Egy bába naplójából

Ezen megint pityeregtem egy sort:
Szülni_jó

Annyira nagyon szeretném ezt még legalább egyszer, de inkább többször átélni!


Már ennyi lesz a blogolás, egy hétre valót pótoltam. :)

3 éve

3 éve volt a mi napunk.

A fényképezés gyöngyörű volt, a délután felejthető.
Íme néhány werk kép a fotózásról - unokatesóm által elkövetve:

Leendő feleség -
Leendő férj -

Szétröhögött csókolózás -

"Idill", az év képe -

Héj! -

Mosolyogni kéne a vőlegánynek -

Csak komolyan -

Új fétis -

Lili, a koszorúslány mopsz -

Játék

Egy kis játék Bejcitől. Köszönöm!

1. Ha nyernék a lottón, mit vennék?

Én lennék az az ember, aki boldogan el tudná viselni a pénzt. Csúnya dolog tudom, de az én életemben annyi minden van, ami által boldogabbak lennénk, ha lenne pénzünk rá. Nem vennék csilliós drága dolgokat, meg nem kezdenénk festményt gyűjteni, csak normálisan, nagyobb lábon élnék. Kifizetném a hiteleinket, építtetnék egy kényelmes házat, vennék egy normális autót, csinálnék valami vállalkozást, ahol dolgozhatok, jótékonykodnék, utazgatnék és megengednék olyan jelenleg luxus dolgokat magunknak, hogy mittomén mi is induljunk egy tereprally versenyen, valami terepjáróval. Jah és elmennék egy zsírtalanító kezelésre, amit után megvékonyodva vennék egy rakat ruhát és cipőt magamnak. :)

2. Rossz szokás

Rendetlen vagyok, pedig nagy az igényem (ahogy idősödök egyre jobban) a rendre. A lottó nyereményből takarítónőt is tartanék. :)

3. Koffein

A legnagyobb mennyiséget tea által viszem be. Télen nagy teázó vagyok, nyáron kevésbé, de egy bögrével mindennap lecsúszik. Kávézni csak hobbiból szoktam, de azt sem lehet kávézásnak nevezni. :) Nagy bögre, 1 ujjnyi kávé, 3 cukor, tele tejjel, szívószállal mostanában.

4. Színem

A hagyományos, egyszerűbb, egymással harmonizáló színeket kedvelem. Fekete, fehér, szürke, ritkán piros, rózsaszín és mióta fekete a hajam, zöld. Nincsenek extra mintás ruháim, nem hordok mostanában divatos, de egymástól hótt elütő színeket. Kék farmerhez és fekete felsőhöz nem hordok citromsárga táskát, hupikék cipőt és pink ékszereket. Most a szürkére vagyok rákattanva, de nyáron majd biztosan a színes ruhák lesznek képben.

5. Mi van most rajtam?

Itthoni jáccós ruha. :)

6. Háziállat

Hozzánk szegődött most egy cica és nem bírom, hogy itt nyervog kajáért, úgyhogy befogadásra került és etetem rendesen. Nem tudom elviselni, ha egy állat szenved. Más állattal nem rendelkezünk, belátásból, iszonyú kevés időt tudnánk vele tölteni és így nincs értelme. Nálunk családtagok az állatok.

7. Hogy látom magam 10 év múlva?

Egy kész házikóban, legalább még egy kislány gyerekkel, plusz a teljes családdal. Saját vállalkozással, ahova járhatok 9-10re dolgozni, a saját magam főnöke vagyok és jól meg tudnunk élni belőle.

8. A legutóbbi nagyon jó élmény volt, amikor:

Ma reggel Ákos simizte az arcom, miközben a reggeli tejcsijét cucózta be a fejébe.

Szívesen tovább adom bárkinek, aki kéri! Szívesen olvasnék én is rólatok! ;)

