Bőgnék már egyet

Feszkó van. Nem itthon, hanem a sportbíróéknál.

Hétfőn ismét üvöltözés, veszekedés volt. Mi meg lettünk vádolva valamivel, amire azt hiszem nem szolgáltunk rá. A fejünkhöz lett vágva, hogy itt a Norbiból a Rendező csinált valakit, továbbá az, hogy aki nem áll be a sorba és nem fogja be az arcát, az mehet a fenébe. Az is ki lett mondva, hogy aki a Rendező véleményét nem fogadja el, vagy esetleg vitatkozni mer, függetlenül attól, hogy mennyire van meg a képessége, hogy jól csinálja a dolgokat, szintén mehet a fenébe.
Nem tagadom, voltak hibák amiket elkövettünk. A vezetőbíró társak tudtak a hibákról, de voltak annyira jó fejek, hogy nem szóltak, hogy másként kéne csinálni, hanem felhasználták ellenünk a saját igazuk igazolására. Eddig mondhatni jó viszonyban voltunk, mostmár legszívesebben köszönésre sem méltatnám őket.
Baromira csalódott vagyok, hogy ilyenek az emberek.
Egyrészt elkeserít, hogy a Rendezőnek az évek óta tartó jól végzett munka, becsületesség nem volt elég arra, hogy megkérdezze Norbit, hogy valóban úgy vannak-e a dolgok, ahogy azt a többi vezetőbíró mondta, hanem csont nélkül benyelte az elferdítéseket.
A társaink, a velünk egy szintén levők - illetve velem már nem - hazudtak folyamatosan. Illetve az ő véleményük szerint igazat mondtak, csak nem abban az értelemben, ahogy az kimondva lett. Példa: " G., Te lennél sportbírói összekötő?" Némi gondolkozás. "Nem." Ez nekem azt jelenti, hogy nem vállalná el a pozíciót. G. szerint ez azt jelenti, hogy ő nem szeretne összekötő lenni, de elvállalta az összekötősködést, mert megbízták rá. Másik példa: "K., legyél vezetőbíró." "Jó." Mit magyaráz most? Ő nem jelentkezett vb-nek, kijelölték. B.ssza meg, ha ő nem akarta volna, akkor nem vállalta volna el. Erre mit lehet mondani?! Megjegyzem, leszarom, hogy ki az összekötő, tőlem G. is lehet, de pont ő az, aki baromira veri a mellét arra, hogy mindig megmondja a korrekt dolgokat. Azt hiszem ideje lenne nekem is gyakorolni a "azt mondom, hogy... de mégsem teljesen azt jelenti" beszédet. Én mondom amit gondolok, hazudozás, ferdítés nélkül, ők meg felhasználják a mondandómat arra, hogy más kontextusban mást hozzanak ki belőle. Korrekt, nem?

Ez nem az első eset, ami a nem túl hosszú életem alatt megesett velem. Úgy látszik, nekem megvan a képességem arra, hogy mindig belenyúljak a szarba. Azt csodálom, hogy az E.ON még működik és nem kellett bíróságra járnom miatta. Eddig egy egyesület, ami később a munkahelyem lett, plusz az egyik munkahelyem miatt kellett mennem tanúskodni, de az egyik másik is annyira felbosszantott, hogy a helyi tévében is nyilatkoztam róla. Egy másik munkahelyemnek az ügyvédünk írt, hogy jó lenne már ha kifizetnék a pénzem. Régebben megfogadtam már, hogy én semmilyen egyesülésnek a közelébe nem megyek, állást nem foglalok semmi mellett. Eddig a sportbírói munka is veszélytelennek ígérkezett ilyen szempontból, erre tessék. Vagy vonzom a baj, én okozom a bajt, vagy valóban a körülöttem levő emberek ezt bírják produkálni...

Norbi azt mondta, hogy nekem azért nehéz ezt benyelni, mert iszonyú nagy az egom. Igaza van. Én ezt nem vagyok képes csak úgy lenyeli és bár a többiek azt nyilatkozták, hogy mindezek ellenére képesek új lappal kezdeni, én nem tudok. Nekem fontos az igazság. Ez által ismét szar helyzetbe kerültem, amit kikerülendő én már nem akarok közéjük leülni, nem adom a nevem a döntéseikhez. (Az egy másik kérdés, hogy őket sem érdekli a véleményem.)
Ilyen is volt már. Egy barátnak gondolt barátnő viselkedett gusztustalanul velem/velünk, az ő érdekében lenyeltem a békát. Talán egyszer megírom majd, hátha könnyebb lesz utána, mert még mindig ott a kő belül.