Földhöz ragadt dolgok

Becsípődtem. A csípőm táján valami. És fáj is.
Ma már egészen jól tudtam menni, nagylányosan nem is pihentem napközben, így estére megint megnyertem a nyöszörgéssel egybekötött mozgást. :(

Pedig vettem ám hullahopp karikát és a tekeréssel is elég rosszul állok ezen a héten... A karika miatt családi lehurrogásban volt részem, de nem hagyom eltántorítani magam a célomtól, hullahoppzástól lesz nekem szép formás hasam ismét. Illetve nem ismét, nem sosem volt formás, de most azt lesz majd. :)
Egyébként 2 kg-t fogytam csak, viszont úgy látom hogy inkább alakulok, mint a kilók száma megy lefelé és ez is nagyon jó. Vékonyodik a combom, laposodik a hasam, bele tudok bújni olyan gatyókba, amibe eddig megrekedtem combban. Begombolni még nem tudom őket, de ha majd vége a sántulásnak, akkor úgy fogok karikázni hogy csak na és akkor megint jó lesz. :)

Ákosom okosodik. :) Eddig is okos volt, de most meg kell zabálni, ahogy inti a pápát, hív a kezével, hogy gyere, illetve csetteg a nyelvével ahogy a paci megy. Nagy lendülettel tapsikol, ha úgy tartja kedve és szintén, ha kedve van, akkor puszi kérés után olyan nyálazós smárt kapok tőle, hogy húúú. Tátja a száját és kapja be az én csücsörített számat, aztán összenyálazza az arcomat, én meg a nevetéstől nem tudok elmenekülni. :D Ezen kívül dumál ezerrel, megy egész nap a baba duma. Etyetyetye, bababa, mamama, és a MEM (alias NEM). :)
Mozgás terén Noncsi barátnőnkhöz képest még nem vagyunk sehol, de Szélvész kisasszonyt nehéz is űberelni. :) Hihetetlen, hogy ő már egyedül, kapaszkodás nélkül jár... Nagyon ügyes kiscsajszi. :)
A napokban voltunk náluk, a gyerekek jól "eljátszottak". Eljátszottak = tépkedték ki egymás kezéből a játékokat, mindegyiknek a másiké kellett. Többszörös cumi és cumisüveg csere volt, szintén az egymás szájából erőszakkal eltávolítós verzióban. Noncsi jobban bírja a gyepát mint Ákos, enyém gyerek határozottan elkezd óbégatni, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné. Noncsi laza, egy hanyag mozdulattal a háta mögé vág mindent és néz Ákosra, hogy "mi van öcsi, mit kiabálsz?", aztán dolgát jól végezvén továbbszáguld. :) Imádom a kiscsajt. :)

