem volt pontos elképzelésem, csak ötleteim, de végül azt hiszem jókat sikerült vennem. Kapott egy 4 keréken járó babataxit, ami igazából kis vonat, de aranyos. Nagy sikere volt. Még semmit nem csináltunk, csak letettük elé és már "brrrr"-ögött. Tologatta, húzogatta, próbálta nyomni a dudát és vigyorgott, mint a vadalma. Ráülve nem volt akkora a siker, de később jó lesz az is. :D Ezen kívül kapott még két kis könyvet, mert nagyon szereti nézegetni a könyveket. Találtam egy sorozatot, aminek nagyon szép a grafikája. Nem szeretem a csúnya mesekönyveket és úgy tűnik Ákos sem. Amiben rondák a rajzok azokat nem veszi elő, csak félredobja. Jó ízlése van (mint anyukájának). :D Kapott még egy kockányi almás sütit is, amire egy szál gyertyát terveztem rakni, de addig vártam az odaadással (megéhezéssel), amég inkább Ákos elaludt. 7-kor megint beájult ugyanúgy, mint tegnap. Nem nagyon tudom mire vélni a dolgot... talán a betegséget piheni ki még mindig.

Visszaemlékezés

Tavaly ilyenkor 39 hetes és 2 napos terhes voltam. 4 napom volt vissza a kiírt időig, az együttlétünk és a peteérés alapján napra pontosan 6-án járt volna le a 40 hét.
Bár voltunk 4D-s UH-n és minden alkalommal amikor lehetett rákérdeztem a nemére, a mi kicsikénk már akkor sem volt egyszerű eset, így a 36. heti ultrahangon tudtam meg - én is láttam -, hogy kicsi fiú baba növekszik a pocakomban. A neve régesrég meg volt, Ákos lesz. Bár nagyon lányt szerettem volna, valahol mélyen mindig is tudtam, hogy fiam lesz, így egészen korán leszoktunk a "kispocok"-ozásról (mert a pocok nálunk a női nemhez tartozik ;P) és elkezdtem Ákosnak hívni a jövevényt. Némi virgonckodás után a 30. hét körül fordult be fejjel lefelé, de utána is hihetetlen, alien számba menő bulizásokat tartott odabenn. A végén is, nem lassult le, nem zavarta, hogy kevés a hely, ha kényelmetlen volt neki, akkor biza jó nagyokat rúgott belém. :) Nagyon szép hegyes, igazi fiús babalak nőtt rám előre, hátulról nemigen lehetett megmondani, hogy terhes vagyok. Szerettem kismama lenni, szerettem ezt a különleges állapotot és a szülés előtt siettettem és sajnáltam, hogy véget érjen ez az állapot és elkezdődjön valami más.
Ez a nap akkor úgy indult mint a többi. Reggeli kelés, autózás be Pécsre egyedül, 10 óra körül séta be a kórházba NST-re. Ákos egészen aktív volt az NST ideje alatt, még örültem is neki, hogy hamar szabadulunk. Az orvosom szabadságon volt, így az ügyeletes nézte meg a görbét és húzta a száját, hogy ez nem teljesen jó. A mozgások alatt esett a szívhang, határeset a dolog, de mivel vidéki vagyok, így nem mehetek haza, séta fel POSE-ra a szülészetre, nézzük meg az mit mutat. Felmentem, bekötötték, küldtem egy sms-t Norbinak, hogy nézzen rá a kocsira, mert lejár a parkoló idő és kezdjen izgulni. :) Ha jól emlékszem 2 órát feküdtem ott fenn, miközben gyenge kis fájásokat csinált az oxitocin, a hasamon meg végig rajta volt a CTG. Lett vagy egy kilóméternyi slájfni, amit a helyettes orvosom megnézett és azt mondta, hogy ez még mindig jó is meg nem is, menjek haza, de másnapra reggel megint POSE és hozzam a cuccom is, mert lehet hogy indítják. Huhh. Kicsit sok info volt így együtt. :) Kiballagtam a kocsihoz, ücsörögtem benne egy keveset, aztán miután kiderült, hogy Norbi nem tud hazavinni és az oxitocin keltette fájások is elmúltak, hazajöttem. Egész úton az járt a fejemben, hogy mi legyen... Indítást nem akartam, nem akartam végig a kórházban vajúdni, de féltem is a bábakoktéltól, mert mi van, ha mégsincs itt az idő én meg kikergetem az első szülöttemet a jó kis meleg otthonából. Legyőzve a lelkiismeret furdalásomat, úgy döntöttem, hogyha jönnie kell, akkor jöjjön a mi segítségünkkel, így az összecsomagolás után este 7-kor megittam a bábakoktélt, aztán tíz óra tájban szeretiztünk egy nagyot, ami után persze nem tudtam elaludni, így 11 körül lepett meg az álom manó. Mivel most 21 óra van, előrementem az eseményekben... Fél 1-1 körül ébredtem, hogy leért a koktél és sűrgősen WCre kell mennem... és akkor már jött is a magzatvíz, úgyhogy nyilvánvalóvá vált, hogy Ákos elindult hozzánk a nagy útra. Tiszta volt a víz, úgyhogy nem aggódtam, viszont az izgatottság és a 3 perces fájások miatt nem tudtam elaludni, így még írtam a lányoknak egy-egy üzenetet a Babanetre, illetve Monával smseztem még kicsit mielőtt szóltam Norbinak, hogy esemény van. Anno mikor Nóri bébi született, egy hirtelen, nem is tudom, ősanyai/ősnői sugallattól vezérelve egymásra akadtunk és én voltam "mellette" a kezdésnél. Most ő volt mellettem és olyan jó volt, hogy van valaki aki tudja, hogy minek a kapujában állunk és ugyanolyan csodaként élte meg az egészet, mint amilyen csodaként vártam én is. Mély, megmagyarázhatatlan dolog ez, amit talán kevés ember, kevés nő ért, mert nem kézzel fogható. Ez egy érzés, egy közös lelki rezgés ami néhányunkban megvan, Monával azt hiszem a szüléseink alkalmával szabadult fel egymás felé. Mona, bár sosem köszöntem meg, de nagyon sokat jelentett az a pár szó Tőled akkor! ;)
Nekem a szülés is ilyen lelki kinyílás volt. Egy mélyről jövő és minden fájdalmával együtt is az egekig repítő, az életemet örökre meghatározó esemény, ami olyan spirituális élményt nyújtott, amilyet addig sosem tapasztaltam. Néhány kiadós szeretkezés tud valami hasonló testen kívüli élményt nyújtani, amikor külön válik a tudatos én és az ősi ösztönlény, de közel sem ilyen mélyen és kitörölhetetlenül. Hetekig nem tértem magamhoz utána a hatástól és bármikor újra csinálnám.

