Nem és nem és nem. Illetve elaludni nem akar/tud/kitudja. A délutáni alvás immár 1,5 órája csúszik, úgyhogy hamarosan elérünk ahhoz a szinthez, hogy ez már az éjszakai korai lefekvős alvás lesz. Kétszer nekifutottunk. Az első sikertelenség után kivittem az udvarra játszani, aztán amikor már esett-kelt, ásítozott behoztam, megcsináltuk a szokásos alvós ceremóniát. Még ki sem értem a gyerekszoba ajtaján (3 lépés) elkezdett sírni, immár több mint 30 perce.
Korábban is azon a véleményen voltam, hogy egy gyereket csak akkor kell lerakni aludni ha álmos, de ha már akkor sem alszik mikor álmos, akkor megáll a tudomány. És ma nem vagyok elég türelmes...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Remélem én is, bár a múlt héten már voltak ilyen napjaink. Igaz nem ennyire durván, a mai nap csapta ki a biztosítékot. 45 percet ordított torka szakadtából, akkor nem bírta már tovább és dőlt el ültében. Szegény, úgy sajnálom. :( Megfogadtam, legközelebb lesz@rom és magam mellé fektetem, én nem bírom ezt hallgatni.
Megjegyzés küldése