Cím nélkül

Mona! Köszi. :) Nekem asszem egyszerűbb, mert nem az én gyerekem, így nem meri a végtelenségig húzni az agyam. Szerencsére még mindig tetszik neki a csuka, anyukájának is tetszett, kényelmes, gondolom a suliban is tetszett a lányoknak, így béke van. Bocsánatot is kértem tőle, hogy nem akartam annyira erőszakos lenni...
Ákosnak új h.lyesége, hogy fel akarja dönteni az asztalom mellett álló hangfalakat, még nem jöttem rá miért. Löködi-löködi, hogy épp felbillenjen, aztán visszaengedi és így tovább.
Viszont megtanult felmászni az ágyunkra. A hétvégén kellett neki valami fentről, mi nem segítettünk, így addig kepesztett, amég fel nem jutott. Most már csak gyakorolni kell. :)
Mostanában rengeteget karattyol, babanyelven mondja a magáét. Eddig sem volt egy hallgatag fajta, de most extrán sokat dumál. Gyakran eljut odáig, hogy annyira mondja, hogy már-már kiabál, mintha vitatkozna valakivel. :D Kedvence a "ládo-ládo" kifejezés. Honnan szedhette? És vajon mit jelent? :D Tegnap éjjel amikor felébredt elmondta a teljes családi névsort: mama, papa, déde (dédi), tata (Kata). Minket egyértelműen nem mondott, mert ott voltunk mellette. :D Amikor sorolom neki ezeket én is, akkor sosem azt mondja amit én, hanem azt, aki lemaradt a listáról. :)
Új szavunk a páma (párna), a cici - a cicire és a cicitartóra is értve - illetve mondja, hogy pámám (pám-pám-paripám versike első szava). Rájött hogy kell puszit adni, így anya már nem csak simán szeretve van nagyon, hanem kapok puszit is, ha kérek. Ez egy tátott szájú nyál mázolás inkább mint puszi, de akkor is szuper! Naponta meglep azzal, hogy mennyi mindent ért, ha még nem is mondja. Elképesztő tényleg, hogy milyen gyorsan fejlődik.
Annak is nagyon örülök, hogy ennyire igényli a testi közelségemet még mindig. Sokszor jön, csak hogy megölelgessem, a vállamra hajtja a fejét és már szelel is tovább el, de ez nekem nagyon jó érzés. :) Tudjátok, nagyon kislányt akartam, de ezért az anyásságért egyáltalán nem bánom hogy fiam lett. :)
Viszont mostanság megint sokszor eszembe jut, hogy milyen jó lenne egy kislányka tesóbaba. Nem feltétlenül boldogító gondolat ez. :( Talán-talán ha elköltöztünk innen, ha felépült a házunk, akkor... Akkor asszem a sarkamra állok és nem hagyom magam lebeszélni.