Holnap egy csodálatos szülés vár még rám, úgyhogy ideje aludni egyet. :) Folyt. köv. képekkel.

Mindenféléről

Fáradt vagyok, nagyon.
Ákos betegsége engem jobban leszívott mint őt, hiányoznak nagyon az át nem aludt éjszakák. Egyébként is nagyon alvós vagyok/lennék, de mióta gyerekem van ez nem nagyon jön össze. Terhesen képes voltam 10-ig aludni, most meg örülök, ha már 7-ig sikerül. :) Olyan szintre fejlődött a dolog, hogy már naponta kávézom, pedig régebben szökőévben egyszer ittam, hobbiból, de az ebéd utáni kávéval is úgy elalszom amikor lehet, hogy csak na. Hazafelé jövet Sopronból Norbi megivott egy energia italt és még itt huhugott éjfélkor is, én meg úgy aludtam az energia ital után, mint akit lecsaptak. :)
Az a gond, hogy a kialvatlanság miatt egész nap csak ténfergek, semmivel nem haladok, mert mindig csak rész dolgokat tudok megcsinálni. Egy ebéd elkészítése után totál kész vagyok és órákba telik mire megint neki tudom durálni valaminek magam. Régebben 1 nap alatt kiforgattam a sarkából a házat, most meg örülök, hogy valamennyire rend van és elkészül 1 dolog naponta. Jó sok elmaradásom van ez miatt, amiket meg kell vagy meg szeretnék csinálni, illetve folyamatosan gyűlnek a fejemben a még megcsinálandó, de erősen várólistás dolgok.