Az élet kapujában

Mostanság sokat gondolok ismét a szülésre-születésre.
Még nem volt pocakomban albérlő Ákos, amikor már érdekelt az alternatív szülés. Nehéz egy szóval leírni, hogy mi ez, nekem azt jelentette, hogy alternatívákat kerestem természetes, orvosi beavatkozás és irányítás nélküli születésre. Otthon szülés, holisztikus bábaság, sok néven nevezik még, minden irányvonalba egy kicsit belekóstoltam, aztán jól elvarázsolódtam. Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez könyve is egy véletlen folytán hozzám került és a könyvet olvasván végleg "úgy maradtam". Tudtam az igaz történetekből, hogy a születés egy CSODA, ami a világ legtermészetesebb dolga és a női test arra van kitalálva, hogy beteljesítse ezt a csodát. Tudtam azt is, hogy ez egy bármilyen racionális dolgon túl mutató erő, ami megvan bennünk és a szülés alatt szabadjára ereszthetjük.
Ha megvan a megfelelő környezet hozzá.
Aztán pocakos lettem, növekedett bennem a babám és az addig választott orvosomra egyre távolságtartóbban néztem, nem ő volt az aki hozzásegíthetett volna ehhez a csodához. Róla inkább a "majdénmegmondomhogykellszülni" kép illet és erre aztán végképp nem vágytam. A várandósság felénél orvost váltottam, egy fiatal ambiciózus fickóra, aki a kórházi szülésfelkészítő előadások során szimpatikussá vált mindkettőnk számára. Nem csalódtam. Megismert a kórház folyosóján is, tudta a kereszt nevem, hogy nagyjából mi van velem, pedig nem magánrendelésre jártam. Tudtam, hogy Ákos várható születéséhez közel (szeptember 6.) el fog menni szabadságra, de valahogy ez a dolog nem érdekelt. Ígérte, hogy lesz helyettese, ha ő épp nem lesz itthon és lett is. De nem volt rájuk szükségem.
Tudtam, hogy ebben a kórházban soha nem lehet olyan szülésem, mint amit Ina May leírt. Ez nem születésház, itt nem a bábák irányítják a szülést, van hierarchia, vannak szigorú szabályok és ha az orvos a feje tetejére áll, akkor sem tehet ezek ellen. Nem is álmodoztam róla, hogy a szülésznő majd adja nekem a homeós bogyókat, masszírozza a derekam, vagy forróvizes borogatást rak a hasamra. Meg volt minden hozzá, az összes cucc amitől kényelmesebb lehetett volna nekem, vittük magunkkal, csak a segítő személy nem. Nálunk nem szokás szülésznőt választani, ezért senki nem is tudott senkit ajánlani, nekem meg nem volt lelkierőm a sokból kiválasztani a megfelelőt. Norbit nem akartam ezzel terhelni, neki nem az volt ott a dolga, hogy engem nyektessen, pláne hogy nem is tudta hogy kellene. Ehelyett inkább eldöntöttem magamban, hogy bennem is megvan az erő és ha a fene fenét eszik is, akkor is meg fogom szépen szülni Ákost. A kórházban, villany fény mellett, a legkevésbé sem háborítatlanul, de akkor is meg fogom csinálni és kész. A kórházba menetel utáni negatív hullámok engem is elértek, vissza is lassították a fájásokat, de ember legyen a talpán, aki tud koncentrálni úgy az éjszaka közepén, hogy Katát még elszállítottuk a mamához, aztán nem engedtek minket be a szülőszobára. Az nagyon rossz volt, hogy kint kellett ácsorogunk a folyosón, mert egy másik mamát a babájával csaszira készítettek elő. Én hálóingben, és akkor épp eléggé hideg is volt. Azt hittem itt majd várnak minket, hiszen életet adni jöttünk egy embernek, ehelyett talán egy órát is küzdöttünk kint. A szülésznő aki előkészített, minden volt, csak kedves nem, az orvos pedig az volt ügyeletben, akit lecseréltem korábban, de rajta sem látszott, hogy egyáltalán emlékezne rám halványan is. Aztán jó sok idő után megkaptunk a szobánkat, én elvackoltam az ágy tetején és szerencsére ránk sem nézett senki reggelig. 1 ujjnyival mentünk be, 7 órára 4 ujjnyi lett. Jött a műszakváltás, és jött Gabi szülésznő is, aki velünk volt végig. Addigra vissza tudtam venni a fonalat, a fájás szünetekben mondogattam magamban, hogy "kinyílok, kiengedem ezt a babát" ahogy Ina Maytől tanultam, ittam amikor senki nem volt bent, szóval rendben voltunk. 7kor bekötöttek oxitocint, mert a gép és a kézi tapintás szerint sem voltak erősek a fájások, aztán utána lettek erős fájások. Gabi megmutatta azt a légzéstechnikát, amiért valószínű örök életemben hálás leszek neki, nem tudtam volna úgy végigcsinálni, ahogy akartam, ha ezt nem osztja meg velem. Ekkor már lepattant rólam az a negatív áramlat, ami akár kétségbe is ejthetett volna, hogy 12-ig ebből tuti nem lesz baba, illetve hogy a mérések szerint lehet, hogy nagy lesz a babus és hiába csináljuk végig az egészet, nem fog kiférni és akkor csaszi. Oké, meghallgattam, de nem érdekelt, koncentráltam tovább a dolgomra. Nekem volt igazam. 10 óra előtt valamennyivel Gabi megkért, hogy feküdjek le, mert addig ültem az ágy tetején egy labdával a hátam mögött. Mostmár tudom, Ákos szívhangja miatt kellet lefeküdnöm, de szerencsére nem gond volt, hanem jöttek a tolófájások, arra reagált így. Amint ledőltem, a következő már toló volt. 2 próba nyomás és 4 éles után kicsi gátmetszéssel 10 óra 10 perckor megszületett Ákos. Az orvos épp odaért a második éles fájára, de csak azért, mert korábban a szívhangok miatt szóltak neki, hogy jöjjön. Nekem nem volt szükségem rá, nem hiányzott, nélküle is megszületett volna a baba.
A föld és az ég is összeborult azokra a percekre azt hiszem és felszabadult az az erő, amiről korábban csak olvastam. Fantasztikus és felemelő érzés volt, valami testen kívüli élmény. Olyan volt, mintha nem is én lettem volna az a gyermekét megszülő nő, hanem valaki egészen más belőlem, akivel eddig még sosem találkoztam. Az ős nő. Az, az a pillanat volt, amikor semmi olyat nem lehet tenni, ami az ember személyiségéből adódik, vagy tanult dolog, az jön és kész, nem lehet befolyásolni, de nem is kell, hanem szabadjára kell engedni, had teljesítse ki magát. Olyan, mint az orgazmus pillanata, csak sokkal hosszabban tartott. Hetekig a hatása alatt voltam... és még vagyok most is. A Bába naplóját olvasva, újra és újra előjön ez a hatás és azt hiszem igazán ezért sajnálom, hogy talán sosem fog újra gyermekem születni, mert nem érezhetem át ismét ezt az őserőt, ami továbbra meghatározó része lesz az életemnek.
Mert igen... kistesó kontra. :(((((

Blog könyv

A napokban érdekes dologra bukkantam a Thecutestblogsontheblock -on. A blog book linkre kattintva bárki beimportálhatja a blogját és megnézheti, hogy hogy nézne ki könyv formában.
Nekem ez nagyon tetszik volt és ezzel megvan a lehetőség egy régóta érlelt probléma áthidalására. Történetesen szeretnék Ákosnak egy babanaplót csinálni, visszamenőleg, élete első évéről, de eddig nem tudtam, hogy álljak neki, hogy az majd később nyomtatva jól nézzen ki.

