Bilire szoktatás I. és egyebek

Napok óta forog a fejemben, hogy hadirendbe kellene állítani egy bilit itthon.
Egyrészt már mondja Ákos amikor kaka van a gatyában (többnyire), másrészt meg sajnos, egyre gyakrabban kakil brutál keményet. Ezt azt hiszem tőlem örökölte, hiába a rengeteg tejtermék, gyümölcs, nem és nem kakil mindennap. Ma éppen a harmadik nap következett kaka nélkül, úgyhogy amikor jött az inger, szegénykémnek lila volt a feje, annyira nyomott. Sokadik ilyen már, meg sem lepődök. Megoldásként azt találtam, hogy ilyenkor levetkőztetve, pelus nélkül berakom a zuhanykabinba, mert akkor hamar meg tud szabadulni a csomagtól. Nagy is, hosszú is (15 cm a minimum), kemény is a végtermék, esélytelen hosszú kínlódás nélkül a pelusba juttatni - fizikailag nincs hely rá, ugye-. Ma is így történt, 10 perc alatt megvoltunk mindennel.
Ha már így vagyunk, bár erőltetni nem akarnám, de jó lenne ha a bilibe jutna a cucc. Meg fogjuk próbálni. Ez lesz az első lépés.


A tegnapról írnék még kicsit.
Itt voltunk anyuéknál, nem mentem suliba, mert 3-kor fájt a fejem és majd elaludtam ülve. Második alkalommal lógtam, ez megengedhető volt szerintem. :)
Beszélgettünk anyuékkal erről-arról, megint előhozakodtam a Hollandia témával. Meghallgattak, kérdeztek, Józsi apu egészen nyitottnak tűnt a dologra, de aztán valami elcsesződött és a végén jól sikerült összeveszni. Bőgtem egy jó nagyot.
Nagyon rosszul érintett, hogy bár anyuékkal vagyunk a legszorosabb kapcsolatban, egyszerűen nem látják, hogy milyen nagy bajban vagyunk anyagilag. Nem is értem, mert mindenről beszámolok, nem telik el úgy hónap, hogy ne kérjek tőlük pénzt, hogy tudjunk élni. Nem azért kérek pénzt, hogy a plazmatévé részletét vagy az Audira felvett kölcsönt (egyik sincs) tudjuk fizetni, hanem hogy egyáltalán kaját tudjunk venni. Mert havonta választhatunk, vagy a számláinkat nem fizetjük be, vagy nem eszünk, élünk. Ezek után nem tudom, hogy ők mire gondolhatnak, hogy mire kérem el havonta azt a nem kevés pénzt, amit tőlük vagyunk kénytelenek lepumpolni. Anyu konkrétan kijelentette, hogy nem igaz, hogy van olyan, amiről nekünk le kell mondanunk! Pedig van ám... milyen nagyon sok. :(
Azt is megkaptam, hogy mivel ebben az országban a legtöbb ember így él, ahogy mi, ez normális és el kell fogadni, bele kell törődni. Merthogy mi még nem vagyunk akkora bajban, hiszen ők segítenek nekünk. Igen, ez igaz, de ha ők nem segítenének, mi is a BAR listán lennénk már, vagy nem is tudom. Szerintem ez így nem jó, hogy az ember a szülei vérét szívja, hogy a fejét a víz felett tudja tartani valahogy. Milyen jövője lesz így a mi gyerekeinknek? Nekik is ugyanígy kell kezdeni majd a fiatalságukat?
Hát nem! Az enyémnek nem, mert bennem van elég erő és lázadás arra, hogy ezen változtassak. Anyu megsértett tegnap, a fejemre olvasta, hogy nekünk csak magunk miatt nem jó, mert így meg úgy. Lehet hogy igaza van, lehet hogy ennél sokkal de sokkal többet is tudnánk dolgozni, de én nem ólomkatona festésből akarom támogatni a fiamat, mint ő anno engem.
Elég volt ebből a f.s életből. Ahogy látom Norbinak is. A bankszámláink csontra mínuszban, a számlák meg ott állnak befizetetlenül. Biztos vagyok benne, hogy nem ez a normális élet. Van élet, másmilyen, máshol. Oda kell nekünk is menni, meg kell próbálni, mert ha csak nyugalmat, biztonságot szerzünk vele, már akkor is hatalmas nyertesek vagyunk.
Ma beszélünk erről Norbival, remélem sikerül valami megállapodásra jutnunk.