Emellé szeptembertől iskolába fogok járni. Régóta tervezem, de eddig mindig volt valami ami miatt elhalasztottam a dolgot. 2003-ban érettségiztem kéttannyelvű angol gimnáziumban, az érettségivel középfokú angol nyelvvizsgát kaptam. Ha 4-es lett volna az érettségim, akkor felsőfokút kaptam volna, de csak 3-ast kaptam, így lett középfokú. Itt megálltam, elfáradtam, nem volt kedvem tanulni, a kéttannyelvű nehéz volt, pláne hogy itthonról nem tudtam segítséget kapni az angolozáshoz. Meg az az igazság, hogy csak itt Pécsen lett volna lehetőségem tovább tanulni és az angol lehetett volna csak a fő irány, a bölcsész kar meg annyira nem vonzott. Úgyhogy elkezdtem dolgozni és azóta halasztódott a tanulás kérdése. Így 24 évesen már van sejtésem, hogy mihez szeretnék kezdeni, így úgy döntöttem, hogy elmegyek egy nemzetközi szállítmányozási és logisztikai ügyintéző OKJ-s felsőfokú képzésre. Az egyik előző munkahelyemen egy rövid ideig csináltam ezt és nagyon tetszett. Lehet önállóan dolgozni, pörögni, szervezkedni, angolul beszélni, mindent amit most nem csinálok a munkahelyemen. Persze a GYED lejártával, jövő szeptemberben az E.ONhoz megyek majd vissza és nem is tervezem még bő 1 évig a váltást, amég Áki átvészeli a bölcsis összes fárnya megbetegedést. Csütörtökön megyek be a suliba, akkor fogok beiratkozni és derülnek ki a részletek. Annyi már biztos, hogy estin is ingyenes a suli (ÉLJEN!), és hogy heti két napot kell menni 14-20 óráig 2 éven keresztül. Félek tőle nagyon, hogy hogy fogok tudni Ákos és a háztartás mellett tanulni, meg hogy tudjuk megszervezni a Babuc életét, de nincs mire várni, most pont aktuális a kezdés.

Norbival nem vagyunk jobban, igaz rosszabbul sem. Nem beszéltünk a problémáról, nem vagyok motivált nekiállni megbeszélni, ő meg nem kérdezi mi van. Elvagyunk, beszélünk, élünk, de nem szeretgetjük egymást. Szürke kaki az egész, de most ez sem érdekel. Fáradt vagyok ehhez is.
Úgy döntöttem nem foglalkozom a dologgal, várom inkább a sulit, hátha az majd hoz egy kis változást az életünkbe. Otthon bekattannak egy idő után az anyukák, lehet hogy én is bekattantam, csak nem veszem magamon észre. Remélem, hogy az új impluzusok, az új perspektíva majd segít és jobb lesz a helyzet. Addig túlélünk.
Meg azért is döntöttem úgy, hogy nem ölöm Norbit, nem szaladok fejjel a falnak, mert nem ez a jó irány. A gyerekemnek apa kell (még ha nem is ideális apa), nekem társ, meg kell őriznünk az életünket, mindent amit együtt átéltünk és elértünk. Nekem rossz a családképem, ezt egy megfelelően türelmes pszihomókus biztos ki tudná analizálni belőlem. Olyan családban nőttem fel, ahol az anya, a nő volt az irányító. A nagyanyám fiatalon egyedül maradt két gyerekkel, amikor a bányász nagyapám meghalt. Anyumék elváltak 6 éves koromban, anya nevelt engem egyedül, többnyire nehéz körülmények közt és hiába mellette majd tíz évig egy férfi, ő még véletlenül sem volt apának tekintve. Anya sem engedte hogy apaként viselkedjen és én sem tekintettem rá apaként, amit ma már felnőtt fejjel kicsit bánok, de nem lehet visszacsinálni. Szóval előttem két, a jég hátán is megélő nő képe van, akik férfi segítség nélkül is boldogulnak. Én is ilyen lettem, a kapcsolatunk elején sok súrlódásunk volt emiatt Norbival, de asszem elég jól átalakultam. Mostanság ezen járt az eszem, hogy egy ilyen pasi/férj/apa minek nekünk, amikor mindezt egyedül is meg tudom csinálni és legalább nem idegesít, hogy ott van valaki aki segíthetne, de nem segít. Fáj a lelkem, mert a gyerekünket nem magamnak szültem, hanem kettőnknek, de mégis az enyém lett. Imádom, de sírni tudnék, amikor csak hozzám jön oda ha baja van, ha éhes, ha fáradt vagy ha szeretgetésre vágyik. Én vagyok a királylány, az istennő, pedig ennek nem így kéne lenni mióta már nem cicizik. Fontossági sorrendben vagyok én, van anyum, aztán jön csak apa, ha jelen van és ez gáz. Jól van Ákos miatt, mert megvan neki a biztos pont, de mégsem van ez jól így. Mindegy, túléljük, majd lesz valami, nem megyek neki a falnak. Remélem később sem lesz rá szükség.

