Kedvenceim: Túl a barátságon (Brokeback Mountain)

2005-ös film, de én eddig csak hallottam róla, nem láttam még. Időnként előjött a címe, meg hogy a váratlanul elhunyt Heath Ledger szerepel benne, és hogy két férfi szerelméről szól, viszont ennél többet nem tudtam. Gondolataimban a Perzsia hercege (kalap kaki volt) és Jake Gyllenhaal kapcsán jött elő megint, de nem fektettem energiát rá, hogy megszerezzem a filmet. Vasárnap véletlenül éjjel az M1-ra kapcsoltam és a két főszereplőt felismerve jöttem rá, hogy ez AZ a film. A film végét láttam. Tegnap aztán megnéztem az elejét és nem csalódtam. Két részletben is megrázó volt. Nem az a film, amit egy laza szombat este után megnézel, készülni kell rá. Készülni, hogy napokig nem tudsz majd szabadulni a hatása alól, ahogy ez velem is történt. Leírom, hogy én hogy láttam a történetet:


Két cowboy, egymást nem ismerő fiatal férfiak, a véletlennek köszönhetően közös munkát kapnak. Ennis Del Mar (Heath Ledger) és Jack Twist (Jake Gyllenhaal) 1963 nyarán együtt terelik és őrzik a birkákat az elszigetelt, de festői szépségű Brokeback hegyen. A napok, hetek múlásával levetik a zárkózottságukat és összebarátkoznak. Aztán beüt a menykő egy görbe éjszaka után. A barátságból titok lesz. Titok, amit a prűd déli emberek nem tudnának kezelni és amit a két férfi igazán magának sem vall be. Ők nem "ferdék", mondják az eset után. Aztán a következő este a szerelem ismét fellángol, nem térhetnek ki előle. A saját kis elszigetelt világukban, fent a hegyen, boldogok. Ott vannak egymásnak. De az időt megállítani nem lehet, eltelik a nyár, a nyájat visszaterelik és útjaik elvállnak. Visszatérnek a hétköznapi életükhöz, a biztonságos képmutatáshoz. Ennis elveszi a menyasszonyát Almát (Michelle Williams), aki már az előző ősszel eljegyezett, két kislányuk születik. Jack elkerül a városból és egy rodeo versenyen találkozik Lureennal (Anne Hathaway), a helyi kihaénnem lányával és elveszi feleségül, hamarosan kisfiuk lesz. Minden jónak tűnik, az elvárásoknak megfelelően jó apák, példamutató férjek. De… ott van az az örök de. Hát hogy felejthetnék el ami akkor volt?! A fellángolás az idő múlásával szerelemmé válik bennük, kizárva őket a hétköznapi életből, ami a sajátjuknak kéne lennie. Ők nem erre vágynak. Egy nap képeslap érkezik Jacktől, a hátlapon a Brokeback. Jack átutazóban van a városon és találkozni szeretne Ennissel. A csendes, visszahúzódó Ennisen olyan izgatottság lesz úrrá, hogy mindent eldobva rohan válaszolni a postára és türelmetlenül várja a találkozót Jackkel. Egyikük sem tudhatja hányadán állnak egymással, hiszen négy év telt el. Abban a pillanatban, amikor az utcán megállnak egymással szemben, minden eldől. A szerelem és a szenvedély úrrá lesz rajtuk és nem törődve a lebukással, csókolózni kezdenek. Annis felesége természetesen meglátja ezt az ajtón keresztül, de úgy tesz, mintha misem történt volna, nem is tud mit mondani. Aznap este ismét együtt alszanak egy motelben. Ezt követően Jack és Ennis felmennek horgászni a Brokebackre, ugyanúgy lovakkal, nomád módon, mint régen. Ez az ő biztonságos helyük, ahol nem kell félni, titkolózni, szerethetik egymást. Múlandó biztonság ez. Bár Jack szeretné, ha felvállalnák kapcsolatuk és a szülei farmjára költöznének, az isten háta mögé, de Ennis tudja, hogy őket együtt sosem fogják elfogadni. Elmondja a történetet, ami még gyerekkorában esett meg vele: az apja elvitte megnézni egy megkínzott, megcsonkított férfi holttestéhez, például, hogy így járnak a melegek. Nincs választásuk, csak sodródnak az eseményekkel. A történet ettől a ponttól kezd lecsúszni a lejtőn. Három-négy havonta egyszer, néhány napra találkoznak a hegyen, a civil életüktől pedig egyre távolabb kerülnek. Ennis elválik, Jack külön életet él a felségétől. A munka, a hétköznapi dolgok, időnként megakadályozzák, hogy találkozzanak, és ezt alig tudják elviselni. Csak az a néhány nap az élet, amikor ott vannak, a többit épp csak végig szenvedik. Nem lehetnek együtt, de nem tudnak élni egymás nélkül. Az élet eléjük dob újabb kapcsolatokat, lehetőségeket, ami kiút lenne, de nem tudnak boldogak lenni. Aztán egy nap Ennis levele visszaérkezik Jacktől: a címzett elhunyt. Szakítva mindennel, felhívja Jack feleségét, aki elmond neki egy félig hihető sztorit, hogy miben halt meg Jack. Hétköznapi baleset… de Annis úgy érzi, hogy nem ez történt. Jackkel is ugyanaz esett meg, mint gyermekkorában az árokban látott férfival. A történet ezen része nyitott marad. Nem derül ki, hogy Lureen tudja-e, hogy Jacknek milyen kapcsolata volt Annissel, a horgászáson kívül, vagy hogy a férje homoszexuális volt. Lureen ajánlja, hogy menjen el Jack szüleihez, kérje el a hamvait és vigye fel a Brokebackre, az egyetlen helyre, amit Jack mindig is imádott. Ennis meglátogatja a szülőket egy fajta kábulatban. Szinte el sem ér hozzá, amit mondanak, hogy Jack mesélt nekik róla, a tervéről, hogy együtt építenek náluk házat és csinálnak saját farmot és hogy tavaly Jack egy másik férfival jött vissza építkezni. Tehát a szülők tudták, hogy mi volt a fiuk. Jack édesanyja megengedi Ennisnek, hogy felmenjen Jack szobájába. A szekrényben megtalálja Jack ingét, amit akkor viselt, amikor először voltak a Brokebacken, egy inget amit 20 éve féltve őrzött. Elkéri az anyától és távozik. Ennis életének vége, csak az emlék marad, hogy Jack valaha is létezett. Csak egy ing, abból az időből, amikor olyan boldogok voltak.