Érdekesség

Norbi tegnap olyat mesélt, hogy dobtam egy hátast tőle.
V. a volt feleség beállított hozzá a munkahelyére, hogy szeretne egy szívességet kérni, ha meg tudja csinálni... A szívesség tárgya pedig két régi terhességi ultrahang, amire rá kéne kopírozni az ő nevét és egy mostani dátumot. Uhhh...
Történt ugyanis (gondoljuk mi), hogy a hapsi lelépett és most ezzel akar kezdeni valamit. Hogy mit, abba inkább nem akarok belegondolni, de vannak sejtéseim.
Most mondjátok meg, csak nekem nagyon gáz a dolog, mert elfogult vagyok, vagy tényleg gáz?
1. Gáz, mert nemá, hogy az ex férjemet kérjem meg arra, hogy hamisítson nekem egy terhességi UH képet. Milyen szép is lenne, ha fordított esetben Norbi tőle érdeklődne, hogy mondjuk hogy kell fanszőrzetet szőkíteni, mert én arra bukok (neeeem! :)...
2. Gáz, mert valaki ellen ezt felhasználni készül és szerintem ez nagyon nagyon csúnya dolog. Egy szent dolog önös célra való felhasználása.
3. Gáz, mert szerintem ez valami bődületesen tyúkeszű dolog. Így 2010-ben az csak egy álom lehet, hogy valaki azért nem hagy el, vagy azért jön vissza, mert terhesnek hazudod magad. És mi lesz azután? Mert ugye a gyereket 9 hónap múlva prezentálni kell.
Csak reménykedni tudok benne, hogy nem erről van szó, hanem valami másról. Norbi azt mondta megcsinálja, mert meg tudja csinálni. Mi meg örülhetünk, hogy anno ez nem jutott eszébe (vagy nem tudta megvalósítani) és nem Norbi előtt lebegtette meg a váláskor az ultrahang képet.

Hétvége

Péntek-szombat-vasárnap ismét versenyen töltöttünk el az időnket. Újdonság volt nekünk, ugyanis tereprallye versenyt nem csináltunk még sosem. Jó volt, nem volt olyan feszített az időterv, mint a rallyeban, a mezőny is kis létszámú volt, hamar végeztünk. Az időnk nagy része várakozással telt, ami azért jó, mert azt is kifizeti nekünk a rendező. :) Későn kellett menni, hamar hazaértünk, szóval szuper volt.
Aki nézte a Tv2-t az előző héten, vagy olvas bulvár sajtót (gondolom ott is volt cikk bőven) az láthatta, hogy a Várkonyi Andrea - Azurák Csaba hiradós páros is részt vett a versenyen. Andrea vezetett, Csaba navigált és ahhoz képest, hogy még sosem voltak ilyen helyzetben, szép eredményt értek el, az abszolút 9. helyen végeztek. Aki nem tudja mi ez, annak nagyjából úgy tudnám leírni, mint egy tájékozódási versenyt a pusztában, ahol egy szál hevenyészett térképpel és adott km-ekkel kell eltalálni adott GSP pontokhoz, ráadásul gyorsan. Péntek reggel a kezükbe kapták a térképet és azzal kellett egész hétvégén menni. Nagyon könnyű eltévedni. De nem is erről akartam írni. :)
A képernyőn is szimpatikusak voltak a számomra és az élő találkozásban sem kellett csalódnunk. Nagyon kedvesek voltak, köszöntek, kérdeztek, ha valamit nem értettek. A szerviz parkban fényképezkedtek mindenkivel, autogrammot osztottak, mindenkihez volt egy kedves szavuk, pedig tuti megkérdezték vagy kétszázan őket, hogy milyen versenyezni. Nekünk az állomásokon mindennap volt valami külön sztorink velük, amikor lehettek volna elszállt sztárok, de egyáltalán semmi ilyen nem volt. Nem úgy, mint istenkirály, nagyarcú, bunkóvári P. László ex Forma-1 kommentátor, aki még arra sem méltatta az állomások személyzetét, hogy egy "sziasztok"-ot odavakkantson. Nem mintha ettől nem tudnék jól aludni, csak mivel ez egy társasjáték, ami nélkülünk, sportbírók nélkül nem működik, ennyit talán ő is megtehetne. A vasárnapi egyik állomásunk mesélte, hogy amikor nagypapa az unokájával ment volna autogramot kérni, elfordította a fejét. Pedig istenbizony a nézők nagy része azért ment ki, hogy őt megnézze.
Nőileg megjegyezném, hogy Norbival megegyeztünk abban, hogy Andrea élőben sokkal szebb, mint a képernyőn, pedig ott sem csúnya. Hihetetlen, hogy milyen szép, szabályos baba arca van. Bukósisakban, amikor csak az arca látszott, olyan volt, mintha egy festő által rajzolt durcis kislány lenne.
Ők azok a sztárok akikkel szívesen megismerkednék, a hétköznapokban teljesen normális és kedvelhető emberek.

Jelentkezem!

Helló mindenki! Köszi az érdeklődést!

