Nyaralás

Szóval az úgy volt, hogy:

... Ákos és Kata múlt hét szombaton elment anyumékhoz, hogy mi is is tudjunk szusszanni egyet a nyaralás előtt, legyen idő normálisan összepakolni, stb. Szombaton délután jöttek értük, elmentek strandolni, vasárnap még ott voltak, aztán hétfőn meló előtt anyu elvitte őket anyósomékhoz, ahol nekünk kellett összeszedni a kölköket. Ez volt a terv. Hétfőig minden simán ment, mi is élveztük a kettesben töltött időt, aztán dél után telefonált apósom, hogy csak szólni akar, hogy Ákos lázas... Királyság! No para, lehet hogy 3 napos láz, körtelefon anyuékhoz, ott nem volt baja a gyereknek. Nem volt semmi, evett, játszott, aludt rendesen, nem értik mi van. Hétfőn napközben a nyaralás előtti utolsó betervezett teendőket elintéztük, aztán hónunk alá csaptuk Ákost és séta az ügyeletre. Semmi nem volt, hasmenés, láz, biztos valami vírus. Elmúlik majd, diéta, lázcsillapítás és ha véres a széklet, akkor menjünk a háziorvoshoz székletleoltásra. Oké, vettünk egy nagy levegőt, 19-re lapot húztunk mi is, és mégiscsak nekivágtunk Sopronnak, majdcsak valami lesz alapon. Bár a hétfő este nagyon necces volt, Ákos lázas is volt, fájt is a hasa, éjjel peluscsere is volt, szóval sokat nem aludtunk.
Reggel nem volt lázas, jó kedvű volt és bár tovább aludtunk, mint terveztük, de azért 9 óra után el tudtunk indulni. Ákos az út nagy részét végigaludta, indulás után azért, mert akkor egyébként is szokott aludni, utána meg azért, mert megint belázasodott és a Nurofen kicsapta. 1 órányira Soprontól Rábapatynál láttunk egy jó kis játszóteret, ott megálltunk, sétálgattunk fél órát, Ákost szabadon eresztettük. Van ott egy jó kis cipő outlet, úgyhogy Norbi kapott egy régóta vágyott sportcipőt, Kata meg egy ilyen hosszú, de lehajtható szárú dorkót, amiért már hosszabb ideje be volt zsongva. Öröm. Mi Ákossal nem kaptunk semmit. :) A 37-es cipők szóba sem álltak az én 42-es lábammal, de egyébként sem volt egyetlen olyan sem amire azt mondtam volna, hogy kár hogy nincs belőle nagyobb. Kocsiba vissza, irány Sopron. Ákos ezt a részt már annyira nem viselte jól, de szerencsére a szórakoztató műsorom megfelelt neki és csak az utolsó 10 percben kezdett el igazán méltatlankodni. Szuper pacák, agyon lett dícsérve, az 5 órás utat két megállóval le tudtuk nyomni.
A kégli amiben laktunk (E.ONos ház) tulajdonképpen jó volt. Közepesen régi bútorzatú, de felújított fürdőszobájú kicsi szoba volt 4 ággyal, szekrénnyel, hűtővel és TVvel. Tartozott hozzá még egy hatalmas nappali konyha sarokkal, de ez a helyiség elvileg közös lett volna a szinten levő másik ugyanilyen szobával, mint a mienk. Első két nap nem volt ott senki, utána jött csak egy házaspár hosszú hétvégézni, de csak enni jöttek be a nappaliba, után a szobájukban voltak, vagy csavarogtak ők is. Nálunk saralatos kérdés mindig a fürdő, illetve a konyha, ezek rendben voltak, másban meg nincsenek nagy igényeink. Az ágy kényelmes volt, a huzat tiszta, a tévét be lehetett kapcsolni, a hűtő meg hűtött. :D
