Rég nevettem ilyen jót

Tegnap Mona olvasott blogjai közt csemegézve bukkantam Lustaanyu blogjára.
Az első íráson könnyesre röhögtem magam, ezért továbbítottam a blog linkjét Norbinak. Ez úgy este 7 tájban volt. Mindennek eredménye, hogy 11 órakór fájó hassal a szívből jövő nevetéstől, nekiálltunk egymással alkudozni, hogy na... csak még egyet.
Hogy mit lehet tudni róla? Két gyermekes anyuka, aki a mély depresszió helyett némi öniróniával éli és írja meg a mindennapjaik megpróbáltatásait, mint például, hogy milyen, amikor a gyerek a bevásárló központban sorban állva harsogva közli, hogy "Pukiztál!".
A mi életünk is ilyen, ebben megállapotunk a Kedvessel.
Olvassátok, mi rászoktunk. :D