Nyaralás

Szóval az úgy volt, hogy:

... Ákos és Kata múlt hét szombaton elment anyumékhoz, hogy mi is is tudjunk szusszanni egyet a nyaralás előtt, legyen idő normálisan összepakolni, stb. Szombaton délután jöttek értük, elmentek strandolni, vasárnap még ott voltak, aztán hétfőn meló előtt anyu elvitte őket anyósomékhoz, ahol nekünk kellett összeszedni a kölköket. Ez volt a terv. Hétfőig minden simán ment, mi is élveztük a kettesben töltött időt, aztán dél után telefonált apósom, hogy csak szólni akar, hogy Ákos lázas... Királyság! No para, lehet hogy 3 napos láz, körtelefon anyuékhoz, ott nem volt baja a gyereknek. Nem volt semmi, evett, játszott, aludt rendesen, nem értik mi van. Hétfőn napközben a nyaralás előtti utolsó betervezett teendőket elintéztük, aztán hónunk alá csaptuk Ákost és séta az ügyeletre. Semmi nem volt, hasmenés, láz, biztos valami vírus. Elmúlik majd, diéta, lázcsillapítás és ha véres a széklet, akkor menjünk a háziorvoshoz székletleoltásra. Oké, vettünk egy nagy levegőt, 19-re lapot húztunk mi is, és mégiscsak nekivágtunk Sopronnak, majdcsak valami lesz alapon. Bár a hétfő este nagyon necces volt, Ákos lázas is volt, fájt is a hasa, éjjel peluscsere is volt, szóval sokat nem aludtunk.
Reggel nem volt lázas, jó kedvű volt és bár tovább aludtunk, mint terveztük, de azért 9 óra után el tudtunk indulni. Ákos az út nagy részét végigaludta, indulás után azért, mert akkor egyébként is szokott aludni, utána meg azért, mert megint belázasodott és a Nurofen kicsapta. 1 órányira Soprontól Rábapatynál láttunk egy jó kis játszóteret, ott megálltunk, sétálgattunk fél órát, Ákost szabadon eresztettük. Van ott egy jó kis cipő outlet, úgyhogy Norbi kapott egy régóta vágyott sportcipőt, Kata meg egy ilyen hosszú, de lehajtható szárú dorkót, amiért már hosszabb ideje be volt zsongva. Öröm. Mi Ákossal nem kaptunk semmit. :) A 37-es cipők szóba sem álltak az én 42-es lábammal, de egyébként sem volt egyetlen olyan sem amire azt mondtam volna, hogy kár hogy nincs belőle nagyobb. Kocsiba vissza, irány Sopron. Ákos ezt a részt már annyira nem viselte jól, de szerencsére a szórakoztató műsorom megfelelt neki és csak az utolsó 10 percben kezdett el igazán méltatlankodni. Szuper pacák, agyon lett dícsérve, az 5 órás utat két megállóval le tudtuk nyomni.
A kégli amiben laktunk (E.ONos ház) tulajdonképpen jó volt. Közepesen régi bútorzatú, de felújított fürdőszobájú kicsi szoba volt 4 ággyal, szekrénnyel, hűtővel és TVvel. Tartozott hozzá még egy hatalmas nappali konyha sarokkal, de ez a helyiség elvileg közös lett volna a szinten levő másik ugyanilyen szobával, mint a mienk. Első két nap nem volt ott senki, utána jött csak egy házaspár hosszú hétvégézni, de csak enni jöttek be a nappaliba, után a szobájukban voltak, vagy csavarogtak ők is. Nálunk saralatos kérdés mindig a fürdő, illetve a konyha, ezek rendben voltak, másban meg nincsenek nagy igényeink. Az ágy kényelmes volt, a huzat tiszta, a tévét be lehetett kapcsolni, a hűtő meg hűtött. :D