Hihetetlenül felkavaró volt. A dráma a végén, bármelyik férfi-nő kapcsolat sajátja lehetne, teljesen el is felejtődik, hogy itt egy meleg párról van szó. A forgatókönyv, jó érzékkel, úgy van megírva, hogy a történet mentes minden „buzisságtól”. Nincs kisujj eltartás, affektálás, csípőringatós járás, nyávogós beszéd. Jack és Ennis talpig férfiak, férfi életet élnek, fizikai munkát végeznek, csak épp a szerelemben mások. Igen, van néhány jelenet, amit bevágnak az arcodba, de ez sem azt az üzenetet hordozza, hogy ez által a homoszexuális beállítottságúak szent filmje lesz (mint az I will survive dal), hanem csak úgy, nyersen, természetesen jeleníti meg az eseményeket, ahogy ez történhet. Nem egy pörgős történet, kicsit művészi, de teljesen érthető. Rám nem sok film van ilyen hatással, amik viszont igen, azok fellépnek az örök kedvencek listájára. Nyitott lelkűeknek szívesen ajánlom!

A film megnézése után elolvastam a kritikákat, azt hogy mások hogyan látják a történetet és voltak olyan részek, ahol én mást láttam ki a filmből. Érdekes volt, hogy egy őszinte, nem sejtelmes filmet, mégis másként láthattunk. Megnéztem az Oprah Showban készült interjút Heath Ledgerrel és Jake Gyllenhaalal. Mint megtudtam, a film forgatókönyve közel 4 évig járt kézről kézre (Jake 16 évesen már olvasta egyszer), de a híres színészek sorban elutasították, mert féltek, hogy a „meleg téma” rajtuk ragad és nem kapnak jó szerepeket a későbbiekben. A fő dolog, amire kíváncsi voltam, hogy két heteroszexuális színész férfi hogy érzete magát az intim jelenetekben. Kielégítő volt a válaszuk: egyrészt nekik ez is olyan filmes helyzet volt, mintha egy színésznővel csinálták volna (aki nyilván ebből a szempontból idegen nőnek számít). Megbeszélték, hogy most itt foglak meg, ott nyúlok hozzád, ennyi idő után döntelek neki a falnak és kész, megcsinálták. Másrészt meg átélték az adott helyzetet, nem álkodtak, nem gondoltak arra, hogy erre majd mit fognak mondani az emberek, nem akartak semmilyen politikai üzenetet közvetíteni, csak jelen voltak és a legjobb tudásukat nyújtották (ami mint látható, pont elég volt). Jake és Heath szoros barátságot kötött a film forgatásán, Heath feleségül vette a filmbéli feleségét játszó Michelle Williamset és nem sokkal később kislányuk született, akinek Jakeék a keresztszülei. A film 2005-ben nagy botrányt okozott. 2005-ben az Oscar díj átadáson, a legjobb rendezés díját kapta (rendező Ann Lee) és a férfi mellékszereplők kategóriájában Jake Gyllenhaal nyert. A férfi főszereplő díját a Transamerika film főszereplője happolta el Heath elől. Egyesek szerint, így mindenkinek jutott és maradt is az Oscarból, hiszen a Transamerika rasszizmusról szólt, ami szintén fontos téma a világban, ugyanúgy mint a melegek ügye.



Hát ennyi. Ajánlom!

 
Ps: Hamarosan írok a szülinapról is! ;)