Egyre jobban érzem, hogy az én/mi életünkben a problémáknak kell időt hagyni. Jó pár dolog oldódott meg úgy körülöttünk, hogy tipródtunk rajta, törtünk a fejünket hogy lehetne áthidalni, aztán egyszercsak magától megoldódott. Szerettünk volna mosógépet cserélni, a kolleganőm pont ki akarta dobni az ő régi-új gépét, megkaptuk ajándékba. Nem tudtuk összehozni sehogyan a szobák leparkettázására a pénzt, megkaptuk karácsonyra ajándékba a szüleinktől. Szerettünk volna egy kandallót a nappaliba, a nagyanyámék pont kicserélték az övék és megkaptuk a "régit". Szerettem volna hintát venni Ákosnak, hát mire nekiálltam volna nézelődni, Norbi kollégájától kaptunk egy olyat amilyet én is választottam volna. Szeretnénk idén megcsinálni a teraszunkat, de a fa anyag brutálisan drága hozzá. A napokban Norbi szülei pakolódtak az emeletes házuk pincéjében és találtak 3 tökéletes fa gerendát. Egy vagyon lett volna ha ezt nekünk kell megvenni. Emellett ott lapult a pincében egy régi pedálos Moszkvics, Norbi gyerekkori nagy álma, tökéletes állapotban. Ákos fiam pedálos Moszkviccsal fog gengszterkedni, ha nagyobb lesz. :D Így megy ez nálunk... és remélem nem szakad meg továbbra sem ez a széria. ;)

Kistesó pro-kontra

Sosem volt titok, hogy mennyire élveztem a terhességet Ákossal és hogy a születésének másnapján már azt mondtam, hogy simán újra csinálnám. Az sem titok, hogy kislány babát szerettem volna, egy Mírát, de mivel túlságosan ügyesek voltunk, így az Y kromoszómák kerültek fölénybe és fiúcska cseperedett a pocakomban. (Tévedés ne essék, imádom a Pöcsöst.)
Mivel Ákos lassan már 10 hónapos, felmerült benne a kérdés, hogy hogyan tovább kistesó ügyben. Most nagyjából ideje is van, hiszen ha gyorsan akarnánk kistesót, akkor hamarosan ráállhatnánk a projectre. Szívem szerint és ha lehetne várni, én várnék legalább addig még Ákos 3-4 éves lesz, utána babáznék újra. Biztosan rosszul gondolom - és erre a kis korkülönbséges tesók a példák - de én úgy érzem, hogy nem tudnék mindent megadni egy picinek és egy kicsinek egyszerre. Ebben bent van egy nagy fokú önzés is, nem szeretnék túl sok hajszálat veszíteni két gyerekes anyukaként. :)
De én sajna csak egyik fél vagyok, Norbi nélkül elég nehézkes -illetve később problémás >ördögivigyor<- lenne gyereket akarni. Ő viszont nem akar. Igazság szerint úgy érzem, ha lett volna más alternatíva, akkor Ákost sem akarta volna már. Illetve nem is Ákost nem, hanem úgy egyáltalán kicsi babát, sok nyűgöt nem. Kissé magam alatt vagyok, újabb probléma kör amin megint rágódhatok... Beszélgetni nem lehet róla, mert a Kedves nem hajlandó, kompromisszum pláne nincs, ha erőltetem, én vagyok akaratos és követelőző. Tudjátok mit?! Lehet benne valami. Időnként úgy érzem, hogy örök problémagyár vagyok, mindig van valami új örlődnivaló a nap alatt. Korábban a teherbeesés volt a gond. Aki tudja, tudja milyen sok könny és küszködés az amikor nem sikerül és minden hónap egy kudarc, amitől az ember egyre szarabbul érzi magát. Most viszont megvan az áhított gyerek, soha ilyen boldog még nem voltam, mégis mindig van min szomorkodni. Tegnap a pénzen, ma a kistesón.

Na de amit akartam igazából írni: érvek a kistesó mellett-ellen most és/vagy később. Félretéve, hogy apa nem akarja sem most, sem később.

