Anyai sikerem

Ma az történt, hogy az Árkádban sétálván, suli előtt, felfedeztem, hogy igen occsóért (2995.- pénz) vannak vastagabb talpú, vízhatlan sportcipők. Mivel Kata lányom a hétvégén már nyünyörgött, hogy nincs neki őszi cipője, rácsörögtem és randiztunk.
A randi úgy esett, hogy a haza busza indulása előtt 20 perccel tértünk be a cipőboltba. Vert helyzet volt, amit Kata fokozott azzal, hogy a cipőket meglátván közölte, hogy igazán egyik sem tetszik neki és ennyi idő alatt tuti nem fog tudni választani (a következő busz meg 2,5 óra múlva megy). Nem szép, de ekkor elővettem a könyörtelenebbik hangomat és közöltem, hogy márpedig itt cipő lesz véve, vagy kimegyünk innen és jár a dorkójában. Olyan jól sikerült az előadásom, hogy még el is pityeregte magát (az eladó meg lehajtott fejjel röhögött mögöttem), hogy most miért jó az, ha olyan cipőt vesz ami nem tetszik... (szegény elnyomott gyerek, majd fél évig kénytelen lesz hordani ezt, az amúgy tök jól kinéző cipőt) Aztán végülis a próbálás után az első cipő mellett döntöttünk kerestünk méretet és 6 perc!!!! múlva már az üzlet előtt álltunk!!! A buszt is elérte és amikor a kezébe nyomtam a szatyrot, hogy irány a busz, még mosolygott is.

Tudom, kamasz, tudom azt is, hogy nehezen dönt, de totál fel tud bosszantani az ilyen dolgokkal. Ad 1. csak a 3000-res cipők közül lehet választani, mert csórók vagyunk -az anyuéktól kapott kaja pénzből kapta a cipőt- és az anyukája egyáltalán nem tud neki venni semmit, ad 2. nem valammi szart akartam rátuszkolni, hanem egy tök vagány, de urambocsá, nem az utolsó divat szerinti kockás-csillagos-izészínű-tré cipőt, ad 3. nem életreszóló döntésről van szó, hanem egy pár rohadt cipőről, amit hord ameddig hord, mert úgyis kinövi.
Kata kapott cipőt, 6 perc alatt, nekem meg lelkiismeret furkám van kicsit.