Történések

Hol is tartottam?
Szóval ott, hogy Norbival balhés a viszonyunk. Utána beszélgettünk nagyot, át és vissza, megegyeztünk dolgokban és bár nem akarom elkiabálni, de működni látszik a dolog. Jó volt a távol töltött idő és az is nagyon jó, hogy Norbi erősen igyekszik azokat a dolgokat rendbe tenni, amiket kifogásoltam. A probléma megoldása egyelőre sinen van, remélem ennél már csak jobb lesz.

A munka miatt semmire nem jut időm. Reggel amennyit lehet itthon töltök, olyan későn indulok el, amennyire csak lehetséges. Napközben munka, ami ha nem is nehéz, de ott kell lenni. Délután rohanás Ákosért a bölcsibe, aztán mama, bolt, stb. és késő délután van mire hazaérünk. Itthon aztán szó szerint semmi mást nem tudunk csinálni, mint Ákossal foglalkozni, mert egyszerűen nem tud betelni azzal, hogy végre együtt lehetünk. Ülünk kint a teraszon és rajzolunk az aszfalt krétával, rakosgatjuk a kirakókat, lóugrásban táncoljuk végig Shakira Wakawaka számát. :D Tényleg annyira jó vele, hogy nem is akarok mást csinálni, de mindig frusztrál, hogy ezer minden van amit meg kéne. A mókuskerék az én címeremre is felkerülhetne. :)
A héten a folyosói pletyka valósággá vált, a legnagyobb főnököm (nekem 3 is van) megbízott egy új, teljesen más feladattal. Szerencsére a közvetlen főnököm és kolléganőm Ági lesz, akivel szeretek együtt dolgozni. Korábban is jóban voltunk és ez a 2 év kihagyás után sem változott meg. Jobb lesz, mert más lesz a munka, helyi szinten is magasabb értéket képvisel, mint a mostani, viszont egy kicsit tartok tőle, mert valószínű nagyon sok meló lesz vele.
Blogolni onnan azért nem tudok, mert a világon mindenki rálát az asztalomra. Sajnos. :(

Ház ügyben az a fejlemény, hogy hétfőn megint jön hozzánk egy család megnézni. Ők a harmadikak. Az ingatlanos kapcsolatunk nagyon lelkes volt, mint még eddig soha. Ez a család cserélni akar, pécsi lakásra a mienket, ami nekünk szintén jó lenne, de még erősen kétségesek a részletek. Meglássuk majd.

Ákosz verseket mond. Komolyan, lehidalunk tőle. Nem azért amit mond, hanem amilyen hangsúllyal mondja. Pl. a kemencés kisbencés sztorit. Eccervolegykemence, belebútakiszbence, kómoszvoltakemence, maszatoslettkisbence, meláttaamamája, nemiszmertfiára, becuktaakemencé, JÓEVVERTEKISZBENCÉT. A végét gyakorlatilag úgy, mintha ő lenne az aki menten agyon csapja kis Bencét. :)))) A másik kedvencem, a Mókuska felmászott a fára. Ezt nagyjából emberi nyelven mondja el, nem hadarós babakarattyon, a poén: Leeszett, leeszett, eltö'ött a lááába. AJAJAJ! :DD Meg tudnám zabálni, milyen sajnálkozón mondja ezt. :D Tudja a Megy a gőzöst is, meg még egy rakás másikat. Tréningeznem is kell, hogy tudjam tartani vele a tempót. A másik "cukiság", hogy már jó ideje nem csak NEM! van, hanem mondja, hogy IGEN. Kérdzek tőle valamit, látszik a fején a gondolkodás, aztán rám néz tiszta tekintettel és közli, hogy Igen! :D Ma közölte, miközben a kakis fenekét mostam és Apa kérdezte, hogy bekakilt-e. hogy "besza'tam". Győztünk elbújni, hogy ne lássa a nevetésünk. Esküszöm, kb. ez van amit hallhatott tőlem ritkán, hogy "beszartál büdös kölke", meg ha pipa vagyok akkor "picsázok". A picsát nem mondja még, de ezentúl már nagyon meg kell gondolni, hogy mit mondunk előtte. :DDD
Imádom az okocs babámat! :D

Jah és szintén egy nagyon fontos dolog. A legnehezebb súlyomhoz képest, tavaly télen, /TÁRÁÁÁM/ 20 kg-val vagyok kevesebb. Visszanyertem a szülés előtti súlyomat és ha még egy kis engergiát fektetek bele, akkor még az álom súlyomat is elérhetem. MAJD: :)

Csók mindenkinek!