Szavak

Mai új szavak:
"gábó" = Gábor unokatestvérem, tiszteletbeli nagybácsi,
"ato" = autó,
illetve a pámám átalakult egyérelműen "páma"-vá, ami párnát jelent. A párna nagyon fontos kelléke az életnek, rá lehet hajtani a fejecskét, az ágyra feljutva bele lehet fúrni magunkat, a földre leesve rá lehet ülni/feküdni, szóval élvezeti termék. :))))

Az én gépem is megadta magát. 7 éves volt, 7 éve hozzá sem lett nyúlva (nem volt újratelepítés sem!), és évek óta úgy működött, hogy az előlapi USB - ez szép szaknyelv lett, de nem tom hogy híják - kiégett rajta. Ergo ki van égve az alaplap egy része és így működött, eddig. Úgy tűnik immár béke poraira. :S Marha drága gép volt akkor, de asszem megérte, így annyira nem sajnálom szerencsétlent. Ideje volt már.

Cím nélkül

Mona! Köszi. :) Nekem asszem egyszerűbb, mert nem az én gyerekem, így nem meri a végtelenségig húzni az agyam. Szerencsére még mindig tetszik neki a csuka, anyukájának is tetszett, kényelmes, gondolom a suliban is tetszett a lányoknak, így béke van. Bocsánatot is kértem tőle, hogy nem akartam annyira erőszakos lenni...
Ákosnak új h.lyesége, hogy fel akarja dönteni az asztalom mellett álló hangfalakat, még nem jöttem rá miért. Löködi-löködi, hogy épp felbillenjen, aztán visszaengedi és így tovább.
Viszont megtanult felmászni az ágyunkra. A hétvégén kellett neki valami fentről, mi nem segítettünk, így addig kepesztett, amég fel nem jutott. Most már csak gyakorolni kell. :)
Mostanában rengeteget karattyol, babanyelven mondja a magáét. Eddig sem volt egy hallgatag fajta, de most extrán sokat dumál. Gyakran eljut odáig, hogy annyira mondja, hogy már-már kiabál, mintha vitatkozna valakivel. :D Kedvence a "ládo-ládo" kifejezés. Honnan szedhette? És vajon mit jelent? :D Tegnap éjjel amikor felébredt elmondta a teljes családi névsort: mama, papa, déde (dédi), tata (Kata). Minket egyértelműen nem mondott, mert ott voltunk mellette. :D Amikor sorolom neki ezeket én is, akkor sosem azt mondja amit én, hanem azt, aki lemaradt a listáról. :)
Új szavunk a páma (párna), a cici - a cicire és a cicitartóra is értve - illetve mondja, hogy pámám (pám-pám-paripám versike első szava). Rájött hogy kell puszit adni, így anya már nem csak simán szeretve van nagyon, hanem kapok puszit is, ha kérek. Ez egy tátott szájú nyál mázolás inkább mint puszi, de akkor is szuper! Naponta meglep azzal, hogy mennyi mindent ért, ha még nem is mondja. Elképesztő tényleg, hogy milyen gyorsan fejlődik.
Annak is nagyon örülök, hogy ennyire igényli a testi közelségemet még mindig. Sokszor jön, csak hogy megölelgessem, a vállamra hajtja a fejét és már szelel is tovább el, de ez nekem nagyon jó érzés. :) Tudjátok, nagyon kislányt akartam, de ezért az anyásságért egyáltalán nem bánom hogy fiam lett. :)
Viszont mostanság megint sokszor eszembe jut, hogy milyen jó lenne egy kislányka tesóbaba. Nem feltétlenül boldogító gondolat ez. :( Talán-talán ha elköltöztünk innen, ha felépült a házunk, akkor... Akkor asszem a sarkamra állok és nem hagyom magam lebeszélni.

Anyai sikerem

Ma az történt, hogy az Árkádban sétálván, suli előtt, felfedeztem, hogy igen occsóért (2995.- pénz) vannak vastagabb talpú, vízhatlan sportcipők. Mivel Kata lányom a hétvégén már nyünyörgött, hogy nincs neki őszi cipője, rácsörögtem és randiztunk.
A randi úgy esett, hogy a haza busza indulása előtt 20 perccel tértünk be a cipőboltba. Vert helyzet volt, amit Kata fokozott azzal, hogy a cipőket meglátván közölte, hogy igazán egyik sem tetszik neki és ennyi idő alatt tuti nem fog tudni választani (a következő busz meg 2,5 óra múlva megy). Nem szép, de ekkor elővettem a könyörtelenebbik hangomat és közöltem, hogy márpedig itt cipő lesz véve, vagy kimegyünk innen és jár a dorkójában. Olyan jól sikerült az előadásom, hogy még el is pityeregte magát (az eladó meg lehajtott fejjel röhögött mögöttem), hogy most miért jó az, ha olyan cipőt vesz ami nem tetszik... (szegény elnyomott gyerek, majd fél évig kénytelen lesz hordani ezt, az amúgy tök jól kinéző cipőt) Aztán végülis a próbálás után az első cipő mellett döntöttünk kerestünk méretet és 6 perc!!!! múlva már az üzlet előtt álltunk!!! A buszt is elérte és amikor a kezébe nyomtam a szatyrot, hogy irány a busz, még mosolygott is.

