Helló mindenki! Köszi az érdeklődést!
Nem mondom, hogy nem történtek mindenfélék mióta nem jöttem, de semmi világrengető nem volt (máig). Megpróbálom összefoglalni:
Március 16-tól papíron dolgozom, elkezdtem kivenni a jó sok szabadságom. Elvileg május 6-án kell mennem először rendesen dolgozni. Ákos jár a bölcsibe, reggel Apa viszi, délután én megyek érte. Amikor Pimi (Timi) van ott reggel, fél percig sem sír, amikor Marika néni, bömböl, ahogy a csövön kifér. Hiába, van ízlése a csávómnak. :) Anyás lett baromira, pedig előtte sem panaszkodhattam arra, hogy ne ragaszkodna. Türelmesen viselem, próbálom erősíteni benne, hogy akármi van, anya mindig visszajön. Remélem lesz olyan kegyes hozzánk a sors, hogy nem hazudtam a fiamnak és sokáig együtt leszünk. Eddig jól haladunk, talán kezdi érteni, hogy mi van. Most sokat alszunk együtt, vannak olyan napok, amikor nem megy bölcsibe és egész nap játszunk itthon és meg kell mondanom, hogy nagyon nagyon élvezem. Olyan jó délután menni érte úgy, hogy tudom, hogy a világon már semmit nem kell aznap csinálnom, csak vele lenni. Megyünk csavarogni, boltba, játszótérre és minőségi az idő amit együtt töltünk. Ez az ami nekem eddig nagyon hiányzott, úgyhogy ilyen szempontból a bölcsi abszolút pozitív változás.
A suli most kiesett kicsit az érdeklődésem középpontjából, ugyanis nagy erőkkel elkezdtek a többiek a marketing vizsgára készülni, amit én ugye nem fogok megcsinálni, de azért minden héten egyik nap legalább oda dugom az orrom.
Az itthoni elmaradások szépen fogyatkoznak, bár sok van még mindig amit meg kéne csinálni. Tegnap végre tudtam egy katicás óra lapot csinálni a bölcsibe adni tervezett órába, így az is eljutott a gyerekekhez. Most van a csoportban tikktakk. :)
Ákos beszéd terén napról napra fejlődik, sok sok szót mond utánunk. A családban mindenkinek tudja a nevét és azt is kb. hogy ki kihez tartozik. Most hogy jobb idő lett, sokat vagyunk kint az udvaron, nem érdekel már, hogy mennyi veszélyes pont van. Ákos sokat ügyesedett, nem esik annyit, a lépcsőtől is tart, szóval reménykedek benne, hogy nagy baja nem fog esni. Lehet macskát lesni, kis autózni, anya autóját szerelni, kulcsozni, lakatozni, kavicsozni, stb. és mennyivel is jobb ez, mint a lakásban punnyadni.
Bejci játékát remélem holnap meg tudom majd nézni! ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

2 megjegyzés:
Hát én is remélem! :)) Már nagyon el voltál tűnve!
Szóval alakultok Bölcsi-téren! Én ugyanezeket éreztem az elmúlt időkben, amiket Te is leírsz...Tök jó, amikor megyek érte délután, átöleli a nyakam és ölel-ölel-ölel hosszú percekig! Nagyon édesek tudnak lenni!
Halika!
A másik blogodban kerestelek...........
Megjegyzés küldése