Más. Meg volt a Mecsek Rallye, túl vagyunk rajta. 4 nap pályabejárás, 2 nap verseny. Tegnap, azaz vasárnap iszonyú meleg volt, a kocsi külső hőmérője 45 fokot mutatott az aszfalton a tűző napon. Erre rádob egy lapáttal, hogy a versenyautókból is dől a hőség, tehát amikor mellettünk álltak az autók is, biztos volt egy laza 50 fok. Összesen 7 órát voltunk kint, de jobban megviselt, mint a szombati 13 óra. Szerencsére komoly baleset nélkül a mi gyorsaságiaink lezajlottak (a többi gyors nem mondhatta magát ilyen szerencsésnek), nem volt etapunk, az erdő sem égett le - kigyulladt verseny közben - és rólunk is le lehetett súrolni a retket körömkefével. :D Legyen elég ebből ennyi is, szeretném látni a szenvedéseinkért járó pénzösszeget és akkor talán már örülni is fogok neki, hogy volt néhány hete Mecsek Rallye. :) Szerencsére most nem lesz versenyünk, a legközelebbi tortúra szeptember közepén várható az Ofrűi Hegyiverseny képében.
Kicsit aggódtam mielőtt haza indultunk, hogy mi lesz velem, ha a gyerekem itthon is olyan gyogyóber hisztérika lesz mint anyuéknál. És NEM!!! El sem hiszem. Anyuéknál folyton vinnyog valamiért, örökké akar valamit, matat, pakol, csimpaszkodik ránk, már-már komolyan idegesítő módon. Hazajöttünk, ma egyet sem nyekkent, nem áll mellettem felemelt kézzel, hogy vegyem fel, eljátszik egyedül, mászkál a lakásban. Igaz, már kétszer leszórta a vasalásra váró ruhákat a kosárból, de ennél nagyobb bajom sosem legyen. :D Remélem nem kiabálom el! :P
Úgy látom tapasztalva, hogy a hasonló korú gyerekek mit tudnak már, hogy enyém gyerek eddig a mozgásfejlődésre hajtott. Igaz a megfelelő tér is meg volt hozzá, gyakorlatilag bárhova mehet a lakásban, sosincs járókában, vagy kiságyban. Mivel eddig gyakran eljátszott órákat egyedül, én nem ültem oda vele, nem akarva hogy a játszópajtásának tekintsen, viszont az agyi fejlesztésre (nem tudok erre most más jobb szót) nem fordítottam sok sok időt. Jó, bevallom kényelmes is volt ez így, hogy a gyerek egyedül játszik, engem meg hagy élni. A mamánál töltött napok ebben is változást hoztak. Anyu nem bírván az örökös nyávogást, inkább leült vele könyvet nézegetni, naponta sokszor megnézték a bácsit a markolóban, meg a nénit és a gyerekeket a piros autóban, megkeresték a hintát a másik könyvében és Ákoson abszolút látszik a fejlődés. Mond új szó töredékeket: bá (bácsi), né (néni). A intát (hinta) eddig is mondta, de mostmár keresgéli a képét is a könyben. Úgyhogy eljött az én időm is. Ma mi is néztünk könyvet, megkerestük benne a cicát, megbeszéltük, hogy hogy kell magunkhoz hívni a cicát és azt is hogy mit mond erre a cic. Folyamatosan vigyorgott közben a kiccsávó. :D Aztán próbáltam dalos versikéket keresni az egyszervolt.hu-n, ami viszonylag kevés eredménnyel zárult, de többször meghallgattuk, elénekeltük, tapsoltunk a "Házasodik a lapát" című dalra, amit gyerek koromban én is imádtam. Baromira élvezte Ákos, táncizott közben és fülig ért a szája. :DD Ilyenkor (meg máskor is) úgy el tudnék képzelni még egy Ákost magamnak, bár még mindig nem tudom, hogy lehet a második gyereket ugyanennyire szeretni. Egykeként felnőve elég nehéz erre választ találni.
Egyébként internet leszoktató kúrán vagyok, úgyhogy ritkábban fogok jönni. Remélem itthon is sikerül betartani ezt a fogadalmat is. :D
Jah, már tök régen akartam, de akkor most felrakom, egy újabb fogyásra motiváló kép 2005-ből. (A közelebb álló leányzó vagyok én.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése