Ákos okosságok

Tegnap segített macskát etetni. Látszólag ártalmatlan elfoglaltságnak nézett ki, amég a macsakkajás zacskóval rohangászott fel-alá. Anyuka tévedett. Rájött a gyermek, hogy a macska kaját biza ki is lehet önteni a zacsiból, mert van luk rajta... Az eredmény egy kb. 20 centi magas kaja gúla, amiből természtesen a macska örömmel csemegézett.

Aztán a nagy cica imádatban, begurult azon, hogy a cica mindig el akar menni, amikor ő szeretgetni akar, ezért tehát elkapta az egyetlen lehetséges kapaszkodót a macskán... a farkát... és nagy örömmel vonszolta maga után a behúzott kézifékkel ellenkező áldozatot. Mesefilmbe illő jelenet volt. :) (A jelenet közben senkinek sem esett bántódása.)

Az inzultus után a cica természetesen olajra lépett, ami Ákosnak nem tetszett, tehát nekiállt óbégatni, hogy "Cica, cica!" Nem kis hangja van a gyereknek, így ezt kb. az egész falu hallotta, csak a macska nem rezonált a problémára. Annyira bírom, ha végleg bepöccen, akkor odaáll a kerítéshez (fém vadrács van) és kidugja a száját a nagy lukon és úgy kiabál, hátha jobban hallja a macska. :D

Ma reggel Norbiék leléptek itthonról, Ákos a szokásos reggeli kavircolásában volt, én meg az ágyon próbáltam összeszedni magam, hogy végre felkeljek. Egyszercsak Ákos bevágtat nagy kiabálva, hogy: "Ana, Ana! Guba, guba, gubá, bugá, guba!" és mutogat a nappali felé. Guba = eddig nem azonosított dolog, tehát megyek, mert valami van. Szépen elvezetett a kis Manó a nappaliba, aztán megláttam az izgatottság tárgyát, egy jó nagy páncélos bogár fetreng a hátán a szoba közepén. Tegnap már fogtunk egy ilyen bogarat, megvizsgáltuk, hogy mit csinál a pohár alatt és tetszett Ákinak. :) Úgy örültem, hogy ma is szólt, hogy ott a bogár, vigyük ki, és nem állt neki megszerelni, amég matrica nem lesz a bogárból. A bogárnak is elég egészségtelen lett volna, meg aztán ki tudja, elég nagy dög volt ahhoz, hogy Ákost is megcsíphesse. Szóval a mai jó cselekedet is megvolt, a bogár szabadon távozhatott. :)

Örülök neki, hogy Ákos is ennyire szereti az állatokat, bár ezen a cica rajongáson fenn vagyok akadva. Amióta emlékezhet a körülötte levő dolgokra, nincs macskánk. Anyuéknál van, de a Tuci egy undok perzsa, tehát macska babusgatást a részéről nem láthatott. Kutyák is vannak, velük több kapcsolata volt és mégis a macskákért van oda. Nem mintha baj lenne, csak érdekes. Kata is jobban csípi a macskákat, bár ő nem egy kifejezett állatbarát, mint ahogy Norbi sem.
Lehet hogy az döntött a dolgokban, hogy csecsemő korában volt két gyönyörű cicás rugdalózója? :DD