Elmaradásom

Elmaradásom van blog írásban, hiszen ma már vasárnap van és valamikor a hét elején írtam utoljára.

A barátnőzős projectet kipipáltam, többé-kevésbé jól sikerült. Jó volt, mert jó volt találkozni a lányokkal, volt akivel már lassan egy éve nem találkoztunk. Timiéket utoljára alig terhesen láttam... Tamara lánykájuk is már igazi kis hölgy. :) Hiába, nem csak az én gyerekem nő, másé is. :) Annyiban viszont rossz volt, hogy azért az egy év, akárhonnan is nézzük, mégiscsak egy év. :( Nem a szó szerint értve barátnak éreztem magam mindenkinél, hanem inkább egy régi ismerősnek és jobbára arról beszéltünk, hogy mi történt abban az időben amég nem találkoztunk. Nem előre néztünk, hanem hátrafelé. Remélem ha jövő héten ismét Pécsen leszünk, legalább Bogival sikerül ismét összehozni egy randit, illetve Ramónáék is kikerülnek a betegségből és akkor őket is meg tudjuk látogatni.

A hét folyamán valamikor voltunk még lent anyuéknál Harkányban, de már nem emlékszem melyik nap. :D Enyém gyerek egy szupercsávó. Lehet nyújtani, húzni, vittük a pezsifürdőbe, fagyit enni, a mamának fürdő ruckót vásárolni és meg sem nyikkant. A pezsgőfürdőben kifejezetten nagyot hancúrozott, ugrált a kezemből át a mama kezébe, aztán vissza az én kezembe és így tovább. :))



Pénteken este haza jöttünk.

Jó itthon lenni, de persze az itthon szokásos problémákat ismét megtaláltuk. :S
Folyt. köv.