Tudom, kamasz, tudom azt is, hogy nehezen dönt, de totál fel tud bosszantani az ilyen dolgokkal. Ad 1. csak a 3000-res cipők közül lehet választani, mert csórók vagyunk -az anyuéktól kapott kaja pénzből kapta a cipőt- és az anyukája egyáltalán nem tud neki venni semmit, ad 2. nem valammi szart akartam rátuszkolni, hanem egy tök vagány, de urambocsá, nem az utolsó divat szerinti kockás-csillagos-izészínű-tré cipőt, ad 3. nem életreszóló döntésről van szó, hanem egy pár rohadt cipőről, amit hord ameddig hord, mert úgyis kinövi.
Kata kapott cipőt, 6 perc alatt, nekem meg lelkiismeret furkám van kicsit.

Történések II.

Beszéltünk ma napközben a Kedvessel. Chaten, mert nekünk ott jobban megy a probléma megoldás. Megegyeztünk megint egy csomó mindenben, ami majd vagy úgy lesz, vagy nem.
Nekem rendet kell tartanom itthon (jaj!), Norbi meg megpróbálja a munkahelyi dilibaját nem hazahozni. Viszonylag korrekt egyesség.
Az a jó, hogy amikor kell valamelyikünk mindig tud visszakozni és nagyjából így a helyére zökken az életünk.

Ákos meg az álompasi. Pont. :)

Játékoskedvűeknek: www.taaz.com ingyenes átváltoztatós, majdnem realisztikus módon weblap. Frizura, smink, minden ami kell. :) Engem mondjuk iszonyú csúnyán sminkel ki, de a hajakkal elvacakoltam egy ideig. Ha a charlie angyalai frizura tetszene, lehetne olyanom, mert egészen jól áll. Ezt eddig nem tudtam. :)

Történések

Nem vagyok mostanság a blogírás bajnoka. Valahogy nincs kedvem egyáltalán itt ülni a gép előtt. Meg úgy egyáltalán nincs sok mindenhez kedvem. :)
Suliba járok szorgosan, élvezem, pedig még nem is azt tanuljuk amiért igazából oda mentem. Nekünk nem lesz őszi szünetünk, így egészen karácsonyig végig járni fogunk, nem mintha ez bárkit is meghatna, elvégre nem óvodások vagyunk. :) Ákom továbbra is utazgat ezeken a napokon a nagyszülők közt, illetve fix pont, hogy csütörtökön mindig anyuéknál alszunk, általában pénteken jövünk haza csak, vagy akkor sem. Múlt héten is csak szombat este jöttünk vissza Ócsárdra, és előreláthatólag ezen a héten is valami ilyesmi lesz. Szombaton padlást pakoltunk a régi kis házunknál (anyuval laktunk ott), most szombaton pedig dzsungelt írtunk azon a területen, ahol elvileg a házikónk lesz majd egyszer. Nagyon el van hanyagolva a terület, de ha nekiugrunk, 4-en egy nap alatt talán végzünk vele.
Péntek este a nagyszülői felügyeleten felbuzdulva elmentünk kettesben óriás palacsintázni. Nem is a palacsinta miatt, hanem hogy legyünk már egy kicsit együtt valahol. Érdekes volt, amit Norbi evett az kifejezetten finom volt, de én nem választottam valami jól. Ő túrós-ribizliset evett, én meg csokis (pudingos)-meggyeset. Meg mást is vártam, azt hittem palacsinta különlegességek is lesznek, nem ilyen átlagos palacsinták. Maga a hangulat jó volt, jó volt kicsit asztalnál ülve beszélgetni, nagyon keveset vagyunk mostanában "hasznosan" együtt. Étteremben utoljára kettesben nem tudom megmondani mikor voltunk. Arra emlékszem csak, hogy még bőven terhes voltam Ákossal, akkor voltunk egyszer, Katával hármasban, az egyik kedvenc helyünkön -annak immár bő 1,5 éve :( -.
Itthon kicsit feszkó van megint, most épp Norbi a gyogyós. Tegnap amikor neki kellett Ákossal valamit csinálni, folyamatosan mondta a magáét, kiabált a gyerekkel, csúnyán beszélt és ilyenek. Ha kicsit tovább feszíti a húrt, összecuccolok egy táskába némi ruhát és elhúztunk volna itthonról. Nagyon türtőztetnem kell ilyenkor magam. Nem bírom ha igazságtalanul bántja Ákost, ha meg beszólok, akkor az a lemez következik, hogy ez az én hibám, mert mindent megengedek neki. Kénytelen vagyok belátni, hogy az általán várva várt baba és életem szerelme, megrontja a kapcsolatunkat a másik hatalmasnak hitt szerelmemmel. Nem tudok egyszerűen megbocsátani Norbinak, hogy ennyire nem tudja kontrollálni magát, hogy ne mondjon folyton csúnyákat, amég Ákossal foglalkozik. Nem tudom mi lesz így velünk, komoly kétségek gyötörnek. Örök lemez az is, hogy Kata olyan jó volt, Ákos meg rossz. Jah, tényleg néha rossz, kiviszi a sérómat nekem is, de azért urambocsá, nem kell mindenért a "sarokba állítani". Örüljünk neki, hogy ilyen érdeklődő és könnyen tanuló gyerek, kedves, barátságos, vidám. Bezzeg ezek akkor sosem jutnak apuka eszébe, hogyha én rontom el, hogy ezeket a dolgokat is nekem köszönhetjük (meg nyilván Ákos személyiségének).
Nemtom, lehet hogy féltékeny a gyerekre??? Hogy Ákos miatt kevesebbet kap belőlem? Hümm... ez érdekes kérdés.

