Versenyszféra

Nos, örömmel jelenthetem, hogy nem estem ki a versenyszférából (copyright: Kovács Ákos).
Az utóbbi időben több "kérőm" is akadt, akik saját temperamentumuk és az eddigi kapcsolatunk függvényében vagy a testemet szeretnék, vagy akár ezen kívül, még beszélgetni is akarnának.
Érdekes és szívet melengető dolog ez, hiszen Norbival most eléggé állóvízben vagyunk. Ha nem hívom, nem keres. Ha itthon alszom úgy is jó, ha anyunál úgyis. Ha itthon van Áki szintén, ha nincs akkor is. Momentán nem tudom eldönteni, hogy ez alapvető pasi tulajdonság, vagy a házasság hozza ezt így. "Megszereztem, elvettem, együtt élünk évek óta, most már az enyém, mint egy nyaklánc. Van, jó hogy van, de nem veszem gyakran elő, nem óvom kincsként, merthát már megvan." Akármelyik is, egyik sem túl pozitív.

Ezzel párhuzamosan, felmerült bennem a kérdés, hogy a teremtés koronái vajh miért nem olvasnak női magazinokat, vagy női regényeket? Nyilván nem arra gondolok, hogy zúgjanak bele Edward Cullenbe (Twilight), hanem, hogy lefigyeljék mi az amiért a nők bolondulnak. Ugyanígy a női magazinokban tucatjával lehet olvasni a párkapcsolati elemzéseket, hogy mégis milyen problémák nyomják a punások lelkét. Tök kézenfekvő megoldás lenne, ha már a feleség (ezredszer is elmondott és piti problémának tulajdonított) nyünyörgésének nem hisznek.