Az érkezésünk napján elég késő délután volt mire kicuccoltunk, úgyhogy akkor nem mentünk sehova. Másnap bejártuk Sopron belvárosát, geocacheltünk, ebédeltünk a városban, stb. Megnéztük a Nyugat Magyaroszági Egyetem botanikus kertjét (geocache), ami egyben az egyetem területe is. Nagy szerelembe esetem a hellyel, csodálatos dolog lehet tulajdonképpen az erdő közepén iskolába járni. Harmadnap átmentünk a tőlünk pár km-re levő Fertőrákosra, megnéztük a kőfejtőt (geoc.), aztán lementünk a Fertő tó partjára megnézni a tavon álló cölöp házakat. Az egyik ház itt is E.ONos és ugyanúgy ki lehetett volna bérelni, mint amiben mi laktunk, de beigazolódott a sejtésem, baromira nem ilyen pici gyereknek való a hely, mint amilyen Ákos. 4-5 évessel mernék először odamenni nyaralni, ugyanis némi korláton kívül semmi nem akadályozza meg a gyereket abban, hogy bármikor a tóba essen. A hajam égnek állna egy ilyen nyaralásnál.... Egyébként bulis hely nagyon, szívesen kipróbálnám egyszer mondjuk egy hétvégére, de nem nekünk való, azt hiszem. Oda olyannak jó menni, aki szereti a vizet nézni, szeret a saját kéglijéből horgászni, vagy van hajója és ki tud mindig a saját házánál kötni, és persze elviseli, hogy este zabálják a szúnyogok. :D A Fertő tó semmi maradandót nem adott nekem, nagy, sáros, nádas pocsoja. Nem szeretem az ilyen természetes vizeket. Illetve nem is nem szeretem, hanem megvagyok nélkülük, nem izgat ha nem találkozok velük rendszeresen. Strandolási lehetőség is lett volna a tóban, mert egy hatalmas kiépített strand van Fertőrákoson, de eszünkbe sem jutott épp a fentiek miatt. :) A tengerhez szoktatott fenéknek egy ilyen tó sosem lehet igazán szép. :D Visszamentünk a szállásra kajálni, aztán elmentünk a Páneurópai Piknik emlékhelyet (geoc.) megnézni szintén Fertőrákos mellett. Most volt nem rég a Piknik 20 éves évfordulója, amiről néztem a műsort a TVben, úgyhogy nagyjából volt sejtésem hova megyünk. Kata ebédet nem nagyon evett, meg oda felé is mondogatta, hogy nem érzi jól magát, úgyhogy végül sok időt nem töltöttünk ott. Kicsit sikerült eltanulni Katának az anyukájától ezt a "betegségtudatot", így nem lehet mindig hinni neki, ha azt mondja hogy fáj valamije. Ritkán van olyan, hogy nem fáj semmije. Lényeg a lényeg, hogy este is még hányingere volt, korán lefeküdt aludni. Mi meg örültünk, hogy a kis fostalicskánk mellé még lett egy hányósunk is, mert így jó a nyaralás. Éjjel felkelt hányni is, aztán Ákos fosizott be, úgyhogy a pihentető alvás az másnál volt. Negyedik nap Kata még mindig szarul volt és ilyenkor ő nem nagyon mozgatható, így egész nap a szálláson voltunk. Estére jobban lett, de sajna buktuk az az napra tervezett csúszdaparkos strandolást és a McDonaldsos 100.- forintos sajtburgezést... Gondolom sejthető, Kata bánta a legjobban. Délután elmentünk még az ügyeletre, mert Ákos kakijában kezdett vérnyák lenni, meg ugye Kata sem volt jól, de szerencsére Ákos szuper hapsi és a sok folyadék vesztést rendesen pótolta ivással, így nem kellett ott maradnunk. A napközbeni nagy meleg éjjelre meghozta az eredményét, akkora vihar lett, hogy csak na. Szakadt az eső, fújt a szél, dörgött-villámlott. Először az ablakot becsukni, redőnyt leendegni keltem fel, másodszor Ákos sírt fel, harmadszor pelust cseréltünk, negyedszer meg épp mire elaludtam az tetőtéri ablak mellett, ami az én ágy térfelem felett volt, elkezdett csöpögni be rám a víz. Néhány törölköző beaplikálásával, a párna láb felé való megfordításával és S alakú fekvő pozíció felvevésével elértem, hogy már csak az törcsikre folyt a víz, rám nem. Innen akár már nyugodtan is tudtam volna aludni, ha időnként nem Norbit akadályozom meg abban, hogy ráfekdüjön a mellette (eredetileg köztünk) alvó Ákosra, illetve ne rugjon engem fejbe, valamint, hogy én se rúgjam meg sehogyan sem Ákost. Mire belenyugodtam az éjjeli nem alvásba és elkönyveltem, hogy mintegy 2 óra múlva a fiam úgyis felébred reggel, addig meg csak kibírom már így, elállt az eső és fullasztó hőség lett bent, úgyhogy ha jól számolom ötödször, az ablakot kinyitni és a párnát irányba állítani keltem fel. Mindezek után Norbi reggel Ákos kelése után közölte, hogy alig aludt és mi lenne ha foglalkoznék a gyerekkel amég ő pihen... >( Viseltessünk szerető megértéssel hitvesünk iránt... >(((
