Láblógatás

Depi huss.
Az alap problémák megmaradtak, nem azért huss, mert bármi is változott volna. Kibőgtem, felszívtam magam, csinálom tovább a dolgokat, aztán majd lesz valahogy.

Igazából ami feldob az az, hogy a mától péntekig anyuéknál őrizzük a pecót Ákossal. Norbi jön-megy Pécs és Ócsárd között, ahogy érzi, mi meg partyzunk. Azt tervezem, hogy a héten felkeresek minden rég nem látott ismerőst, barátot, legalább egy délután erejéig és feltöltöm a tartalékaimat ez ügyben. Sokan vannak, minden délutánra jut egy barát és nagyon remélem, hogy mindenki rá fog érni valamikor. Utána héten Norbi otthon lesz szabin, akkor ugyan jobbára melózni fogunk, de legalább együtt leszünk. Az azt követő héten meg apuék mennek el nyaralni, így az ő házukat fogjuk megőrizni. Semmi extra nem lesz, de komolyan mondom annyira feldob, hogy két hetet nem leszünk otthon, mintha elmennénk valami puccos helyre nyaralni. :DD
Eltolom babakocsin Ákost a boltba, buszozni is fogunk, kiülünk az udvarra semmit tenni. Másnak ez biztos tök uncsi megszokott programnak tűnik, de a falun lakás miatt erre nekünk semmi lehetőségünk. Élvezem előre, hogy rend van körülöttem, nem kell semmihez sem nyúlni, csak a saját cuccainkat kell kordában tartani. Otthon ez nem megy nekem... mindig kupi van. :( Anyu rendes volt, a hét felére van elegendő kaja a fagyasztóban, így a főzéssel sem kell nagyon bíbelődnöm. Isteni helyzet! Két lábas láblógatás indul! :D :P

Mona!

Köszönöm, hogy helyre ráztál kicsit és sok mindenben igazad van.
Ákost kell néznem. Ő számít.
Viszont tennék egy kis kiegészítést.
Az, hogy a barátaink lemorzsolódtak nagyobb részben a mi hibánk. Ahogy írtam is, sok ideig nem volt lehetőségünk arra, hogy nálunk szervezzünk bármiféle összejövetelt és az az igazság, hogy én nem is vagyok túl jó ebben, mert a mi családunkban sosem volt divat az ilyen "bulizás". Általában mi mentünk valamelyik baráthoz, aztán mire lett volna lehetőség viszont hívni őket, addigra valahogy kifulladt a dolog. Egyszer a Hajós Andrástól hallottam egy tök jót és úgy érzem, hogy maximálisan áll rám is, hogy nekem nem megy a "kapcsolat menedzselés". Nem vagyok képes azért hetente végigtelefonálni mindenkit, hogy érezzék, hogy gondolok rájuk, mert nem szeretek ilyen üresen fecsegni. Nálam a barátság akkor is barátság, ha 3 hónapig nem találkozunk, én képes vagyok ugyanonnan felvenni a szálat, ahol legutóbb letettük. De el kell ismerni, hogy ez sokaknak nem megy, vagy visszatetsző, hogy mi nem gondolunk rájuk, pedig ez nem így van. Jobb lenne ha a fejemből menne valami érzékelő a számítógépbe, hogy írjon egy e-mail mindig annak akire gondolok, de sajnos ez sem működik. Ezen a héten megpróbálom felvenni az elejtett szálat és remélem sikerülni fog mindenkit újra felkeresni, aztán tartani tovább is a kapcsolatokat. Ezen kívül Ócsárd nincs a világ végén, de épp annyira messze van Pécstől, hogy aki jönne az kétszer is meggondolja, hogy jöjjön-e. Ez egy ideig jó volt nekünk, de a kapcsolatainkat eléggé negatívan alakítja manapság. Sok barátunknak nincs autója, nem vezet, stb. és valljuk be, elbuszozni hozzánk egy vagy több gyerekkel annyira nem motiváló. Engem sem motiválna... Sebaj, egyszercsak készen leszünk, a házra költött lét költhetjük majd üzemanyagra és akkor bátran furikázhatok akár mindennap Pécsre, ezzel-azzal találkozni.
Tanulás: Megértelek Téged is, de én a 24 évemmel túlságosan fiatal vagyok ahhoz, hogy ilyen könnyen feladjam. Nem. Tanulni fogok, mert jól akarok keresni, azt akarom, hogy a fiam minden évben el tudjam vinni nyaralni és ne kelljen nemet mondani mindenre amit megkíván. Nem akarok összeszorított seggel élni, elég volt belőle. Logisztikát fogok tanulni, igaz csak egy éves felsőfokú képzésen, de nagyon lelkes vagyok. Diákhitelből fog valószínű menni, de nem érdekel, a cél érdekében szükség van befektetésre is. Unom a mostani munkám, gyakorlailag egy iroda kukac meló. Semmi motiválól, semmi fejlődési lehetőség. Oké, korrekt cég, de nem is lehet más, mert ahhoz már túl nagy, hogy trükközzenek. Elveszik ebben a munkakörben az angol tudásom és nem tudok pörögni, szervezkedni, önállóan dönteni, amire nekem szükségem lenne. A jelenlegi munkám során max abban tudok dönteni, hogy melyik excel táblát kezdjem el buzerálni először az A-t vagy B-t. Ákos miatt nem fogok lavírozni, az egy évet 3 éves koráig, kihúzom itt, mert innen simán betegácsiba mehetek a gyerekkel akár két hetente is, de ha sínre kerül ez a dolog, megpróbálok váltani. Bízom benne, hogy sikerülni fog. Sikerülnie kell. ;)

Ákos bébé tegnap 10 hónapos lett. Ennek örömére nem bújt ki még a két felső fogacska, de nagyon szépen látszik már a fehér. Nem sok kell hozzá, hogy négy fogú legyen. :D Ezen felbuzdulva ma mostunk fogat. Meglepőden ügyes volt, érdekelte a dolog és tök nagyra nyitotta a száját, amikor mondtam nekik, hogy áááááá. :D Biztos sokat lendített a dolgon a pöttynyi eperízű fogkrém is, de akkor is teljes a siker. :))) Ügyes babba. :)
Ma a "Birtokon" voltunk családi partyzni. Ez Norbi szüleinek egy hétvégi háza a Mecsek keleti oldalán Gyükésben. A keleti fekvés és a magasság miatt a legnagyobb melegben is emberi ott kint a hőmérséklet, úgyhogy nyáron a családi ünnepeket legtöbbször ott tartjuk. Gondolom mondanom sem kell, hogy Ákos, a tesó és a két unokatesó társaságában egész napra le volt foglalva. Egy hangját sem hallottam. Imádja ezt a zsezsegést, álló nap el tudná nézni a többi gyereket. Persze néha megkaparint ezt vagy azt, kicsit megcsócsálja, aztán továbbáll, de pölö az eszébe sem jut egész nap, hogy rajtam lógjon kismajomként. >) Marcsi mama kívánsága is teljesült, toligálhatta Ákost amég aludt, úgyhogy asszem mindenki boldogan távozott az eseményről. Jó volt nekünk is kikapcsolódni, jó bevezetője volt ez az elkövetkező lazítós hétnek. :P