Nem mondom, hogy nem történtek mindenfélék mióta nem jöttem, de semmi világrengető nem volt (máig). Megpróbálom összefoglalni:
Március 16-tól papíron dolgozom, elkezdtem kivenni a jó sok szabadságom. Elvileg május 6-án kell mennem először rendesen dolgozni. Ákos jár a bölcsibe, reggel Apa viszi, délután én megyek érte. Amikor Pimi (Timi) van ott reggel, fél percig sem sír, amikor Marika néni, bömböl, ahogy a csövön kifér. Hiába, van ízlése a csávómnak. :) Anyás lett baromira, pedig előtte sem panaszkodhattam arra, hogy ne ragaszkodna. Türelmesen viselem, próbálom erősíteni benne, hogy akármi van, anya mindig visszajön. Remélem lesz olyan kegyes hozzánk a sors, hogy nem hazudtam a fiamnak és sokáig együtt leszünk. Eddig jól haladunk, talán kezdi érteni, hogy mi van. Most sokat alszunk együtt, vannak olyan napok, amikor nem megy bölcsibe és egész nap játszunk itthon és meg kell mondanom, hogy nagyon nagyon élvezem. Olyan jó délután menni érte úgy, hogy tudom, hogy a világon már semmit nem kell aznap csinálnom, csak vele lenni. Megyünk csavarogni, boltba, játszótérre és minőségi az idő amit együtt töltünk. Ez az ami nekem eddig nagyon hiányzott, úgyhogy ilyen szempontból a bölcsi abszolút pozitív változás.
A suli most kiesett kicsit az érdeklődésem középpontjából, ugyanis nagy erőkkel elkezdtek a többiek a marketing vizsgára készülni, amit én ugye nem fogok megcsinálni, de azért minden héten egyik nap legalább oda dugom az orrom.
Az itthoni elmaradások szépen fogyatkoznak, bár sok van még mindig amit meg kéne csinálni. Tegnap végre tudtam egy katicás óra lapot csinálni a bölcsibe adni tervezett órába, így az is eljutott a gyerekekhez. Most van a csoportban tikktakk. :)
Ákos beszéd terén napról napra fejlődik, sok sok szót mond utánunk. A családban mindenkinek tudja a nevét és azt is kb. hogy ki kihez tartozik. Most hogy jobb idő lett, sokat vagyunk kint az udvaron, nem érdekel már, hogy mennyi veszélyes pont van. Ákos sokat ügyesedett, nem esik annyit, a lépcsőtől is tart, szóval reménykedek benne, hogy nagy baja nem fog esni. Lehet macskát lesni, kis autózni, anya autóját szerelni, kulcsozni, lakatozni, kavicsozni, stb. és mennyivel is jobb ez, mint a lakásban punnyadni.

Bejci játékát remélem holnap meg tudom majd nézni! ;)

