A mai nap kiemelkedően jó volt, pedig reggel ordítottam egy sort Ákossal. Fú, kettesben nagyon nehezen megy a gyors elindulás. Reggel korán kelt és már nyűgös volt az otthoni menetrend szerint a Bab, mire el tudtunk indulni. Korábban is érkeztünk mint kellett volna, de legalább nem késtünk el. :)
Mára Ákossal együtt 2 főre redukálódott a 8 fős csoport, az összes gyerek beteg. A másik csoportok is így vannak, úgyhogy ma összevonódtak a kevés fős csoportok, így lettek 6-an, a 4 dadusra. :D Bent is voltak, kint is játszottak, Ákos motorozott, bújócskázott, lépcsőt mászott, bogarat kémlelt. Még ebéd előtt megbeszéltem Timivel, hogy megetetném ott, hoztam neki baba kaját, mert totál felborult minden körülöttünk, azt mondta rendben. Elméletileg csak szerdán kapna először ebédet, de oké, etessem meg. Bevallom őszintén, bízván a csemetémben, csendesen arra számítottam, ami történt is végül:
Udvarozás vége, kézmosás, stb. (Timivel), aztán jött a konyhás néni a hámával. Kimentem a teakonyhába megmelegíteni Áki bolognais hámmját, aztán mire visszatértem, azt láttam, hogy a gyermekem szépen csücsül az asztalnál a többiekkel és szépen hámázza a gyümölcs levest, amit a többiek is kapnak. Timi etette, Ákos is fogott egy kanalat, és ketten lapátoltak szépen. Mondom oké, ebbe csak nem megy tönkre a bölcsőde, majd a másodiknak eszi a bolognait. Ahham... szép elképzelés volt. Közölte Timivel, hogy NEM és elfordította a fejét. Gondoltam ez ennyi volt, megunta... Ismét tévedtem... megkínálták a tarhonyás husival. Ha nem ülök ott nem hiszem el, ez a gyerek annyit evett, mint egy kis angyal... ketten lapátoltak, Ákos győzött tátogni. És ott ült az asztalnál egy helyben, nem piszkálta a tányért, nem próbált felkelni és a kézzel evés is csak mértékkel volt. Ültem csendben a sarokban és megszólalni sem mertem, nehogy megzavarjam, közben meg dagadt a mellem, hogy milyen nagyon ügyes kisfiam van.
Aaanyira, de aaanyira jó érzés volt hogy elmondani nem tudom!!!! Egyrészt hogy evett, másrészt, hogy ott ült, és elfogadta Timitől a kaját, pedig még csak 4 napja bölcsis. Édes ügyes kisfiam! Totál fel voltam dobódva a nap további részében!
Holnap megint ott kajálunk. Mondtam Timinek, hogy befizetem neki, nem érdekel, hogy csak szerdától ehetne ott, de nekünk ez így sokkal jobb és Ákos remekül alkalmazkodik.
Úgy szavak:
Kati, Ati, séta, fa. Ezeken kívül egy csomó szót mond utánam, csak magától még nem mondja.
Köszi a kommenteket!
Lehet, hogy rosszul írtam le amit gondolok, igazából a mi csoportunkba is járnak (jártak, mert most betegek) a héten köhögős, taknyos gyerekek. Kicsit köhög, csak taknyol, akkor itt is mehetnek bölibe, de az már gáz, ha nem tud aludni a hurutos köhögéstől a gyerek. Ilyenkor jön jól a doktornéni, aki meg tudja nézni a gyereket és nem kell "feleslegesen" a háziorvoshoz cimbálni őket mindenért. Plusz továbbra is tartom, hogy a mások gyerekeire kevéssé felelősségteljes szülők ellen is van ez az intézkedés, hogy ne hozzák atom betegen - de láz mentesen - közösségbe a kölköket.
A kiscsávó meg magától unszimpi nekem. Iszonyat törtető és uralkodó típusú gyerek. Ha engedném a dadusok, akkor valszeg az egész csoportot a saját uralma alatt tartaná, mint egy kiskirály. Komolyan örülök neki, hogy nem jött, az ilyen emberektől -legyen kicsi vagy nagy- feláll a hajam.
Jah és tegnap feszített tempóban rendet raktam otthon. Félig van már kupi csak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hűűű, nagggyon ügyes a fiad! Le a kalappal előtte! :) Édes kicsi szivem, biztosan nagyon jól érzi magát ott. Sok a játék, van társaság és biztos vagyok benne, hogy jól kifáradt a sok tennivalóban. Tuti ennek köszönhető a jó étvágya. Egyébként meglepően tudnak alkalmazkodni a kicsik. Ha látják, hogy más gyerekek is egy helyben ülve esznek, akkor ők is úgy teszik ezt. Ha látják, hogy más gyerekek sem kelnek fel az ágyról, mert pihi idő van, akkor ő is fekszik, amíg fel nem lehet kelni. Én is döbbentem, hogy Bence mennyire tud alkalmazkodni. Bezzeg otthon... De ez egy más történet :)
Megjegyzés küldése