Peches nap, betegség

Tegnap totál peches napunk volt. Nemtom mi lehetett, de gyakorlatilag ami rosszul sülhetett el, az el is sült.
A teljesség igénye nélkül:
-Ákos letörte a nyomtató papíradagolójának a tálcáját,
-amég beraktam a szobájába, hogy összeszedjem a szétszóródott papírokat, mérgében felmászott a kiskapun ami a szoba ajtón van, ahonnan leesett, beakadt a lába és a lábánál fogva lógott a kapun. A lábfeje a plafon felé nézett, a gyerek meg hason feküdt. A szívem majd megállt mikor mentem érte, azt hittem, hogy simán eltört a bokája. :(
- Ebéd közben megszerezte a késemet és a pengéjénél szorítva markolta amég én óvatosan próbáltam kifeszegetni a kezéből. Persze nem akarta adni, mert ez egy ilyen gyerek, úgyhogy kemény harcot vívtunk.
- A kocsi ajtó kinyitása közben tőből letört az egyik körmöm.
- Anyuéknál a Babó, amég én suliba voltam, megnézte hogy mi van anyum levesestáljának az aljára írva, ami által a cukorborsó leves az asztalon kötött ki.
- Elromlott a porszívónk.
- Norbi megígérte hogy vár ránk itthon (erről részletesebben majd később), ehelyett zárt kapura és az ajtóból kukucskáló Férjre jöttem haza.

Ezen kívül betegek vagyunk testületileg. Kata kezdte bakteriális torokgyulladás, aztán elkapta Ákos és ő meg megszórt mindenkit. Beteg Norbi, Józsi papa, a múlt héten Németországból hazaérkező unokabátyám és én.
Ákos bébé egyébként jól viseli, csak néha lázasodik be (mióta a gyógyit kapja már nem), viszont a Fenistil csepp "hálistennek" kiüti, úgyhogy ma már harmadszor alszik. Jó is ez így, amég alszik, jobban gyógyul. Meg persze én is.

A múlt héten már gondolkoztam rajta, de a héten megerősödött a fejemben a gondolat, hogy tán azért csinál ilyen ördög dolgokat a gyerekem itthon, mert unatkozik. Anyukám megerősített ebben, hogy ez náluk is így van, folyamatosan foglalkoztatni kell, különben válogatott rosszaságokkal áll elő. Ő úgy fogalmazott, hogy Ákos olyan, mint egy Jack Russel Terrier, folyamatosan feladatot kell neki adni, különben szétszedi a lakást. Igaza van.
Nehéz a szívem, meg nagyon szeretnék itthon maradni még vele, de be kell látnom, hogy lehet hogy itt az ideje bölcsibe, közösségbe adni a gyerkőcöt. Kellenek neki az új ingerek, itthon már mindent kipróbált amit lehet és most a saját magára veszélyes dolgokat próbálgatja. Egyelőre nem tudom, hogy ez az én anyai kudarcom, vagy ez a gyerek tényleg ilyen és valóban akkor teszek jót vele, ha hagyom hogy pörögjön máshol, másvalakikkel. Rossz a lelkiismeretem, mert nem vagyok képes egész nap ott ülni vele és folyamatosan csinálni valamit, nekem arra is szükségem van, hogy a saját gondolataimba merülhessek kicsit, a saját dolgaimmal foglalkozhassak, nem egész nap Ákost pesztráljam. Félek, hogy valami baj fog vele történni, amikor épp elönti a pulykaméreg, hogy nem vele foglalkozom. Mint a kerítésre felmászós sztori, sosem csinált még ilyet előtte. Kieshetett volna fejjel előre a kőre az előszobába, de a bokája is tuti eltört volna, ha nem ilyen kicsi még és ruganyos. Anyuméknál sokkal jobban elvan, de ennek meg is van az ára, mert ketten felválltva mellette állnak és tömérdekkel több dolgot engednek meg neki, mint mi.
Arra gondoltam, hogy első körben nem borítunk mindent, hanem esetleg benevezünk egy ilyen családi napközizésre, még akkor is ha anyagilag ez szívás lesz nekünk, de nagyon.
Ennyi, felébredt a Bab. :)

Update: Apukám is beteg. Ákos tarolt. :)