2010. december 13.

Mókuskerék

Bettica, köszi az érdeklődést!

Teljes érdektelenségbe vagyok esve. Megy nap nap után, hétvége hétvégét követ, én meg csak győzök pislogni. Totál le van merülve az akksi, semmi „feleslegeshez” nincs erőm.
A munkahelyemen néha beesik egy-egy jó feladat, amiben domboríthatok, de általában csak hülyének érzem magam a feladathoz, amit kaptunk. Mindenki mindent jobban tud nálunk, ha kérdezünk, csak töredék infókat csepegtetnek, esély sincs, hogy tisztán lássunk a pályán. Ezért aztán leginkább csak a vállamat tudom vonogatni, amikor beesik egy meredek kérdés, azt sem tudom ki az, aki esetleg tudná rá a választ. Kolléganőm/barátnőm/főnököm nem a munka hőse, a dolgoknak amiknek az ő szintjén kéne kiderülni, működni, nem jönnek össze. Még őt is noszogathatom, hogy na, csinálj már valamit.


Áki-Máki, az életem másik fele, bőszen rongálja az idegzetem. Kitüntetett figyelemmel gondoskodik róla, hogy naponta legalább kétszer agybajt kapjak. A család elmondása szerint mindenkinél egy angyal, nem pankrációzik, nem feszültködik, csak velem. Tudom, hogy direkt csinálja, látom a szemén. Nem véletlenül önti rá pohár teát az asztalra, hanem szándékosan. A falnak tudnék futni ettől. Sosem szoktam megszidni semmiért, ami véletlenül történik, de ez a szándékosság, bosszúállás nagyon nagyon kiakaszt. Ha nem ő van sztárolva a nap 24 órájában, akkor jön a bünti a szülőknek. El vagyok keseredve ez miatt, hogy ennyire nincs belátással a mások életére, érzéseire. Kicsiként sem volt benne ilyen hajlam és ez azóta sem fejlődött túl sokat. Basszus, nem a cirkuszi brigád vagyunk, akiknek egész nap fejen állva kell pörögni, hogy őúrfisága jól érezze magát, hanem a szülei. Pont, ebből nem vagyok hajlandó engedni. Mostanság sokszor eszembe jut, amit Csakegy írt anno a nagyobbik lányával kapcsolatban, hogy L. nem szeretett egyke lenni. Biztos vagyok benne, hogy Ákos sem szeret, és ezt valamiért rajtam vezeti le. Az elmúlt hetekben sokszor mondta, hogy „Hol van a Kata?”, „Megyek hozzá Bodára.” meg hasonlók, hiányzik neki a nővére nagyon. Úgy sajnálom ezért… :( Neki nagyon kellene egy kéznél levő tesó, mert a gyerektársaság élteti, abban érzi jól magát. Van egy olyan elképzelésem, hogy esetleg még az építős játékok is érdekelnék, ha lenne kivel építeni, kis autózni, stb. Anyu szerint simán csak elkényeztettem. Szerintem nem, az hogy szeretgetem, amikor engedi, egyáltalán nem elkényeztetés, hanem erősebb testi kontaktus, mint nekem vele volt anno. Egyébként, amikor ritkán olyanja van, akkor egy tündér. Hát per sacc legalább 40 verset tud egyedül elmondani, a rövidektől az egészen hosszúkig. Belesegítéssel még ennél is többet. Tök büszke vagyok rá ez miatt. :) Nem mellesleg egész nap megállás nélkül beszél, csak akkor van csendben, ha alszik. Élvezhető kor nagyon ez, szeretem, hogy már így megnőtt, pedig imádtam kicsinek is. :) A bilizés eléggé döcögősen megy. Fürdés előtt belepisil, egyszer apával sikerült már a kaka is oda, de kb. ennyi. Szól, miután már elvégezte a pelusba a dolgát. No de majd nyáron talán megtörik a jég. :)
Norbival vagyunk csak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem igyekszik az utolsó beszélgetésünk óta, de valahogy nem tud izgatni a dolog. Talán későn jött a változás, már nem tudok hinni benne, hogy ez így is fog maradni. Ideig-óráig jó lesz, aztán majd megint nem. Kellene valami nagy csoda, de az nem fog bekövetkezni. Kellene valami jó tanács inkább helyette, mert most totál be vagyok punnyadva. A fenti körülmények sem segítik, hogy friss és fitt legyek, vagy legalább egy téren kiegyensúlyozott, ez a rész meg aztán totál lehúz. Mona, ha olvasol, Téged extrán meghallgatnálak. Emlékszem egy régi mondatodra, ami Ákosod apukájáról szólt, meg a hasonlatos helyzetedről anno. Érdekelne a véleményed. Természetesen mindenki másé is!!! Alapvető gondok vannak, pl. nem beszélgetünk már semmiről, csak a gyerekről, meg az ő munkájáról. Este beesünk az ágyba (én általában este még főzök valamit), bekapcsolja a kiválasztott filmjét meg a laptopját és felváltva filmezik, meg laptopozik. Én olvasok, vagy chatelek a másik gépnél, aztán villany lekapcs, és reggel is van már, a következő este meg megint ilyen.
Mókuskerék a jelem, jelentem.

1 megjegyzés:

Betti_ca írta...

Remélem azóta megoldódott legalább részben a probléma...
Kitartás, gondolj arra, hogy minden párkapcsolatban vannak problémák...

Majd azért mesélj az ünnepekről, ugye arra nem nyomta rá a bélyegét...

Puszi Nektek!

(Megint rég nem írtál :( Mókuskerék még mindig?)