Történések

Nem vagyok mostanság a blogírás bajnoka. Valahogy nincs kedvem egyáltalán itt ülni a gép előtt. Meg úgy egyáltalán nincs sok mindenhez kedvem. :)
Suliba járok szorgosan, élvezem, pedig még nem is azt tanuljuk amiért igazából oda mentem. Nekünk nem lesz őszi szünetünk, így egészen karácsonyig végig járni fogunk, nem mintha ez bárkit is meghatna, elvégre nem óvodások vagyunk. :) Ákom továbbra is utazgat ezeken a napokon a nagyszülők közt, illetve fix pont, hogy csütörtökön mindig anyuéknál alszunk, általában pénteken jövünk haza csak, vagy akkor sem. Múlt héten is csak szombat este jöttünk vissza Ócsárdra, és előreláthatólag ezen a héten is valami ilyesmi lesz. Szombaton padlást pakoltunk a régi kis házunknál (anyuval laktunk ott), most szombaton pedig dzsungelt írtunk azon a területen, ahol elvileg a házikónk lesz majd egyszer. Nagyon el van hanyagolva a terület, de ha nekiugrunk, 4-en egy nap alatt talán végzünk vele.
Péntek este a nagyszülői felügyeleten felbuzdulva elmentünk kettesben óriás palacsintázni. Nem is a palacsinta miatt, hanem hogy legyünk már egy kicsit együtt valahol. Érdekes volt, amit Norbi evett az kifejezetten finom volt, de én nem választottam valami jól. Ő túrós-ribizliset evett, én meg csokis (pudingos)-meggyeset. Meg mást is vártam, azt hittem palacsinta különlegességek is lesznek, nem ilyen átlagos palacsinták. Maga a hangulat jó volt, jó volt kicsit asztalnál ülve beszélgetni, nagyon keveset vagyunk mostanában "hasznosan" együtt. Étteremben utoljára kettesben nem tudom megmondani mikor voltunk. Arra emlékszem csak, hogy még bőven terhes voltam Ákossal, akkor voltunk egyszer, Katával hármasban, az egyik kedvenc helyünkön -annak immár bő 1,5 éve :( -.
Itthon kicsit feszkó van megint, most épp Norbi a gyogyós. Tegnap amikor neki kellett Ákossal valamit csinálni, folyamatosan mondta a magáét, kiabált a gyerekkel, csúnyán beszélt és ilyenek. Ha kicsit tovább feszíti a húrt, összecuccolok egy táskába némi ruhát és elhúztunk volna itthonról. Nagyon türtőztetnem kell ilyenkor magam. Nem bírom ha igazságtalanul bántja Ákost, ha meg beszólok, akkor az a lemez következik, hogy ez az én hibám, mert mindent megengedek neki. Kénytelen vagyok belátni, hogy az általán várva várt baba és életem szerelme, megrontja a kapcsolatunkat a másik hatalmasnak hitt szerelmemmel. Nem tudok egyszerűen megbocsátani Norbinak, hogy ennyire nem tudja kontrollálni magát, hogy ne mondjon folyton csúnyákat, amég Ákossal foglalkozik. Nem tudom mi lesz így velünk, komoly kétségek gyötörnek. Örök lemez az is, hogy Kata olyan jó volt, Ákos meg rossz. Jah, tényleg néha rossz, kiviszi a sérómat nekem is, de azért urambocsá, nem kell mindenért a "sarokba állítani". Örüljünk neki, hogy ilyen érdeklődő és könnyen tanuló gyerek, kedves, barátságos, vidám. Bezzeg ezek akkor sosem jutnak apuka eszébe, hogyha én rontom el, hogy ezeket a dolgokat is nekem köszönhetjük (meg nyilván Ákos személyiségének).
Nemtom, lehet hogy féltékeny a gyerekre??? Hogy Ákos miatt kevesebbet kap belőlem? Hümm... ez érdekes kérdés.