Strand

Tegnap voltunk családilag anyuékkal Szigetváron strandon. Némi szervezést követelt ez a manőver, mert rossz időt mondtak, de én nem engedtem lemondani a programot és végül is Harkány helyett azért mentünk Szigetvárra, mert ott vannak fedett -nem termál- medencék is. Harkányba kifejezetten a sajtos-tejfölös lángos miatt mentünk volna, természetesen a strandoláson kívül. :) Plusz ott van jó gyerekmedence is, bár a Szigetvárit Áki mértű gyerekeknek, sokkal jobbnak találtam. Mondhatni szuper.
Szép volt, jó volt, fürödtünk az összes medencében. Ákos a partról ugrált a kezünkbe a mély vízbe (nyilván oda), valamennyit játszott a gyerekben is, a kezén támaszkodva rákolt be a vízbe, aztán ki és így tovább. :) 2 körül már tök hulla volt, de persze a lefektetési kísérleteknek kitartóan ellenállt, és folyamatosan tejcsit követelt, amit persze nem vittünk neki. :S Tejcsi végül a büféből szereztünk és némi sétálgatás után, és miután mondtam neki, hogyha nem alszik, akkor hazamegyünk, elaludt a vállamon. Hoppá! Erre sem gondoltam volna. :D Aztán leparkoltam egy csendes padra és elszunnyantottam én is, a pad másik oldalán kuporogva. Norbi szerint úgy néztünk ki, mint egy csöves család. :DDD Én viszonylag hamar felébredtem, ilyenkor elég 20 perc relaxáció is, még időben ahhoz, hogy félig-meddig elkapjam a padról leguruló gyereket.  Úgyhogy Ákos alvásának meg a manőver vetett véget, hogy dobott egy oldalast, ami következtében a földön kötött ki. :D Na mindegy, egy órát azért aludt. :) Folyt. köv. strandolás. Késő délután hazafelé cuccoltunkban ettünk lángost az egyik büfében, Ákika meg némi "mamázást" követően kapott vattacukrot. Lájtosabb horror filmbe beillő jelenetek voltak. Nem osztottam Norbi aggodalmát, hogy atomra összekeni magát és a ruháját a gyerek, mert ez evidens volt. Én inkább azon izgultam, hogy a pálcával hadonászva, ne kenjen valaki hátára egy jó adag piros ragacsot és a földről se szedjen össze töménytelen mennyiségű földet/hangyát. Szerencsére elfogyott a vattacuki, túlságosan nem kent össze semmit, viszont szeretett volna enni még. A bonyodalom itt újabb fordulatot vett. Örökké visszament a vattacukis nénihez koldulni, még mi próbáltuk betömi a fejünkbe a forró sajtos tejfölös lángost. Aztán némi ráhatással rábírtuk, hogy ott maradjon velünk, de ez hanggal járt és elég sokan néztek már minket. A józan eszére ható meggyőzési kísérletek közben, Ákos egyszer csak gondolt egyet, vigyázba vágta magát, határozottan ránézett az apjára és ellenmondást nem tűrő hangon közölte vele, hogy "Neszabad kiabálni! Montam." LOL Itt megfeküdtünk, nem is próbálva visszafojtani a nevetésünk és ezzel az asztal társak is így voltak. Hihetetlen ez a hapsi. :D Norbi is csak annyit tudott kinyekegni, hogy "Nem is kiabáltam." :DDD Ezzel bearanyozta a napunk. :D Aztán hazajöttünk. :)

---

Tudtátok, hogy a chatelésben oly sokat használt rövidítés a LOL, az angol Laughing out Loud -hangosan felnevetni- kifejezésének a rövidítése? A wikipédia szerint, ennek vannak fokozatai, de nálam a földön fetrengős nevetést jelenti.