MOST

Mellette:
- megvan minden cuccunk ami kellhet neki, így a pelenkán kívül semmire nem kell egy ideig költeni
- ha teherbe tudnék esni most, közel azonos pénzt kapnék, mint Ákossal
- talán a szülés közelsége miatt nem alakult ki újra a PCOS és könnyebben tudnék pocakosodni
- kicsi lenne a korkülönbség a gyerekek közt, később jól el tudnának játszani egymással
- benne vagyunk a ritmusban, egy kicsi baba gyökeresen nem forgatná fel az életünket
- apa nem lenne idősebb az évek során (nálam ez nem téma, még messzebb vagyok a 30-tól, mint közelebb)
- Ákos itthon maradhatna velem az ovi kezdetéig és nem kellene 2 évesen bölcsibe mennie
- nem kellene 1 évet dolgoznom, hogy kaphassam az anyasági járandóságokat a kistesóval

Ellene:
- újabb életre szóló anyagi elkötelezettséget vállalnánk, ami miatt sok dologról le kellene ismét mondani
- nem terveztem kis korkülönbséget a gyerekek között
- Kata jövőre nyolcadikos lesz, két év múlva középiskolás, ami elég kemény pénzeket fog nekünk is jelenteni

KÉSŐBB

Mellette:
- így érezném jól magam, ha Ákosra is a megfelelő időt tudnám rászánni és majd a kistesóra is
- Ákos már nem lenne picike, ami több szempontból sem lenne hátrány
- vissza tudnék menni dolgozni, ami a munkahelyem megtartása, és én "felnőtt" életem szempontjából sem lenne rossz
- anyagilag kicsit össze tudnánk ismét szedni magunkat ha dolgoznék

Ellene:
- apa lassan inkább 50-es apuka lenne, mint 40-es :(((
- a most használható cuccainkon illene továbbadni, mert később esetleg tönkremehetnek az állásban, vagy más lesz a divat, stb.
- kiesünk a kisbabás ritmusból, egy bébi megint minden borítana
- a PCOS visszajöhet és kezdődik a baba csinálás mizéria elölről

Ebből kellene valami kompromisszumosat összehozni. Mint látszik három sarkalati tényező van: a lóvé, Norbi kora és az én PCOS-em. Nekem kb. az jön le ebből, hogy vagy most gyorsan nekiugrunk a projectnek, hogy apuka fiatal apuka lehessen és ne kelljen küzdeni - talán- a PCO-val, viszont anyagilag továbbra is szarban lennénk még évekig. Vagy várunk, gyűjtögetünk, racionálisan fogjuk fel a helyzetünket, viszont Norbi egyre idősebb lesz, nekem meg ki tudja hogy sikerülne újra teherbe esni.
Még valami. Senkinek nincs igaza, sem nekem, sem neki. Nekem azért nem, mert egy ilyen életreszóló dolgot nem lehet senkire ráerőltetni, neki meg azért nem, mert egy ilyen más módon meg nem tapasztalható boldogságot nem szabad megtagadni senkitől.

(Egy utolsó apróbetűs gondolat. Nagyon apró betűs tényleg, de a mai nap nagy kérdése volt. Talán azért nem akar újabb elkötelezettséget, mert engem sem akar hosszú távra? Volt már ilyen a történelem során, nem is olyan régen és épp velünk esett meg, bár akkor még egy egészen más felállásban. Nem, nincs semmi rá utaló dolog, nincs érzelmi labilitás, hazugságok, stb., de nekem kell a legjobban tudni, hogy amég a másik fél nem gyanakszik, addig évekig lehet a bebukás nélkül kapcsolatban lenni valaki mással. Norbi aranyköpése, hogy mindig az igazsághoz legközelebbi hazugságot kell mondani és akkor nem keveredik bele az ember... és milyen igaz. No de hess, ez tényleg csak egy nagyon messzire mutató női konspirációs gondolat. Leírni mégis jó volt.)

Fable könyvek és egyebek

Mona blogja olvastán, hirtelen felindulásból előkaptam a fényképezőt és mentem egy kört a lakásban. A téma: vajh, hol bukkannak fel Meseanyó könyvei?

No, lássuk csak... :D

Az első a nappali. Itt van a könyvespolc is, amin a Fable könyvek sorakoznak, úgyhogy nem teljes a kép. (A Tűzvarázs hatására hecceltem fel magam a bringázásra. Anno mikor olvastam valahogy nem passzolt hozzám, de most nagyon betalált. Ezt a könyvet csak kétszer olvastam.)

A második a konyha. Vis Major és Kyra Emett nem került még vissza a polcra. :D

A harmadik a Wc. Itt kettő is van... Mennyből a csontváz és Álmok tengere. Mindkettőt imádom. És mint látszik a Wc-n is szeretek olvasni >elpirul<. :D

A negyedik a háló. Tíz kicsi kommandós és Varázscsók. A Varázscsók már eléggé salátában, nagyon sokszor olvastam.

Ennyi. :D Ezen kívül van még két helyiség a lakásban: a fürdő, ahol nem tartok Fable könyvet, illetve a gyerekszoba, ahol minimális mennyiséget tartózkodunk. A történet nálam is úgy kezdődött anno gyerekként, hogy nem szerettem olvasni. Már szeretek, gondolom ez látszik. :D Egy gond van, Meseanyó nem tud olyan gyorsan írni, amilyen gyorsan én olvasni tudok, így minden könyvet kénytelen vagyok kétszer-háromszor-sokszor elolvasni. :D

Tegnap elég jól sikerült teljesíteni a kitűzött célokat, de valahogy sosem az igazi a dolog, mert hiába takarítottam tegnap szinte egész nap, még mindig kupolda van a lakásban. Próbálom magam meggyőzni, hogyha a mai napot is rászánnám a dologra, akkor nem csak tisztaság, hanem rend is lenne... Meglátjuk, hogy Ákos hogy gondolja.