Először is köszi a megjegyzéseket, érdeklődést, ma már jobb kedvem van. Szerencse hogy itt van nekünk Ákos, aki miatt muszáj felállni és szerencse hogy anyuék mögöttünk állnak, így nem lep minket el a kaki. Mióta külön élünk azt hiszem sosem kértünk anyagi segítséget a megélhetéshez, hát most ez is eljött. Nem erre, vagy arra kell a pénz kölcsönbe, hanem hogy tudjunk kaját venni és vissza sem tudjuk adni. Ez nekem nagyon rossz, de most muszáj. Lelkileg nehezen viselem, mert amég anyuval ketten laktunk évekig hasonlóak voltak az anyagi viszonyaink mint most. Elmaradt számlák, fizetési, kikapcsolási felszólítások, mert vagy számlát fizettünk, vagy ettünk, egyszerre nem mindig jutott mindkettőre. Aztán amikor elkezdtem dolgozni, meg pláne amikor Norbival már ketten kerestük meg a közösbe a manit, jobb lett a helyzet. Nem mondom, hogy hűűű de mennyi lóvénk volt, de el voltunk belőle. Most már ez sincs, nem elég. Visszalépés, vissza oda, amit gyűlöltem.
Nem baj, van segítségünk, és most el kell fogadni. Majd lesz jobb. Eladjuk a házat, megszabadulunk a kölcsönünktől és akkor kicsit könnyebb lesz.
Norbival szerencsére béke és szerelem van, azt már tényleg nem bírnám, ha vele is harcolni kéne.

Ákos bébé jól van szerencsére. Annyira kedves kisbaba, állandóan jön bújni hozzám. Beül az ölembe, paciztatja a popsiját, de az ágyon hancúrozást is napjában többször meg kell ejteni, mert akkor kerek a világ. Összebújás, puszilózás, csikamika, harapdálás és nagy nagy baba kacagás. :D
Tegnap fogmosáskor vettem észre, hogy valami új van a gyerek szájába, ami nem más mint egy új fogacska hegye. Sasoltam én eddig is az ínyét a 4+4 első mellett, de semmi nem volt. Ez a mostani, vagyis a 9. foga egy lépéssel hátrébb jött ki, tehát középről számolva sorban nem a 3. foga, hanem valószínűleg a 4. =) Nem vagyok meglepődve, Ákos mindig is rapszodikus volt fogzás téren, össze-vissza jöttek egymás után a fogai, még véletlenül sem úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

Új szavaink: ANA = anya (jesssszzzz! :D, nagyon boldog vagyok!), TE = telefon, TI = tikk-takk, alias óra, amihez mutogatja is, hogy tikk-takk, hogy jár az óra. A nyuszi felismerésénél felhúzza az orrát és szuszog, mert hogy azt mondja a nyuszi. Illetve ugyanez van a virágnál, mert azt meg meg kell szagolni (és nem megenni). :DD Tegnap mutatta a könyvben hol a labda, ezt eddig még nem csinálta.

Állig ér a sz.r

Kb. ennyit tudok elmondani.
Totál kész vagyok megint.
Anyagilag 0-án vagyunk és mintegy 20 nap múlva jutunk megint pénzhez. Eöröm, ebódottág.
Ma asszem keményen bőgős napom lesz.