Uff!

Élünk ám. :)

Lehet hogy már kezd elég lenni a fiamról való ömlengésből, de én egyszerűen nem tudok betelni vele! :) A legjobb hapsi a világon!
Aaanyira okos, de tényleg, szinte mindent megért és mindennap meglep valami okossággal, hogy ezt ő egyedül is tudja már. A beszéd egy másik tészta, mond utánam mindent, ma például nagy szégyelőssen megsúgta nekem, hogy "tesó", aztán körbevigyorogta a fejét, mert mindketten tudtuk, hogy a (z imádott) Katáról beszél.
Kiválóan megy a motorozás, ami külön öröm azért, mert vééégre, lehet menni vele bevásárló központozni. A motorral halad, nem áll meg minden kirakatnál, nem kanyarodik be minden boltba, nem szalad vissza, ha sikerült elrángatnom már és ez olyan jóóó. :)

Sportbírói témában komoly feszültség van, ami rányomja a bélyegét a mindennapi életünkre is. Tömören összefoglalva, a közvetlen kollégáinkról kiderült, hogy egy nagy szarkeverő bagázs, mindenki a saját pozícióját védi (ami kb. egy 3 forintos portási állással egyenrangú), mindenki hajt valamire és bár verik a mellüket, hogy igazat beszélnek, gyakorlatilag mindenki hazudik. Nem bízhatunk senkiben, az igaz szavakat a saját szájuk íze szerint kiforgatják és felhasználják. Hátulról mellbe. Kis közösség, de a világ ide is elért, és ez nagyon szomorú dolog. Most egyet tehetünk mi, hogy vagy abbahagyjuk az egészet, vagy a lehető legkevesebb részvétellel maradunk és mindent rábízunk másra, hogy mutassa meg, hogy hogy kell ezt jobban csinálni.
Tegnap még nagyon elkeserített ez, két éjjel nem aludtam miatta, ma már nem érdekel. Tudunk mi hétvégenként 8-kor kelni és kirándulni menni a gyerekekkel, nem kötelező hajnalok hajnalán versenyre járni.