Tekertem is este megint, csak kicsit későn kezdtem el, mert elneteztem az időt. Így 11 órakor 20 km lenyomása után dőltem be az ágyikómba, ahol aztán nem tudtam rendesen elaludni tök sokáig. Forgolódtam, felszínesen aludtam, Ákos nyögdécselt alvás közben, füleltem hozzá, hogy most felébredt-e vagy sem, fáztam, melegem volt, szóval szép éjszaka volt. Ha lehetne most simán vissza tudnék aludni 11-ig szerintem.

A netezés tárgya a kert kialakítása volt. Kerttervezőre, ingyom-bingyom cuccokra nem fog telni, de szeretnék ősszel megint egy kis növénykésítést csinálni és ehhez kerestem ötleteket. Nem a hagyományos cseresznyefa, fenyő, fűzfa sémában gondolkozom, hanem valami egyéniben. Amit már tudok, hogy lesz két magnólia fánk, egy örökzöld és egy lombhullató. De ez nem az a szokásos és általam tök csúnyának talált tulipán fa lesz, hanem az a sok szirmú gyönyörű fa. Illetve ami szintén nagyon megnyerte a tetszésem, az egy cédrus fa, ami elvileg bírja a mi klímánkat is és hatalmasra meg tud nőni, ha hagyják. Ezen kívül kellenének örökzöldek és majd virágzó dolgok is, amikkel nem kell túl sokat piszkálódni, de akkor is szépek. Elképzelésben van a kocsibejáró valamilyen kővel való felszórása/leborítása, egy medencehely kialakítása, a terasz kialakítása és körül növényesítése, valamint egy futó akácos lugas-kiülőke kialakítása, mert az is baromira tetszik nekem. Apróság, hogy még idén csinálok madár itatót/fürdőzőt, mert mióta nincsenek macskáink, megszálltak minket a madarak, szerencsére. Láttam a neten mókus lakot, mókus etetőt, béka házat, sün lakot, idővel ezek is lesznek nálunk. Kész állatkert. :D

Teendők

Tegnap este anyuék a környékünkön jártak, ezért bejöttek és elvitték magukkal Ákost, mert ma reggel amúgy is ment volna mamázni. Jaj, olyan rossz volt, hogy éjjel nincs az ágyikójában, nem tudok neki puszit adni, megsimizni. :( Próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy jó helyen van, jól érzi magát, vigyáznak rá és nekünk is jár végre egy egész éjszakás pihenés, de akkor is rossz volt. Hiányzik nagyon.
Mára teendők garmadája van számomra. Írok listát, hogy ne sumákoljam el egyiket sem, mert bár most lenne időm, de nagyon rajta ül a Laci a hátamon és ez nem jó. Iszom egy tejeskávét, aztán nekiugrok. Asszem. :))

Diéták

Utánanéztem diétáknak a neten.
Ez is megint akkora háááááááát, hogy azt elmondani nem tudom.
Van egy csomó jó diéta, ránézésre tényleg jók, annyira nem is nehéz betartani őket, de homlokegyenest más dolgok vannak benne, mint amiket mi szoktunk enni. Ez az egyik gond. A másik gond, hogy én nem szeretek főzni, nagyon nem. Baromi tehernek érzem, ha mindennap kell valamit csinálnom, elvesztegetett idő, mert tök sok minden mást is tudnék helyette csinálni. Ákosnak sem főzök mindennap, inkább fagyasztok ezerrel. A harmadik probléma maga Ákos. Igyekszem a kevéske főzéseim alkalmával olyan kajákat kotyvasztani amit Ákosnak is lehet adni valamilyen formában. Nos, a valamelyik diétás nap ebédjére készítendő gombapaprikás nem épp baba kaja. :( A negyedik gond a lóvé. Egy csomó mindent be kéne szereznem hozzá pluszban, amit egyébként azért nem veszek meg, mert nincs keret rá. 4-5-600 forintos tételek. Az ötödik gond, hogy legtöbbször nem én vásárolok, hanem Norbi. Baromira örülök már annak is, hogy vásárol helyettem, pedig nagyon utál. Ezért nem érezném fairnek, ha 3 különböző boltban begyűjthető ételek listáját adnám oda neki és a fél délutánja arra menne el, hogy nekem vásárolgasson mindenféle drága kutyulékot, amit ráadásul még nem is szívesen eszek meg.
El van cseszve ez az egész. :(

Arra jutottam, hogy inkább próbálok odafigyelni az ötszöri kajára és az ivásra. Tk. kenyér, normális reggeli a csokis műzli helyett, sok zöldség-gyümölcs, fehér húsok, tejtermékek és persze a bringázás. Bár enni sem nagyon szeretek, így talán könnyebb lesz átállítani a szervezetemet, hogy ne raktározzon és az ötszöri kaja csak rajtam múlik, nem máson, pénzen, stb. Programozom az agyam, hogy ez is legalább olyan fontos legyen, mint a kétnaponkénti bringázás. Drukkoljatok, hogy sikerüljön!

