Reggel ahogy mindig, az első felébredés után (fél 6 körül) átvittem magunk mellé, de Norbi egy hirtelen ötlettől vezérelve felkelt és átment tovább aludni a másik szobába, így mint ahogy a hétköznap reggeleken is, ketten maradtunk a franciaágyon Ákossal. Meg volt a hajnali reggeli, cumi be és aludtunk is tovább. Hol mélyebb, hol kevésbé mély alvásfázisaimban fel fel kukkantottam a babára, de mindig nyugodtan aludt, úgyhogy én is visszaszenderedtem alaposan. Ebből az álmodós mély alvásból ébresztett egy hatalmas döndülés és Ákos sírása. Átmászott a feje mögé rakott nagypárnán és leesett az ágy és a radiátor közé. A fejét beütötte a radiátor sarkába, de szerencsére ezek már új radiátorok, így csak egy nagy dudokli lett a fején, ami estére elmúlt. A nagypárna vele együtt lesodródott, így komolyabba nem ütötte meg magát. Volt kis sírás, és gondolom mondani sem kell, engem sem kellett nagyon ébresztgetni, pedig elég lassan bootolok be reggelenként.
Abban is elsők voltunk ma, hogy először fürcsizett kint a bébé az udvaron,
valamint ma először tépett ki könyből lapot, amiért különösebben nem lett megdícsérve (Vavyan Fable: Vis Major 35. oldal Off). Továbbá ma kétszer aludt el apája ölében, pedig ilyen nem nagyon szokott úgy általában előfordulni.
És szeretném kihírdetni ország-világnak, illetve álló gyermekkel nem rendelkező szülőknek, hogy a nem álló gyermekben az a jó, hogy este alvás helyett nem ácsorognak bömbölve a kiságy rácsába kapaszkodva, lehetetlenné téve az alvás bekövetkezésének bármilyen esélyét. A mászó gyermek csak-csak eldől valahogy, hogyha elkapják az álommanók, de az álló gyerekre igen nehezen bírnak rátámadni. Most apája próbálkozik a manó átvitellel, anya feladta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése