Gondolatok

Ma ismét babásat álmodtam, de nem tudom már mi volt konkrétan. :)
Köszönöm a kedves szavakat, tényleg nagyon parkoló pályán van ez a téma.

5 év után feladta a szolgálatot a rádiós billentyű+egerem, úgyhogy most semmit sem tudok csinálni a gépemen, csak nézni, hogy milyen szép a háttér kép a Windowsban. :) Még jó, hogy van Norbinak is gépe, így nem vagyok elszakítva a világtól. :)

Sok minden nincs, azon kívül, hogy majdnem kutya örökbefogadók lettünk, de időben lebeszéltem magam róla. Szeretnék nagyon kutyát, de nagyon nem kellenek azok a kötöttségek, amik ezzel együtt járnak momentán.


Ezen kívül a munkahely és adott esetben a külföldre költözésen szánkáznak a gondolataim.
Ezer megoldás és alternatíva lenne, én meg nem tudok dönteni, hogy melyik úton induljak, hogy fel tudjak valamit építeni.
Ugye itt van ez az iskola. Idén lesz egy szakmám belőle, jövőre még kettő. Ezt be kéne fejezni, mert tényleg érdekel a dolog és hasznosítani is tudnám a későbbiekben. De ez idő és a helyzetünk ettől nem fog változni.
Akivel eddig beszéltem, mindenki azt mondta, hogy a külföldre költözéshez elsősorban valami kétkezi szakma lenne jó, hiszen abban könnyebb elhelyezkedni és a jó szakembereket jól meg is fizetik. Szakmám nincs, tehát szerezni kell. Ez is idő.
Aztán jön az hogy mit? Körömkozmetikus... esetleg. Biztos tudnám csinálni, kézügyességem lenne hozzá, de nem vagyok egy trécselős típus, szóval lehet hogy a kliensekkel nem tudnék úgy viselkedni, ahogy várnák. Kutyakozmetikus... szintén esetleg. Azt anyutól meg tudnám tanulni, csak mit csináljak addig Ákossal amég én a kozmiban kutyázni tanulok?!
A "hogyan mennénk ki?"-re inkább most nem is gondolok. Az majd lesz ahogy lesz, ha eljön az ideje. Gyanítom hogy nekem kell útnak indulni egyedül, hogy utánam a család is jöhessen majd. Kicsit egyszerűbb lenne a dolog, ha pl. tudnék németül, mert akkor az unokatesómékkal lehetne Németországban egyezkedni valamit, de nem tudok. Szívás.
A "hova?" szintén kérdés. Hollandia, esetleg.

Vagy próbáljam befúrni magam valami nemzetközi céghez (oké, most is ott dolgozok), akinek van külföldön is irodája és úgy induljunk neki a világnak?

Aztán ha ezt mind elfelejtjük, mert nem reális a dolog, akkor itthon mit kezdjek magammal?
Menjek vissza a munkahelyemre húzni az igát, aztán úgysem lesz belőlünk semmi? Pffff....
Vagy ha valóban megcélozzuk, mondjuk két éven belül a külföldet, akkor egy csomó dolgot egészen másként kell alakítani, mint ahogy most van. Akkor nincs ház építés, mert minek nekünk egy csilli új ház, ha üresen áll?! Tényleg lakást veszünk, hogy bármikor tudjunk innen pattani, ha kell. Eltűrjük a szomszédokat, a meleget, mittomén. Most feccölünk bele még pénzt, hogy bejárhassak mindennap anyához a kozmiba dolgozni, Ákost lerakjuk a anyóséknál napi szinten. Tök más lenne minden, mint ahogy azt valaha kitaláltuk.
És akkor ezek csak az itthoni dolgok...

Fene sem tudja hogy lenne a jó...

Édes álmok

Tegnap ébredés előtt csodálatos álmom volt. Született mégegy kisbabám. Ott voltam amikor megszületett, láttam kívülről, ahogy elviszik felöltöztetni, aztán visszakaptam és az álmom rögtön haza is repített minket. Láttam a babámat ahogy cicizik bőszen a mellemből, gyönyörű volt. Aztán rájöttem, hogy nem is tudom, hogy kisfiam vagy kislányom lett-e, úgyhogy szaladtam ki anyuhoz megkérdezni. Mire kijött volna a számon a szó, előjöttek a születése emlékei, hogy amikor becsomagolták, bizony láttam, hogy punci került a pelusba. És én meg csak sírtam boldogan, hogy teljesült a kívánságom, Mírám lett, kicsi Míra babám. Amikor ránéztem és mondtam neki, hogy kislányom, Míra, akkor ő kinyitotta a gyönyörű kék szemét (pont olyan mint Ákosé és az enyém) és rám nézett, mert értette hogy anya neki szólt. Aztán felébredtem.

Jó volt ezt álmodni, nem volt csalódás felébredni belőle. :) Nem is tudom hogy írjam le, de jó volt azt álmodni, hogy kisbabám lesz és nem azt, hogy kislányom. Örültem álmomban is a kisbabának, gyönyörködtem benne anélkül, hogy tudtam volna hogy lány. Az hogy puncis lett, csak egy örömteli ráadás volt. :)

Tegnap délután a nyeremény jegyeket, amiket kaptunk, elmentünk Kaposvárra megnézni az Avatart. (Ez is a pech széria része volt, hogy kaptunk jegyet, de legközelebb Kaposváron lehetett csak filmet nézni vele.) Csodálatos mese-fantázia világot teremtettek. Érdemes volt megnézni moziban, a stáb megérdemli azt a nagy kalap pénzt, amit a bevételből kap.

Mivel Norbi nem látja a 3D-t, ezért csak simán néztük meg, de megbeszéltük, hogy Katával pénteken itt Pécsen újra elmegyek és akkor bizony úgy fogjuk megnézni, mert az még nagyobb élmény lehet. Kíváncsian várom.

Szeretném bemutatni az én avataromat: :)))

Ez egy kis jópofa progi ami a saját fénykép alapján átkonvertálja az arcot. Én így néznék ki

Na'vi-ként. :D Persze Neytiri karaktere a mérvadó, de alul azért az én vonásaimat is fel lehet fedezni. :)

Ez itt pedig Norbi, akit szerintem jobban fel lehet ismerni, mint engem. :D Nem is vennék szerintem fel a filmbe statisztának, túl karakteres az arca. :D De azért vicces. :D

Az ág is húz

Húz minket az ág is. Csak kicsikét, de azt stabilan és biztosan.
Pölö: Norbi szörnyen háklis rá, ha felébred, vagy felébresztik éjjel. Nem tud visszaaludni és nagyon felhúzza magát azon hogy nem fog tudni visszaaludni és ez által nem is alszik vissza. Pénteken 5-kor vert fel minket Ákos, szombaton 4.15-kor, erre ma hajnalban 4.15-kor az én telefonomon kezdett el bömbölni a riasztás. (???!!!) És hogy ez még ne legyen elég, a projektoros óránkon is beállítódott az ébresztés, úgyhogy az meg 6-kor kezdett el csipogni, mint a veszedelem. A riasztást Ákos "állította be" még pénteken, első és egyetlen alkalommal amikor megnézhette közelebbről a telefonomat. A projektoros órát meg nem tudom???!! Tök magasan van, a Babó nem érheti el, annyi ugyan történt, hogy Norbi 30 centivel arrébb rakta. Misztikus dolgok ezek. :) Ma asszem külön fog Norbi aludni a nappaliban, én nem vállalom be, hogy még egy éjszakán esetleg felébred valamiért, mert akkor tuti nem állok már meg előtte. :I

Ákos meggyógyult, mi is többnyire, viszont jön a foga. Bal felül a metsző bújik. Van nyünyörgés, anyán lógás, nyálzás, egész nap cumizás, vagy szájban turkálás. Szegénykém. :S Viszont egy tündérbogár, állandóan szeretget engem. "Ana" kapja a puszikat, simogatja az arcom, a kezem. Immmádom! Vannak új szavak is, de azt majd egy következő postban írom meg. :)

Tádáááám!
Ez úton is szeretnék gratulálni (bár tuti nem olvassák) a Bovi Motorsportnak és a többi magyar csapatnak a Dubai 24 órás versenyen elért eredményeikhez!!!
Hajdan volt nagy szerelmem Barta Attila a Brokernet Silver Sting pilótájaként részt vett a versenyen és a társaival együtt az abszolút 13. helyen végeztek a versenyen a 78 elrajtolóból.

Attilával még 2003-ban fújt egymás felé minket a szél. Nagy szerelem volt a részemről, nem is tartott pár hónapnál tovább. :D Zűrös ügy volt ez is, barátnő, gyerekek, család, csak ahogy ezt én szoktam. :) Akkor épp a rallyban próbálgatott eredményeket elérni, így találkoztunk, de aztán rájött, hogy nem ez az ő sportja és visszatért a pályaversenyzéshez. Talán fél év után elváltak útjaink, nem találkozgattunk tovább a versenyeken, évekig nem is hallottam felőle. Tavaly bejelölt az iwiwen, ill. Norbi olvasta, hogy mennek a 24 óráson Dubaiban, így kerültünk megint -évenkénti 1 levélnyi- kapcsolatba. Semmi közöm nincs és ha őszintén bevallom, nem is volt hozzá, de azért nagyon örülök a sikereinek! :)

Annak aki szeret kicsit az felnőtt világ fonákjáról is olvasni, ajánlom ezt: http://lurva.blog.hu/

Ilyenek vannak

Ma lesz az első nap - ha Ákos is úgy akarja, most épp alszik - hogy elmegyünk babás programra. Anyuékhoz közel - Kozármislenyben - van egy családi napközi és játszóház, minden pénteken van valami baba táncis progi. Időben is jó, viszonylag közel is van, remélem tetszeni is fog a Manónak.

Jaaaaj, megint olyan sok kisbaba született/születik az ismerősi körömben és nehéz a szívem. Lelkem szerint holnap beköltöztetném a pocakomba a Hugi babát, viszont több ok miatt, rá is legalább annyit kell várnom, ha egyáltalán van értelme várni, mint Ákosra. Nem jó érzés ez nekem. Hess-hess.

A horoszkópom hetek óta munkahelyi előrelépést, nagy sikereket jósol nekem. Nem hiszek benne alapból, nem várok a sült galambra, mert a horoszkóp azt mondta, viszont jó lenne ha tényleg utolérne engem. :) Lassan két hete beadtam egy pályázatot egy álláshirdetésre, ami szuper lenne (viszont nagyon kicsi esélyem van rá, hogy sikerül :) és nem érkezett még visszajelzés róla. Reménykedek benne, hogy ez lesz AZ! :D

Peches nap, betegség

Tegnap totál peches napunk volt. Nemtom mi lehetett, de gyakorlatilag ami rosszul sülhetett el, az el is sült.
A teljesség igénye nélkül:
-Ákos letörte a nyomtató papíradagolójának a tálcáját,
-amég beraktam a szobájába, hogy összeszedjem a szétszóródott papírokat, mérgében felmászott a kiskapun ami a szoba ajtón van, ahonnan leesett, beakadt a lába és a lábánál fogva lógott a kapun. A lábfeje a plafon felé nézett, a gyerek meg hason feküdt. A szívem majd megállt mikor mentem érte, azt hittem, hogy simán eltört a bokája. :(
- Ebéd közben megszerezte a késemet és a pengéjénél szorítva markolta amég én óvatosan próbáltam kifeszegetni a kezéből. Persze nem akarta adni, mert ez egy ilyen gyerek, úgyhogy kemény harcot vívtunk.
- A kocsi ajtó kinyitása közben tőből letört az egyik körmöm.
- Anyuéknál a Babó, amég én suliba voltam, megnézte hogy mi van anyum levesestáljának az aljára írva, ami által a cukorborsó leves az asztalon kötött ki.
- Elromlott a porszívónk.
- Norbi megígérte hogy vár ránk itthon (erről részletesebben majd később), ehelyett zárt kapura és az ajtóból kukucskáló Férjre jöttem haza.

Ezen kívül betegek vagyunk testületileg. Kata kezdte bakteriális torokgyulladás, aztán elkapta Ákos és ő meg megszórt mindenkit. Beteg Norbi, Józsi papa, a múlt héten Németországból hazaérkező unokabátyám és én.
Ákos bébé egyébként jól viseli, csak néha lázasodik be (mióta a gyógyit kapja már nem), viszont a Fenistil csepp "hálistennek" kiüti, úgyhogy ma már harmadszor alszik. Jó is ez így, amég alszik, jobban gyógyul. Meg persze én is.

A múlt héten már gondolkoztam rajta, de a héten megerősödött a fejemben a gondolat, hogy tán azért csinál ilyen ördög dolgokat a gyerekem itthon, mert unatkozik. Anyukám megerősített ebben, hogy ez náluk is így van, folyamatosan foglalkoztatni kell, különben válogatott rosszaságokkal áll elő. Ő úgy fogalmazott, hogy Ákos olyan, mint egy Jack Russel Terrier, folyamatosan feladatot kell neki adni, különben szétszedi a lakást. Igaza van.
Nehéz a szívem, meg nagyon szeretnék itthon maradni még vele, de be kell látnom, hogy lehet hogy itt az ideje bölcsibe, közösségbe adni a gyerkőcöt. Kellenek neki az új ingerek, itthon már mindent kipróbált amit lehet és most a saját magára veszélyes dolgokat próbálgatja. Egyelőre nem tudom, hogy ez az én anyai kudarcom, vagy ez a gyerek tényleg ilyen és valóban akkor teszek jót vele, ha hagyom hogy pörögjön máshol, másvalakikkel. Rossz a lelkiismeretem, mert nem vagyok képes egész nap ott ülni vele és folyamatosan csinálni valamit, nekem arra is szükségem van, hogy a saját gondolataimba merülhessek kicsit, a saját dolgaimmal foglalkozhassak, nem egész nap Ákost pesztráljam. Félek, hogy valami baj fog vele történni, amikor épp elönti a pulykaméreg, hogy nem vele foglalkozom. Mint a kerítésre felmászós sztori, sosem csinált még ilyet előtte. Kieshetett volna fejjel előre a kőre az előszobába, de a bokája is tuti eltört volna, ha nem ilyen kicsi még és ruganyos. Anyuméknál sokkal jobban elvan, de ennek meg is van az ára, mert ketten felválltva mellette állnak és tömérdekkel több dolgot engednek meg neki, mint mi.
Arra gondoltam, hogy első körben nem borítunk mindent, hanem esetleg benevezünk egy ilyen családi napközizésre, még akkor is ha anyagilag ez szívás lesz nekünk, de nagyon.
Ennyi, felébredt a Bab. :)

Update: Apukám is beteg. Ákos tarolt. :)

Hétköznap

Bejci! De jó, hogy azért jársz Te is erre! :)

Szürke hétköznapok. Ákos ma gyogyika, Norbi dolgozik, Kata beteg lett, én meg megyek suliba. És álmos is vagyok.

Tegnap volt a tévében, hogy az intelligens emberek nagy többsége inkább fent van éjjelig, de reggel szeret tovább aludni. Mindjárt magamra vettem a dolgot. :)
Valaki szólhatna Ákosnak, hogy a 6-7 óra egyáltalán nincs későn, nyugodtan alhatna tőlem 9-ig is! :)

Összegzés-féle

Pá óév, hahó újév! 2010, szép kerek szám. :)

Óév:
Karácsony másnapján Ákost már nem hoztuk haza, hanem leadtuk anyuéknál, akik boldogan várták az unit. Ott töltötte ezeket a köztes napokat anyu legnagyobb örömére (és fáradtságára), mi meg itthon voltunk és pihentünk. Tényleg olyan volt, mint előtte, még nem volt babánk, lustiztunk egész nap az ágyban, filmeket néztünk, csak enni keltünk fel és hát izé... felnőtt programokat tartottunk gazdagon. :) Jó volt, nagyon kellett, visszataláltunk kicsit magunkhoz és egymáshoz. Viszont rossz is volt, mert megerősített abban a dologban, hogy Ákos a feszültségünk fő forrása, miatta öljük többnyire egymást és egyelőre nem tudom mit kezdhetnénk ezzel. Egyet tudok és ez az, hogy nem Ákossal van a baj, hanem mi vagyunk defektesek.

Szilveszter estéjén bent voltunk Pécsen egyet kóborolni, de az éjfélt nem vártuk meg bent, mert hótt gagyi műsor volt a főtéren és az eső is egyre jobban esett. Korán is mentünk, úgyhogy inkább eljöttünk haza. Így aztán úgy esett, hogy az újév az ágyban ért minket, Norbit alva, engem olvasva. Ciki kicsit.

Új év:
Nem vagyok egy babonás típus, de egy valami eddig meglehetősen bejött nekem. Mégpedig az, hogy ahogy az óév utolsó és az új év első napját töltjük, nagyjából olyan is lesz az elkövetkező évünk. Kicsit kijátszva a sorsot ezért én igyekszem olyan dolgokat csinálni, amik szeretném ha megmaradnának az új évben is, és kerülöm azokat a helyzeteket, amiket nem szeretnék csinálni. Ma pölö nem vasaltam, de mosogattam és rendfenntartottam. Nem akartam veszekedni, de azért csak sikerült összekapnunk Norbival, ami aztán nem lett véres ölészet, hanem bocsánat kérésben végződött. Továbbá szobabringáztam ismét 15 km-t, bár a szemem kívánta volna, de nem ettem fel mindent a hűtőből és a kedvem megerősítéseként, a lelkem támogatására olvastam is (Vavyan Fable: Tűzvarázs). Újévi fogadalmat sosem teszek, nem látom sok értelmét a megtarthatatlan dolgoknak, viszont így próbálok magamra hatni, hátha sikerül valami jót átvinni az új évbe.
Ákos babámat is hazahozták anyuék, ami annyira, de annyira jó volt. Most megint hallgathatom száz számra az "Ana!"-zást. :) Üröm az örömben, hogy Ákom beteg lett. Úgy tűnik megfázott, mert folyik az orra és lázas. Más nincs, remélem ennyi lesz az egész.

Amire ez a szilveszter rádöbbentett, hogy nincsenek igazi barátaink. Olyanok akiknek eszébe jutna akár egy kérdés erejéig, hogy nem jönnétek el szilveszterezni hozzánk-velünk?! A kutya nem keres minket...Tudom, mi is tehetünk róla, szépen lassan, de biztosan magunkra zártuk az ajtót. Vajon hogy kell ebből kikecmeregni?! Elgondolkodni való 2010-re.