Hétvége és egyebek

A hétvégén Baranya Kupa volt.
Aki sportbíró annak ez kb. mindent elmondana arról, hogy miért nem jöttem, de itt asszem illik legalább egyszer részletezni.
Mi, Norbival ahogy az az ismerkedésünk történetéből is kiderül, autósport szakágban sportbíráskodás közben ismerkedtünk meg. Ez a dolog azóta sem múlt el, lévén az egyetlen plusz anyagi forrásunk. Ő vezetőbíró, én csak sima sportbíró. Sportbíróként, állomáson dolgozom, menetlevelet, jegyzőkönyvet vezetek és ebben ki is merülne az összes versennyel kapcsolatos dolgom. De a Kedves vezetőbíróként ténykedik, ami a gyorsasági szakaszon dolgozó összes sportbíró, segítő leszervezését, a verseny napján a pálya felépítését, és mindenkihez minden információ eljuttatásást jelenti, így én is vállalok ezekből a ténykedésekből amennyit lehet. Sok papírmunkát jelent ez, sok telefonálgatást az embereknek, szervezkedést, papír osztogatást, rádió osztogatást, stb. hogy Norbinak szinte csak a verseny levezetésével kelljen foglalkozni. Az adott verseny előtt kb. 2 héttel már bőszen szervezkedünk, a verseny hetében gyakran van bolondok háza, sőt a verseny előtti napokban raktárrá fejlődik a házunk, ugyanis szinte minden versenyes cucc már itthon tárolódik, nehogy elfelejtsünk valamit.
Aztán jön a verseny napja (vagy két nap, versenytől függően), hajnalban kelünk, este későn érünk haza, közben meg szinte folyamatosan nyomjuk a melót. Reggel osztjuk az embereknek a motyót, amire szükségük lesz, este a verseny végén begyűjtjük, leadjuk ha van rá lehetőség. Könnyű fizikai munka az egész - már ha az egész napos ácsorgást annak lehet nevezni - de szellemileg nagyon megerőltető, mert folyamatosan figyelni kell.
A Baranya Kupa esetében ez most azt jelentette, hogy vasárnap 3-kor keltünk, hogy ki tudjuk időben telepíteni a sportbírókat az Alsómocsolád-Mecsekpölöske gyorsra, és este 9-kor értünk vissza Pécsre a verseny végeztével. Sokáig elhúzódott ez a verseny nagyon. :(

Vasárnap éjjelre én ez miatt ott maradtam anyuéknál Ákossal, csak Norbi jött haza aludni. Ő hétfőn reggel ment melózni, én meg a reggeli kukorékolása után anyu kezébe nyomtam Ákost és dőltem vissza az ágyba aludni. Délután is szunyáltunk egy röpke 2 órát együtt, úgyhogy az alvás szükségletem már hétfőn visszaállt kb. a normálisra. Este tekertem még egyet, 50 perc tempós tekerés = 20 km. Hétvégén megmértem magam és háááááááát eléggé elkeseredtem. :(((( Mivel nincs itthon mérleg és nem tudom ellenőrizni a súlyom, ezért anyuéknál méreckedtem, 88 kg voltam hétfőn. Naon naon sok. Valószínű semennyi nem ment le. :((( 80 akárhány nap múlva nem leszek vékony, hacsak nem kezdek valami brutál diétába. :(((

Ákos bébének úgy tűnik jön a következő adag fogacskája. Hasmenése van, a napi 4 pelus helyett, van hogy 7-8at is elhasználunk. Ezen kívül rosszul eszik, szinte semmi sem kell neki a joghurton és a nagyon pépes cuccokon kívül. Tápin és némi valamicskén tengődik egész nap. Ettől függetlenül jó kedve van, úgyhogy nem aggódom. ;)

Kb. ennyi, mennem kell pelust cserélni és délután még lesz dolgunk a versennyel, ami miatt napközben is papírmunkáznom kell.
Bolondok vagyunk nah, ahogy a versenyzők is. Mennénk inkább strandra ahelyett, hogy egész nap kint állunk az erdőben, porban, melegben... :)