Az érkezésünk napján elég késő délután volt mire kicuccoltunk, úgyhogy akkor nem mentünk sehova. Másnap bejártuk Sopron belvárosát, geocacheltünk, ebédeltünk a városban, stb. Megnéztük a Nyugat Magyaroszági Egyetem botanikus kertjét (geocache), ami egyben az egyetem területe is. Nagy szerelembe esetem a hellyel, csodálatos dolog lehet tulajdonképpen az erdő közepén iskolába járni. Harmadnap átmentünk a tőlünk pár km-re levő Fertőrákosra, megnéztük a kőfejtőt (geoc.), aztán lementünk a Fertő tó partjára megnézni a tavon álló cölöp házakat. Az egyik ház itt is E.ONos és ugyanúgy ki lehetett volna bérelni, mint amiben mi laktunk, de beigazolódott a sejtésem, baromira nem ilyen pici gyereknek való a hely, mint amilyen Ákos. 4-5 évessel mernék először odamenni nyaralni, ugyanis némi korláton kívül semmi nem akadályozza meg a gyereket abban, hogy bármikor a tóba essen. A hajam égnek állna egy ilyen nyaralásnál.... Egyébként bulis hely nagyon, szívesen kipróbálnám egyszer mondjuk egy hétvégére, de nem nekünk való, azt hiszem. Oda olyannak jó menni, aki szereti a vizet nézni, szeret a saját kéglijéből horgászni, vagy van hajója és ki tud mindig a saját házánál kötni, és persze elviseli, hogy este zabálják a szúnyogok. :D A Fertő tó semmi maradandót nem adott nekem, nagy, sáros, nádas pocsoja. Nem szeretem az ilyen természetes vizeket. Illetve nem is nem szeretem, hanem megvagyok nélkülük, nem izgat ha nem találkozok velük rendszeresen. Strandolási lehetőség is lett volna a tóban, mert egy hatalmas kiépített strand van Fertőrákoson, de eszünkbe sem jutott épp a fentiek miatt. :) A tengerhez szoktatott fenéknek egy ilyen tó sosem lehet igazán szép. :D Visszamentünk a szállásra kajálni, aztán elmentünk a Páneurópai Piknik emlékhelyet (geoc.) megnézni szintén Fertőrákos mellett. Most volt nem rég a Piknik 20 éves évfordulója, amiről néztem a műsort a TVben, úgyhogy nagyjából volt sejtésem hova megyünk. Kata ebédet nem nagyon evett, meg oda felé is mondogatta, hogy nem érzi jól magát, úgyhogy végül sok időt nem töltöttünk ott. Kicsit sikerült eltanulni Katának az anyukájától ezt a "betegségtudatot", így nem lehet mindig hinni neki, ha azt mondja hogy fáj valamije. Ritkán van olyan, hogy nem fáj semmije. Lényeg a lényeg, hogy este is még hányingere volt, korán lefeküdt aludni. Mi meg örültünk, hogy a kis fostalicskánk mellé még lett egy hányósunk is, mert így jó a nyaralás. Éjjel felkelt hányni is, aztán Ákos fosizott be, úgyhogy a pihentető alvás az másnál volt. Negyedik nap Kata még mindig szarul volt és ilyenkor ő nem nagyon mozgatható, így egész nap a szálláson voltunk. Estére jobban lett, de sajna buktuk az az napra tervezett csúszdaparkos strandolást és a McDonaldsos 100.- forintos sajtburgezést... Gondolom sejthető, Kata bánta a legjobban. Délután elmentünk még az ügyeletre, mert Ákos kakijában kezdett vérnyák lenni, meg ugye Kata sem volt jól, de szerencsére Ákos szuper hapsi és a sok folyadék vesztést rendesen pótolta ivással, így nem kellett ott maradnunk. A napközbeni nagy meleg éjjelre meghozta az eredményét, akkora vihar lett, hogy csak na. Szakadt az eső, fújt a szél, dörgött-villámlott. Először az ablakot becsukni, redőnyt leendegni keltem fel, másodszor Ákos sírt fel, harmadszor pelust cseréltünk, negyedszer meg épp mire elaludtam az tetőtéri ablak mellett, ami az én ágy térfelem felett volt, elkezdett csöpögni be rám a víz. Néhány törölköző beaplikálásával, a párna láb felé való megfordításával és S alakú fekvő pozíció felvevésével elértem, hogy már csak az törcsikre folyt a víz, rám nem. Innen akár már nyugodtan is tudtam volna aludni, ha időnként nem Norbit akadályozom meg abban, hogy ráfekdüjön a mellette (eredetileg köztünk) alvó Ákosra, illetve ne rugjon engem fejbe, valamint, hogy én se rúgjam meg sehogyan sem Ákost. Mire belenyugodtam az éjjeli nem alvásba és elkönyveltem, hogy mintegy 2 óra múlva a fiam úgyis felébred reggel, addig meg csak kibírom már így, elállt az eső és fullasztó hőség lett bent, úgyhogy ha jól számolom ötödször, az ablakot kinyitni és a párnát irányba állítani keltem fel. Mindezek után Norbi reggel Ákos kelése után közölte, hogy alig aludt és mi lenne ha foglalkoznék a gyerekkel amég ő pihen... >( Viseltessünk szerető megértéssel hitvesünk iránt... >(((
