Hétvége és egyebek

A hétvégén Baranya Kupa volt.
Aki sportbíró annak ez kb. mindent elmondana arról, hogy miért nem jöttem, de itt asszem illik legalább egyszer részletezni.
Mi, Norbival ahogy az az ismerkedésünk történetéből is kiderül, autósport szakágban sportbíráskodás közben ismerkedtünk meg. Ez a dolog azóta sem múlt el, lévén az egyetlen plusz anyagi forrásunk. Ő vezetőbíró, én csak sima sportbíró. Sportbíróként, állomáson dolgozom, menetlevelet, jegyzőkönyvet vezetek és ebben ki is merülne az összes versennyel kapcsolatos dolgom. De a Kedves vezetőbíróként ténykedik, ami a gyorsasági szakaszon dolgozó összes sportbíró, segítő leszervezését, a verseny napján a pálya felépítését, és mindenkihez minden információ eljuttatásást jelenti, így én is vállalok ezekből a ténykedésekből amennyit lehet. Sok papírmunkát jelent ez, sok telefonálgatást az embereknek, szervezkedést, papír osztogatást, rádió osztogatást, stb. hogy Norbinak szinte csak a verseny levezetésével kelljen foglalkozni. Az adott verseny előtt kb. 2 héttel már bőszen szervezkedünk, a verseny hetében gyakran van bolondok háza, sőt a verseny előtti napokban raktárrá fejlődik a házunk, ugyanis szinte minden versenyes cucc már itthon tárolódik, nehogy elfelejtsünk valamit.
Aztán jön a verseny napja (vagy két nap, versenytől függően), hajnalban kelünk, este későn érünk haza, közben meg szinte folyamatosan nyomjuk a melót. Reggel osztjuk az embereknek a motyót, amire szükségük lesz, este a verseny végén begyűjtjük, leadjuk ha van rá lehetőség. Könnyű fizikai munka az egész - már ha az egész napos ácsorgást annak lehet nevezni - de szellemileg nagyon megerőltető, mert folyamatosan figyelni kell.
A Baranya Kupa esetében ez most azt jelentette, hogy vasárnap 3-kor keltünk, hogy ki tudjuk időben telepíteni a sportbírókat az Alsómocsolád-Mecsekpölöske gyorsra, és este 9-kor értünk vissza Pécsre a verseny végeztével. Sokáig elhúzódott ez a verseny nagyon. :(

Vasárnap éjjelre én ez miatt ott maradtam anyuéknál Ákossal, csak Norbi jött haza aludni. Ő hétfőn reggel ment melózni, én meg a reggeli kukorékolása után anyu kezébe nyomtam Ákost és dőltem vissza az ágyba aludni. Délután is szunyáltunk egy röpke 2 órát együtt, úgyhogy az alvás szükségletem már hétfőn visszaállt kb. a normálisra. Este tekertem még egyet, 50 perc tempós tekerés = 20 km. Hétvégén megmértem magam és háááááááát eléggé elkeseredtem. :(((( Mivel nincs itthon mérleg és nem tudom ellenőrizni a súlyom, ezért anyuéknál méreckedtem, 88 kg voltam hétfőn. Naon naon sok. Valószínű semennyi nem ment le. :((( 80 akárhány nap múlva nem leszek vékony, hacsak nem kezdek valami brutál diétába. :(((

Ákos bébének úgy tűnik jön a következő adag fogacskája. Hasmenése van, a napi 4 pelus helyett, van hogy 7-8at is elhasználunk. Ezen kívül rosszul eszik, szinte semmi sem kell neki a joghurton és a nagyon pépes cuccokon kívül. Tápin és némi valamicskén tengődik egész nap. Ettől függetlenül jó kedve van, úgyhogy nem aggódom. ;)

Kb. ennyi, mennem kell pelust cserélni és délután még lesz dolgunk a versennyel, ami miatt napközben is papírmunkáznom kell.
Bolondok vagyunk nah, ahogy a versenyzők is. Mennénk inkább strandra ahelyett, hogy egész nap kint állunk az erdőben, porban, melegben... :)