Ötödik napon hol esett az eső, hol nem. Norbi ennek függvényében hol szentségelt a szar idő miatt, hol nem. Ettől függetlenül azért nekivágtunk Fertődnek (geoc.). Megnéztük a kastélyt, a mögötte levő parkot és sétáltunk egy jót, mire megtaláltuk a geoládát. Ákos bébé a babakocsiba volt beapplikálva, mégpedig úgy, hogy a vállpánt is be volt kapcsolva, aminek annyira nem örült. Erre került rá az esővédő, hogy legalább ő ne ázzon, amég az anyja fél kézzel az esernyőt tartva, fél kézzel a babakocsit tolva a tengelyig érő kavicsban erőlködött. A kukucskáló nyílást viszont ki kellett nyitni mindenképpen neki, úgyhogy ült a verdában mint egy kapucnis manó és úgy kapaszkodott ki két kézzel a lukon, mintha az élete múlt volna rajta, hogy kilásson. Ha nincs a vállpánt bekötve, akkor ki is bújik a lukon, mint ahogy azt már egy korábbi zivatar idején kipróbálhattuk. Fertőd után átmentünk Röjtökmuzsajra, megnéztük ott is a kastélyt (geoc.) és a vízimalmot. A kiccsávómnak nagyon tetszettek a vízimalomnál lakó libák, folyamatosan vigyorgott, meg mutogatott a libákra. Ezen a napon az utolsó állomásunk Nagycenk volt, ahol szintén geocache pont volt. Ezt igazából Norbi nyerte meg magának, mert egyedül sétálta végig a 5 km-t ami a ládához vezetett. Mi addig a kocsiban ültünk, én meg aggódtam, hogy mi lehet a zurammal, mert telefon nem volt nálunk a szálláson felejtettük Katával. Mire már kezdett a türelmem elfogyni és a férj mentő terv körvonalazódni, addigra Norbi is előkerült. :) Hosszú nap volt. Ákos éjjelre megint lázas lett, úgyhogy akkor eldöntöttük, hogy másnap jövünk haza és hétfőn (azaz ma) elmegyünk a háziorvoshoz. Az uccsó nap összepakoltunk reggel, napközben hogy Kata nagy vágyát is kielégítsük elmentünk a nyári bobpályához és csúsztunk egy párat. Nekem annyira nem tetszett, de Norbi és Kata nagyon élvezte. 14 körül indultunk haza, 20.30kor értünk ide, úgy hogy kétszer megálltunk, illetve Katát hazavittük. Ákos gyakorlatilag 1,5 órát volt fent, amég szórakoztatni kellett, egyébként aludt végig. Okos, ügyes babba.
Nagy vonalakban ez volt a nyaralás. Sopronba nem elég egy hét, oda minimum kettőre kell menni, ha nem akarja az ember gyorsan végigtrappolni az egészet. Nekünk is csak a fontosabb dolgokat sikerült megnézni, az apróbb eldugottabb helyekre nem jutottunk már el.

Ákos bébé már jól van, a kritikus időn már túljutottunk Sopronba. Az 1 hét alatt elhasználtunk egy fél hónapra való pelenkát, volt hogy napi 10-12 kakis pelusunk is volt. A legrosszabb 3-4 napban éjjel is kellett többször pelenkát cserélni, felsírt, nyugtalanul aludt, aztán nem evett, csak tápszert, de végülis elég jól megúsztuk. Csak neki köszönhetjük, hogy ilyen szerencsésen alakult a nyaralás, mert folyamatosan ivott és amikor nem volt lázas, kifejezetten jó kedve volt, úgyhogy komoly akadályt nem jelentett a betegsége. Az éjjeli alvások hiányoznak, még nagyon nem jöttünk helyre, de lekopoghatom, hogy már egyre jobb a helyzet. Ma csak az időnként felbukkanó láz miatt mentünk dokihoz, hasmenése nincs és "mámám"-ozik megállás nélkül, balhézik a kajáért. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a széklettenyésztés eredménye, szalmonella, vagy egy másik baktérium, aminek elfelejtettem már a nevét. Szerdán lesz eredmény.

KO, megyek aludni!