Puffogás

A következő a helyzet:
Anno, amég független voltam, és aztán is amég csak együtt voltunk Norbival, úton-útfélen az autóversenyek és a sportbírói brigád körül lógtam/tunk. Mindig minden eseményen ott voltam, segítettem Norbinak kezdetben csak a sportbírók papírozását kezelni, aztán átvettem tőle, és ezzel egy időben szintén mindenben segítettem neki, ami a versenyek előkészületeihez kellett. Megtanultam mindent, hogy hogy kell a versenyek előtt leszervezni mindent, hogy kell ezt, azt megcsinálni, hogy kell sikeresen levezetni egy gyorsasági szakaszt. Szerettem csinálni, sosem esett nehezemre a szervezés és ketten jóval hatékonyabbak voltunk.
Mivel csak pár éve voltam sportbíró, esély sem volt rá, hogy előrébb lépjek vezetőbíróvá, hiába volt meg a kvalitás hozzá. Mert ugye az idősebbek tekintélye sérülne (haha!), ha egy fiatal kis p.na dirigálna nekik. Ekkor és később is erősen kellett volna Norbinak lobbizni az érdekemben, ő pedig nem akarta, mert attól félt, hogy a hátunk mögött elkezdenek kibeszélni minket, hogy biztos azért tol engem, mert a nője vagyok. Ugyan ez miatt soha semmilyen díjat, vagy elismerést nem kaphattam a munkámért, mert mit fognak mondani... Norbi részéről biztonságos hozzáállás volt ez, mert valóban nem keltek szárnyra pletykák - amit könnyen leverhettünk volna szerintem, ha kiderül, hogy tényleg tudom csinálni a vezetőbíróskodást -, de más emberek kerültek a helyi főrendező szeme elé és őket választotta inkább. Közülük az egyik nem volt jó választás, mert rosszul tűri a stressz helyzetet, a másik csajt, meg együtt győzködtünk Norbival, hogy igenis fog ez neki menni. A harmadik srác link és az ár ellen akar úszni, tehát ő sem mondható jó választásnak. Én eszébe sem jutottam senkinek, akinek lehetett volna szava - kivéve persze a Kedvesem, de ő hallgatott -. Ezt a hozzáállást már akkor is hülyeségnek tartottam, és a mostani helyzet is igazolja ezt.
Most ugye az van, hogy nem tudok sportbírói összejövetelekre járni - szezonban minden hétfő este - mert bizony Norbinak is ott kell lenni és Ákost nem vihetjük. Nem is lenne szívem hozzá, hogy a két suli nap mellé, még egy estére valahova lepasszoljam Ákost és mivel a suli 1 tanévet még tart majd, a helyzetünk a közel jövőben nem fog változni. Viszont szükség lenne új, normális vezetőbíróra... És természetesen mostmár esély sincs rá, hogy gondoljanak rám, mert nem tudok járni. Bizonyítani kisebb versenyeken nem tudok, mert Norbi összesen két kisebb versenyt kapott az évben, meg egyébként sem érdekel már, hogy bizonyítsak. Minek? Tele van a bugyrom vele, hogy ennyi idő alatt nem derült ki azoknak, akiknek ezt észre kéne venni, hogy nem utánfutó vagyok Norbi mellett!!! Szóltam egy befolyásos embernek, hogy én csinálnám, ő azt mondta, ez nem az ő dolga, mondjam a főrendezőnek. A másik helyi főrendező láthatta, hogy az ő versenyein mennyire képben vagyok, de ő nem beszél a főrendezővel erről, mert valszeg én vagyok az utolsó gondolata, ha találkoznak. A főrendezőnek meg nem szól sem Norbi, se a csaj, akit együtt győzködtünk, hogy némá' van ám itt a Móni, aki meg tudná ezt jól csinálni, mert évek óta látja, hogy kell.
Norbi most azt mondta, sarkára áll és tolni fog engem. Ha valóban így van, megcsinálom a két versenyét, végülis mindegy melyikünk dumál a rádióban. Őszintén megmondom, nagyon cseszi a csőröm, hogy vesztett helyzetből pedálozzak, mert amikor sokkal kedvezőbb volt a helyzet, hallgatnom kellett. Sérti az önérzetem. Hiába... nem vagyok szent és viszonylag könnyen elvesztem a lelkesedésem és nem szeretek veszettül pedálozni valamiért, ami könnyebben is megszerezhető -lett volna-.
Ez a jelenlegi dühöngésem tárgya.

Ma meglepetés születésnapi bulin voltunk. Meglepődött az ünnepelt. :) Volt kis traccs party a csajokkal, kaja, üccsi, gyerekes sztorik, aztán hazajöttünk. Jó volt kicsit kikapcsolódni, régi-új emberekkel együtt lenni.

Bölcsis napok - 5. felvonás

Szerencsére minden rendben a bölcsiben. Hétfőtől csütörtökig voltunk mindennap, csütörtökön elhoztam ebéd után, ma meg otthon maradt anyuéknál, velem és a mamával. Nem beteg a gyerek (meglepő!), boldogan vágtat be a csoportszobába, 1,5 órát alszik ebéd után, viszont rosszak az éjszakáink. Kicsikém, biztos így dolgozza fel a változást, sokszor kel éjjel, van hogy hisztérikusan sírva, hogy "Ana!", több éjjel együtt is kellett aludnom vele. Mindegy, ez a legkevesebb. Hétfőn megint megyünk.

Munka ügyben jövő hétre ígértek választ, hogy végre mikor is vesznek vissza állományba. Lassan őrül a malom. Tényleg lesz ebből május is, mire megint dolgozni fogok rendesen. Nekem csak a pénz miatt lenne sietős, egyébként... :)

Mamás hétvége van Ákosnak, nekem meg takarítós. Az összes ablakot megpucoltam már, és az összes függöny mosva, vasalva is fent van a karnison már. A két nagyobbik szobát pluszban sikerült feltörölni, ráfért már nagyon. A felesleges ruhák egy részét bedobtam a ruha gyűjtő konténerbe, a másik része meg zacskózva vár a padlásra szállításra. Végre elférünk a szekrénybe. JEEEEEEEAHH! :D Mostmár csak a gyerekszoba szekrénye, meg mindennek a letörölgetése van vissza és elhatároztam, hogy a régi agyonmosott ágyneműket is a kihajítás útjára léptetem. Komoly terveim vannak, nah. :D