Strandolás és egyebek

Tegnap mamás napunk volt, tehát Ákost reggel elvitte a mamához Norbi, nekem meg szabad volt tovább aludnom. Meg is tettem, 10 órakor kászálódtam újra ki az ágyból. :)
A nap eleje varrodázással telt, varrnom kell egy új huzatot az átmeneti gyerekülésre, mert hiába szép és jó a Römer amit anyuékkal közösen vettünk neki, de azt nem lehet menetiránynak háttal bekötni. :( Óriási hibája ez annak az ülésnek. Aztán egyszercsak lejött Andi és Orsi hozzánk. Ők itt laknak a faluban, Orsi szeptember végén született, igaz korababaként, de ez már nem is látszik rajta, ő is mászogat. :) Nekik egy erszényt kell varrnom, mert kinőtték a kengurujukat. Továbbá átalakítottam a sportbírói pólóink ujját, úgyhogy már nem buggyos, hanem normál. Éljen! Régóta tervezett project volt. :) Ezzel kb. ki is tartott a délelőtt, már ha délelőttnek lehet bármit is nevezni, ami 10 óra után kezdődik. :))
Délutánra anyuék kitalálták, hogy menjünk le Harkányba strandolni. Hozták Ákost, meg egy csomó motyót és nekivágtunk a strandnak. Sejtettem előre, hogy nagyon fog tetszeni a fiamnak és nem is csalódtam. 3 órán keresztül folyamatosan fürdött, pancsolt, jött-ment, ismerkedett mindenkivel, levadászta egy kisfiú kallódó úszógumiját, jópárszor meglépett a mély víz felé, úgyhogy ébernek kellett lennem. :)) Jól éreztük magunkat nagyon. :) Anyuka -azaz én- sajtos tejfölös lángost ebédelt, aminek nagy rajongója vagyok, csak ritkán sikerül hozzájutni. A tervezett úszás elmaradt ugyan, mert nem tudtam ott hagyni a fiamat, hogy elmenjek uszizni a sport medencébe, annyira aranyos volt. :))
Estére kicsit túlpörgött, úgyhogy nehézkesen aludt el, de nyomta az alvást egy szusszra fél 4-ig, jól kihúzta a víz a törpömet.

Este az úszás kimaradás miatti vétkeimet csökkentendő tekertem megint. 50 perc alatt 15 km-t. Felmerült a gyanú, hogy csal a kilométer óra, ami lehetséges, de egyelőre nem tudok másra támaszkodni. Többet mért mint legutóbb amikor tekertem, de jóval intenzívebben is csináltam. Erősebb fokozaton, megállás nélkül. Jól megizzadtam a végére, de jól esett. :)
Kicsit azt hiszem megint megpiszkálom Norbit, hogy vegyük meg azt a szobabrinyót 5 ezerért amit itt van Komlón, mert az már egy sokkal újabb modell, mint az amin én nyomulok. (Bringa elkelt, Monee nagyon szomorú. :((( Ezen nem lehet felállva tekerni, mert felborul, azon úgy néztem lehetne. És kéne felállva tekerni, mert így szinte csak a vádlim és a combom elülső fele dolgozik, pedig a popsinak is kéne, mert ott is van mit javítani.

Szolgálati közlemény - megjegyzés írása

Kedves olvasók!

Szolgálati közlemény következik.
Miután agyonbuzeráltam a blogot, mindenfélét ide-oda össze és vissza állítgatva, rájöttem miként lehet hozzászólni egy-egy posthoz.
A komment címére kattintva bejön egy új oldal, és az új oldalon alul megtalálható a Megjegyzés link. Oda katt és már lehet is írni. Sokat. ;)

Tekerek

A tegnapi mérleg 50 perc alatt 10 km. :)
Persze ez úgy megy ám, hogy kb. 3 perces periódusokban váltom a tempót és néha megállok 1 percre pihenni. A tegnap esti megállások fő okozója Ákos volt, aki fél óránként nyöszörgött az ágyikójában, pedig nem szokott. Olyan lökött vagyok, rá kellett volna jönnöm, hogy melege van, azért nem alszik és jobb lenne ha nem takargatnám be. Anyuka mindig tanul, mostantól a gyermek takaró nélkül alszik majd, a hosszúujjú pamut pizsiben csak nem fázik meg 22 fokban. :)

Szobabrinyózás

Jó néhány nap kihagyás után tegnap este filmnézés közben megint szobabrinyóra pattantam (immár másodszor, tehát majdnem rendszeresnek tekinthető a dolog :). Szépen váltogatva a lassú-gyors, könnyű-nehéz tekerési fázisokat, letekertem kb. 6 km-t. Jeah! Az első alkalommal 2 km-t tekertem, mert annyi esett jól, most a 6-ot is bírtam. Kicsit húztak az izmaim, jelezvén, hogy igenis dolgoztak, de kemény izomláz nem lett belőle és ennek nagyon örülök! :) Pont így terveztem hogy szépen építem fel a dolgot még a narancsbőrke eltűnik a combokról és a poccsiról. ;)
Ma mivel itt ülök, kimarad a tekerés, de egyébként is PMS zabálási tünetet észlelek magamon, úgyhogy a mai nap elfogyasztott mindenféléje mellett, rajtam már a brinyózás sem segítene. Majd jön a piri, aztán megint nullára zuhan vissza az étvágyam, remélem.
Tegnap Starlark tanácsára csináltam egy fiókot az Edzésonline-on ahol tudom rögzíteni, hogy mikor és mennyit tekertem, úsztam, stb. pontosan. Szuper ötlet volt!

Az elsők napja

Ma sikerült az első ágyról fejjel előre való lepottyanást produkálni Ákosnak.

