Puffogás

A következő a helyzet:
Anno, amég független voltam, és aztán is amég csak együtt voltunk Norbival, úton-útfélen az autóversenyek és a sportbírói brigád körül lógtam/tunk. Mindig minden eseményen ott voltam, segítettem Norbinak kezdetben csak a sportbírók papírozását kezelni, aztán átvettem tőle, és ezzel egy időben szintén mindenben segítettem neki, ami a versenyek előkészületeihez kellett. Megtanultam mindent, hogy hogy kell a versenyek előtt leszervezni mindent, hogy kell ezt, azt megcsinálni, hogy kell sikeresen levezetni egy gyorsasági szakaszt. Szerettem csinálni, sosem esett nehezemre a szervezés és ketten jóval hatékonyabbak voltunk.
Mivel csak pár éve voltam sportbíró, esély sem volt rá, hogy előrébb lépjek vezetőbíróvá, hiába volt meg a kvalitás hozzá. Mert ugye az idősebbek tekintélye sérülne (haha!), ha egy fiatal kis p.na dirigálna nekik. Ekkor és később is erősen kellett volna Norbinak lobbizni az érdekemben, ő pedig nem akarta, mert attól félt, hogy a hátunk mögött elkezdenek kibeszélni minket, hogy biztos azért tol engem, mert a nője vagyok. Ugyan ez miatt soha semmilyen díjat, vagy elismerést nem kaphattam a munkámért, mert mit fognak mondani... Norbi részéről biztonságos hozzáállás volt ez, mert valóban nem keltek szárnyra pletykák - amit könnyen leverhettünk volna szerintem, ha kiderül, hogy tényleg tudom csinálni a vezetőbíróskodást -, de más emberek kerültek a helyi főrendező szeme elé és őket választotta inkább. Közülük az egyik nem volt jó választás, mert rosszul tűri a stressz helyzetet, a másik csajt, meg együtt győzködtünk Norbival, hogy igenis fog ez neki menni. A harmadik srác link és az ár ellen akar úszni, tehát ő sem mondható jó választásnak. Én eszébe sem jutottam senkinek, akinek lehetett volna szava - kivéve persze a Kedvesem, de ő hallgatott -. Ezt a hozzáállást már akkor is hülyeségnek tartottam, és a mostani helyzet is igazolja ezt.
Most ugye az van, hogy nem tudok sportbírói összejövetelekre járni - szezonban minden hétfő este - mert bizony Norbinak is ott kell lenni és Ákost nem vihetjük. Nem is lenne szívem hozzá, hogy a két suli nap mellé, még egy estére valahova lepasszoljam Ákost és mivel a suli 1 tanévet még tart majd, a helyzetünk a közel jövőben nem fog változni. Viszont szükség lenne új, normális vezetőbíróra... És természetesen mostmár esély sincs rá, hogy gondoljanak rám, mert nem tudok járni. Bizonyítani kisebb versenyeken nem tudok, mert Norbi összesen két kisebb versenyt kapott az évben, meg egyébként sem érdekel már, hogy bizonyítsak. Minek? Tele van a bugyrom vele, hogy ennyi idő alatt nem derült ki azoknak, akiknek ezt észre kéne venni, hogy nem utánfutó vagyok Norbi mellett!!! Szóltam egy befolyásos embernek, hogy én csinálnám, ő azt mondta, ez nem az ő dolga, mondjam a főrendezőnek. A másik helyi főrendező láthatta, hogy az ő versenyein mennyire képben vagyok, de ő nem beszél a főrendezővel erről, mert valszeg én vagyok az utolsó gondolata, ha találkoznak. A főrendezőnek meg nem szól sem Norbi, se a csaj, akit együtt győzködtünk, hogy némá' van ám itt a Móni, aki meg tudná ezt jól csinálni, mert évek óta látja, hogy kell.
Norbi most azt mondta, sarkára áll és tolni fog engem. Ha valóban így van, megcsinálom a két versenyét, végülis mindegy melyikünk dumál a rádióban. Őszintén megmondom, nagyon cseszi a csőröm, hogy vesztett helyzetből pedálozzak, mert amikor sokkal kedvezőbb volt a helyzet, hallgatnom kellett. Sérti az önérzetem. Hiába... nem vagyok szent és viszonylag könnyen elvesztem a lelkesedésem és nem szeretek veszettül pedálozni valamiért, ami könnyebben is megszerezhető -lett volna-.
Ez a jelenlegi dühöngésem tárgya.

Ma meglepetés születésnapi bulin voltunk. Meglepődött az ünnepelt. :) Volt kis traccs party a csajokkal, kaja, üccsi, gyerekes sztorik, aztán hazajöttünk. Jó volt kicsit kikapcsolódni, régi-új emberekkel együtt lenni.