Történések

Hümm... immár több mint 1 hete nem írtam. Mindig volt valami ami miatt elmaradt, vagy egyszerűen annyira elfáradtam, hogy csak néztem kifelé a fejemből.

Nem alszom valami jól, ezen a héten két éjszaka is volt, amikor annyira pörgött az agyam, hogy fél éjszakán keresztül forgolódtam, az alvással töltött idő is felszínes volt. Aznap ez nem is probléma, tök jól elvagyok ezzel a felszínes pihenéssel, de másnap... ha nem sikerült sokat aludni, totál rossz a napom.

A teljesség igénye nélkül: beiratkoztam a suliba (bár nem tudom, hogy ez múlt héten volt-e), voltunk tanácsadáson, majd az orvosnál az 1 éves státusz vizsgálaton, Ákossal megint dokinál voltunk mert visszajött a camphylo bacter, szerdától összecsomagoltam a vasárnapi bababörzére minden cuccunkat ami az 1 év alatt felgyülemlett és nem lesz rá szükségünk, szombaton autót szereltünk és elkezdtem kialakítani a játszóterünk helyét. Vasárnap hajnalban keltem -előtte éjjel nem aludtam-, irány a börze, délig árultunk, ebéd, család különböző tagjainak a begyűjtése, majd haza és az unokatesóm segítségével kivágtuk két cseresznyefánkat. A fák leágazása, felvágása, amég sötét nem lett. Hosszú napom volt.
A börze jól sikerült, egy csomó pénzt kerestünk. A lelki tényezőn már nem gondolkozom, hogy ezeket a cuccokat tulajdonképpen alapos gondossággal Ákosnak válogattam ki anno, főleg az újszülött ruhákat, babakocsit, mellszívót, stb. Nincs, elvitték, más babáé lett. Három rugit elraktam, a három legkedvesebbet. A pénzt ami bejött anyuéknál hagytam, ahogy azt terveztem is, mert mi csak felélnénk. A legtöbb dolgot úgyis tőlük kapta Ákos, őrizzék meg a lóvét, biztos jól fog az jönni 1-1 alkalommal később is. Kijött anyu és az "új apukám" is segíteni, így egy-egy kört azért én is tudtam tenni a vásár területén. Kapott jó pár rucit Ákos, bár nekem már csak a kiválogatottak maradtak, biztos sokkal több mindent tudtam volna venni, ha az elején megyek. De az elején meg nálam volt forgalom, úgyhogy nem mehettem. :D Jól éreztem magam, tényleg! Ha más cuccait kellett volna eladni még jobb lett volna, de tetszett a légkör. Most azt tervezem, hogy mivel Pécsen van rendes vásártér is, összeszedem az 1 millió száz éve őrzött, "majd jó lesz még valamire ruhámat" és kiviszem őket a vásárba pár száz forintért. Ömlesztett turka, vagy hasonló, de ezt még megálmodom. A szekrénybe már rég nem férnek be, a padláson meg minket álljon.

Ma extra gyogyós napunk van. Ákos is lökött és én is. A saját bajomat még értem, egyszerűen ma hülye vagyok és kész, de hogy őt mi lelte, azt nem tudom. Egész nap rajtam lógna, jön utánam, áll a lábam mellett, nyújtja fel a kezét és ordít. Ha felveszem, azonnal elhallgat. És nem alszik. Nagyon álmos, de nem és nem. Ma már 30 percet sikerült neki, kb. 10 perc sírás után és a zárt szobaajtó mögött most ismét nekifutottunk ennek a próbálkozásnak. Ordít. Kicsit később bemegyek, lefektetem, aztán kezdjük az egészet előlről. Előbb-utóbb elfárad, csak az én lelkemnek nem tesz jót egyáltalán ez a macera. Nem szeretem sírni hagyni, nem szeretem, ha nem tudom mi a baja, de most nincs más az eszköztáramban, mint ez. Aludnia kéne, utána nem lenne ilyen kis gyogyóber és az én hülye napom is kicsit elviselhetőbb lenne.

Amiről régebben írtam, a mamás napok most egy ideje nincsenek már. Anyu dolgozik egész héten 9-17 óráig, illetve minden második szombaton 13-ig. Így nem tudják elvinni Ákost, én nem tudok szusszanni és ma felötlött bennem, hogy ha még suliba is kell járnom, tanulni kell, akkor vajon mi lesz?!
Ma jó lenne, ha Áki nem lenne itthon. Nem mennénk egymás agyára, én eldilinyóznák egyedül, őt meg foglalkoztatnák anyuék hárman szíves örömest. Tudnám csinálni amit elterveztem, és ha nem csinálnék semmit, akkor sem lenne semmi gond. Csak lennék és néznék ki a fejemből.

Ilyen egy nap, amikor tetemes alvás elmaradásom van. Agymenés.
Kellemes napot mindenkinek!