Reggel ahogy mindig, az első felébredés után (fél 6 körül) átvittem magunk mellé, de Norbi egy hirtelen ötlettől vezérelve felkelt és átment tovább aludni a másik szobába, így mint ahogy a hétköznap reggeleken is, ketten maradtunk a franciaágyon Ákossal. Meg volt a hajnali reggeli, cumi be és aludtunk is tovább. Hol mélyebb, hol kevésbé mély alvásfázisaimban fel fel kukkantottam a babára, de mindig nyugodtan aludt, úgyhogy én is visszaszenderedtem alaposan. Ebből az álmodós mély alvásból ébresztett egy hatalmas döndülés és Ákos sírása. Átmászott a feje mögé rakott nagypárnán és leesett az ágy és a radiátor közé. A fejét beütötte a radiátor sarkába, de szerencsére ezek már új radiátorok, így csak egy nagy dudokli lett a fején, ami estére elmúlt. A nagypárna vele együtt lesodródott, így komolyabba nem ütötte meg magát. Volt kis sírás, és gondolom mondani sem kell, engem sem kellett nagyon ébresztgetni, pedig elég lassan bootolok be reggelenként.

Abban is elsők voltunk ma, hogy először fürcsizett kint a bébé az udvaron,

valamint ma először tépett ki könyből lapot, amiért különösebben nem lett megdícsérve (Vavyan Fable: Vis Major 35. oldal Off). Továbbá ma kétszer aludt el apája ölében, pedig ilyen nem nagyon szokott úgy általában előfordulni.

És szeretném kihírdetni ország-világnak, illetve álló gyermekkel nem rendelkező szülőknek, hogy a nem álló gyermekben az a jó, hogy este alvás helyett nem ácsorognak bömbölve a kiságy rácsába kapaszkodva, lehetetlenné téve az alvás bekövetkezésének bármilyen esélyét. A mászó gyermek csak-csak eldől valahogy, hogyha elkapják az álommanók, de az álló gyerekre igen nehezen bírnak rátámadni. Most apája próbálkozik a manó átvitellel, anya feladta.

New version

Újabb háttérrel indítottam a mai blogolást, ami azt eredményezte, hogy ez egy rövid bejegyzés lesz. Mintegy 2000 blog hátteret néztem meg és minél többet néztem meg, annál inkább nem tudtam megtalálni a tökéleteset. Úgyhogy most egy darabig ilyen lesz, de ez sem tökéletes. :)
(Update: azóta ez a virágos dizájn már új. :D)

Pénteken a szülinapom jegyében Kata szülinapi partyjára készültem. =D Lett Boldog szülinapot felirat, felfújtunk vagy 70 lufit, felkötöttük őket, egy valag pénzt otthagytunk a boltban a party kajákra, rendet vágtunk a kégliben. Szombaton 10-re jöttek a lányok - és még véletlenül sem késtek el >D -, Katával együtt összesen 8-an, aztán ment a bulizás-hülyéskedés este 6-ig. Olyannyira jól érezték magukat, hogy 5-kor elkezdődött a szokásos terv szövés, hogy ki hogyan tudna még tovább maradni. Sajna nem jött be ezen számítás, így 6-kor már csak mi voltunk itthon. De nekünk is menni kellett, úgyhogy összecuccmarek és irány Pécs.
Vasárnap verseny Lengyel-Kurd. Hideg volt az erdőben, reggel az autó külső hőmérője a fás részeken 8 fokot mutatott, délután pedig 19-et. Így, május 31-én... Ettől függetlenül jó verseny volt, gyorsan lepörgött, különösebb baleset sem volt. Aztán haza és pihi. Aljas galád szülőkként nem vittük el Ákos vidámparkba, állatkertbe, akárhova, úgyhogy az idei gyereknapot az anyuék biztosították neki. Remélem azért jól érezte így is magát a törpöm. Mi kicsit jobban érezzük magunkat a versenyen keresett pénz összegtől. :)
Ma nem volt semmi, itthon voltunk és lazultunk, dolgozgattunk.

Most megint sok biznisz van a folyamatban:
1. Kitűztem a szeptemberi Orfűi hegyiversenyt, mint cél dátumot, hogy addigra megint gida vékonyságú leszek. Ennek érdekében holnap szobabringára pattanok és tekerek, valamint szerdánként, ha az idő is engedi, akkor elmegyek úszni Harkányba. A lábam narancsbőrének hiába lenne bármilyen fogyókúra, azt csak mozgással lehet eltüntetni.
2. Kitűztük közös célnak, hogy idén pöpecre megcsináljuk a teraszt. A tervek nagyjából körvonalazódtak, már csak az anyagiaknak kell összejönni.
3. Izibe, de hamar kap Ákos egy kerti hintát, illetve később egy homokozót, mert baromira unja már a fejemet nézni egész nap. Kell neki a programozás, úgyhogy a kerti dolgokra szükség lesz.
4. Ha minden jól megy, lesz idén medancénk is! Jeah!!!!! (Bár amilyen bolond idő van, a hétvégén a fene sem gondolta volna, hogy még lesz 40 fok is a nyáron.)
5. Felhívom a fodrászt végre.