Ötödik napon hol esett az eső, hol nem. Norbi ennek függvényében hol szentségelt a szar idő miatt, hol nem. Ettől függetlenül azért nekivágtunk Fertődnek (geoc.). Megnéztük a kastélyt, a mögötte levő parkot és sétáltunk egy jót, mire megtaláltuk a geoládát. Ákos bébé a babakocsiba volt beapplikálva, mégpedig úgy, hogy a vállpánt is be volt kapcsolva, aminek annyira nem örült. Erre került rá az esővédő, hogy legalább ő ne ázzon, amég az anyja fél kézzel az esernyőt tartva, fél kézzel a babakocsit tolva a tengelyig érő kavicsban erőlködött. A kukucskáló nyílást viszont ki kellett nyitni mindenképpen neki, úgyhogy ült a verdában mint egy kapucnis manó és úgy kapaszkodott ki két kézzel a lukon, mintha az élete múlt volna rajta, hogy kilásson. Ha nincs a vállpánt bekötve, akkor ki is bújik a lukon, mint ahogy azt már egy korábbi zivatar idején kipróbálhattuk. Fertőd után átmentünk Röjtökmuzsajra, megnéztük ott is a kastélyt (geoc.) és a vízimalmot. A kiccsávómnak nagyon tetszettek a vízimalomnál lakó libák, folyamatosan vigyorgott, meg mutogatott a libákra. Ezen a napon az utolsó állomásunk Nagycenk volt, ahol szintén geocache pont volt. Ezt igazából Norbi nyerte meg magának, mert egyedül sétálta végig a 5 km-t ami a ládához vezetett. Mi addig a kocsiban ültünk, én meg aggódtam, hogy mi lehet a zurammal, mert telefon nem volt nálunk a szálláson felejtettük Katával. Mire már kezdett a türelmem elfogyni és a férj mentő terv körvonalazódni, addigra Norbi is előkerült. :) Hosszú nap volt. Ákos éjjelre megint lázas lett, úgyhogy akkor eldöntöttük, hogy másnap jövünk haza és hétfőn (azaz ma) elmegyünk a háziorvoshoz. Az uccsó nap összepakoltunk reggel, napközben hogy Kata nagy vágyát is kielégítsük elmentünk a nyári bobpályához és csúsztunk egy párat. Nekem annyira nem tetszett, de Norbi és Kata nagyon élvezte. 14 körül indultunk haza, 20.30kor értünk ide, úgy hogy kétszer megálltunk, illetve Katát hazavittük. Ákos gyakorlatilag 1,5 órát volt fent, amég szórakoztatni kellett, egyébként aludt végig. Okos, ügyes babba.
Nagy vonalakban ez volt a nyaralás. Sopronba nem elég egy hét, oda minimum kettőre kell menni, ha nem akarja az ember gyorsan végigtrappolni az egészet. Nekünk is csak a fontosabb dolgokat sikerült megnézni, az apróbb eldugottabb helyekre nem jutottunk már el.

Ákos bébé már jól van, a kritikus időn már túljutottunk Sopronba. Az 1 hét alatt elhasználtunk egy fél hónapra való pelenkát, volt hogy napi 10-12 kakis pelusunk is volt. A legrosszabb 3-4 napban éjjel is kellett többször pelenkát cserélni, felsírt, nyugtalanul aludt, aztán nem evett, csak tápszert, de végülis elég jól megúsztuk. Csak neki köszönhetjük, hogy ilyen szerencsésen alakult a nyaralás, mert folyamatosan ivott és amikor nem volt lázas, kifejezetten jó kedve volt, úgyhogy komoly akadályt nem jelentett a betegsége. Az éjjeli alvások hiányoznak, még nagyon nem jöttünk helyre, de lekopoghatom, hogy már egyre jobb a helyzet. Ma csak az időnként felbukkanó láz miatt mentünk dokihoz, hasmenése nincs és "mámám"-ozik megállás nélkül, balhézik a kajáért. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a széklettenyésztés eredménye, szalmonella, vagy egy másik baktérium, aminek elfelejtettem már a nevét. Szerdán lesz eredmény.

KO, megyek aludni!