Lehetőségeink

Az elmúlt hét ismét történésekben gazdag volt.

Egyrészt elkezdtem iskolába járni, kedden és csütörtökön is voltam és jól éreztem magam. Tömbösítve tanuljuk a tantárgyakat, ami azt jelenti, hogy egy blokkot addig tanulunk amég el nem fogy az anyag, aztán jön a következő blokk. Ez most azt jelenti, hogy még 2 alkalommal kedden üzleti adminisztráció lesz, csütörtökön még egy ideig marketing, aztán ha elfogy a 2 keddi alkalom, akkor ott lesz másik új tantárgy helyette és így tovább. Holnap tanulnom kell itthon is már, az üzleti adminisztrációra lesz "házi". :D

Másrészt csütörtökön kiderül az is, hogy anyuék vettek egy területet, ahová esetleg lehetne építkeznünk. Pár szóban úgy néz ki a dolog, hogy anyu háza, ahol sokáig ketten (majd Norbival bővülve hárman) laktunk négy felől körbeépített házikó volt, az egyik szomszéd udvarán keresztül jártunk fel hozzánk. Az alattunk levő terület, ahonnan mi jártunk, egy idős nénié volt, aki pár éve meghalt és a területtel senki nem foglalkozott. Anyu korábban is próbálta megvenni, de annyira irreális összeget kértek érte, hogy esély sem volt rá. Most viszont az örökös unokájának szüksége volt pénzre, így nagyon jó áron sikerült nekik megvenni. A területen egy nagy pajta és egy nagy kiégett vályog ház áll, de szuper jó, csendes helyen van. Anyu házában most az unokatestvérem lakik, mert mi nem férnénk el benne.
Tökre megörültem, tényleg! Kitaláltam hogy hogy és mint lehetne occsóból megoldani a dolgot, hogy anyu házához hozzáépítve egy új részt, mindenki jól járjon. Unokatesóm maradhat, mi költözhetünk. Öröm, boldogság, meg van az esély, hogy visszamehessünk Pécsre, még ha nem is lenne könnyű, de akkor is megoldható lenne. Ma voltunk a telken kicsit körülnézni, megnézni mi a teendő, de sajnos a lelkesedésem teljesen letörte anyu férje. Tök rosszul érzem ez miatt magam. :((( Az a legnagyobb baj, hogy mindenkinek van elképzelése arról, hogy mit kéne tenni a területtel és hogyan, de mindenkinek más. Józsi apu mint kifejtette, várna még minimum 1,5-2 évet, addig szépen lassan lebontaná az épületeket, intézné a hivatalos telekügyi kérdéseket, elprücsmörögne, ahogy mindig, aztán állna neki a telken az új házunk felépítésének. Ezt esetleg anyagilag is megtámogatná, de mindenképp várnunk kell. Anyu azt szeretné, ha már lehetőleg holnap ott laknánk, hogy mindennap tudjon találkozni Ákossal és már ma nekiállt volna a dzsungel irtásnak. Gábor unokatestvérem érzésem szerint azt szeretné, ha őt ott mindenki békén hagyná a kis házban és a saját elképzelései szerint állhatna be az udvarba a kocsijával és ilyenek. Én mennék, csinálnám, télre már a pajta le lenne bontva, árulnám a házunkat (ez a legnehezebb az egészben az én elképzeléseim szerint), tervezgetnék, alapot ásnék és minden, csak hogy minél hamarabb mehessünk innen. Norbi nagyjából velem van, de neki meg anyagi fenntartásai vannak, érthető módon. Közös lónak túrós a háta.... :((
El vagyok szomorodva, mert reálisan végiggondolva egy különálló házat nem tudnánk felépíteni, ami minden igényünket kiszolgálná és nagyjából csöbörből vödörbe esnénk. Úgy nem vagyok hajlandó nekiállni, hogy az új kégli az anyagi forrásainkból nem lesz teljesen kész, mert a mostani hibánkat nem fogom elkövetni mégegyszer. Nincs az a pénz, amit egy félkész családi ház ne tudna felemészteni és egy hitel fizetése mellett ez sok sok évig tartó nyűglődés. Nem, mégegyszer ilyet nem szeretnék. Egyszerűen hányok tőle, de már ott vagyok, hogy akkor költözzünk valami 2,5 szobás lakásba Pécsen, nem érdekel, de totál kikészít ez az örökös pénztelenség. Ha azt az időt amit itt munkával eltöltöttünk és azt a pénzt amit belenyomtunk ebbe a házba, egy lakásra költöttük volna, már valami kacsalábon forgó palotában élnénk. :S De ez sem megoldás, mert Norbi nem akar. Átmenetileg sem. :( 30 évig lakásban lakott, az én ötletemre néztünk családi házakat, de nem akar többé társasházban lakni. :((
Patt helyzet, ami engem visel meg a legjobban. Nem bírom, nagyon nem, ezeket a korlátokat és egyre rosszabb lesz, ha pölö elmegyek majd dolgozni, mert akkor mindennap két kocsival kell járnunk Pécsre (korábban Norbi céges autójával jártunk ketten haza - kétszemélyes, a cég fizeti a hazajárást) és nagyjából amennyivel többet fogok kapni a munkahelyen, az az üzemanyagra el is fog menni havonta. :(((

Elééééééééééég volt már! Jótündér hol vagy????!!!!