Önálló evés próbálkozásunk

Tegnap volt a napja, hogy történetünk során először oda mertem rakni az etetőszék tálcájára Ákos elé a tányérkáját amiben az ebéd volt. Pár napja stabilan próbál kanalazni, én meg hagyom, csak akkor szólok rá, ha a kanálon kívül az ujjacskáit is a tálba meríti. Mázolni nem lehet. :) Nos tegnap iskola nap és halas ebéd volt. Azt tudni kell, hogy én a hal szagát is utálom, de derék jó anyaként eldöntöttem, hogy a gyerekünk nem lesz olyan válogatós mint mi, ezért mindenfélét fogok adni neki a haltól a cupákos húsokig. Ákos nagy lelkesen nekiindult a kaja lapátolásának, ami annak rendje és módja szerint jutott mindenhova. Oké, ez még rendben - bár a szagtól néha elég jól felkeveredett a gyomrom -, viszont egy óvatlan pillanatban belenyúlt a tálba és azzal a lendülettel összekente az arcát teljesen, valamint jobb füle mögött tarkóig és még a hajába is bőven jutott. Boáááá... ettől féltem! =P A kajálást befejezvén jött az újabb feladvány, hogyan szedjem ezt le róla?! Gondoltam lezuhanyoztatom. Ahham, csak ahhoz elő kell készülni, de hová rakjam addig a nyakig halas gyereket, ahol nem ken össze semmit?! Jobb híján a zuhanykabinra esett a választás. :D Ákos meg nézett ferdén, hogy mi történt velem, hogy bemehetett ruhába, amikor eddig ez ellen körömszakadtáig tiltakoztam. :D Ezek után a zuhanyzás már gyerekjáték volt és szerencsémre semmi extra nem történt. Még jó, hogy időben kért Ákos ebédet, különben úgy elkéstem volna a suliból, hogy csak na!

Új szavaink: mama, papa, apa, pápá, déde (dédi), néne (néni), gong (gomb). Néha van anya is, de azt én még nem hallottam. :)

Lejárt az üzleti kommunikáció modul. A következő alkalommal házi dolgozatot írunk, amire jegyet is kapunk majd. Tanulnom kell. :D