Depi

Rossz kedvű vagyok. Kevés dolog tud igazi mosolyt csalni az arcomra. Rossz érzés ez, de mint mindent, ezt is át kell most élnem a legmélyebb pontig, hogy utána újra pozitívan tudjak nézni a világra egy darabig.

Tele van a hócipőm azzal, hogy:

- csórók vagyunk

- nincs lehetőségünk, pénzünk ezen változtatni

- a házunk baromi lassan készül és most úgy látom, hogy talán sosem lesz kész

- lapos, unalmas, szürke az életünk

- messze vagyunk mindentől és mindenkitől ami kicsit feldobhatná a napjainkat

- el kell adnom Ákos cuccait, mivel nem lesz kistesónk talán soha :,,,,,,(

Az utolsó most a legfelkavaróbb a számomra. A racionalitás felől közelítve el kell adnom mindent, hiszen minek bármit is megőrizni, ha belátható időn belül nem lesz kistesónk. Logikus dolog. Sajnos én már rég óta nagyon ragaszkodom a tárgyakhoz, nagyon nehezen válok meg valamitől, ami valaha fontos volt. Hiába ütött-kopott, kinyúlott-szakadt, akkor is jó időnek el kell telni még képes vagyok arra, hogy kidobjam az adott dolgot. Kamaszkorom kedvenc pamut melegítője még mindig megvan egy zsákban a padláson, bár most asszem, ennyi év távlatából, már meg tudnék szabadulni tőle.

Fáj a szívem előre, hogy valaki másé lesz a babakocsi, a hordozó, a ruhák és minden amit Ákos kapott. Nem újan vettük a nagy részét, valaki már használta előtte, de akkor is, ezeket Ákos kapta. Neki válogattuk össze nagy gondossággal, minden részletre ügyelve és ezek a cuccok nem lesznek a mienk többé. Egyelőre nem tudtam ezen túljutni... Majd ha sikerül, akkor talán el tudok normálisan gondolkozni azon is, hogy mihez kezdjünk ezzel a pénzzel, ami azért nem lesz kevés összeg. Talán lekötöm, nem nyúlunk hozzá, talán egyszer a kistesónak is szüksége lesz erre az induló tőkére, vagy majd idővel Ákosnak biztosan. Talán majd a hordozó árából vesszük meg az első iskolatáskát.

De tudjátok mit? Leírom azt is hogy mit szeretnék. Hátha kimondva jobban teljesül.

- Szeretnék egy jól meglátható lehetőséget, ami pozitív irányba lendítené az anyagi helyzetünket. Egy lehetőséget, amiért akár kelljen sokat is dolgozni, de jól jövedelmezne.

- Szeretnék anyagilag biztonságban, jól élni. Nem gazdagon, hanem csak jól, amikor valamennyivel több mindig a bevétel, mint a kiadás és nem fordítva.

- Szeretnék egy kész lakhelyet, máshol, nem itt. Olyat amibe max függönyt és képeket kelljen választanom a falra. Elfáradtam ebben a vég nélküli örökös csinálódásban, amikor soha semmi nem készül el teljesen. De azt is lehet, hogy én szívesen kitalálok mindent, stílust, bútort, stb. de valaki más hozza oda, csinálja készre, én meg had örüljek annak, hogy de szép készen.

- Szeretnék alkalmanként étterembe, moziba, akárhova eljárni. Soha nem megyünk sehova, mindig ugyanazon a monoton síkon zajlik az életünk.

- Szeretnék újra barátokat. Összejönni, találkozni a rég nem látott ismerősökkel, csócsázni valami jó kis grill kaját, beszélgetni. Nincsenek barátaink, egy sem. Én találkozgatok anyukákkal, babákkal, de társasági életet semmilyen szinten nem élünk. Még nem költöztünk össze Norbival anyuhoz, addig el-el járogattunk ide-oda találkozgatni haverokkal, de aztán lehetőségek híján az a vonal teljesen befuccsolt. Évekig nem lett volna fizikailag hely, hogy meghívjuk a barátainkat magunkhoz, az meg hogy mindig csak mi megyünk, egy idő után tök kényelmetlen volt.

- Szeretnék tanulni. Tanulni, hogy jobb munkám legyen és jobban élhessünk. Szeretném ha erre meglenne a megfelelő anyagi lehetőségünk.

- Szeretnék kistesót. Akár majd is, de szeretnék.

Tudom, sokan sokkal rosszabbul élnek mint mi. Azt is tudom, hogy sokan ugyanígy élnek mint mi. Én nagyot álmodtam, tudom, viszont szeretném elérni az álmaim. Norbi régen ezt úgy hívta, HelyesMónikaVilágmegváltóÖtletei (HMVÖ). :D Régi gondtalan szép idők.

Vissza a földre:

Tegnap tekertem megint, ismét 20 km-t. A gatyám lóg rajtam mint a tehénen, és ezt csak azért vagyok hajlandó elviselni, mert azt jelenti, hogy fogytam. Ha fogyok még, veszek majd másik nadrágot, de addig nem. Nem akarom 2 havonta lecserélni a teljes ruhatáram.

Vettem egy Nania gyerekülést Ákosnak. Talán holnap megérkezik. Remélem nagyon, hogy jó lesz. A Römert amit korábban vettünk eladjuk, ha elviszi valaki. Ha nem, akkor marad és ha a Naniát kinőttük, akkor azt adjuk el.

Tegnap találkoztunk Anna uncsitesóval. Igazából nem is uncsitesó ő már, mert sokadik rokon, de azért hívjuk csak uncsitesónak, mert az sokkal szebb. Íme két kép a két gengszeterről:

Drágán "megfizettünk" ezekért a képekért, mert Erzsi dédihez a visszavezető úton akkora zápor kapott el minket, hogy bőrig áztunk. Ákos nem, őt védte a szuperszónikus esővédő, csak mi a dédivel.

Holnap itthon, jövő héttől indul a menés. Írok róla később.